Barion Pixel
Összekapcsolódás - Dr. Tilli Fanni mesél Eszti születéséről - Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
1479
post-template-default,single,single-post,postid-1479,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

Összekapcsolódás – Dr. Tilli Fanni mesél Eszti születéséről

Kialakult közben velem is és a szülésznővel is egy kölcsönös szimpátia és egy ebből adódó bizalom is kiépült. Egy hangon szóltunk. Össze tudtunk kapcsolódni. És nem csak Grétával, de Milánnal is. A férfinak is nagy szerepe van a szülőszobán. Ez az összekapcsolódás négyünk között nagyon sokat segített. – Dr. Tilli Fanni mesél Eszti születéséről

 


 

Mielőtt mesélnél pályafutásod egyik legszebb szüléséről, mesélj magadról! Miért választottad ezt a pályát? Hogyan lettél szülész-nőgyógyász (rezidens)?

Még a távoli családban sem volt orvos, akit követhettem volna. Nem is tudom, hogy pontosan hogyan választottam az orvosi pályát. 10-12 éves koromban állatorvosnak készültem. Később módosult a szándék. Gyógyítással akartam továbbra is foglalkozni, de már nem állatokkal, hanem embereket akartam gyógytíani. Így kerültem általános orvosi szakra a szegedi egyetemre. Már az egyetem elején is foglalkoztatott a szülészet-nőgyógyászat. Azon belül is a szülészet és a neonatológia. Végül az utolsó pár évben sikerült döntésre jutnom, biztos lettem benne, hogy én ezzel a szakmával szeretnék foglalkozni. Ha meglesz a szakvizsgám, akkor biztosan a nőgyógyászat műtéti, endoszkópos irányába is elindulok. Illetve, ami még érdekes számomra az a gyermek-nőgyógyászat. Nagyon fontos területe ennek a szakmának. Miközben nagyon kevés szakember van Magyarországon, sőt az egész világban. Pedig nagy szükség lenne rájuk. Főleg a női nőgyógyászokra, mint gyermek nőgyógyászra. Egy kislánynak sehogy sem jó élmény egy nőgyógyászati vizsgálat, de még mindig jobb, ha egy kedves nő végzi el és nem egy férfi.

Hogyan kerültél a János kórházba?

Több helyre is jelentkeztem. Ide vettek fel. Örülök neki, hogy itt vagyok, mert a Jánosban van koraszülött részleg (PIC), így megismerhetem a koraszüléssel járó veszélyeket is. A legtöbb helyen nem fogadják a koraszüléseket, mivel nincs terhespatológia sem, inkább elküldik a kismamát, oda, ahol speciálisan az ő igényeivel tudnak foglalkozni. Nekem viszont orvosként fontos, hogy tudjam, hogy ilyen eseteket, hogyan kell kezelni.

Amikor még nem orvosként foglalkoztál a szüléssel, akkor mit gondoltál róla, milyen szülni?

Nagyon szerettem a kisbabákat és az őket körülvevő eseményeket. Kisgyerekkorom óta érdekelt a szülés. Láttam benne már akkor is a csodát. Tudtam azt is, hogy ez az egyetlen jó fájdalom az életünkben. Maga a vajúdás és a kitolási szak is nagyon nagy fájdalommal jár, de lesz egy produktuma a végén, és nem a bajt jelzi számunkra.

 

Így, hogy tudom a mechanizmusát, és azt, hogy mi miért történik, így is furcsának találom. A természet csodája a szülés. Érthetetlen, hogy miért kell fájnia, hogy valakinek életet adj.

 

Emlékszel az első szülésre, amit élő-egyenesben láttál. Hogy él benned?

Igen. Még az egyetem alatt történt negyedéves koromban, amikor szülészet gyakorlaton voltam. Szegeden az volt a szokás, hogy 48 órás szülőszobai gyakorlatra kellett menni. Két teljes napra.

Megkönnyeztem. Pedig nem volt a legszebb szülések egyike. Fegyelmezetlen volt a kismama. Nem tudott kooperálni az orvossal és a szülésznővel. De azért a kedvem nem vette el.

Most pedig már eljutottam arra a szintre, hogy nem könnyezek minden szülésnél.

 

De az elején elgondolkodtam rajta, hogy biztosan való-e ez nekem. Mégsem dolgozhatok úgy, hogy minden szülésnél elérzékenyülök, és pityogok. De egyszer csak hozzászoktam. Különösen, ha rajtam van a felelősség. Idő sincs sokszor meghatódni.

Nehéz lehetett 48 órán át „alarm” üzemmódban lenni. Milyen számodra ez az új rendszer? Nincs választott orvos, szülésznő. Jön, aki jön. Szül, aki szül.

Én a régit nem is ismertem gyakorlatban. 2021 márciusában szűnt meg az orvos fogadás. Én pedig pont nyáron kezdtem el dolgozni. Nyilván más lehetett, hiszen sokkal szorosabb volt a kapcsolat a kismama és az orvos között. Sokkal jobban átlátták az orvosok az egész terhesség folyamatát, hiszen egy orvos kísérte végig ezt az időszakot. Az orvosok és a szülésznők számára viszont óriási terhelés volt. Különösen azok számára, akik, egy hónap alatt akár 15 éjszakát is a kórházba töltöttek. Nem sajnálom, hogy ebből kimaradtam. Az is jó, hogy nem kellett megélnem az átállást. Persze az sem ideális, hogy ha valaki, csak beesik szülni. Mi pedig semmit nem tudunk róla. Van, hogy alig van idő arra, hogy az EESZT-ről és más  portálokról összeszedjük a kismamára tudható információkat. Nem megy mindig zökkenőmentesen a kilenc hónap. Vannak összetett terhességek, amiknek az előzményeivel tisztába kell kerülni.

A vajúdónak pedig rosszabb lett a helyzete. Nem ismernek senkit. Se az orvost, se a szülésznőt. Nehezebb így bizalmat építeni a nulláról.

Pedig a bizalom, a biztonságérzet a szülésnél fontos. És nem csak ezen a területen lenne jó változást elérni az itthoni szülészetben.

 

Igen, haladni kellene a korral, a technikai vívmányokkal, a világgal. Sok olyan dolog van, ami külföldön már régi szokás, itthon pedig nem helyeznek rá hangsúlyt.

 

Tudsz pár ilyen dolgot említeni?

Korábban ilyen volt a gátvédelem, de ezen már talán túl jutottunk. Régen minden első szülő nőnél, de sok második, harmadik szülésnél is az első mozdulat a kitolási szakban a gátmetszés volt. Azt gondolták, hogy ezen érdemes hamar túlesni, mivel így előbb lesz meg a baba. Azt gondolták, így is-úgy is lesz sérülés. Ez a folyamat elsősorban a szülésznőkön múlik, mert ők védik a gátat. Orvosként úgy látom, hogy épp ezért a szülésznő tudja jól megítélni, hogy van-e szükség gátmetszésre vagy sem, ezt ők érzik.

A másik ilyen dolog – amit szerencsére egyre kevesebb helyen alkalmaznak Magyarországon – az az exprimálás. Ez egy tiltólistás beavatkozás. Az a folyamat, amikor felülről próbálják kinyomni a gyereket a hasból. De ilyet szerencsére nem szoktam látni, és nem is akarta senki ezt megtanítani vagy rám erőltetni.

A harmadik dolog pedig, hogy a kismamának több teret kell adni, hogy eldönthesse, hogy milyen testhelyzetben, milyen pozícióban szeretne vajúdni, és eldönthesse azt is, hogy kitolásnál milyen testhelyzetet szeretne választani.

A kismamák tudják, érzik, hogy mi történik a testükben. Nem jó mindig a háton fekvés, a kőmetsző póz. Egy lehetőséget hadd kapjanak legalább, hogy kiderüljön, hogy számukra mi a megfelelő. Hagyni kell őket kibontakozni.

 

Sokan mesélik, hogy a szülésük egy pontján oxitocint kaptak. Szerinted szükség van a mesterséges hormonokra a szülésnél? Nem elég az, amit a kismama teste, amúgy is termel?

Van sok olyan eset, amikor a szülés magától elindul és rendszeres fájásokkal érkezik meg a szülőszobára a kismama. Ekkor esélyt kell adni a szülésnek, hogy a saját tempójában tudjon haladni. Nem kell beavatkozni. Ha pedig valamiért mégis be kell avatkozni, akkor már inkább legyen a burokrepresztés, mint az oxitocin. Kevésbé tűnik számomra külső beavatkozásnak, mint az oxitocin infúzió.

De olyan is van, amikor terminus túllépés van, vagy valakinek magas a vérnyomása és emiatt nem lehet várni már, hogy magától induljon be a szülés. Ebben az esetben legalább az indításhoz szükség lehet rá. Ha mesterségesen indul egy szülés, akkor sokszor kell mesterséges oxitocin is, hogy megfelelő erősségű méhösszehúzódások jöjjenek létre.

Az első interjúim egyikében volt egy apuka, aki haragudott a CTG-re, mert nem tudott tőle mozogni a párja. Tényleg ilyen fontos a baba folyamatos monitorozása?

Sokszor igen. Ha például mekóniumos a magzatvíz, akkor a baba határozott érdeke, hogy figyelve legyen. Az általában valamit jelez, ha nem tiszta a magzatvíz, még akkor is, ha korábban került bele a magzatvízbe a mekónium. Szóval vannak esetek, amikor muszáj a CTG és van sokszor, amikor elég lenne óránként csak egy negyedórát ráhallgatni a babára, hogy minden rendben van-e.

Térjünk vissza Hozzád! Volt olyan szülés, ami az elmúlt évben kiemelkedő élmény volt a számodra?

Gréta és Milán szülése az abszolút kedvencem. Még úgyis megkönnyeztem, hogy én voltam az orvos. Nagyon jó élmény volt. Nem tudom, hogy egész életembe fogok-e rá emlékezni, de nyomot hagyott.

Grétáék elmésélését Eszti születéséről már hallottam, de milyen volt a Te szemszögedből a szülésük? Miért volt számodra nagy élmény?

Az esti órákban érkeztek. A János Kórházban – ahogy több más helyen is – nálunk is 24 órás ügyelet van. Aki aznap az ügyeletes orvos az reggel 7.00-től reggel 7.00-ig van benn a kórházban. Fél nap már eltelt a műszakomból, amikor megérkeztek. Gréta egy jelenség. Szerintem mindenkiből szimpátiát vált ki a megjelenésével, nyitottságával, vidámságával.

Ezt én is tapasztaltam. Közvetlen, nyitott, energikus kismama volt a szülésfelkészítőmön is.

Igen. Akarva akartalanul az ember úgy viszonyul a kismamákhoz is, ahogy mindenki máshoz az életben. Van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé. Ha egy kismama nem kedves, nem nyitott a kórházi dolgozókkal szemben, akkor nehezebb dolgunk van nekünk is. Ilyen esetben nehezebb a jó arcunkat mutatni. Míg mással még két fájás közben el lehet beszélgetni a szülőszobán.

Szóval, amikor megjöttek Gréta bizonytalan volt, de egyértelmű lett a státusza. Maradtak. Gréta első babáját várta, és minden nagyon ügyesen haladt előre. Gréta végig nagyon fegyelmezett volt.

Mennyi időt töltesz orvosként a szülőnők mellett?

A vajúdás alatt mi orvosok nem vagyunk ott folyamatosan. Az ügyeletben két orvos van, a szülőszobán képtelenség mindenkinél végig bent lenni. A szülésznő az, aki minden percet velük tölt. Én, mint orvos fél óránként vagy óránkként találkozom a kismamával. Amikor bent voltam azt tapasztaltam, hogy Gréta türelmes volt és ettől nagyon jó tempóban haladt a vajúdás. Végig mosolygósak voltak Milánnal. Beszélgettünk. Jó hangulat volt.

 

Kialakult közben velem is és a szülésznővel is egy kölcsönös szimpátia és egy ebből adódó bizalom is kiépült. Egy hangon szóltunk. Össze tudtunk kapcsolódni. És nem csak Grétával, de Milánnal is. A férfinak is nagy szerepe van a szülőszobán. Ez az összekapcsolódás négyünk között nagyon sokat segített.

 

A kettejük összekapcsolódása már a szülésfelkészítőn is látszott. Látszott a szoros kapcsolat közöttük, ami egyszerre tűnt szellősnek, légiesnek és közben mégis mélynek.

Egy rossz szavuk nem volt a szülőszobán. (Mondjuk hagytuk is őket kibontakozni.) Mindig mondták, hogy mit szeretnének, hogy mi jó, mi nem jó. És együtt mozgott a gondolkodásunk a szülés előrehaladásában.

Sok mindenki elmondta már, hogy engedjük el azt, hogy létezik „jó” szülés. Ha mégis lenne ilyen, akkor milyen lenne az? Miért gondolod Grétáék szüléséről, hogy jó volt?

Számomra, mint orvosnak az a jó, ha minden komplikáció mentesen zajlik. Ha megvan a személyzet, a kísérő és a szülő nő közötti összhang, az már félsiker. De mindenkinek mindenkivel kell külön kapcsolódnia. Grétával egyrészt összekapcsolódtunk, másrészt vitte a vajúdás áramlata előre. Ha egy anyuka ott van fejben, akkor talán szép szülése lesz. Nem elégedetlenkedni, ellenállni kell, hanem megélni a pillanatot. Beleengedni magad ebbe a szituációba és csak haladni a folyamattal együtt. Gréta nem a rosszat kereste, hanem végig pozitívan állt a dologhoz.

Láttad Grétát ahogy a kezével varázsolt? Más is mesélte, hogy ez segített számára a szülés közben.

Grétát nem láttam, de mástól már láttam ezt a technikát. Az ember kínjában próbálkozik mindennel, hogy valahogy elviselje a fájdalmat. Erős koncentrációt szoktam látni az arcokon. A szülésfelkészítőkön tanultakat próbálják általában bevetni. Ezek nagyon hasznosak. Ezek a technikák elterelik a fájdalomról a figyelmet.

A konkrét fájdalomcsillapításon túl Nektek, orvosoknak nincs szerepetek  az alternatív fájdalomcsillapításban?

Nincs igazán. A mi dolgunk az, hogy ott legyünk, ha baj van. A szülésznők vannak az alternatív fájdalomcsillapításra kitalálva. És arra is, hogy bármilyen személyiségű vajúdóval azonosulni tudjanak. Erre születni kell. Csak egy részét lehet megtanulni. Nekem ez nem menne. Én nem tudok bármilyen személyiséggel összefonódni. Amit a szülésznők tesznek az egy nagyon szép dolog.

Ha a szülésznő és az Apuka mellett bent lehetne dúla is, még nagyobb támogatást kaphatna a kismama. Voltál már olyan szülésnél, ahova dúla ment kísérni, hogy segítse a kismamát?

Igen. De én személyesen nem éreztem különbséget. Erről egy szülésznő jobban tudna beszámolni. Az ő munkájukban segíthet igazán egy dúla jelenléte.

Ha öt év múlva megkérdeznélek Grétáék szüléséről, szerinted mire emlékeznél belőle?

Az egész szülés példaértékű volt. Ezt a szülést kellene a tankönyvekben mutogatni. A vajúdás is és a kitolás is példaértékű volt. Gréta végig fegyelmezett volt, végig ott volt fejben. Ha mondtunk neki valamit, akkor megfogadta azt és próbálta úgy csinálni, ahogy javasoltuk. Nem hisztizett. Annyira fegyelmezett volt végig, felül tudott kerekedni a fájdalmán. Nagyon ritkán látni ilyet.

 

A kedvenc részem az volt, amikor Eszti baba megszületett. Gréta meglátta Esztit és elkezdett hangosan hahotázni: „Nézd Milán! Ez a mi gyerekünk! Kijött. Itt van a mi Eszti babánk!” Szó szerint kacagott. Aztán persze sírtak és megint kacagtak. Nagyon jó élmény volt.

 

Megélték a születés csodáját.

Segíthette őket, hogy egy nagyon szép és gyors folyamat volt. De az, ahogy ott voltak fejben mind a ketten, és át tudták élni a szülést, ahhoz az ő hozzáállásuk kellett. Ezért volt példa értékű számomra ez a szülés.

Ha egy hamarosan szülő nőnek kellene készíteni egy tarisznyát a hosszú útra, akkor Te mit tennél bele. Legyen az egy izotóniás ital, egy illat, egy technika, vagy épp egy belső tulajdonság…

Akaraterőt, fegyelmezettséget és vidámságot. Fontos, hogy megpróbáljon a kismama még a szülés közben is pozitívan állni a folyamathoz. Sokat számít ez a lelkiállapot.

Ezenkívül hozza el a kedvenc emberét, aki ebben az esetben nem féltetlenül a kismama párja. Tizen órás vajúdást lehet, hogy egy dúla jobban tud támogatni. Egy olyan nő – akár a leendő nagymama, vagy egy barátnő -, aki átélte már ezt a folyamatot. A férfiak számára nagyon nehéz ráérezni arra, hogy milyen a szülésben benne lenni. És persze van olyan apuka is, aki gondoskodó, empatikus, aki mindenben tud segíteni a kismamának.

Fontos, még, hogy hozzanak a kórházba olyan tárgyat, ami otthonossá teszi a szülőszobát. Akár tényleg lehet ez egy illat. Van, aki diffúzort hoz, van, aki zenét. Ezek segítenek, abban, hogy otthon érezze magát a kismama és könnyebben ellazuljon.

 

De ha magamból indulok ki, akkor legyen a tarisznyába csoki is. Az mindig tud segíteni.

 

Melyik az a módszer, az a technika, amit a legtöbb kismama használ?

Egyéntől függ. De azért az fontos, hogy legyen egy módszer, ami segít elterelni a fájdalomról a figyelmet. Van, aki a légzését számolja, vagy csak figyeli. Sokan nézik telefonos applikációkkal, hogy mennyi ideig tartanak a fájások. Utána mindig beszámolnak arról, hogy épp hogy áll a helyzet. Van, akinek ez segít.

Nincs univerzális technika.

 

Olvasd el Gréta és Milán történetét is!



A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás