Barion Pixel
Made in Vietnam - Kardos Zsuzsi - jógaoktató, dúla
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
1760
post-template-default,single,single-post,postid-1760,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

Made in Vietnam

Made in Vietnam

Made in Vietnam

Ha valaki nagyon szeretne természetes szülést, és csak erre készül, az se élje bele magát teljesen, mert bármikor közbe jöhet valami. – Eszti mesél Lili születéséről

Mit tudsz a saját születésed körülményeiről?

Sok mindent. Kislánykoromban többször is elmesélte Anyukám a születésem történetét.. Amikor terhes lettem, akkor újra felidéztük a történteket. Elmesélte a születésem előtti napot is: Amikor elkezdődött a vajúdása a dereka fájt, de még így is átmentek Apukám szüleihez ebédelni. A Nagymamám megerősítette a tapasztaltakat, ő is azt mondta, hogy ez már az lesz. Amikor hazaértek este még megpróbáltak aludni. Anyu persze nem tudott, csak Apu.

Hajnalban bementek a kórházba. Pasarétről átsétáltak a Kútvölgyibe. Időnként Anyu leült a kerítés szélekre, amikor jött a fájás. Apu nem volt bent a szülőszobán, akkor ez még nem volt szokás. 35 év távlatából azt mesélte, hogy fájt a vajúdás, de nem volt elviselhetetlen. Pedig rutinszerű gátmetszése is volt.

A körülötte lévő nők viszont ordítoztak. Anyut fektették, de amikor jött a váltás, mondták neki, hogy nyugodtan kimehet pisilni. Azt mondta, hogy nagy megkönnyebbülés volt, hogy felkelhetett és járkálhatott.

Micsoda idők.

 

Azért biztosan fájhatott neki, ráadásul segítség hiányában a levegőt is rosszul vette, amitől egyszer csak begörcsölt, összehúzta a görcs az egész testét. Amikor megszülettem én is kék voltam, de minden rendben lett. Sok hajam volt. Gyereknapon születtem.

 

Apukám anyukája a kórházi óvodában volt óvónő. Ismerte a szülésznőt, akinél születtem, így be tudtak menni az osztályra, és meg tudtak nézni.

Első gyermek voltál/vagy. Született testvéred?

Nem. Abban az időben egy 23 m2-es szuterén lakásban laktunk. Anyu úgy meséli, hogy ez volt élete legboldogabb időszaka. Annak, hogy nem lett testvérem részben anyagi okai voltak. Bár azt is mesélte Anyu, hogy annyira szeretett engem, hogy el se tudta képzelni, hogy ebbe a kapcsolódásba bele tudjon még engedni valakit.

A saját történeteden kívül milyen más születésélmény volt rád nagy hatással?

 

Sok barátnőm szült az elmúlt egy-két évben. Követtük, követjük egymást. Van egy zárt Facebook csoportunk. Ha valaki közel ér már a szülése időpontjához, akkor a párját is meghívjuk a csoportba, hogy tudjon értesíteni minket a fejleményekről. Mindig várjuk egymásról a híreket. Ez egy tradíció.

 

Amit mégis kiemelnék, hogy egy közeli barátnőm pár héttel az én szülésem előtt szült kint Berlinben. Leírta részletesen a szülése történetét. Jó élmény volt számára. Számomra pedig erőt adó. Felpörgetett a szülés előtt.

Érzékeltetek különbséget az ottani és az itthoni terhesgondozás kapcsán?

Kint sok védőnő szülésznő is, illetve szoptatási tanácsadással is foglalkoznak. Emiatt nagyon kompetensek. A baba megszületése után sokkal gyakrabban mennek ki a családokhoz, és talán többet is tudnak segíteni.

A kórházban ott sem lehet választott orvosod. A barátnőm esetében ez nem volt gond, mivel bizalommal volt az intézmény felé. Mindegy, hogy ki van bent. Különbségek persze ott is vannak. Épp műszakváltás idejére esett a szülése. Az egyik orvos kifejezetten egy testhelyzetet javasolt, a másik arra ösztönözte, hogy úgy mozduljon, ahogy szeretne. Végül az ágyon térdelve szülte meg a babáját..

Nyilván jobbak a körülmények, pl a kórházi kaja,  mint a legtöbb hazai intézményben. Több családi szoba is volt például az osztályon. Bárki hozzáférhet, de arra sem néznek rossz szemmel, aki a szülés után haza szeretne menni. Egy másik barátnőm, aki szintén Berlinben szült, a második gyereke születése után pár órával hazament.

Van egy Hollandiában szült barátnőm is. Ott megint minden más. Sokkal kevesebb vizsgálat van, genetikai vizsgálatok szinte nincsenek is. Igyekeznek a terhességet és a szülést természetes folyamatként meghagyni, és nem beavatkozni. Ott a védőnői ellátás még több segítséget ad a gyermekágyas időszakra.

Térjünk vissza rátok! Milyen körülmények közé érkezett a babátok?

Meg volt már a fejünkben, hogy mikor szeretnénk a gyermeket. Mégis meglepetés volt, mert ahogy útjára indítottuk a folyamatot rögtön, elsőre összejött. Nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű lesz. Sok nehéz ellenpélda volt a baráti körünkben.

 

 Vietnamban fogant meg Lili. Made in Vietnam.

 

Szóval készültünk rá, és mégis váratlanul ért minket.

Mik voltak a várandósságod első jelei?

Fizikai szinten még nem éreztem semmit, de lelkileg nagyon is. Nem feszültek a melleim, nem volt hányingerem, de mégis éreztem, hogy valami történik. Késett, úgyhogy csináltunk egy tesztet, ami pozitív lett.

Nem vagyok egy megérzős fajta, de ezt is, és a szülés megindulását is megéreztem. Na de erről majd később…

Meddig vártatok a hír publikálásával?

Pár napon belül megosztottuk egy-két közeli barátunkkal. A szülőknek csak a hat hetes ultrahang után mondtuk el. A szülinapomat ünnepeltük a szüleimmel. Felvettük a reakciójukat videóra. „Hoztunk még valamit Vietnámból.” – és odaadtam az ultrahang képét. Anyunak hamarabb esett le… Cukik voltak.

Dani szüleinek a vietnámi élménybeszámoló képei közé csempésztük be az ultrahang felvételt.  A többieknek csak három hónap után meséltük el, hogy Lili úton van.

Milyen volt a várandósságod?

Most 5 hónapos Lili, mégis olyan, mintha ezer éve lett volna a terhességem. Nehéz visszaemlékezni rá. Jó terhességem volt. Nem volt semmi bajom. Nem hánytam. Hányingerem sem volt igazán. Talán fáradékonyabb voltam. De fizikailag semmi kellemetlen tünetem nem volt. Nem lett a lábam  visszeres, nem puffadtam, nem vizesedtem. Lehet, hogy a vékony alkatom segített, nem tudom… Az utolsó egy hónapban kényelmetlen volt az alvás, de az sem volt igazán vészes.

 

Az pedig szuper élmény volt, hogy a barátnőimmel ennyien voltunk együtt terhesek. Barátnők, rokonság… egy éven belül 10 baba született a környezetünkben. Jó, hogy ezt az időszakot nem egyedül éltem meg.

 

Hogyan választottatok kórházat?

A Szent Imréhez tartoztunk. Jókat hallottam korábban róluk. Tudtuk, hogy természetes szülés párti kórház, jó orvosokkal, de a barátaink, akik fél évvel előttünk szültek nem meséltek jókat az aktuális körülményekről az alapján, amikor elmentek megnézni, és végül a magánkórház mellett döntöttek. Emiatt és az akkori átalakítások miatt is, más lehetőség felé néztünk. Azért sem volt nehéz egy magánklinika mellett dönteni, mert nekem, amúgy sincs TB-m. Az ENSZ-nél dolgozom, így külföldi biztosításom van. Mindegy volt, hogy állami kórháznak vagy magánkórháznak fizet a biztosító. Így az összes vizsgálaton magán rendelőkben voltam. Ez nagyon kényelmes volt.

Miért épp a Duna Medical-t választottátok?

Barátainknak nagyon jó tapasztalata volt a Duna Medical-lal. Ráadásul a dúlánk is az ott dolgozó szülésznő-orvos párost ajánlott..

Hogy készültetek a szülésre?

Jártam a dúlámhoz havi rendszerességgel. Beszélgettünk és masszírozott.

Voltunk Hypnobirthing felkészítőn. Plusz a választott szülésznő páros által tartott szülésfelkészítőn is voltunk. Jó volt közelebbről megismerni őket, és mindent elmondtak az ottani körülményekről.

 

Ezeken az alkalmakon  Danival együtt megtanultuk a légzéstechnikákat és több vizualizációs gyakorlatot is. Én sokat olvastam is a témáról. Jártam hozzád jógára.

 

Nagyon szerettem volna, hogy minden jól alakuljon.

A tanult technikák közül tudtál  valamit használni a vajúdás alatt?

Félig-meddig. Nem pont úgy, ahogy gyakoroltuk, de kb. igen. Az elnyújtott kilégzés technikáját tudtam használni. Ráadásul volt egy jó póz, ami működött. Egyszerű négykézlábas helyzet volt az ágyon vagy a kanapén. Négykézláb helyzet, de úgy, hogy az ülőcsontok a sarkaimnál voltak. Csak ez működött. Jól lehetett benne vonaglani. Tudtam, hogy jön egy hullám, hogy kibírom, majd mintha elmosták volna eltűnt. Csak nagyon hamar jött a következő.

De a többi tanult technika is fontos volt, már a szülést megelőző időszak stresszoldásában is. Már akkor is segítettek a vizualizációk.

Hogyan indult be a szülésed?

Abban az időben hónapok óta lakást kerestünk. Egy héttel a szülés előtt lett meg az igazi. Reménykedtünk, hogy addig bent marad Lili, amíg aláírjuk a szerződést. Mondogattuk is neki, hogy „Lili maradj még bent pár napot!” Minden jól is alakult, megvárta.  Csütörtöki napon mentünk aláírni a szerződést, és én már lelkileg éreztem, hogy itt készül valami. Mondtam is Daninak, hogy szerintem ma éjszaka lesz valami. Az ügyvédnél valami nem stimmelt a papírokkal, így másnapra hívtak vissza minket. Szerencsére az ügyvéd javaslatára írtunk egy meghatalmazást, hogy Dani aláírhat a nevemben, ha már beindulna szülés. Éjszaka el is indult. Lili tartotta a timeingot, csak mi nem…

Az első fájások megjelenésénél éreztem, hogy ez már az lesz, de azt nem tudtam, hogy hogy fog kifutni. Tudtam, hogy ezek akár napokig is eltarthatnak. Éjszaka fél 2-kor kezdődtek.

 

Egy órán keresztül vártam, és csak utána ébresztettem fel Danit. Ideje volt, mert csak az első egy-két fájás volt húszperces, utána rögtön a 10 percesek, és nagyon gyorsan az 5 percesek is. Gyors vajúdás volt.

 

Hívtuk a dúlát, a szülésznőt. Tartottuk végig velük a kapcsolatot. Úgy volt, hogy egy óra múlva átjön a dúlám, de meggondoltam magam. Úgy éreztem, jobb ketten Danival. Hogy őszinte legyek én a vajúdásnak ezt a részét élveztem a legjobban. Azt hittem rosszabb lesz, de nem. Volt ez a már korábban említett térdelős póz, a légzés, Dani, zuhany. Aludni nem tudtam, de minden nagyon meghitt volt. Próbáltam enni, nem annyira sikerült.

Végül három perces fájásokkal mentünk be. Az kemény volt. Harmadikról le a lépcsőn… be a kocsiba… Rövid út volt, de nagyon rossz. Nem tudtam a megszokott rituálémat csinálni. Nagyon fájt bekötve ülni az autóban. És a buckák…

Mihez tudod hasonlítani ezeket az érzéseket?

Erre nagyon nehéz visszaemlékezni. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de tényleg nincs meg a fejemben. Szokták mondani, hogy olyan, mint egy menstruációs görcs. Nekem nem annyira volt olyan. Inkább hullámszerű volt az egész. Amit ebben a kiválasztott sarokülős pózban tudtam jól viselni. Csak ez működött. Jól lehetett benne vonaglani (bármennyire is viccesen hangzik, de tényleg). Tudtam, hogy jön egy hullám, hogy kibírom, majd mintha elmosták volna eltűnt. És nagyon hamar jött a következő.

A kórházban mi történt?

Amikor beértünk ott volt a szülésznőnk és már a dúla is. Lepakoltunk. Megvizsgált. Azt mondta, hogy kész vagyok, úgyhogy lassan nyomhatok. Ki vagyok tágulva. Én csak azt reméltem, hogy legalább 3 ujjnyi legyek, erre álmaimban sem gondoltam volna.

Sajnos a kádas szülőszoba nem volt szabad. Front lehetett, mert vagy öt szülés folyt egyszerre. Aznap délután picit esett a hó.

Ekkor már tolófájásaid voltak?

Igen, és ez a része már nem volt olyan jó, nagyon elhúzódott a kitolási szakasz: négy óra volt.. Az eleje igen, de a második fele nagyon elhúzódott. Totál kipurcantam. Valahogy nem voltak elég erősek a fájások. Éreztem, hogy erőlködőm, és nyomok, de nem jöttek az igazi visszatarthatatlan fájások. Ekkor kérdezte meg a szülésznő, hogy adhat-e egy olyan tampont az egyik orrnyílásomba, amin oxitocin van. Ez egy nagyon pici adag csak. Nem is ért semmit. Ekkor merült fel, hogy bekötnének oxitocint. Nagyon jó érzés volt, hogy mindent egyeztettek, megkérdeztek. Semmit nem csináltak úgy, hogy nem egyeztem bele. Éreztem, hogy ki vagyok merülve, és ez talán tényleg megoldás lehet, de nem sokat éreztem az infúzióból sem.

 

A legvégén bejött az orvos is. Ő is nagyon hosszúnak látta ezt a kitolási szakaszt, és Lili szívhangja is változott. Amikor elkezdtem a tolásokat, akkor spontán megrepedt a burok, és még tiszta volt a magzatvíz, de egyszer csak ez változott, mekóniumos lett. Lili bestresszelt. Így közös megegyezéssel elkezdte nyomni a hasamat az orvos. Felállt egy fellépőre, és fentről nyomta.

 

Nem tudom, hogy enélkül mi lett volna. Gátmetszésem is lett. Ennek a teamnek évente egy-kettő ilyen beavatkozása van, de sajnos most muszáj volt megtenni ezt a lépést. Engem már nem érdekelt, csak túl akartam lenni rajta.

Egy darabig nyomott az orvos. Ez csak egy rásegítés volt, amivel gyorsítani szerették volna a folyamatot. Egy ponton mondta a szülésznő, hogy elég. Így az utolsó pár nyomást már én hoztam létre. Nagyon jó érzés volt, hogy a legvégét már én csináltam megint segítség nélkül. Én nyomtam ki. Lilivel hoztuk össze ketten. Ez nagyon fontos volt a számomra.

Dani, hogy élte meg ezt a folyamatot?  

Számára kívülről nagyon vad volt ez a beavatkozás. Egy 90 kilós ember teljes erőből nyomta a hasamat.

Kiderült számotokra, hogy miért nyúlt el ennyire a kitolás?

Azt mondták, hogy ha gyors a vajúdás, akkor kimerülhet a méh. Éreztem, hogy valóban nem is igazán erősek a hullámok. Minden pózt kipróbáltam, de semmi nem hozott erősebb tolófájásokat. A végén fekve született meg Lili, mert más helyzetet nem tudtam elképzelni, annyira erőtlenné váltam. Pedig szabadkezem lett volna a testhelyzet választásában. Mindenki támogatott, segített, de nem volt máshoz erőm.

Ma már tudod, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, hogy elkerüljétek ezt az irányt?

 

A kitolási szakaszban az volt a nehéz, hogy korábban a felkészítők sem erre fókuszáltak. Úgy érzem, hogy nem voltam eléggé felkészülve erre a szakaszra. Azt hittem, hogy jön magától a visszatarthatatlan nyomási inger, de nem jött.

 

Közben a légzéstechnika sem működött jól. A dúla és a szülésznő is segítettek, hogy hogyan nyomjak, de a fáradtságtól nem tudtam jól csinálni. A fájások sem voltak hatékonyak, de az én technikám sem volt hatékony. Fejből nyomtam és nem a hasba. Próbáltak segíteni, amikor látták, hogy magamtól nem érzek rá a dologra. Segített is, de nem volt elég. Nem tudom, hogy hogyan lehet, de jobban kell erre a szakra is készülni.

Egyfelől mindig lehet jobban és jobban készülni, másfelől meg lehetetlen mindenre felkészülni a szülés kapcsán! Sokat segít egy ilyen helyzet után, ha át lehet beszélni az ottlévőkkel, hogy mi történt pontosan a folyamatban. Nektek sikerült ezt együtt feldolgozni?

 

Igen. Átbeszéltük a történéseket. Nem emlékeztem mindenre. Többször is megkérdeztem, hogy hogy mint voltak a dolgok. Danival, a szülésznővel is átbeszéltük. Sőt a team is összeült utána. Pár héttel később a dúlánkkal is átbeszéltük a történteket.

 

Nagyon szerettem volna természetes úton szülni, és azt is tudtam, hogy ez egy olyan team, aki nem csinál semmit feleslegesen. Szóval, a döntésük mögött biztos nyomós ok volt. Maximálisan bíztam, bízom bennük, de a beavatkozástól úgy éreztem, mintha én nem tudtam volna megcsinálni. Megfelelési kényszereket hozott belőlem elő ez a tudat. Mégis a gátmetszés fáj leginkább lelkileg. Szerettem volna nagyon elkerülni. Ráadásul az első hetek nagyon kellemetlenek voltak miatta. Sajnálom, hogy így alakult, de a döntéseket nem kérdőjelezem meg. A végére minden erőm elfogyott.

Mesélj még kérlek arról, hogy Dani, hogyan tudott segíteni a vajúdás alatt a számodra?

Ő azt gondolja, hogy nem tudott, pedig nagyon is. Amikor ketten voltunk még otthon, akkor tudtunk még fájások között beszélgetni, ez nagyon jó volt. Mérte a fájások közötti időt. Volt, hogy csak feküdtünk az ágyon, és két fájás között átöleltük egymást. Szép pillanatok voltak.

Az elindulás, az autózás, a vezetés már inkább filmes jelenethez hasonlított. Siettünk. A parkolás is furán van a kórházban. Fel kell hívni egy számot, amikor megérkezel. Türelmetlen voltam.

 

A szülőszobán pedig végig fogtam, szorítottam a kezét, és majdnem eltörtem. Itatott, meg próbált etetni, bár az nem nagyon ment. Nagy segítség volt a jelenléte, még akkor is, ha ő azt gondolja, hogy nem tudott segíteni. Pedig már az is nagy segítség, ha valaki inni vagy enni ad.

 

Nehéz volt átélnie ezt a folyamat. A vér és a különböző testnedvek nem zavarták, de a lelki része nehéz volt számára. Nem volt könnyű látnia, hogy szenvedek. A végén pedig már aggódott is.

A dúla, hogyan vett részt a folyamatban?

Danival felváltva mosogattak vizes törülközővel. Masszírozott illóolajokkal. Amennyire tudtunk beszélgettünk a fájás szünetekben. Biztatott. Mivel látta, hogy lassan halad a folyamat, azt mondta, hogy ez lesz az igazi gátvédelem. Ugyan ez nem jött össze, de végig tartotta bennem a lelket. Jó csapat voltak együtt a szülésznővel is.

Látszódott Lilin a stressz?

Nem. Jó Apgarral született. Nem volt para az egész, de talán lehetett volna, ha még jobban elhúzódik a kitolás. Lili nagyon cuki volt. Sok időnk volt együtt. Szép volt nagyon az aranyóra.. Amikor elvitték vizsgálatokra, akkor eresztettem le. Teljesen kipurcantam. Sok ideig nem tudtak átvinni a szobámba sem. Kaptam infúziót is. De egy jó ideig nem tudtam felállni. A tolókocsiba is csak harmadszori próbálkozásra sikerült átülni.

 

A figyelmem közben kifelé is elkezdett nyílni. Egyszer csak meghallottam, ahogy üvöltenek a másik szobában. Rögtön PTSD-m  (poszttraumás szindróma) lett. Kívülről nagyon ijesztőnek hangzik.

 

Meddig voltatok bent a kórházban?

Lili koradélutánra lett meg. Utána két éjszakát voltunk bent még családi szobában, hármasban. Lili végig velünk volt. Ha akartunk volna, maradhattunk volna még, de szívesebben mentünk haza.

Milyen segítséget kaptál akár a gátsebedet, akár a szoptatást illetően?

Elmondtak pár dolgot a kórházban. A dúlám  ajánlott egy olajat a gátsebemre, ami nagyon sokat segített. Az első zuhanyzás élménye horror volt. Próbáltam óvatosan nyúlkálni, de nagyon fura volt, amit ott találtam. Nem volt jó, ráadásul nehezen tudtam járkálni. Inkontinencia problémám is volt. Szerencsére tudtam, hogy ilyen lehet, mert az egyik barátnőm pár héttel korábban mesélt róla, hogy neki milyen tapasztalata volt. De ha ő nem meséli el, akkor biztos nagyon megijedtem volna. Az első pár napban minden felállásnál jött… nem tudtam mit csinálni. Rohantam a wc-re. Persze volt betét, meg bugyi, de ha Zsófi nem meséli el előtte, akkor nagyon megijedtem volna. Egyeztettem a nővérekkel is, azt mondták ez normális. Gyorsan javult a helyzet, kb. 2 hónap alatt elmúlt az inkontinencia, pedig azt gondoltam, hogy sose fogok meggyógyulni.

2 hónappal a szülés után elmentem egy  medencefenék állapotfelmérésre. Már a szülés előtt eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretnék majd ilyet.

Rendben volt az eredménye?

Voltak gondok például fájt nagyon a farokcsontom, de már azóta is sokat változott az állapotom. Magától és a  gátizomtornától is. Most is végzem ezeket a gyakorlatokat. Az inkontinencia elmúlt teljesen, de az elején még a hordozás is fájt. Nem is ajánlották. Próbáltam minimalizálni.

Hol csinálták ezt a felmérést?

A  TritonLife-ban. Ez nem orvosi, hanem gyógytornász által készített felmérés volt. Lehetett volna orvoshoz is menni, de erre nem volt szükség. Összetett vizsgálat volt. Volt, amit manuálisan végeztek, volt, amit egy készülékkel. Az érzékelőket t rámrakták, és szorítani kellett, a gép pedig mérte, hogy milyen erősen tudok szorítani.

Hogy alakult a szoptatás?

Szerencsére a szoptatással semmilyen problémám nem volt. Az elején izgultam. Hiába tudtam, hogy a tejbelövellés 3-4 nap is lehet, mégis elkezdtem izgulni. A dúlám ajánlott egy szoptatási tanácsadót. A szülés előtt pár héttel eljött hozzánk egy konzultációra.Sok hasznos dolgot mondott el. Egy játékbabán mutogatta meg a pózokat. Mivel az elején fájt egy kicsit a szoptatás, és bizonytalan voltam, ezért a kórházból is felhívtam. Videót kellett küldenem, hogy hogyan csináljuk, az alapján mondott még hasznos tippeket.  Mivel tényleg nem jött az elején a tej, ezért rásegítettemfejéssel az ő iránymutatása alapján.

 

Volt mellszívónk, de először kézzel fejtem, ahogy a szoptatási tanácsadó javasolta. Röhejesnek találtam, biztos voltam benne, hogy semmi nem fog történni, de a tanácsadó által küldött videó nagy segítség volt a technika elsajátításában. Megpróbáltam, és rögtön jött pár csepp. Kiabáltam Daninak, hogy hozzon valamit, amibe fel tudjuk fogni. Egy kiskanálnyi jött ki először. Lefotóztuk. El is küldtem a képet a szoptatási tanácsadónak. Megdicsért.

 

Az már nem előtej volt, hanem átmeneti tej. Utána fejtem azért a gépfejővel is. Így az első ilyen fejős napokon kiskanállal etettük Lilit, de utána szépen beindult minden. Nem is kellett tápszer. Ügyes volt Lili. Minimális sebesedésem volt, de ezentúl nem volt semmi gond.

Nagyon fontos volt, hogy előtte ott volt nálunk a tanácsadó, és ki tudtam próbálni a játékbabán a pózokat. Jó volt, hogy nem ismeretlenül hívtunk fel valakit, hanem már tudta, hogy kik vagyunk. Nem is kellett személyesen kijönnie, hanem a videók szuperül segítettek. Én pedig rögtön magabiztos lettem. Olyan volt, mint egy védőháló. Jó volt, hogy kérdés esetén volt kihez fordulnom. Később is beszéltünk.  A három hetes növekedési ugrás után, Lili fuldoklott a tejben, emiatt sokat sírt a szoptatásnál. Akkor is konzultáltunk. Segített.

Mi a Te tapasztalataidra épülő túlélőcsomag, amit összeállítanál egy most szülő nő számára?

Sok tanácsom van. A teljesség igénye nélkül nem fontossági sorrendben a következők:

Nekem sokat adtak a szüléstörténetek. Ina May Gaskin könyve, amiből Te is felolvasol a jógaórákon, vagy az Orgazmikus szülés című könyvet is szerettem Szerettem ezeket a várandósság vége felé olvasgatni.

Sokat segített, hogy a környezetemben lévő barátnőkkel beszélgettünk a szülésrő, gyereknevelésről. Tök nagy szerencse, hogy a legközelebbi barátaimmal meg tudjuk ezeket osztani egymással, és tudunk egymásnak tanácsot adni és segíteni.  A szoptatási tanácsadó nagyon jól jön, jól jöhet. Lehet, hogy nincs rá szükség, de ha igen, akkor szuper, hogy már van egy kapcsolat, ráadásul a baba születése előtt sok hasznos dolgot el tud mondani.

A szülésfelkészítők is hasznosak voltak. Az elméletet el lehet olvasni könyvekből, de a praktikus részét, a légzés technikákat, a relaxációt ott lehet elsajátítani. Az ott tanultak nagy részét, ha picit módosítva is, de használtam a vajúdás alatt. Jó inspiráció volt.

Biztonságot adott az is, hogy tudtam nem állami kórházban szülök. Örülök, hogy nekem erre volt lehetőségem. Nyilván állami kórházban is lehet jó a szülésélménye valakinek, de nekem az nagy biztonságot adott, hogy tudtam, hogy kik lesznek ott. Fontos volt az orvos és a szülésznő szemlélete is. De tudom, hogy erre nem mindenkinek van lehetősége. De az anyagiaktól függetlenül a tájékozódás fontos: érdemes bemenni a kórházba, vagy a kórház szülésfelkészítő videóit megnézni, ha van ilyen.

Jó volt, hogy volt dúlánk. Ha be lehet vinni az adott kórházba, ahol szül a kismama és meg is engedheti anyagilag a pár magának, akkor mindenképp érdemes választani dúlát. Már a szülés előtt is sokat segített. Fontos, hogy legyen egy olyan ember, aki kifejezetten az anyával foglalkozik. Daninak is sokat számított. Ráadásul a szülés után pár héttel eljött hozzánk. Átbeszéltük a szülést. Ott volt  Lili is, ő is meghallgatta a születése történetét. Segített a feldolgozásban is. Utókövetett minket.

 

És nagyon fontos a regeneráció. Aki teheti menjen el egy gyógytornászhoz vagy orvoshoz egy medencefenék  állapotfelmérésre. Derüljön ki időben, hogy nincs-e sérülés vagy olyan állapot, amit kezelni kell. Ha minden simán megy a szülésnél, akkor is érdemes ezzel foglalkozni. Én a hat hetes kontroll mellé ezt is kötelezővé tenném.

 

Tudom, hogy ennek jelentős része sok pénzbe kerül, nem része az alapellátásnak, de ha valaki megengedheti magának, akkor ezek nagyon hasznos segítségek lehetnek.

Nincs traumatikus szülésélményem, de csalódott voltam. Nehéz volt a vége, és a gátmetszést nagyon szerettem volna elkerülni. Olyan érzés maradt bennem, mintha nem sikerült volna valami. Az első napokban ezek az érzések nagyon jelen voltak, de most már máshogy látom. Amikor Lili születése után pár héttel beszéltünk, akkor fontos, volt, hogy azt írtad, hogy nincs egyszerű, könnyű szülés. Hónapokkal később visszanézve összességében pozitív élmény, de az elején nehéz volt.  Van, hogy cukormázas vagy orgazmikus egy szüléstörténet, de az sem könnyű. Ez biztos.

 

Szóval az utolsó jó tanács, hogy ha valaki nagyon szeretne természetes szülést, és csak erre készül, az se élje bele magát teljesen, mert bármikor közbe jöhet valami.

 

 



A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás