TÖRTÉNETEM
Emlékszem arra a pillanatra, amikor úgy öt éves koromban szüleim barátainak újszülött gyermeke megszorította ujjamat. Talán akkor éreztem először életemben az anyai ösztönt. Csoda volt.
Utána jött a babázás. Nem hétköznapi módon. Olyan finoman, szakszerűen, mintha igazi lett volna nevenincs hajas babám. Természetes volt, hogy 10 éves korom körül – ma már viccesnek hangzó – csecsemő gondozó szakkörön vettem részt, nyilván kitűnő eredménnyel. Fontos, meghatározó élmény volt. Különben nem írnám ide.
Telt, múlt az idő és jöttek az első terhes barátnők és az újabb csodák. Ülni mellettük befogadni állapotukat, 10 ujjal és teljes tenyérrel rátapadni a gömbölyödő hasukra és figyelni, hogyan áramlik a kezem alatt az új élet. Már akkor tudhattam volna, hogy dolgom van itt.
Pár évvel később saját élmény is lett. Juli most 11. Ábel 8. Nehéz pillanatok voltak. Nem jó szívvel emlékszem vissza a két császárral végződő eseményre. Ma már tudom mi történt. Tudom, hogy mi kellett volna, ahhoz, hogy ne csak az anyává válás, de a szülés is csoda legyen. De tudom azt is, hogy ezt a tudást át kell adnom olyan nők számára, akik minderről még nem tudnak.
2018-ban életemet egy új pályára állítottam. A weboldal készítés helyét átvette a jógaoktatás. Majd egy évvel később kismama jógaoktató lettem Varga Judit képzésén. Tovább haladva az úton elvégeztem a Meditációs -, majd Pránajáma oktatói tanfolyamot Bálint Jánosnál.
Aktív jógaoktatói életet kezdtem élni csoportos hatha és a kismama jóga órákkal. Több kismamával magánúton is foglalkoztam. Óráimon nagy (talán néha túl nagy…) szerepet kap a jógán túl a szülésfelkészítés. Bár tartok kifejezetten páros szülőpozíciós szülésfelkészítőt is.
Így egyre erősebben fogalmazódott meg az igény arra, hogy a tudásomat megerősítsem, növeljem. És ha igény, szükség adódik, akkor a több hónapos közös gyakorlásokat követően, akár a szülésnél is ott legyek.
Így adódott, hogy dúla lettem.
