
2022. szept 21. Beteljesülés a Jánosban – Eszti szüléstörténete
Azt már tudjuk, hogy milyen emlékei vannak Grétának Eszti születéséről. Most elmeséli Eszti apukája is, hogy Ő mit élt meg aznap. A nagy beteljesülés története következik.
Hazaérkeztek a lányok?
Igen. Tegnap. Ma már volt nálunk a gyerekorvos és a védőnő is. Mindenki beköszönt. Nagyon cuki baba. Olyan gyönyörű. Nulla elfogultság nélkül mondom. Tényleg. Honnan kezdjük?
Legelőről. És a Te történeted nem Esztivel, hanem Mátéval, a 12 éves fiad születésével kezdődik.
Máté koraszülött volt. 31. hét végén született. Ott úgy érezte, hogy elég volt bent, és kirúgta a ház oldalát.
Elfolyt a magzatvíz. Három nappal később született meg a Jánosban császárral. Így maga a szülésélmény nekem nem volt meg. Mivel lemaradtam erről az eseményről, később valahogy pótolni akartam. Fotós vagyok. Mindent fotóztam már, ami ember. Portrét, esküvőt, temetést is. Szerettem volna szülést is fotózni. Volt egy pár, akik felkértek rá, hogy ott legyek fotósként az otthonszülésüknél. Mivel jó kapcsolatunk volt, igent mondtam.
Nagy élmény lehetett.
Az volt, de a hiányt nem tudta pótolni. Volt egy nagyon szép íve a fotósorozatomnak, de nem lett produktum. Hat órás vajúdás után be kellett menni a kórházba. Ott született meg a baba. A kismama nem tudta elengedni a babáját, az okát ne firtassuk… Abban az időben volt a válásom. Én is az elengedésen dolgoztam épp, ahogy a kismama a szülésében. Jó, hogy ott volt számomra pajzsként a gépem. Ott is voltam, de igyekeztem védeni magam. Így is három napig nem aludtam utána. Nagy hatással volt rám az a nap. Sok dolgot megmozgatott bennem.
Két fél-élmény után jött Eszti. Nem könnyű rajttal indultál.
Így, hogy nem bújhattam a gépem mögé, más volt a helyzet. Hiszen most én voltam ott, aki foghatta Gréta kezét. Kíváncsi is voltam. Nem szoktam rosszul lenni a vértől, bár egy picit tartottam az eseménytől.
Hogyan indult be a szülés?
Egy pénteki napon voltunk nálad a felkészítődön egy héttel a szülés előtt. Jó volt, hogy elindult a lelki rákészülés, az aklimatizáció, mert egy héttel később Grétának menstruációhoz hasonló fájásai lettek szombat hajnalban.
Akkor jött az első beszarás. Még össze se pakoltunk. Hajnali ötig Gréta is és én is felválta szaladgáltunk a wc-re. Közben gyorsan összepakoltunk.
De az időzítés mégis szuper volt.
Nagyon. Grétának megvolt a bemutatója (Gréta ruhákat tervez – a szerk.). Szombaton a nagyszülőkkel találkoztunk. Hetek óta toltuk az utolsó pocakos fotók elkészítését. A hétvégén azok is elkészültek. Eszti úgy érezte, ha minden kész, akkor jöhet is Ő. Az első hajnali derékfájásoknál volt időnk és lehetőségünk összepakolni. Persze azért volt bennünk aggodalom, hogy mi nincs vajon még a csomagban.
Nagyon pánikoltál?
Igen, de akkor hajnalban legalább lement a nagyja. Reggelre pedig rápihentünk. A fájások pedig elmúltak. Jó volt, hogy becsengetett Eszti. Olyan volt, mint az otthonunknál a bejárat. Két csengő van, külső kapu és a lépcsőház. Ez volt a külső kapus csengetés. Dr. Google pedig most is segített. Tudtuk, hogy ebből bármi lehet. El is múlhat, szülés is lehet belőle. Lenyugodtunk és figyeltünk. Én még elmentem gyorsan vásárolni Mátéval együtt, aki épp nálunk volt ezekben a napokban. Délután újra indultak a fájások. Kértük Gréta barátnőjét, hogy jöjjön segíteni nekünk. A közelbe lakó barátunk, Géza pedig a hiányzó apukás-készletet vette meg. Az valahogy csak kimaradt a vásárlós körünkből…
Közben átgondoltuk, hogy hol legyen Máté ebben a helyzetben. Végül is maradt nálunk. Tudtuk, hogy Géza is, és Gréta barátnője is ott lehet vele még este.
Máté hogy érezte magát, mit észlelt a történésekből?
Az éjjeli akciót nem érzékelte. Jó alvó. Délelőtt Gréta ki se mozdult a szobából. Aztán Máté jött velem délelőtt vásárolni. Utána visszahúzódott a szobájába. Átbeszéltük, hogy mi történik épp és hogy mi fog történni.
Gréta, hogy viselte ezeket a fájásokat?
Alapvetően feküdt. Kereste a kényelmes pózt. Fájdalmas fájások voltak ezek már. Ekkor már a nőgyógyász is rábólintott, hogy menjünk be a Jánosba, maximum hazaküldenek.
Ekkor jött meg Géza a szettel. Volt már tapasztalata ilyen téren. Vitt már vajúdó anyukát kórházba, de az akció kellős közepe őt is meglepte. Gréta már görnyedve állt a folyosón. Fotó is készült róla. Örök emlék marad. Elindultuk. Endre pedig picivel később visszament Mátéhoz. Pedig nem is kértem erre, nem volt hozzá agyam. Túlteljesítettek. Nagy segítség volt számomra, hogy figyeltek Mátéra.
Mi várt Titeket a Jánosban?
Ugyanaz a folyosó, mint 12 évvel ezelőtt. Grétát bekísérték, én kint maradtam. Húsz percet várakoztam. Volt időm felidézni az emlékeket. Írtam Gézának, hogy mi a helyzet, ők is küldtek képet a pizzázó Mátéról. Nyolc körül lehetett. Egyszer csak kijött a nagyon kedves doki-nénink (már korábban áradoztak róla ismerőseink) és mondta, hogy a folyamat elindult. Ment is mindenkinek a kör-sms. Kérdezték hoztem-e papás-készletet. Hoztam… Felöltöztem. Bementünk a szülőszobára.
Innentől volt ismeretlen számodra a terep.
Igen, de igyekeztek segíteni nekünk. Nagyon profi volt mindenki. Most is, és amikor Máté született akkor is. A PIC-en is nagyon cuki volt már akkor, 12 éve is mindenki. A felnőttek mellékágon vannak, de a gyerekekkel nagyon kedvesek.
Fél 10 körül elkezdtek erősödni a fájások. Durvult a story. Az első zuhany kudarcba fulladt. Valahogy csak hideg víz jött, de később segített a szülésznő meleget csinálni. Gréta utána alapvetően feküdt, bár valamennyit azért mozgott is. Volt egy labda, néha arra helyezkedett.
Mivel nálad kipróbáltuk, tudtuk, hogy mi működik: kapaszkodott belém és csak lógott, én pedig hátulról masszíroztam a hátát, és néha csak úgy jöttünk-mentünk.
Te, hogy láttad kívülről magatokat?
Izgultam. Nem tudtam, hogy Gréta, hogy fogja kezelni ezt az egészet. A szülésznő nagyon jó fej volt. Javasolt technikákat. Gréta az elején eléggé feszült volt fizikailag. Lehetett látni rajta, hogy kezd fáradni. Mondta is, hogy fárad és, hogy nem tudja, hogy meddig lesz ez így jó. Akkor merült fel benne az epidurális lehetősége. De a szülésznő is látta, hogy a végére érünk fájdalomcsillapítás nélkül is. Gréta is megnyugodott, amikor bebiztosította magát. Csak a tudat kellett számára, hogy akár kaphat is ilyen jellegű segítséget.
Már 2-3 órája voltunk a sűrűjében, amikor egyre csak erősödtek a fájások, de volt egy pillanat, amikor egyszer csak azt mondta: „Beleveszem a levegőt a fájásba.”
Persze előtte is ügyesen csinálta a légzést, de akkor még volt benne valami feszültség a fájások alatt. De ezen a ponton lecsendesedett, és elkezdte a légzését figyelni, és belelazulni. Itt már nem beszélt hozzám.
Ült félig törökülésbe tett lábbal és csak meditált. Lement zenbe. Közben azért irányítgatott, hogy mit kér.
Ahogy mesélted, pont úgy volt: Először még beszédesebb volt Gréta, de aztán minimalizálódott a kommunikáció.
A „légyszi drágámból” csak legyintések maradtak. Kézjelek az ivásra, a legyezésre, szőlőcukorra.
Én pedig csak csináltam, amit kellett. Vicces lett volna reklamálni a stílus miatt… Közben aggódtam is, mert egész nap nem evett. Csak kora délután evett spenótot, de ekkor már tizenegy körül jártunk. Attól féltem, hogy elfogy az ereje. Banánt nem kért, csak szőlőcukrot.
Egyszer csak befordult és teljesen átalakult fejben. Megszűnt a reakciója a fájásokra. Lehetett látni a CTG-n is, hogy jön a fájás, de nem volt kifelé látható reakciója. Mindent befelé intézett. Közben varázsolt a kezeivel. Boszorkány. És olyan is volt, hogy teljesen csend volt. Csak a légzését hallottam.
Közben megbeszélte Esztivel, hogy s mint lesz a dolog. Várták együtt, hogy repedjen a burok. Mindeközben a hátán feküdt. Az esett jól számára.
Közben azt is mondogatta, hogy „A fájdalom jó.”. És valóban nem látszódott kívülről, hogy fájna neki. Pedig biztosan fájt, csak valahogy átalakította magában.
A burkot mikor repesztették meg?
Tizenegy körül. De már előtte erős fájásai voltak. Kétszer a vállamba is boxolt. Éreztem, hogy kezd durvulni a helyzet. Nyilván nem vettem magamra.
Szóval várni kellett picit a doktornőre (épp műtött). Amikor megjött, átbeszéltük, hogy mi fog történni. Majd megnyomta picit a burkot és abban a pillanatban slutty. Kirobbant a magzatvíz. Mentünk tovább. Jött lejjebb a baba.
Két megjegyzésből derült ki számunkra, hogy ha eddig fájt, akkor most még jobban fog. Én akkor már nem izgultam. Úgy láttam, hogy Gréta elképesztően jól viseli az egészet. Teljesen kész voltam tőle. Én pedig csak kiszolgáló személyzet voltam. Két fájás között jött a víz, a szőlőcukor, víz.
Ahogy mesélte nekem Gréta azért egyszer el is kellett kapnod.
Igen. Meglepő volt. A burokrepesztés után ülő helyzetben volt. A méhszáj ekkor már nem látszódott, de a baba még nem volt eléggé lent, ezért az álló helyzetet javasolta a szülésznő. Ettől valóban lejjebb ereszkedett Eszti. Viszont ez volt a legfájdalmasabb pont Gréta számára. Az első után feladta. Fekve szerintem bármeddig bírta volna. Vissza is feküdt.
Előtte korábban volt már, hogy megkérdezte, hogy még mennyi idő lehet hátra. Egy óra hangzott el.
Azt gondolta Gréta, hogy biztosan nem bírja ki. Bíztattam, hogy már másfél órája ebben az állapotban van, tuti, hogy ki fogja bírni. Akkor erre nem válaszolt, csak belemerült.
Ezek azok a mondatok, amik egy szülés sorsát el tudják dönteni. Ha valaki kap egy ilyen jellegű támogatást, megerősítést, attól nagy erőt kaphat. Ez a nagy fájás már tolófájás volt?
Igen, ez már az volt. Az állás után háton próbálkoztak aktív nyomással. Részletesen elmondta a szülésznő, hogy mit kell csinálni. Nem működött. A harmadik negyedik ilyen nyomásnál nagyon elfáradt. A szülésznő profin látta, hogy ez így nem fog menni. Leült Gréta mellé a kis sámlira – pedig már azt hitte, innen gyorsan megleszünk – és közölte, hogy ő innen már nem megy ki, amíg nem lesz meg Gréta. Profi volt.
Technikát váltottak. Azt kérte a szülésznő, hogy ha jön a fájás csak engedje el magát. Az első ilyen fájásnál volt egy önkéntelen nyomása. Rögtön mondta a segítség: EZ AZ! Ezt kell megtartani.
Amikor jött a fájás, akkor ezt csinálta folyamatosan. Bele se szólt a szülésznő utána, csak szemlélte az eseményeket. És Eszti jött. Fél egy körül lehetett, amikor megjelent a pihés feje. Én pedig fogtam Gréta fejét, kezét. Szorított. Ennyit tudtam tenni és azt, hogy ott vagyok vele.
Amikor kinn volt Eszti feje, akkor volt egy nagy szünet. Az előtte lévő periodikussághoz képest hosszú idő telt el. Mindenki csak várt. Ekkor került sor a gátmetszésre. Gréta rákészült a következő összehúzódásra, megvárta a csúcsát és tolt. Utána már csak két nyomás volt és egyszerűen kirobbant a baba. Fantasztikus volt látni. Felemelték. Mellre rakták, sírdogált. Elvágtam a köldökzsinórt.
Kis csoda.
Igen. A szülésznő és az orvos is azt mondta, hogy számukra is nagy élmény volt ez a születés.
Ahogy kint volt Eszti Gréta rögtön röhigcsélni kezdett, hogy van egy gyerekünk. A második mondata már tipikus Grétás volt újra.
Jó lehetett újra visszakapni őt.
Igen, bár amit én érzékeltem belőle az az, hogy a felépülő fáradtságból, fájdalomból összerakott egy képet magának. Hős volt. Nincs rá jobb szó. Ennél jobban nem sikerülhetett volna Eszti születése. Semmi komplikáció nem volt. Még csak szúrni sem kellett a burkot. Egy egyszerű nyomásra repedt meg. Gréta profi volt. És ez nem mázli. Menetközben pakolgatta össze a tőled kapott infókat a szülésznőtől kapottakkal. Ezt a kettőt összefésülte és beleállt. Ja és varázsolt is hozzá egy picit. Gréta levezényelt mindent, és kinyomta ezt a gyönyörű babát. Csak a csodálás maradt.
Úristen, de gyönyörű! Teljesen kész vagyok! Olyan gyönyörű szája van.
Az előzmények miatt hatalmas katarzis lehetett számodra.
Igen. Két lehetőségem is lett volna rá, hogy megéljem. Máté születésénél és a szakmai utazásnál is. De a szülés pillanata, amikor a baba világra jön, az nem volt meg, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, vágytam rá. És most a saját kislányom adta meg ezt nekem. Minden tökéletes volt.
Azután gondolom Te is szembesültél a hülyekovid-protokoll-lal.
Igen. Egy órát maradhattam bent a szülőszobán, utána még egyet kettesben voltunk Grétával. Majd engem kiraktak. Viszlát Apa! Álltam döbbenten a folyosón, hogy még csak egyszer hagy öleljem meg és bújjunk össze újra. Hajnali öt lehetett. Hazamentem. Tettem-vettem.
Betakartam Mátét, és lefeküdtem aludni.