Semmi extra - Csenge története Villő születéséről - Kardos Zsuzsa
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
1311
post-template-default,single,single-post,postid-1311,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

Semmi extra – Csenge története Villő születéséről

Semmi extra – Csenge története Villő születéséről

Amikor Csenge azt mondta, hogy az ő szülése semmi extra nem volt, felkaptam a fejem. Milyen lehet egy semmi extra szülés?! Egyáltalán tényleg létezhet semmi extra szülés?! Olvasd el történetüket, és döntsd el Te magad!

 


 

Villő igazi szerelemgyerek.

Igen, az esküvőnk után rögtön szerettünk volna gyereket. Korábban fogamzásgátló gyógyszert szedtem. Egyszer véletlenül kihagytam a nászút alatt. Akkor úgy döntöttünk, hogy abbahagyom a gyógyszer szedését. A következő hónapban már teherbe is estem. Szerencsénk volt, hogy nem kellett sokat várni. Úgy tűnik, Ő viszont már várt minket.

Hogyan készültél a szülésre?

Mivel a kovid időszakába esett a terhességem, ezért viszonylag nyugalomban voltunk. Gyógytornászként dolgoztam, de a kovid miatt kevesebb vendégem lett, és több időm felkészülni a szülésre. Sokat olvastam. Csak a hagyományos élő szülésfelkészítőkről maradtunk le, amikre korábban terveztük, hogy menni fogunk. Maradtak a könyvek, illetve részt vettünk a János Kórház online szülésfelkészítőjén is.

Melyik könyv volt számodra a leghasznosabb az olvasottak közül?

Mindegyikben volt hasznos dolog. Olvastam

 

Dr. Csermely Gyula – Ha 1 nő gyereket akar című könyvét.

 

 

A felesége terhességét mutatja be. A történetükön keresztül írja le, hogy milyen kötelező vizsgálatokon kell részt venni. Hogy milyen hasznos tippjei voltak a felesége számára, hogy hogyan beszélgettek ők a terhességről, a szülésről. Realista látásmóddal mutatta be ezt az időszakát az életüknek. Pont emiatt volt nekem való.

A másik könyv a babával való kapcsolatteremtésről szólt. A címe:

 

Lelki köldökzsinór – Beszélgetek a kisbabámmal (Hidas György – Raffai Jenő – Vollner Judit)

 

volt. Nagyon fontos könyv volt számomra. Elmenni egy olyan helyre, ahol ezt a módszert tanítják tuti nem mentem volna el. Távol állt volna tőlem. Egy idegennel nem tudtam volna dolgozni ezen, de egyedül nagyon jó volt. Azt a részét, ami számomra szükséges volt használtam belőle a terhesség és a szülés alatt is. Ami nem volt szimpatikus azt elhagytam.

Ezenkívül volt még a

 

A bába válaszol – Ingeborg Stadelmann

 

könyve. Ebből is igyekeztem azokra a részekre fókuszálni, ami nekem volt fontos.

Olvastam még könyveket, de talán ez a három volt a legfontosabb.

A János kórházas felkészítőből is sikerült fontos infókat magatokhoz venni?

Igen. Főleg a férjem számára volt hasznos. Ő gyakorlatilag végig tanulta az egészet. Nekem már volt a témában tapasztalatom. Négy testvérem van. Három testvéremnél már volt baba. Közelről követhettem végig a folyamatot. Sok mindenről volt elképzelésem, hogy én hogyan szeretném majd csinálni. Az előadáson pedig nagyon jól szórakoztam, tényleg szórakoztató volt.

 

Még olyan is előfordult, hogy egymás után beszélt egy csecsemős és egy orvos, de teljesen ellent mondtak egymásnak.

 

 

Így is örültünk, hogy legalább online részt vehettünk rajta. Egyedül a fürdetést, a pelenkázást nem tudtuk így megnézni, de ebben már amúgy is volt tapasztalatom.

A János-ban is szültél?

Igen. Szabad orvosválasztás már nem volt, csak szülésznőt tudtam volna választani. Mivel mindegyiket dicsérték, így szülésznőt sem választottunk. A testvéreimnél mindig az orvos volt a legfontosabb kérdés, úgy éreztem, hogy a szülésznő személye talán nem is annyira számottevő.  Utólag jobban is jártam így. A testvéreim hasonló típusok, mint én. Mindegyikük kapott oxitocint, mindenkinek volt vágása. Én mindent megúsztam. Persze nehéz megmondani mi lett volna, ha…

Az ikertesóm pár hónappal korábban szült, mint én. Volt választott orvosa, mégis kapott oxitocint, vágták is. Nálunk máshogy alakult mindez. Ügyesek voltunk, talán szerencsések?! Nem tudom. 

Milyen volt kovidos időkben terhesnek lenni?

A családdal csak kertben találkoztunk. Anyósom egyáltalán nem félt, ráadásul egyedül él, így vele többet találkoztunk (végig szorosabb kapcsolatban voltunk). Próbáltam laza lenni, de azért a legtöbbször mégis inkább csak férjemmel együtt sétáltunk. 

Viszont gyógytornászként szinte végig dolgoztam. Kivéve a nagy bezárást, akkor nyilván én sem fogadtam vendégeket. Legalábbis nem élőben. Online foglalkoztam a gyerekekkel szinte az utolsó hetekig. A legtöbb gyakorlatot mutattam is végig számukra. Pilatest is tartottam úgy a hatodik hónapig. Amikor a hasprést erősnek éreztem, akkor hagytam abba, utána már csak egyedül mozogtam.

Akkor jó időszakotok lehetett. A reggeli rosszullétek is elkerültek?  

Igen, egyszer volt csak, hogy valami furát éreztem. A hányinger kerülgetett, az ájulás határán voltam. A földre kényszerültem a fürdőszobában. Nem tudom, mi történt. Mivel a menstruációs görcseim nagyon durvák voltak a terhességem előtt, kicsit kitolódott az ingerküszöböm. Azért inkább hazahívtam Attilát. Rögtön jobban is lettem. Ez egy hasonló rosszullét volt, mint korábban a menstruációimnál. Többet nem fordult elő ilyen.

Visszatérve a felkészülésre: a könyvekben, a felkészítőn adtak tippeket, hogy mit kezdj majd a szülési fájdalommal?

A könyvekben sok mindent el lehetett olvasni. Ezekre a technikákra nem igazán volt szükségem.

Azt gondolom, hogy nekem nem voltak igazán durva fájásaim. Talán épp a menstruációs görcseim szoktattak hozzá ezekhez az érzésekhez.

 

Mik voltak az első jelek? Hogy indult Villő a születés útján?

A 40. hétig vártuk, hogy magától elinduljon. Ekkor az indításról kezdtünk el beszélgetni az orvossal. Egy hétfői napon kellett bemennem, hogy kitaláljuk a végleges időpontot. Ekkor elővettem a fent említett könyvből tanult technikát: 

 

Az orvos helyett inkább Villővel beszélgettem. Mondtam neki, hogy hétfőn meg kell születnie. Vasárnap este el is kezdett rendszeresen keményedni a hasam.

 

Reggelre határozott fájásaim voltak. Igyekeztünk nem túl korán bemenni. Tudtuk, hogy első gyereknél nem kell kapkodni. Délelőtt tízkor mentünk be, akkorra már határozott fájásaim voltak. Melegfront volt. Tele volt a szülőszoba. Nem voltak boldogok, hogy még mi is megérkeztünk. Ráadásul a CTG sem mutatta a fájásaimat.  A méhszájam pedig zárva volt. Az ultrahang kimutatta, hogy centralizálódott a keringése Villőnek, tehát jele azért volt, hogy valami készül. Hazaküldtek és 18.00-ra hívtak be újra. A terv az volt, hogy felraknak egy ballont, és másnap megszületik Villő.

Hazamentünk. Egész nap szenvedtem. Ugyan próbáltam ülni, hogy a gravitáció segítse az ereszkedést, de nagyrészt feküdtem. És közben arra gondoltam, milyen fura, hogy az orvosok nem hittek nekem a fájásokról. De legalább Attila elhitte, tudta, hogy szülünk. Amikor visszamentünk megint mondtam, hogy határozott fájásaim vannak. Ismét nem hitték el. CTG vizsgálat nélkül is hazaküldték Attilát, mondván itt semmi nem fog történni még.

Magamról tudom, hogy kifelé nem látszik rajtam, ha valamim fáj. Ezért igyekeztem picit színészkedni, hogy lássák, de hiába.

 

Attila hazament. A CTG továbbra sem mutatta a fájásokat. Pedig akkor már olyan erősek voltak, mint a korábban említett menstruációs fájásaim. Durva volt, már nem olyan volt, mint délelőtt, hanem sokkal erősebbek. A fájások között ugyan tudtam beszélni kb., de séta közben meg kellett állnom. A mai napig nem értem, miért nem mutatta a CTG. Talán túl erős volt a hasizmom és elnyomta a fájást. Mindenki csak találgatott. Továbbra is szerették volna felhelyezni a ballont. Emiatt megvizsgálták a méhszájamat. Két ujjnyira nyitva volt már. Ez legalább számukra is kézzelfogható bizonyíték volt arra, hogy én épp vajúdok.

Gyorsan hívtam Attilát. Befektettek a szülőszobába. A melegfront továbbra is hatott. Sokan voltunk. Az orvosok mindenfelé rohangáltak.

 

Így mikor megjött Attila csak ketten voltunk a szobában, aminek én nagyon örültem. Nem hiányzott senki.

 

Mi történt benned ekkor, hogyan élted meg a fájdalmat?

A korábbi kegyetlen menstruációs fájdalmak megkönnyítették a szülésnek ezt a részét. Tudtam mindig, hogy mi következik. Olyan volt, mint, amikor menstruáltam. Görcsök között hánytam, hasmenésem volt minden hónapban. Az ájulás határán voltam sokszor.

Tudtad, hogy mi vár Rád. De mivel tetted könnyebbé a helyzetedet?

Légzőgyakorlatot végeztem. Amit korábban tanultam kifejezetten a szüléshez ajánlott légzőgyakorlat nem jutott eszembe. De már a menstruációs fájásokat is légzéssel kezeltem, amíg nem hatott a gyógyszer. Így itt is ezt a technikát használtam.

Mi volt ez?

Beszívtam lassan a levegőt a hasamba. Majd még lassabban kifújtam és kinntartottam.

Ezzel sikerült az idegrendszeredet paraszimpatikus irányba eltolni, amitől nagy valószínűséggel nyugodtabb és ellazultabb lettél. Ezt valakitől tanultad, vagy saját tapasztalati úton jutottál el hozzá?

Az egyetemen tanultunk légzés technikákat. De nem tudatosan kezdtem el használni, csak jött. A másik segítség Attila keze volt. Remekül lehetett szorítani.

 

De a szülés előtt is igyekeztem felkészíteni a testem. Homeopátiás bogyókat szedtem. Málnalevél teát ittam.

Hogy haladt tovább a folyamat?

Valamivel 10 óra előtt megrepesztettétek a burkot. Nem bántam. Tudtam, hogy begyorsítja a folyamatot. Akkor már elég fáradt voltam az egész napos fájásoktól. A burokrepesztésből nem éreztem semmit. Igazán a fájásokat sem erősítette fel, nem lettek szaporábbak sem. Viszont hamar megjelent a székelésiinger. Szóltam is Attilának, hogy gyorsan szerezzen egy szülésznőt. Cikázott mindenfelé. Talált valakit. Egy fiatal orvos és egy szülésznő is jött. Ők maradtak velünk végig. A szülésznő nagyon rendesen tágított végig. Az orvos nem csinált semmit. Igyekeztek mondani, hogy mit csináljak. Mozdulni már nem tudtam, ülni vagy állni sem tudtam volna. Tökéletes volt feküdni. A nehézség annyi volt, hogy tartani kellett a lábamat. Nem volt az ágyon lábtartó. A fejemet Attila tartotta. Innentől már csak fél óra volt és megszületett Villő. Pedig nem igazán rendeződtek össze a fájásaim. 5-10 percesekkel indult. 2-5 perc között időszakra csökkent talán le. A vége lehetett 2-3.

Jól láttam, hogy most kinéztél oldalra egy papírra?

Igen. Leírtam mindent még a kórházba a telefonomba, utána pedig bemásoltam kézzel Villő füzetébe.

Nálunk Marci (a férjem) jegyzetelt végig. Maradtak is így meg nagy mondatok. Attila, hogy viselte ezt az egész folyamatot?

Meg volt illetődve. Zavarta, hogy nem tud segíteni.

Tényleg nem tudott segíteni? Nekem, úgy tűnt, hogy a biztos keze, amibe kapaszkodhattál, ami tartotta a fejed nagy segítség volt.

A puszta jelenléte is az volt. Csak ő ezt ott és akkor nem érezte.

Melyik volt számodra a legnehezebb pont?

 

Volt, hogy azt éreztem – és mondtam is – , hogy nem bírom. De mindenki bíztatott, hogy DE kibírod. És akkor eldöntöttem, hogy kibírom. Talán kétszer volt ilyen erős érzésem, utána már kinn is volt.

 

 

De a legnehezebb pillanat az volt, amikor Villő megállt a hüvely kimenetemben. Nem is fájt, hanem feszített. Nem tudom mennyi ideig tartott. Akkor már nem volt időérzékem, de az igazán kellemetlen érzés volt.

Arra kértek, hogy várjam meg a tolással a következő kontrakciót. Meglepő kérés volt. Ma már, ha erre kérnének ebben a helyzetben, akkor biztosan azt hazudnám, hogy jön, és nyomnék. Várnom kellett. Nagyon fárasztó volt.

Van akkora testtudatom, hogy fájás nélkül is kinyomtam volna.

 

A tesóm is így nyomta ki, csak akkor még ezt nem mesélte el nekem, így még nem tudtam, nem tudhattam, hogy így is lehet.

Hánykor született meg Villő?

10.30-kor. Rögtön rám került. De csak az alhasamig jutott, olyan rövid volt a köldökzsinór. Megvárták, hogy elálljon a pulzálás utána vágta el Attila a köldökzsinórt. Majd összevarrtak. Az nagyon fájt. Kezdő orvos volt. Nem volt még tapasztalata. Remegtem közben. Nem tudtam lazítani.

Nem érzéstelenített el előtte?

De, elvileg igen. Ennél többet nem kaphattam, hiába szóltam, hogy érzem, és nagyon fáj. A varrás sem lett szép. Vagy azért, mert kezdő volt a doki, vagy azért, mert olyan mértékű volt a roncsolódás. Nem tudom.

Szeretnéd esetleg plasztikáztatni?

Most még várok. Sokkal jobb, mint korábban. Fájni nem fáj, de érzékeny. Remélem, hogy a következő szülést nem befolyásolja.

Milyen érzés volt a méhlepényt megszülni?

Sima ügy. Szinte rögtön utána kijött. Talán nyomni sem nyomtam. Húzták picit?! Azt hiszem. Semmit sem kellett csinálnom és kinn volt.

Majd jött az aranyóra.

2 órát velünk volt Villő. Sokszor odaadtam Attilának, mert nem tudtam tartani. Nagyon gyenge voltam.

Kovidos idők voltak. Nem lehetett benn veled senki, aki segíteni tudott volna. Másnapra ki tudtad pihenni magad?

Az első éjszakára beadtam a csecsemősöknek Villőt, hogy tudjak picit aludni. (Sok ugyan nem volt már az éjszakából.) Mint utóbb kiderült jól is tettem, mert reggelre nagyon erős vérveszteségem lett. Jó volt, hogy akkor nem velem volt Villő. Egyszerre jött ki minden. A szülés után ugyan egyszer már kaptam oxitocint, de most jött még egy, utána már minden rendben volt.

Nem ijedtél meg nagyon tőle?

Nem, csak jeleztem a nővéreknek. Utána többször nézték, hogy visszahúzódott-e a méhem, de rendben találták.

Hogy ment a szoptatás?

Másnap már anyatejet bukott Villő!

Az egyik mellem tökéletes volt, de a másik egyáltalán nem működött. Többször kértem segítséget a csecsemősöktől. Kaptam tippeket Például, hogy próbáljam meg mellbimbó védővel. Azzal tényleg jobb is volt. Mivel Villőnek könnyebb volt az egyik oldal, sokszor csak onnan akart szopizni, de végül a másik is beindult. A bimbóvédőt is el tudtuk hagyni. Ügyes volt. Sőt még most is az. Most, 11 hónapos korában is szoptatom még éjszaka.

Ilyennek képzelted ezt az utazást?

 

A helyzetem speciális volt. Mert a nehéz menstruációs időszakaim miatt, a szüléskor sokkal könnyebb dolgom volt, mint másoknak. Korábban épp ezzel bíztattam magam, hogy minden hónap erősebbé tesz és felkészít a szülésre.

 

Az, hogy nem látták a CTG-n a fájásaimat megviselt. Rossz volt, hogy megkérdőjelezik a tapasztalásomat. Nehéz volt. Amúgy később sem rakták rám emiatt a jelenség miatt a CTG-t. Így legalább szabad mozgási lehetőségem volt. Amikor elfogadták a szülés elindulásának tényét, akkor már minden rendben volt.

A tapasztalataid alapján mi a legfontosabb tanácsod a szülés előtt álló kismamáknak?

Talán az fontos lehet, hogy beszélgessen sok mindenkivel a szülésről, hallgasson, olvasson szüléstörténeteket. Nekem nagyon sokat segítettek a testvéreim történetei. Fel voltam készülve. Nem ért semmi váratlanul. Még így sem, hogy nem ismertem senkit.

 

Érdeklődjenek a családtagoktól, hogy náluk, hogyan zajlott a szülés, mert sok hasonlóság lehet.  

Nálatok milyen egyező élmény volt?

A legidősebb nővérem második szülése volt hasonló Villő születéséhez. Az első fájásoktól még egy nap telt el a határozott vajúdásig. Cipelte mindenfelé a nagy tesót. Várni kellett, hogy elkészüljön a méhszáj. Második gyermekét várta. Rutinosan nem ment be túl korán. Ő nem.

Amikor írtál, hogy elmeséled szívesen a történeteteket, akkor azt írtad, hogy készüljek, mert ez egy semmi extra szülés történet lesz. Én azért eléggé eseménydúsnak látom.

Eseménydús volt, de nem túl nehéz. A családon belül mindig nagy babák születtek. Villő 3500 grammal született. Nem volt igazán nagy baba. Átlagos súlyú volt. Biztosan ez is hozzájárult, ahhoz, hogy nem volt nehéz szülésem. Valahogy nem volt bennem küzdelem.

Viszont egy jó tanács még eszembe jutott:

Számomra nagyon fontos volt, hogy Villővel élő kapcsolatunk volt. Beszélgettünk szülés előtt is sokat. A szülés közben is végig beszéltem vele. Tudott mindent előre.

 

Mit mondtál neki?

Előtte végig vettük a lehetőségeket, hogy tudja, hogy mi történhet. Közben is mondtam neki, hogy mi történik. A burokrepesztésnél is szóltam. Bíztattam, hogy ügyes. Ez sokat segített számomra és biztosan számára is.  



X

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás