2024. jún 11. “Nem biztos, hogy el akarom felejteni a fájdalmat. ” – Dorisz szüléstörténete

Olyan varázslatos, hogy Vilci már volt itt, és most így kint is itt van. Eleve azt sem tudom felfogni, hogy ő volt a hasamban. Mondtam is Balázsnak, ha átlátszó lenne a hasunk talán egyszerűbb lenne felfogni, de így hihetetlen.

Ez később is nehéz lesz. A gyerekeim 10 és 13 évesek. Időnként felmerül bennem az érzés, hogy ők tényleg ugyanazok, akik a hasamban voltak, akiket szoptattam, akik piciként szaladgáltak a kertben.

Furcsa dolog ez a változás. Ambivalens. Visszasírom a gyermekágy első 2-3 hetét, még úgy is, hogy nehéz volt. Siettetném az időt, miközben nosztalgiával gondolok vissza a pár héttel korábbi időkre is.

Akkor most tekerjük még előrébb az idő kerekét, és meséld el, hogy hogyan születtél Te!

Anya mindig azt meséli, hogy mennyire nagyon félt a vajúdása közben. 23 éves volt, amikor születtem. Akkor már nagyon szeretett volna babát. Egy éve próbálkoztak. Hat hónapos terhesen be kellett feküdnie valami mondva csinált dolog miatt a kórházba. Egy hónapig benttartották. Nem akarták kiengedni. Apa lefizette a dokit, így karácsonyra kiengedték, és utána nem ment vissza, csak szülni. Azt mesélte, hogy egyszer, amikor a szülésznő kiment a szobából, utánakiabált, hogy ne hagyja ott egyedül, mert nagyon fél.

A másik, amit mesélni szokott, hogy amikor a megszületésem után visszakapott már bepólyázva, akkor benyúlt a pólyába, hogy megszámolja az ujjaimat, hogy mind megvan-e.

Én is megnéztem a gyerekeimnél… Ősi reflex lehet. A saját születésed történetén kívül volt olyan, ami meghatározó volt a számodra?

Olvastam a hipnoszülésről szóló könyvet. Ma már azt gondolom, hogy a valóságtól elrugaszkodott történetek vannak benne. Vagy csak én nem vettem tudomást a vajúdás fizikai részéről, arról hogy attól még nagyon fog fájni, mert átszellemült valaki.

Az Instagramon is nézegettem az Orgasmicbirth oldalt. Olyan szép szüléseket láttam ott, ahol az anya szinte csak kilélegzi a babáját. Én ilyen szülésre készültem. Olyanra, ami lágy, halk és idillikus lesz. Végül nagyon nem ilyen lett. Persze az is lehet, hogy ha felvettük volna videóra, és aláfestő-zenét vágunk hozzá, akkor ezt a hatást keltette volna mások számára, de én nem ilyennek éltem meg belülről, hanem egy jó nagy viharnak.

Mennyire könnyen érkezett Vilmos hozzátok?

36 éves vagyok. Pár éve derült ki, hogy miómám van. Az orvosok azt mondták, hogy érdemes lenne megműteni, mert ha babát szeretnék, akkor ezek vetélést okozhatnak, de ekkor még nem tudtam, hogy szeretnék-e egyáltalán gyereket. De azt szerettem volna biztosítani, hogy ha igen felé hajlok, akkor minden rendben legyen. Így 2022. decemberében megvolt a hiszteroszkópos (hüvelyi úton történő) műtét. Az orvos azt javasolta, hogy ha gyereket szeretnénk, akkor hat hónapon belül jó lenne, ha érkezne is. Nehéz helyzet volt, mert én még akkor sem voltam biztos abban, hogy szeretnék-e gyereket, de közben egy „most vagy soha” helyzet elé állított az élet, ugyanakkor ez adta meg az utolsó löketet és döntöttem el, hogy igen szeretnék. A párom is bizonytalan volt a gyermekvállalásban, de azt mondta, hogy ha én szeretnék gyereket, akkor legyen. A negyedik próbálkozásra jött össze.

Miért voltál bizonytalan a gyermekvállalásban?

Nem tudtam, hogy akarom-e a gyerekes létet. Talán azért, mert az anyukák, akiket látok általában nagyon ziláltak és fáradtak, olyan mintha mindig szét lennének csúszva. Én szerettem azt, amilyen volt az életem, és nem szerettem volna, hogy felboruljon minden. Szeretem a kiszámíthatóságot, a rendszert, szerettem, ahogy vagyunk ketten: a napjainkat, a nyugodt estéket. A bizonytalanságot pedig nagyon nem szeretem, és egy babával sok bizonytalanság jár.

Sőt, később is. Csökkenő sűrűségben, de nagyobb mélységben. Egy nagyobb gyereknél már nem cserélődik úgy a ruhatár, mint talán most nálatok, de ha cserélődik, akkor az durva.

Na ezekre gondolok.

Nem voltam biztos abban, hogy én erre készen állok. És abban sem, hogy gyermekvállalás után is ilyen boldogok leszünk-e. Ezek a gondolatok mostanra már valószínűtlennek tűnnek. De akkor nem volt egyértelmű.

Közösen csináltátok a tesztet?

Ciklus tudatossági naptárt vezettem, mértem minden nap a hőmérsékletem. Azt gondoltam, hogy ha magas marad a hőmérsékletem pár napig, akkor csinálok csak tesztet. Az első teszt nagyon halvány volt. A pár nappal későbbi már egyértelmű volt, de nem volt nagy sírós örömködés, inkább meglepődtünk, hogy akkor ez most tényleg komoly?!

A naptármódszerről honnan értesültél?

Hormonmentes Jankának a ciklus követős naptárját használtam: Erre sokféle infót fel lehet írni. Az ovulációt és az együttléteket is vezettem, így tudom a napot, amikor megfogant.

Emlékszel az együttlétre?

Igen. Nagyon rágörcsöltem, hogy mikor kell együtt lennünk. Mutattam is Balázsnak, hogy milyen szép termékeny nyákom van. Mindent figyeltem magamon. Ez rányomta a bélyegét az együttléteinkre. Talán ma már nem így csinálnám, de nem tudom, hogy tudnám-e máshogy. Eredményorientált vagyok. Ha már akartam, hogy legyen, akkor csináljuk rendesen.

Ennél az együttlétnél nem így volt. Nem azért voltunk együtt, mert kellett, hanem mert jólesett. Érdekes. De a többinél is jobb lett volna végig meghagyni az intimitást, és nem időzített együttléteket erőltetni.

Más számára épp az az inspiratív, hogy ebből gyerek lehet. Engem spannolt ez a tudat. Az a tudat, hogy ez az igazi egyesülés. Az egyesülés pillanata. De egy vetélés után a második gyermekemnél már máshogy volt. Ott is volt némi matek.

Ráadásul, volt még egy plusz stressz faktor. Családi nehézségek adódtak. Így nehéz volt hangolódni.

Máshol volt a fókusz.

Igen, és így is nagy csalódás volt, amikor megjött a menstruációm, de azt is megtanultam kezelni. Pár órás gyászolás mindig volt, de utána igyekeztem feltölteni a készleteinket jó energiákkal.

Hogy voltál a várandóságodban?

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, rögtön elkezdtem stresszelni, hogy nehogy baj történjen a babával. Nem tudtam átadni magam az érzésnek, hogy itt van, mert attól tartottam, hogy ez meg is változhat.

Később nehezen viseltem a testem változásait. Soha nem volt gondom korábban a súlyommal, de amikor elkezdett nőni a hasam, és nem jöttek rám a nadrágok azt nehezen viseltem. És azt is, hogy a jógából vissza kellett vennem. Én is oktatok, és jógázóként nagyon szeretem a dinamikus gyakorlásokat, ahol erőt kell kifejteni, szerettem a plankelést, és azt, hogy nincs határ, hogy bármit csinálhatok a testemmel. Ebből nehéz volt visszavenni. Amikor elfogadtam, hogy erre van szükség most, akkor elkezdtem büszke lenni a testemre, hogy milyen szépen neveli ezt a kis embert.

Fizikailag nem volt semmi problémám. A várandósságom utolsó napjáig ügyeltem arra, hogy minden nap mozogjak. Az elején volt egy kis émelygésem, és mivel a várandósságom előtt is jártam kínai orvoslásra, akupunktúrára Horváth Ildikóhoz, így ekkor is elmentem, és két-három alkalom után elmúlt az émelygés. Van egy pont, aminek a stimulálása fiziológiailag kimutatható hatást eredményez. Nagyon jó volt.

Amikor Vilmos nem fordult be, két héten keresztül minden nap mentem hozzájuk, a mokszázással tudtak segíteni. Közben málnalevél teát ittam, és Spinning Babys gyakorlatokat csináltam. Közben persze minden nap jógáztam is.

Melyik fordító gyakorlatokat csináltad?

Amikor fel kell térdelni a kanapéra, és a vasalódeszkásat. Napi kétszer-háromszor is csináltam, akár fél órát is. Alacsony a vérnyomásom, így a végére mindig megszédültem, ezért óvatosan kellett leszállnom róla. Ráadásul közben nem mindig éreztem, hogy hogy helyezkedik el Vilmos a hasamban, és ezt a pózt pedig kifejezetten fordításra javasolják. Azt gondolom egyszer, amikor már irányba állhatott, akkor visszafordíthattam vele. Még az utolsó pillanatban is hatalmasokat fordult, és nem tudtuk mindig, hogy mi mije.

A 37. héten befordult. A Budai Perinatális Központban (BPK) is azt mondták, hogy a kisbabák bölcsek, ha eljött az ideje, akkor befordulnak, és ha nem teszik, akkor ez lesz az ő útjuk. Én ezen azért stresszeltem mert, a BPK-ban akartam szülni, és a farfekvés kizáró ok.

A kistarcsai kórházzal is felvettem már a kapcsolatot a külső fordítás miatt, de mire eljött volna az időpontunk, befordult. Nagyon örültek neki, és az ottaniak is kedvesek voltak, és írták, hogy ha mégis kellene segítség, akkor keressem őket. Szuper érzés volt, hogy ha faros is maradna, akkor legalább ott szülhetek hüvelyi úton. Nagyon szerettem volna megtapasztalni a hüvelyi szülést. A császárt pedig nagyon szerettem volna elkerülni.

Én farral jöttem a világra. Akkor még tudtak az orvosok faros babákat is fogadni. De milyen jó, hogy Vilmos befordult. Kistarcsa is biztos szuper lett volna, de a Ti vágyatok a BPK volt. Miért?  

Attól függetlenül, hogy nem voltam biztos abban, hogy gyereket szeretnék, már korábban elkezdtem kutakodni a szülés körüli témákban. Néztem szülés videókat, nézegettem az intézményeket is. Akkor láttam a BPK-t is, ami nagyon megtetszett. Balázs kicsit parázott ettől. Ezért is mentünk el a korábbi mióma műtétem helyszínére egy beszélgetésre, ahol megismerhettük azt, hogy ott hogyan zajlik egy szülés. Nagyon rossz élmény volt. A hölgy, aki bemutatta az osztályt, azt mondta, hogy a mióma műtétem után ez csak császár lehet. Említettem neki, hogy három különböző orvosnál voltam, de ezt senki nem mondta korábban, és ha előre tudtam volna, akkor nem vállalom be a műtétet. Sírva jöttem ki onnan, és tudtam, hogy biztosan nem szeretnék ott szülni.

Írtam egy dúla ismerősömnek. Ő ajánlotta Vass Gabit és Gutmann Orsit, hogy velük beszéljek erről. Ők megnyugtattak, hogy lehet hüvelyi úton szülnöm.

Balázsnak komfortos volt a BPK?

Egy idő után igen. Megismertük, hogy hogyan zajlik ott egy szülés. Látta, hogy mennyire szeretek odajárni. Végül abba maradtunk, hogy odamegyünk, ahol én biztonságban érzem magam, ekkor már ő is látta, hogy ez lesz a jó választás.

Hogy indult be a szülés?

Először azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha picit előbb jönne az én szülinapomon, aztán amikor elmúlt ez a nap, arra gondoltam, hogy ha az nem jött össze, akkor legyen február 29., de nem érkezett ekkor sem. Ezért kértem egy újabb időpontot a kínai orvoshoz.

A kínai orvoslás is ismer pontokat, amiket a szülés beindításának érdekében lehet stimulálni, de a mentor bábámmal egyeztetve, inkább vártam. Csak a gyengéd szülésindítással voltak tapasztalatai, nem tudta az akupunktúra milyen hatással lehet a szülésre.

Helyette málnalevél teát ittam és fahéjat vasfűvel főztem össze teának. Plusz szülésbeindító tornát, jógát gyakoroltam és sétáltam, lépcsőztem. Illetve beszélgettem Vilmossal, hogy jó lenne, ha most már elindulna. A BPK-ban a 41. hétig lehet szülni. Végülis március elején éjszaka indult be a szülés. Aznap nagyon esős idő volt, de mégis elindultam otthonról mert tudtam, hogy a Goosebumps coffee-ban vegán fánk van épp. A kávézó mosdójában egy nyákdugó rész jött ki belőlem. Az elején szép tiszta volt, később jött még barnás rózsaszínes nyákdugó darab is. Boldogan sétáltam haza, és vártam, figyeltem magam. Éjfél előtt jöttek a fájások, és hamar elég erősek is lettek. Egyértelmű volt, hogy ez már az. Balázzsal még meghallgattuk gyorsítva a szülésfelkészítő felvételét, mert ő épp aznap nem tudott részt venni rajta, de én ekkor már nem tudtam figyelni a felvételre. Balázs melegszendvicseket csinált, amit magunkkal tudunk vinni, mert úgy gondoltuk, hogy nemsokára indulunk.

Kettő körül felhívtuk Patrit, a mentorbábámat. Nagyon rossz érzés volt, hogy éjszaka kell hívnom őt. Nem akartam zavarni. Kérte, hogy zuhanyozzak le, vagy igyak egy pohár vörösbort (azt nem ittam, mert máskor sem iszom), kérte, hogy próbáljak meg pihenni, aludni.

Ekkor már 3-5 perces fájásaim voltak, és nagyon nehéz volt megéreznem, hogy mikor van összehúzódás és mikor nincs semmi. Azt éreztem, hogy folyamatosan fáj.

Lezuhanyoztam, ami nagyon jól esett. Utána aludtam is pár perceket. Öt körül hívtam Vass Gabit, aki az aznapi bába volt, de a hangomat hallva, azt mondta, hogy még nem tartunk ott, hogy bemenjünk, inkább pihenjek otthon. Vasárnap délelőttönként mindig főzőműsort nézünk a TV-ben, most is bekapcsoltuk, de most a hang idegesített, lehalkítottuk. Ekkor négykézláb voltam a kanapén, és időnként próbáltam enni egy kis energiaszeletet legalább. Hasmenésem nem volt, de azért WC-n voltam már.

Balázs hogy volt mindeközben?

Nagyon stresszes volt, hogy egyedül van velem, és hogy nem tudjuk, hogy hol tart ez a folyamat. Nagyon ment volna már, helyette ebédet főzött, és evett. Én is azt éreztem, hogy indulhatnánk, mert tudtam, hogy még az is idő lesz, mire az autóhoz érünk, és azután be is kell autózni. Ekkor már inkább csak a földön voltam, alkar támaszos térdelésben, miközben hangokat adtam ki. Írásban kommunikáltunk Patrival.

Ekkor már türelmetlenebb lettem. Írtam is neki, hogy csak a kitolásra lehet bemenni a házba?! Akkor érezte meg, hogy idő van, de utólag azt mondta erről, hogy amíg tudok üzenetet írni, addig az még nem az a rész, amikor indulni kell.

Egyszer csak felhívtam őket, hallották, hogy nagyon akarok menni, és addigra már a hangom is megváltozott. Mély ősasszonyos hangom lett az összehúzodások közben. Amikor beértünk már nem voltam tudatomnál. Csak epizódok vannak meg, mert a fájdalom nagyon behúzott. A külvilágra csak nyomokban eszméltem fel.

Amikor Gabi meglátott rögtön arra kért, hogy amikor elmúlik a fájdalom, akkor engedjem le a vállaim, és sóhajtsak egyet, pihenjek. Ezt sokszor el kellett mondania, mert ekkor sem éreztem, hogy elmúlik a fájás.

Kérdezte, hogy szeretném-e, hogy megvizsgáljon. Meg is vizsgált, mivel nagyon szerettem volna tudni, hogy ennyi idő alatt hova jutottam el, hogy mire volt mindez elég. Ekkor 8 cm-re voltam kitágulva.

Az rengeteg, ez már biztosan nagyon fájhatott, akár két összehúzódás között is.

Utólag meg is akartam kérdezni, hogy tényleg kellett volna még otthon várni.

Szerintem jókor mentetek be. Nincs szülésznő, aki egy 8 cm-es tágulásnak nem örül a kismama érkezéskor.

Ez megnyugtató, mert akkor ezek szerint nem volt korai az érkezésünk.

Mi történt a házban?

A Nap szobát választottuk. Megérkeztünk, meztelenre vetkőztem, élveztem, hogy besüt a nap. Ennyi kellett, másra nem volt szükségem. Megcsinálták nekem a vizet, ami nagyon jól esett. Leginkább térdelésben szerettem volna lenni, de Gabiék inkább a függőleges testhelyzetet javasolták, és a sétát, de az nagyon fájt. Néha elmentem a wc-re, akkor egész sokat elidőztem ott. A bábák közben néha kimentek, bíztatták Balázst, hogy pihenjen és egyen.

Nagyon jó volt, hogy Balázs ott volt. Hogy bele tudtam kapaszkodni. Fel tudott húzni a guggolások után. A bábák javasoltak helyzeteket, hogy talán jól esne az ágy mellett lenni, vagy valahogy máshogy.

Nagyon jól esett, hogy javaslatok és támogatások voltak a részükről. A hanyatt fekvést is felvetették, mert mindenkinek más esik jól. Azt is kipróbáltam felhúzott lábakkal, meg oldalt fekvésben is voltam, cserélgetve az oldalakat. Közben Spinning Babys gyakorlatokat csináltunk. Balázs fogta a lábam. Az nagyon fájt.

Talán ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy végülis valóra vált a célom, itt vajúdom a BPK-ban, tudom, hogy milyen ez a folyamat, de ha kórház, vagy császár lesz a vége, akkor azt is el tudom fogadni.

Gabi arra kért, hogy engedjem át magam a fájdalomnak. Ő is és én is éreztem, hogy egyszerre nyomok és egyszerre szorítok. Féltem, hogy szétszakadok ott lent.

Ekkor már toltál?

Szerintem én folyamatosan toltam. Minden fájásnál. Miközben féltem, hogy szétszakadok. Ezért kérték, hogy engedjem el magam, mert ha sikerülne, akkor akár fél óra és megszületik Vilmos, de ha nem akkor lehet két óra is. A WC-n könnyebb volt elengedni.

Nekem régi vágyásom, hogy legyen szülő WC. Tudom, hogy van szülőszék, ami hasonló, de az igazi megoldás a szülő wc lenne. De csak nem a WC-n született meg Vilmos…

A végén az ágy mellett guggoltam, az ágyon könyököltem, és amikor szóltak – mert szólni kellett – hogy nincs összehúzódás, akkor próbáltam pihenni.

Ekkor még mindig nem repedt el a burok, ezért javasolták, hogy fogjam meg, és csípjem el, de nem sikerült. Annyira kedves volt, hogy felajánlották.

Tulajdonképpen végig annyira kedvesek és nyugodtak voltak. Kérdeztem, hogy ha megreped a burok, akkor utána könnyebb lesz-e? Azt mondták, nézzük meg, próbáljuk ki, hogy mi történik, csípd el és mondd el utána milyen. Nem tudtam elcsípni, de éreztem a vízzel teli lufit, ami mindig kicsúszott az ujjaim közül. Végül Gabi csípte el. Kijött egy kicsi víz.

Mit éreztél a burokrepedés után?

Nem éreztem különbséget.

Érdekes, mert általában utána sokkal erősebbek szoktak lenni az összehúzódások. Milyen jó, hogy nem mondták, hogy erre számíts, mert nálad nem így volt. Milyen érzés volt tolni?

Kaki darabok jöttek belőlem, de természetes volt. Senkit nem zavart. Nem vagyunk Balázzsal egymás előtt szégyenlősek, de azért ilyen még nem volt.

Közben mondtam Évának, hogy fáj a derekam. Megkérdezte, hogy megengedem-e, hogy megmasszírozza olajjal, kérdezte, hogy szeretném-e, hogy bekenje a hasam egy másikkal. Olyan jó volt, hogy mindent megkérdeztek, hogy szeretném-e, akarom-e.

Az ágy mellett guggolva, Gabi elém feküdve egy tükörrel nézte, hogy mi újság. Éva és Balázs mellettem voltak. A fájásokban guggoltam, utána felhúzott Balázs, és álltam inkább. Tudtam, hogy most már hamarosan vége. Mondták is. Ekkor tudtam elengedni magam. Azt gondoltam, hogy ha kiszakad mindenem, akkor kiszakad, csak szülessen meg. Nem akartam, hogy tovább fájjon.

Végül volt két nagyon hosszú összehúzódás, amikor nyomtam, levegőt vettem, nyomtam… Éreztem, hogy matatnak lenn, hogy ott a feje. És utána meg már nagyon gyors volt minden. Feszítő érzés volt a feje a gátnál, de más fajta fájdalom volt, mint az összehúzódások fájdalma, tényleg tüzes volt. Megszületett Vilmos, engem pedig felsegített Balázs az ágyra.

A kisfiunkat a mellkasomra tették. Balázs képet és hangfelvételt is csinált. Ennek örülök, mert ott akkor egy pillanatra megszűnt minden. És csak azt éreztem, hogy milyen nagyon csúszós Vilmos, és hogy ki ne ejtsem a kezeim közül.

Milyen volt az aranyórátok?

Elég sok vért vesztettem, így kaptam oxitocint a lepény megszüléséhez. Gabi végig ott volt a lábamnál. Addig nem vágták el a köldökzsinórt, amíg nem jött ki a méhlepény, és megnézhettem ahogy pulzál. Nagyon érdekes volt, jó tapintása volt. De fájtak a méhlepényhez jövő összehúzódások. Belefáradtam a fájdalomba, és utána jött még a varrogatás. Hiába kaptam lidokaint, nem mindenhol érzéstelenített el. Nem voltak kellemesek a tűszúrások.

Átmasszírozták a hasam, hogy kijöjjön a vér. Balázs azt mondta, hogy öklömnyi darabok jöttek ki belőlem, és rengeteg vér volt alattam. Szóval mindeközben nem tudtam 100%-osan a babára figyelni.

Szép az aranyóra, de ott lent romeltakarítás van, ami fáj. Azt gondolná az ember, hogy az egy békés rész, de nem volt az teljesen.

Nagyon repedtél?

A gátamon is lett sérülés, és a szeméremtesten is. Erről nem tudtam, hogy ott is lehet sérülni. De azt mondták, hogy nem vészes.

Én azt gondolom, hogy úgy nézek ki lent, mint egy utcai macska a harc után, cakkos vagyok, mint a macskák füle. Amikor lezuhanyoztam, odanyúltam, éreztem, hogy legalább 6-8 öltésem van.

Utána kaptam anti-D-t injekcióban. Az már nem fájt.

Mesélsz arról, hogy mi az az anti-D?

Ha valakinek 0-ás a vércsoportja, akkor ilyenkor – a szülés után –  kaphat ellenanyagot, ami abban segít, hogy a következő várandóságnál, ne termeljen a test ellenanyagot a baba ellen. Ezt ilyenkor kell/lehet megkapni. Amúgy ezt a külső fordításnál is beadják, mert ha valami nem jól alakulna, és keveredne a baba és az anya vére, akkor ez tud segíteni.

Az első pisilés élménye milyen volt?

Mikor elláták a sebem, akkor elküldtek pisilni. Vilmos addig Balázson volt. Először nem tudtam felállni, mert nagyon szédültem. Négykézláb próbáltam tálba pisilni. Utána lefeküdtem a földre, ettem egy picit, hogy több energiám legyen, majd visszapihentem az ágyba.

Később azt mondták, hogy ha nem tudok pisilni, akkor katéter kell. Biztos voltam benne, hogy nem akarom. Oda már nem nyúl senki! Ráültem a wc-re közben borogattak hideg vízzel. Sikerült elengedni a feszítést, és sikerült pisilni.

Később a bábák a papírmunkát csinálták mellettünk, illetve előtte még a magzatvizet takarították, ami a kitolásnál nagyot placcsant.

Sikerült végül lábra állni, pisilni. Haza is tudtatok így már menni?

Kb. húsz óra volt a vajúdásom. Délután fél három körül mentünk be. ¾ 8-kor született meg Vilmos. 10-11 körül még szédelegtem, de azt mondták, hogy hazamehetünk. Megpróbáltuk. Felöltöztem, Vilmost is felöltöztették, de csak ülve tudtam lejönni a lépcsőn az emeletről. Szerettem volna a kocsiig eljutni, de elájultam a földszinten. Arra ébredtem, hogy paskolgatnak én megpróbálom belőni, hogy hol vagyok. Így nem mehettem haza. Lent a földszinten a nagyszobában egy kanapén megágyaztak nekünk.  Balázs hazament a végül otthonfelejtett melegszendvicsekért és még csomó dolgot hozott. Babot, sportitalt… Az első éjszakánk ott telt. A bábák fent feküdtek le aludni.

Csodás éjszaka volt. Nagyon szeretek a BPK-ba járni. Olyan szép ott minden, és jók az energiák. Vili egész éjjel Balázs kezét fogta. Végig csendben volt, aludt. Éjszaka többször kimentem a pelenkabugyimban szédelegve pisilni, és csak lapogattam a dolgokat ott lent.

Másnap reggel 6-7 körül beindult az élet. A hétfő laboros nap. Nagyon jó volt ismerős arcokkal találkozni. Jó volt látni Orsit a recepcióról. Korábban várandósan találkoztunk, és volt abban valami szép, hogy rajtunk és a bábákon kívül ő volt, aki először látta Vilmost a születése után ilyen rövid idővel.

Reggel, amikor hazamentünk, Balázs lehozott egy kis széket, így még többször útközben – a kocsi és a lakás között – megpihentem.

Nem aggódtál az állapotod miatt?

Nem. Megbíztam a bábákban. Tudtam, hogy nagy bajom nem lesz. Megmutatták a méhlepényt. Tudtam, hogy minden része kijött. Az első és a harmadik napon jöttek is látogatni. Magabiztosak voltak, ami engem megnyugtatott.

Hogy teltek az első napok?

Az első két hét fekvéssel telt. Erre is számítottam, az elején jó megadni az időt. De nehéz volt egy újszülöttel. A szüléstörténeteken túl gyermekágyi megéléseket is meg kellene osztani az első pár hétről, mert nem igazán tudtuk, hogy mi a normális. Jó lett volna tudni, hogy másoknál, hogy telnek ezek a napok, hogy hogyan viselkednek a babák. Esténként nálunk kétórás brutál ordítások voltak. Idegesek és feszültek voltunk tőle.

A védőnő nem tudott ezekben a dolgokban segíteni?

Azt mondta, hogy lehet, hogy hasfájós, csomó ételt felsorolt, amit nem ehetek. De szerintem nem a hasa fájt, hanem csak az idegrendszere fejlődött, az a bizonyos boszorkány óra lehetett. Vagy egyszerűen csak a születését dolgozta fel. Három hétig tartott ez az esti sírás. Akkor azt éreztem, hogy ezt nem fogom bírni.

Egész nap bent vagyok a lakásban, és amikor elkezdett sötétedni kint, akkor tudtam, hogy jön a sírás, az éjszaka, ami nehéz lesz. Minden nap ugyanolyan volt. Szörnyű. Nagyon rossz volt. Ha tudtam volna, hogy másnál milyen, akkor lehet, hogy könnyebb lett volna, jól jött volna egy viszonyítás alap.

Lehet, hogy egyszer csak szervezek online gyermekágyas beszélgetéseket, mert ez tényleg nagy segítség lehet.

Biztosan. Járunk most babamasszázsra és olyan jó, hogy mindenki elmondja, hogy telik egy napja, hogy a babával alszik-e vagy sem, hogy mikor, hogy szoptat.

A szoptatás neked könnyen ment, könnyen megy?

A BPK-ban oldalt fekvésben szoptattam, az jól ment. Elmondták, hogy nagy területet kapjon be a baba, ügyes is volt Vilmos, de azért az még semmi nem volt. Csak egyszer-kétszer rászívott. Talán azért is, mert le volt nőve a nyelve, amit ott bent a házban még aznap este felvágott a gyerekorvos.

Az elején nagyon fájt a szoptatás. Nem vérzett a mellem, de kirepedezett a mellbimbóm. Nem akartam szoptatni. Szoptatástól-szoptatásig éltem. Az elején meg is ritkítottam a számát. Vilmos pedig elkezdett fogyni. 3750 grammal született, és 3400-ra lement a súlya. Határon belül volt, de azt mondták, hogy legalább három óránként szoptassam meg, és ha aludna akkor is ébresszük fel. Minden egyes szoptatásnál görcsbe rándult a testem.

Hívtunk egy szoptatási tanácsadót, aki a mentorbábám is volt egyben. Azt javasolta, hogy ébredés után ne pelenkázzunk, hanem rögtön szoptassam meg, hogy ne legyen Vili türelmetlen, mert a pelenkázás után már ordított, és rángatta a fejét. Én meg örültem, hogy rákap valahogy a mellemre, de nem kapta be rendesen. Amikor viszont békésen kezdtem el szoptatni, ráadásul türelmesen megtalálva a jó mellre helyezést, akkor jobb lett a helyzet. Közben a mellem is hozzászokott. Most már nem jelent problémát, és elég tejem is van. Szépen hízik Vili.

Ha a tapasztalataid alapján össze kellene állítani egy csomagot, egy hamarosan szülő nőnek, mit tennél bele?

Tárgyak nem kellenek, de a szendvicset ne hagyja otthon.

***

Legyen tisztába azzal, hogy a szülésre nem lehet felkészülni, de minden információ jól jön!

***

Járjon kismama jógára. Nekem sokat segített. A teljes jógalégzés miatt is volt talán végig jó a szívhangja Vilmosnak. A mozgás pedig mentálisan is hozzáad a várandósság napjaihoz.

***

Olyan helyet válasszon, ahol megbízik az emberekben, akikről tudja, hogy segíteni fognak számára. Ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát, ahol el tudja engedni magát. Ahol oda tud kakilni. Ahol nem kell semmit kontrollálni.

Jó volt, hogy nem kellett küzdenem orvosokkal. Hogy biztonságban voltam, hogy nem csinálnak velem olyan dolgot, amit nem szeretnék, és csak lehetek, és tehetem azt, ami jön. Csodás helyen született meg a fiam, és volt ideje végig haladni az úton, helyet csinálnia magának.

***

Ne higgye el az idilli szüléstörténeteket. Jó tudni, hogy olyan is lehet, de nekem nagyon fájt, és nem esik jól, hogy azt mondják, hogy majd úgyis elfelejtem a fájdalmat. Nem biztos, hogy elfelejtem, és nem biztos, hogy egyáltalán el akarom felejteni. Lehet, hogy a fájdalomról beszéltek a várandósság alatt, de ezt nem lehet előre tudatosítani.

A relaxáció szövegében is az van, hogy hullámok az összehúzódások, de ez túl idilli kép. Én úgy fogalmaztam meg magamban, mintha egy sötét erdőben lennék, ahol épp csak világít a holdfény, miközben egy brutál nagy vihar marcangol, tép, lökdös, miközben én egy fába kapaszkodom. A bábák és Balázs pedig voltak a lámpások, hogy kb. tudjam, hogy merre kell mennem, hogy mit kell csinálnom.

Nekem esőverte, jégszurkálós érzés volt. Odabaszott a fához a rettenetesen nagy szél. Lehet, hogy nem adtam át magam a szülésnek, de nekem ez volt az élményem. A fizikai része nagyon kemény, de megoldható. A fájdalom mindenhova szétterjed. Ezért jó tudni, hogy ez sokszor nem feltétlenül egy egyszerű átlégzéssel megoldható tapasztalás.

Amikor rám tették Vilmost azt gondoltam: ez borzalmas volt. Utólag nem bánom, hogy úgy ment le a folyamat, ahogy a testem akarta. Az egyetlen dolog a légzés volt, ami segített, hogy hosszan és mélyen lélegezzek. Az sokat segített.

***

Készítsenek képeket, még akkor is, ha akkor úgy érzik, hogy ez nem fontos, vagy nincs rá kapacitásuk. Sajnálom, hogy elmaradt, hogy képet készítsünk. Amikor megérkeztünk, úgy éreztem másra nincs szükségem, de most pl. sajnálom, hogy nem készült fotó, bár lehet, hogy nem is merném visszanézni magam abban az állapotban.

Pedig biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan szépnek tűnnél a képeken, mint az általad megnézett felvételeken voltak a vajúdó nők, olyan lágynak, idillinek és erősnek.

***

Köszönjük a kép megosztásának lehetőségét a BPK-nak.