2023. márc 06. “Láttam Francit kibújni.” – Judit meséli el szüléstörténetét
Mindig nagy élmény, ha olyan anyuka meséli el szüléstörténetét, akivel a szülést megelőző időszakban együtt gyakorolhattunk. Judit jó pár héten keresztül járt az óráimra és én igyekeztem átadni minden olyan információt, amire szükség lehet a nagy napon. Örülök, hogy Judit nem veszítette el hitét önmagában és rapidszülése csodálatos élmény maradhat számára. Fogadjátok szeretettel a történetét!
Épp egy hónapja született meg második gyermeked, lánykád, Franciska. Hogy vagytok?
Jól, köszönjük, de azért így a két gyerekkel nem egyszerű. Ricsi, a nagyfiam igazán aktív. Ráadásul, amikor hazajöttünk a kórházból, akkor beteg lett. Egy hétig nem ment oviba. Amúgy is úgy terveztük, hogy itthon lesz, de így nem lett épp ideális az összeszokás. Nem jött jól ki, de ezt leszámítva minden rendben.
Elképesztő gyors szülésed volt. Én most mégsem vágnék bele ilyen gyorsan a közepébe. Menjünk sorba! Mit tudsz a saját születésedről?
Hatalmas hó volt. Apukámmal ment be Anyu a kórházba. Mivel az orvos épp ekkor ért rá, ezért beindították a szülést. A szokásos oxitocinos történet. Ráadásul aznap nagyon sokan szültek. Anyu a folyosón kapott helyet. Fázott kint a hidegben. Nem törődtek vele. Csak ment a szokásos futószalag. De végülis itt vagyok.
Amúgy képzeld, fiúnak vártak. Az akkori ultrahang készülékek nem adtak olyan jó képet. Én meg épp úgy rakhattam a kezem, hogy úgy tűnt, mintha fiú lennék. Zolika.
Apu valamit sejthetett, mert a születésem előtt, mielőtt elment volna a kórházból még odaszólt Anyunak, hogy ha lány lennék, akkor legyek Judit. Így kaptam a nevem.
Milyen érzésekkel vártad az első szülésélményed?
Mindenképp természetesen szerettem volna szülni. Féltem a császártól, féltem az epidurális érzéstelenítéstől, az altatástól. Mivel már a 41. héten jártunk, attól is féltem, hogy egyszer csak rám tör valahol a szülés, a vajúdás. A sors segített. Nem kellett otthon vajúdnom. Pontosan tudtam, hogy mi fog történni, hogy mi vár rám a kórházban.
Szóval be kellett indítani a szülést. Úgy, ahogy most Franciskával való szülésemet is, de erről majd később…
Ricsinél viszont már tudtuk előző nap, hogy befogják indítani. Ballonos indítás, oxitocinnal.
Sok anyuka arról számol be, hogy az oxitocinos fájások sokkal kellemetlenebbek, mint a természetes fájások. Hogy élted meg Te ezeket a fájásokat?
Sokkal rosszabbul éltem meg az elsőt, mint a mostani szülésemet. Tudtam, hogy vissza lehetne utasítani a beavatkozásokat, de már nagyon szerettem volna, hogy kijöjjön. Így tettem azt, amit mondtak. Nem is tudtam, hogy mi van az infúzióban, úgy kötötték be.
Mi volt a folyamat?
Bementünk előző este a kórházba ballonos indításra. Másnap reggel burkot repesztettek. Nézegették a CTG-t, kaptam antibiotikumot a streptococcus fertőzésem miatt. Majd megkaptam az oxitocint. Azt gondolták, hogy majd csak délutánra, vagy inkább estére lesz meg a baba. A férjem úgy gondolta, hogy akkor ő még el is megy dolgozni, de nem engedtem el, mert a fájások nagyon hamar elindultak. Pár órán belül már tolófájásaim lettek. A szülésznők nem akarták elhinni. Elküldtek wc-re, de ettől még a tolófájások megmaradtak.
Mennyi idővel voltatok ekkor az infúzió után?
Nem tudom pontosan, de az oxitocin után kb. két és fél órával Ricsi szőke kis hajával megszületett. A mellemre került. Gyönyörű cuki, pufók baba volt.
Milyen helyzetekben vajúdtál?
Az ágyon feküdtem.
Jobbra, balra fordultam a szülésznő javaslatára. Azt gondolta, hogy ettől gyorsítani lehet a folyamatot. Azt mondta, hogy a fájdalmat kell erőltetni. És nekem nagyon fájt.
De végül hamar megszületett Ricsi.
Ehhez képest most Franciskával, hogy történt?
Egy hétfői napon született meg Franciska, de már egy héttel korábban úgy látták, hogy kevés a magzatvizem. Ezért péntekre visszahívtak egy újabb vizsgálatra. Ismét kevésnek bizonyult a magzatvíz. Vasárnapra újra visszahívtak. Addig igyekeztem többet pihenni. Vasárnap reggel már Bencével mentünk be együtt. Ekkor ugyan jobban látszott a magzatvíz mennyisége, de átgondolta az orvos és inkább indítást javasolt vasárnap estére.
Amikor bementünk kaptam egy szobát. Az Istvánban, már rögtön abba a szobába kerülnek az indításosok, ahol szülni is fognak. Átkértem magam abba a szobába, ahol Ricsit is szültem. Pici, kényelmetlen szoba volt, de kényelmetlenség ellenére ragaszkodtam a régihez.
Borzasztó éjszakás szülésznő volt. Felrakta a ballont, de nagyon gyakorlatlan volt. Mindent elrontott. Többször félre is értettük egymást. Ki akarta venni a ballont, de ezt nem mondta meg érthetően, azt hittem már jön is az oxi. Szerettem volna, hogy akkor gyorsan hívjuk előtte be Bencét. Ő pedig sürgetve ezt kérdezte: Meg akarja szülni ezt a kisbabát?! Mielőtt kivette a ballont riogatott, hogy ettől mindenki fél és ez fájni fog. Nekem ez nem volt meglepő, már egyszer átéltem.
Tudtam, hogy nem szabad vele foglalkozni. Hogy el kell engednem a fülem mellett. És ennek ellenére voltam még kedvesebb vele, hogy ne kapja fel a vizet. Közben erősítettem magam, hogy ne vegye el a jókedvemet. És reggelre tényleg jobb is lett minden.
El tudod mondani, hogy fizikailag milyen érzés egy a ballonos indítás?
Idegentest érzetem volt. Hogy valami van ott, ami tágít. Fájt. Ez egy hosszú gumicső, amit feldugnak, és valahova beakasztanak. Ez nem ment a szülésznőnek. Ha fent van a cső, akkor vizet pumpálnak bele. Kicsit olyan, mint egy lufi. Közben óriás betétet kellett viselni, mert itt-ott szivárog ez-az. Kényelmetlen volt, de lehetett aludni azért tőle. Bár én sokat nem tudtam.
Rábeszélt a szülésznő, hogy vegyek be a fájdalomcsillapítót, mert attól majd könnyebben elalszom. Nem volt jó ötlet. Én sosem szedtem altatót, sem semmilyen tudatmódosítót, így az éjszakai pisilésnél nagyon elszédültem a gyógyszertől, ezen persze el elkezdtem pánikolni, így már nem tudtam visszaaludni.
Ráadásul nem épp fitt állapotban mentem be a kórházba. A kisfiam egy elég aktív gyerek. Alapvetően fáradt voltam. És stresszes, mert nem tudtam rendesen otthon magamnak összepakolni. Az első szülésemnél legalább előtte másfél hónapot pihenhettem, de most ez kimaradt.
Nem könnyű időszak… Mikor vették ki a ballont?
Amikor talán 3-4 ujjnyira kitágultam. Ekkor burkot is repesztettek. A reggeli szülésznő nem volt elégedett az eredménnyel. Azt mondta, hogy ez a tipikus ballonos tágulás. Nem elég. Ekkor megkérdezte, hogy vannak-e fájásaim és én mondtam, hogy sajnos nincsenek. Akkor így fogalmaztak:
“Akkor most jön a fincsi oxi.”
Mivel korábban indították a szülést, mint ahogy terveztük, így nem volt meg a vizsgálat eredménye. Automatikusan jött az antibiotikum. De a reggeli szülésznő legalább profi volt. Megnyugodtam. Tudtam, hogy gyakorlott és jófej.
Ekkor ment be Bence hozzád?
Igen, és alapvetően ketten voltunk a szülőszobán, magunkban. Ha kellett valami technikai segítség, akkor Bence szólt a szülésznőknek és jöttek is.
Hogyan töltöttétek el a vajúdás rövidke idejét?
A szülésfelkészítődön gyakoroltuk a szülőpozíciókat. Ezek jól működtek. Egy ideig ugyan ágyon feküdtem.
Az oxitocin infúzió után a szülésznő azt javasolta, hogy feküdjek le és váltogassam az oldalamat. Bennem csak az volt, hogy nem, nem, nem… Közben helyhez voltam kötve a CTG miatt. Idegesítő volt nagyon.
Amikor egyszer pisilnem kellett, akkor levette a szülésznő rólam a CTG-t.
Ezt az alkalmat kihasználva már nem feküdtem vissza, hanem inkább ringatóztunk. Bencébe kapaszkodtam egymással szemben állva. Masszírozta közben hátul a derekam. Jó volt állóhelyzetben lenni. És olyan is volt, hogy feltérdeltem az ágyra és úgy nyomtam lefelé. Volt, hogy sarokülésben térdeltem az ágyon, talán ez volt a legjobb.
Tudtam, hogy a gravitáció segít. Egyszer csak megváltozott a nyomási inger. Kértem Bencét, hogy azonnal szóljon a szülésznőnek.
Hitetlenkedve mosolygott, amikor bejött. Nem hitte, hogy tényleg itt tartunk. Amikor megvizsgált, gyorsan hívta az orvosom, hogy kissé előre haladott az állapot és jöjjön! Jó volt hallani, hogy már itt tartunk. Azt mondta, hogy egy óra múlva már kint lesz a baba. Az orvosom végig ott volt, és ez nagyon jó érzés volt.
A kitolás vége félig fekve, félig ülve történt. Segítettek a légzésben. Mondták, hogy szívjam be a levegőt közben hajtsam hátra a fejem, majd tartsam bent és döntsem le a fejem és nyomjak. Volt, hogy elrontottam és figyelmeztetni kellett, hogy hogyan is lélegezzek.
Talán azért is rontottad el, mert sokan nem ezt a légzéstechnikát javasolják a kitoláshoz. A légzés benttartás nem javasolt módszer a kitolásnál, inkább a folyamatos légzés lenne a fontos.
De azért bíztattak, látták, hogy nincs sok hátra.
Ami a legcsodálatosabb volt, hogy láthattam Francit kibújni. Az utolsó fájásoknál mondták, hogy hajoljak előre, nézzem meg, mert már kint van a feje.
Előrehajoltam és ott lógott ki belőlem. Néztem, ahogy megszületik. Amikor kibújt a feje, akkor kérték, hogy már csak sóhajtsak, hogy ne legyen gátmetszésem. Ez nagyon nehéz volt. Nagyon oda kellett figyelni, mert a megszokott nyomást el kellett engedni, és új technikát kellet használni.
Láttam, ahogy kicsusszan. Végig néztem ahogy megszületik. Gyönyörű volt.
Gyönyörű pillanat lehetett. És az is fantasztikus, hogy egy ilyen rapidszülést gátsérülés nélkül úsztál meg.
Igen, és rögtön rám tették Franciskát. Nagyon picike volt és egész sötét színű volt a bőre. Korán jött, a 38. hétre. 2870 grammal született. A fiam 3540 gramm volt. Szóltak Bencének, amikor elállt a pulzálás, elvágta a köldökzsinórt. Gyakorlottan tette a dolgát. Majd megszültem a méhlepényt. Picit kellemetlen volt, de azért az már simán ment.
A szülés után kellett csinálni bármit odalent az orvosodnak?
Nem. Egy kedves nővér lemosott, letisztogatott. Semmi más nem történt. Közben Francit lassan odakúsztattuk a mellemhez. Megtalálta, szopizott.
Arany tested-lelked van! Szerinted mi volt a viszonylag könnyű szülésednek az oka?
Amíg dolgoztam, jártam tornázni. Mentem gerinctornára, pilates-re. Amikor nem dolgoztam, akkor jártam hozzád a jógára. Talán ezek is segítettek a szülésben. Nem tudom pontosan.
Volt olyan más dolog is, amit magaddal tudtál vinni a jógaórákról?
Leginkább azt a gondolatot, hogy ne engedjem, hogy egy ilyen ember szava, mint ez a kezdő szülésznő volt, meghatározza az egész szülésélményemet, hogy ne veszítsem el a hitemet, az önbizalmamat egy-egy rossz mondat miatt.
A szülés után magatok maradtatok.
Igen. Bence segített levinni a holmiaimat. Engem tolókocsival vittek le. Gyenge voltam, mert a szülés előtte nem ittam, nem ettem. Egy kétágyas szobát kaptunk. Együtt voltunk végig Franciskával, és közben tudtam pihenni is. Ami nagyon jó volt, és nagyon fontos is volt számomra. Kedvesen segített a kórházi védőnő is. Nagyon elégedett voltam.
Amikor hazamentetek mit szólt a nagytesó a lánykához?
Amikor hazaértünk még nem volt Ricsi otthon. Kicsivel később érkezett meg az oviból a nagymamájával. Amikor meglátta, rögtön meg akarta fogni, ölbe szerette volna venni. Lelkes volt. Nézegette. De nagyon kell figyelni rájuk. Nyilván ugrál mellette, játszik, mint ahogy eddig tette, ezért figyelni kell, hogy ne tegyen kárt benne. Sokszor felébreszti. Ricsi egy négyéves, nagyon aktív, hangos fiú, aki amúgy nagyon szereti testvérét és lelkes vele kapcsolatban.
Ha egy uticsomagot kellene összekészítened egy most szülő nőnek, akkor miket tennél bele? Milyen tárgyat? Milyen érzelmet, tanácsot?
Azt, hogy ne hagyják magukat a külső körülmények által befolyásolni.
Amit a szívéből érez, azt valósítsa meg. És ne hagyja, hogy kívülről befolyásolja a környezet. Gondolkodjon pozitívan. Ne hagyja magát, hogy egy külső rossz erő lehúzza.
Ja és ne olvasson sokat! Annyi paráztató dologról írnak. Ezeket kerülni kell, minimális tanács elég. Fontos, hogy ne vesszen el a sok információ között. Inkább hagyatkozzanak az ösztöneikre.
Nekem csodás volt, hogy láttam megszületni. Ez másnak is nagy élmény lehet.