Barion Pixel
„Csillag, Szia! Szeretnénk egy kis egészséges babát!” - Réka mesél Zorka születéséről - Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
2382
post-template-default,single,single-post,postid-2382,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 
Réka szüléstörténete

„Csillag, Szia! Szeretnénk egy kis egészséges babát!” – Réka mesél Zorka születéséről

Hogy vagytok, így bő két héttel Zorka születése után?

Nagyon jól! Jó napokat élünk, egyre jobbakat. Van egy kis pocakfájásunk. Az első napokban éjszaka fordult elő, mostanában inkább nappal, de türelmesek vagyunk mindketten a férjemmel. Az éjszakákat szinte átalusszuk, Zorka csak kétszer kel fel ciciért. Igény szerint szoptatom, így valamikor 2,5 fél óra valamikor 3,5 fél óra telik el két szoptatás között. Annál sose volt se több, se kevesebb.

Könnyen indult a szoptatás?

Sajnos nem. A kórházban nem kaptam segítséget. Szikla kemény cicikkel jöttem haza. Ha Anyukám nem kapta volna el, és nem masszírozta volna meg, akkor még mindig kőszikla lenne. Amikor hazajöttünk, megmutatott mindent. Megnyugodtam. Megnézte a cicimet. Nem értette, hogy miért nem lazították fel nekem. Neki 27 évvel ezelőtt ezt csinálták. Ő mutatta meg valójában, hogy hogyan lehet szoptatni, és javasolta a különböző pózokat,  nehogy letapadjon valahol a cicim. Hónaljtartás, bölcsőtartás… Most is még néha változtatom a pózokat, mert picit sebes lett. Nem nagyon, de azért a Lazolin krém életmentő volt. Lassan belejövünk mindenbe.

Volt pár nap, amikor a védőnő azzal ijesztgetett, hogy nincs elég széklete a babának, illetve nem pisil eleget. Szerinte éhezett. Az első héten annyira ráparáztatott, hogy minden este zokogásig masszíroztam a mellem. A negyedik napon beindult a tejbelövellés. Azóta fröcsköl. Bőséggel van tejem. Zorka hízik is rendesen. Nem volt még kéthetes, amikor elérte a születési súlyát. 100 grammokat eszik egy ciciből.

Milyen jó, hogy ilyen sok tejed van. A tejbelövellés pedig ilyen is lehet, amin leginkább a baba gyakori, illetve igény szerinti mellre helyezése tud segíteni, vagy ha annyira feszessé válnak a mellek, akkor a mellre helyezés előtti pici könnyítő fejés, hogy a baba jól be tudja kapni az egész bimbóudvart. Pár nap, hét alatt kialakul egy megfelelő egyensúly ennek hatására. Hogyan szoptatod Zorkát?

Mivel bőven lett tejem, ezért én csak egy cicit adok neki egy szoptatásnál. Úgy érzem, hogy jó technikával szoptatok, de még így is érzékeny a mellbimbóm, ezért jól esik, hogy több időt tud regenerálódni a mellem. Amúgy azt vettem észre, hogy ha 80 gramm körül eszik, akkor nem fáj a hasa, viszont a 100-120 gramm az már nem komfortos a számára, de nyilván amíg kéri addig nem veszem el tőle. Inkább ringatjuk, és simogatjuk a pocakját.

Anyukád sokat van veletek?

Igen. Hetente háromszor jön. Ezeken a napokon 10-től 16.00-ig itt van. Nagy segítség. Hétvégén együtt vagyunk a férjemmel, így csak kedden és csütörtökön vagyok magam. Amikor itthon van a férjem, akkor sokat segít. Megcsinálja a reggelim, vagy amíg letusolok, addig megfogja Zorkát. Nem nagy dolgok, de nagy segítséget jelentenek a számomra.

Milyen élethelyzetbe érkezett közétek Zorka?

Karácsonykor a nagypapám nagyon beteg lett. Tudtuk, hogy meg fog halni. Elmeséltük neki, hogy babát szeretnék. Tudta, hogy már nem fogja megélni, de büszke volt, arra, hogy az unokája anyuka lesz. Három hét múlva nagypapám meghalt. Nagyon megviselt. De mégsem szerettem volna az induló folyamatot leállítani azért, mert sírt a lelkem. Hét hónapig nem estem teherbe. Majd váratlanul elutaztunk Olaszországba. Az utolsó este kicsit becsiccsentve kifeküdtünk a szállásunk tetejére beszélgetni. Szóba került a baba téma. A férjem azt mondta, hogy ő már nagyon türelmetlen, és nem érti miért nem sikerült eddig. Én csak annyit mondtam, hogy az a lélek már kiválasztott minket ott fent, most csak vár egy picit, de higgye el, a nagyapám leküldi hozzánk a mi kis csillagunkat. Ahogy erről elkezdtem fantáziálni, egy hatalmas üstököst láttunk, hihetetlen nagy volt, csodaszép.

 

A mámoros pillanatban Bence annyit mondott: „Csillag, Szia! Szeretnénk egy kis egészséges babát!” Elnevettem magam. Azt mondta, ne nevessek, hanem én is mondjam. Hát mondtam. „Szia Csillag! Szeretnénk egy egészséges kisbabát, de akkor küldd el hozzánk, ha itt az idő.” 5 hétre rá pozitív lett a tesztem. Az a csillag Zorka volt.

 

Hogy érezted magad várandósként?

Nagyon szép terhességem volt. Ilyet kívánok mindenkinek. Nem voltak rosszulléteim. Picit szédültem talán, de ezt leszámítva nagyon jól viseltem, és nagyon élveztem is. Pedig féltem a hormonális változásoktól, és a saját változó tükörképemtől. De amikor, nagy lett a pocakon, olyan szépnek tudtam látni, kis csodának.

Hogyan készültetek a kis csoda érkezésére?

Fontos volt a felkészítő, amit Te tartottál. Sok önbizalmat adott. Ez volt a legfontosabb, amit minden szerdán hazavittem Tőled: Tudtam, hogy jól fogom csinálni! És közben felkészítettél, olyan lehetőségekre is, amikre nélküled lehet, hogy nem számítottam volna.

A másik fontos élmény a baba-mama kapcsolatanalízis volt. Kéthetente jártam egy hölgyhöz, az ülésekkor találkozhattam a babámmal. Egyre jobban el tudtam képzelni a babámat, és magát a szülést is. Azzal foglalkoztunk együtt, hogy hogyan lesz jó a szülés. Például el kellett képzelnem azt, ahogy letolja Zorka a válláról a köldökzsinórt, vagy elképzeltem, ahogy megsimogatom a fejét, és vezetem őt, hogy megérezze, hogy merre van a kijárat.

 

Megtudtam Zorkát nyugtatni, elmondtam neki, hogy a szülés neki is fájhat, de ketten meg tudjuk csinálni. Jó, hogy már a hasamban megismerkedtem vele.

 

Hogy indult el a nagy nap? Meséld el a szülésed történetét!

Csodálatos volt.

A terhességem alatt két parám volt. Az egyik, hogy nehogy előbb jöjjön, a másik, hogy nehogy túlhordjam. Amikor betöltöttem a 40. hetet, akkor az egyik CTG vizsgálaton már láttunk fájásokat, de én nem éreztem őket. Ekkor már kétnaponta kellett visszajárnom a vizsgálatokra. A következő ilyen alkalommal, már másfél cm-re voltam kinyílva. Azt mondta az orvos, hogy mi még este találkozni fogunk. Izgalomba jöttem, hogy akkor ez a nap lesz az, miközben terveink is voltak erre a szombatra: azt gondoltuk, hogy kimegyünk a Hajógyári-szigetre, és tényleg hatalmasat sétáltunk a kutyával, otthon ki akartam takarítani még,

 

és közben rájöttem, hogy ha ma szülünk, akkor inget kell vasalnom a férjemnek, mert biztosan megy majd tejfakasztóra a fiúkkal. Elindult egy erős fészekrakó ösztön, de délután négy körül még mindig nem éreztem semmit az összehúzódásokból.

 

Otthon összefutottunk a szomszédainkkal akik, invitáltak egy kis limonádéra minket. Lepakoltunk, átmentünk. Náluk éreztem meg a fájásokat. Volt, hogy megállítottam a beszélgetést, hogy „oh bocsi, de azt hiszem, nekem most fájásom van”. Nem értették, hogy akkor én most átmentem vajúdni…?! Vicces volt, és talán jó is, hogy az első összehúzódások közben elterelődött a figyelmem az egészről. Beszélgettünk, tök jó volt a hangulat, néha jött egy fájás, kb. 15 percenként és 15-20 másodpercig tarthattak. Megállapítottam magamban, hogy akkor ez tényleg elindult.

A nagyapám azt mondta – aki végülis Zorkához hasonlóan vasárnap született csak 1946-ban -, hogy az úri lányok, és az úri fiúk vasárnap születnek. Így amikor ezen a szombati napon elindultak a fájások, akkor tudtam, hogy aznap még nem fogok megszülni. Ez a kislány csakis éjfél után láthatja meg a nagyvilágot.

2-3 órával később sokkal sűrűbb és erősebbé váltak az összehúzódások. Megkérdeztük a szomszédokat, hogy átvihetjük-e a kutyát hozzájuk, amíg mi a kórházban leszünk. Elvállalták.

Éjfélre már egész jó ritmusa lett a vajúdásomnak. Öt percenként jöttek a fájások, és ötven másodpercig tartottak. Nagyon jó barátnőm épp abban a kórházban dolgozik szülésznőként, ahol szültem. Felhívtuk. Azt mondta, hogy még ne induljunk el, csak ha ez a folyamat két órán keresztül így halad tovább. Azt gondoltam, akkor ebből még biztosan 2-2,5 óra hátra van.

Mit csináltál ekkor? Hogyan voltál az összehúzódások alatt?

Feküdni nem tudtam, de jólesett a konyhapultra könyökölni. Jólesett lógatni a pocakom. És közben olyan érzésem volt, mintha bújkáltam volna a lakásban. Amúgy bújós vagyok, sokszor meghitt ölelésben telnek az esték, de aznap este össze-vissza járkáltam a lakásban. Olyan voltam, mint egy kiscica: hol a konyhában voltam, hol a nappaliban, hol a fürdőben. Kétszer  is letusoltam.

 

Próbáltam kimaxolni az otthon töltött időt, de egyszer csak olyan, erős didergés, vacogás jött rám, amin a sok-sok takaró sem segített. Viszont a melegtől nagyon izzadtam, és úgy vacogtam. A férjem ekkor azt mondta, hogy ez biztos egy jel, és induljunk el a kórházba.

 

Fél három környékén értünk be. A kocsiban egészen jólesett az ülés. Féltem is tőle, hogy talán elmúlnak így a fájások, de szerencsére megmaradtak. Több, mint három ujjnyira voltam kitágulva. Kaptunk egy szülőszobát. Addigra én már nagyon elfáradtam. Reggel hét óra óta voltam fent: jöttünk-mentünk egész nap, kitakarítottam a lakást, vasaltam, elvittük a kutyát kirándulni, és a fájások is nyilván kivettek belőlem.

A szülőszobán, amikor megláttam egy szoptatós fotelt rögtön beleültem, és két fájás között elaludtam benne. Négy perc alvás, egy perc fájás. A szülésznők viszont általában csak akkor jöttek be hozzánk, amikor épp aludtam, így nem vették komolyan a vajúdásomat. Miközben erős fájásaim voltak, csak akkor, amikor épp nem aludtam. Próbáltam pihenni a fájások között, és amikor ébren voltam, akkor igyekeztem tudatosan lélegezni. Több technikát is kipróbáltam, köztük azt, amiről korábban azt hittem, hogy segíteni fog, de mégsem az vált be, hanem egy légzés-benntartásos technika. Sok-sok óra alatt jöttem rá, hogy nekem így a legjobb lélegezni.

Végig a fotelben maradtál?

Nem. Bár sokáig ültem benne. Ötig biztosan. Amikor bejött az egyik szülésznő, akkor a javaslatára pózt váltottam, pedig jól esett volna egyhelyben lenni. Azt mondta, hogy jót tenne a folyamatnak a váltás, a mozgás. Igaza volt. Elkezdtem járkálni, támasztottam a csapot, átöltöztem az utcai ruhámból a hálóingembe. Fél hat körül azt javasolta, hogy menjek el tusolni. Amennyire otthon kívántam, most annyira nem. Akkor már azt éreztem, hogy nem bír el a lábam. A zuhanyzóban lévő székbe pedig nem volt gusztusom beleülni, de azt hiszem végül elmentem zuhanyozni, de erre nem is emlékszem pontosan.

Hogy viselted a fájásokat? Bence hogyan tudott ekkor segíteni neked?

A vajúdást néma csendben tűrtem. Csak annyit mondtam olykor Bencének, hogy „Ez nagyon fáj!” Ő pedig válaszolt, hogy „Tudom, de nagyon ügyes vagy!” – Nem szerettem volna, hogy a vajúdás alatt simogasson, pedig amúgy szeretem az érintést, de ott nem volt rá szükségem, viszont olyan szavakat kaptam, amiket akkor abban a pillanatban szerettem volna hallani. Így volt a legszebb.

Felfeküdtem az ágyra, az egyik oldalamon jó volt feküdni, de másikon szörnyű. Felültem, lefeküdtem, felültem, de közben azokra a korábbi ötperces fájásokra vágytam. Valahogy az ágyról mindig csúsztam. Próbáltam kitámasztani magam, de mindenhogy csúszkáltam az ágyon.

Hajnali 5-6 körül kérdeztem meg az egyik hölgyet, hogy még mennyi idő míg megszületik Zorka. Azt mondta, annyi, hogy ezt még egyszer már meg sem tudom kérdezni. Nevettem rajta, mert én bármilyen kis időben is tudok beszélni, így kérdezni is. Negyed 7 körül azt mondták, hogy annyira tág vagyok, hogy már csak a buroknak kellene megrepednie. Megkérdezték, hogy megrepesszék-e.

 

Ekkor már tolófájásaim voltak, de tudtam, hogy a már korábban emlegetett szülésznő barátnőm fél 7-re fog megérkezni az osztályra. Így ránéztem a férjemre, és megráztam a fejem. Mire ő csak annyit mondott: „Várunk még egy kicsit.” Bólogattam.

 

Tudta, hogy meg akarom várni Noémit. 6.35-kor megérkezett, én ekkor épp egy labdán pattogtam, hátha attól megreped a burok, de nem történt semmi. Félálomba ránéztem Noémire, és csak ennyit mondtam: „- Könyörgök, repeszd meg a burkom! – Jó gyere! Pattanj fel az ágyra!” Felszálltam, megszorítottam Bence kezét, és ahogy szétnyitottam a lábam, a burok magától megrepedt. Noémi így szólt: „Fél óra és megszülünk!” Olyan volt, mintha Zorka csak őt várta volna. Az égiek is így akarták.

 

Ekkor annyira felspanoltam magam, hogy minden álom kiment a szememből, behívták a doktornőt is. Azt kérték, hogy egy fájásra hármat nyomjak, a negyedik összehúzódásnál gátvédelemmel megszültem Zorkát. Nagyon örülök, hogy megvártuk Noémit. Pontosan meg tudta mondani, hogy hova kell nyomjak. Amit mondtál a felkészítőn, hogy érezzük meg, hogy hogy kakilunk, az a figyelem tökéletesen megmutatja, hogy hogy kell nyomni, Noémi mindig oda is tette az ujját a hüvelybemenet alsó részéhez, hogy érezzem ezt a pontot.

 

Égő érzés volt, amikor kijött a feje, de amikor kicsusszant a kis teste, és egyből rám tették az olyan érzés volt, mintha lebegtem volna. Alig bírtam a könnyeimmel. Bence is sírt. Olyan könnyed és szép szülés volt, hogy a szülésznő és az orvos is sírt.

6.35-kor jött Noémi. 6.40-kor repedt meg a burkom. 7.02-kor megszületett a szerelmünk gyümölcse, Zorka baba.

Hogy telt az aranyóra?

Mikor megszületett Zorka olyan volt, mintha hármasban lettünk volna, pedig ott voltak körülöttünk még. Csak néztük a Babót, ő pedig nyitogatta a szemeit. Persze nagyon fájt a vajúdás, de én ezt akkor elfelejtettem, és talán akkor fog előjönni újra, ha Zorkának testvére születik.

 

Mennyország feelingje volt az aranyóránknak. Két óra eltelte után Anyu bevágtatott a szülőszobára, sőt az egész családom bejöhetett. Mindenki sírt, és puszilgatott. Mindenkit olyan boldognak láttam, mint soha életemben. Csoda volt.

 

Ha a korábban elképzelt vajúdásodat össze kellene hasonlítani a valós tapasztalással akkor, hogy tudnád leírni a különbséget, vagy épp az egyezőségeket?

Nem tudtam előre, hogy mire számíthatok, és valóban teljesen új érzeteket hoztak a fájások. Élsportoló múltam miatt sokféle fájdalmat éltem meg, illetve volt egy komolyabb égési sérülésem is. Megedződtem. Tudtam, hogy nagy a fájdalomtűrő képességem, és azt is tudtam, hogy ez biztosan fájni fog. Sokat olvastam is róla, főleg sportolók  beszámolóit. Úgy éreztem korábban is, hogy felkészülni maximálisan erre nem lehet, így nem is akartam elképzelni, hogy milyen lesz nekem. Annyi volt a célom csak, hogy próbáljunk meg sokáig otthon maradni, és a tolófájásoknál minden erőmet odatudjam tenni.

Szerettem volna egy jó közös élményt is hármunknak, és azt, hogy ebből a helyzetből kihozzam a maximumot.

Ez így is történt.

Igen. Mondtad, hogy írjunk szülési tervet. Én nem írtam, de elképzeltem, hogy milyen szülésre vágyom. Nem szerettem volna epidurálist, viszont szerettem volna, hogy könnyű szülésem legyen, hogy a beöntés ne legyen kellemetlen. Végül minden beavatkozás nélkül szültem. Nagyon szép szülés volt, amit tulajdonképpen a szülésznőnek köszönhetek.

És magadnak. Magatoknak.

 

Egy kellemetlen dolog volt, de azt igyekszem elfelejteni: A méhlepény nem tudott egészben megszületni. Bent maradt egy kevés, amit ki kellett kanalazni. Emiatt kaptam antibiotikumot is, de ebből szinte nem éreztem semmit, mivel ekkor már Zorka a mellkasomon volt.

 

Utólag lehet, hogy jobb is, hogy így történt, mert így teljesen tiszta lettem odabent. Véreztem, de tudtam, hogy mindent kitisztítottak. Lett egy pici sérülésem, amit két öltéssel összevarrtak, de ezt sem éreztem igazán.

Utána egy kétágyas szobába kerültetek. Hogy teltek ott a napok?

Úgy érzem kissé hiányosan. Szerencsésnek éreztem magam, hogy zavartalan szülésem volt. Viszont nagyon fáradt voltam, és miután megkaptam a szobát próbáltam pihenni egy kicsit, hiszen egész éjszaka alig aludtam, közben jöttek mentek az orvosok. Az első éjszakára szerettem volna leadni őt a csecsemősöknek. Lehet, hogy ciki, de azt éreztem, muszáj aludnom egy picit, ahhoz, hogy legyen tejem, hogy kiegyensúlyozott legyek, és hogy a legjobbat adhassam Zorkának.

Ja ez tényleg tök ciki igény… Ki ne akarna pihenni egy ilyen nap után?! Fontos, hogy a babával folyamatosan együtt legyen az anyukája, de az is, hogy pihenni tudjon.

Nem olyan segíséget kaptam bent, mint reméltem. Sokan kérdezték, első babám? És miután büszkén mosolyogva bólogattam, kimentek a szobából. Nap közben az egyik csecsemős a kérésemre megmutatta a pelenkázást, de nem mondanám, hogy el tudtam sajátítani. A kisbabám picike volt és törékeny. Estére átpelenkázva, tisztán kérték a nővérszobába Zorkát. Ott álltam felette, ő sírdogált, én pedig el voltam bizonytalanodva, hogyan csináljam jól, ha csak egyszer láttam. Begurítottam a kocsit a nővérekhez, és segítséget kértem. A reakció kissé sem volt empatikus, teljesen le voltam döbbenve. Türelmetlenül, és ingerülten szólt hozzám a legidősebb hölgy. Szerencsére ezután kaptam kedves szavakat is, egy másik hölgytől, illetve Ő megmutatta nekem, amit kértem. Mégis szomorúan lépkedtem vissza a szobámba, nulla önbizalommal, ráadásul izgultam a kisbabám miatt is.

Reggel láttam, hogy valami csöpög a cicimből, gondoltam, hogy az előtej lesz, hiszen olvastam is róla a Tőled kapott kis füzetben hajnalban. Az egész cicim kemény lett.  Elmentem a nővérekhez, megkérdezni, hogy milyen testhelyzetek vannak, amik segíthetnek a szoptatásban. Tudtam, hogy mit kell csinálni, mert a füzetben ez is benne volt, de mégsem tudtam, hogy hogyan tegyem Zorkát a cicimre.

 

Az aranyórában segítettek rátenni, de akkor hanyatt fekve voltam, ő meg hason fekve. Épp, hogy csak cuppogott rajta. Nem volt tapasztalatom egy klasszikus bölcső fogással  vagy egy hónalj tartással, hiszen első babámnak adtam életet, és hiába volt meg elméletben a szoptatás, a gyakorlatban ez egy nehéz dolog. Főleg először.

 

Nagy nehezen odajött valaki, és megmutatta. Rá is kapott Zorka a cicimre, de még mindig olyan volt, mintha csak cuppogna rajta. Azt mondták ez teljesen normális. Megnyugodtam, de közben leszakadtak a melleim.

Talán emiatt mentél haza nagyon kemény cicikkel. A cuppogás nem az igazi. Ahogy a felkészítőn is mondtam talán az ikonikus mondatot: nem nyamnyam, vagy cupcup, hanem HAAAM! Az lesz a jó mellretapadás. 😊 Jól jött volna egy laktációs tanácsadó segítsége.

Igen, ehelyett egy ortopéd szakember jött be, szülés utáni regenerálódásról beszélgettünk hosszasan. Négy óra alatt megszültem a gyerekem, lehet, hogy sérült valamim, de egy nappal a szülés után sokkal fontosabb dolgok vannak, mint a csípőm, vagy a bármilyen esetleges ortopéd sérülés.

Az utolsó nap odaadták a zárójelentést, hogy írjam alá, és mehetünk is haza. Legközelebb már csak a takarító néni jött be, aki azt az utasítást kapta, hogy fél óra alatt takarítson ki. Ott ültem pizsamában az ágyon pislogtam, mert azt se tudtam, hogy hogyan kell felöltöztetni a gyerekem. Minden bent volt hozzá a táskában, de jó lett volna, ha valaki odajön, és megfogja ebben a helyzetben a kezemet, majd elbúcsúzik tőlünk.

Ehelyett arra kértek, hogy a kis kocsit toljam nekik vissza, ha betettem a gyerekem a hordozóba. (És ezt az információt a szobatársamtól kaptam) Nem értettem, hogy hogy fogok tudni így hazamenni. Közben hívogatott a férjem, hogy ő már vár ránk, de a szobába nem jöhetett be. Nagyon gyors volt az egész, pakoltam ki a nagy cuccokat a folyosóra, miközben szaladgáltam jobbra-balra.

 

Úgy éreztem nagyon hamar el lett engedve a kezünk. Bár vágytam haza, mégis volt bennem egy félelem, hogyan fogom ezt mind jól csinálni, ha hazaérünk. Szülés után sokkal érzékenyebbnek éreztem magam, mint eddig bármikor életemben.

 

Hiszen mostmár a legfontosabb a világon ez a kicsi lány, aki alig volt 2 napis, 3 kiló, én pedig utoljára 4-5 éves koromban pelenkáztam, öltöztettem, fürdettem egy Babyborn babát…

Hogy teltek az első hetek otthon?

Most volt vasárnap kéthetes Zorka. Ebben a két hétben ismerkedtünk meg egymással. Felismertem, hogy mit jelentenek a különböző sírásai: amikor OÁ-zva sír, akkor éhes, amikor gurgulázva, akkor fáj a hasa, amikor kicsit nyűglődik, akkor hiányzom neki, és azt szeretné, hogy ott üljek mellette, és ringassam. Sokat tanulunk, és Bencével egymást is jobban megismerjük. Azt mondta, hogy nem is gondolta, hogy ilyen türelmes tudok lenni, én pedig nem gondoltam, hogy ő ilyen gondoskodó.

Szép, de nehéz is ez az időszak, sokszor nem tudjuk, hogy mi a legjobb döntés, de éppen ettől szép is. Pár hónap múlva már visszafogom sírni ezeket a pillanatokat. Akkor is csak puszilgatnám, amikor sír, hogy milyen jó, hogy itt van, hogy egészséges. Olyan jó érezni az illatát, a bőrét. Sosem voltam ilyen boldog, és ilyen fáradt, de inkább a boldogságot emelném ki, nagyon finoman ringató érzés. Csodaszép! Egész nap nézegetem. Majd küldök képet róla. Földöntúli élmény. 16 napja lebegek.

Ha az eddigi tapasztalataid alapján össze kellene állítanod egy listát, hogy mit vigyen magával egy hamarosan szülő nő, hogy ilyen lebegős legyen majd, akkor mit tennél rá?

Mi otthon hagytuk a zenét, pedig jól jött volna, szóval javaslom a kismamánál legyen olyan zene, vagy csak egy szeretett dal, amit szívesen hallgat. Vagy egy tárgy otthonról, ami fontos számára.

És legyen nála bizalom. Bízzon meg abban, hogy a férje pontosan tudni fogja, hogy hogy kell viselkedni, hogy miket kell mondania, hogy hogy kell megérintenie. És bízzon abban is, hogy ő maga tudja, hogy mit kell tennie, és jó döntést fog hozni az adott szituációban.

 

Bízzon a babájában. Tudom, hogy még csak ezek után ismeri meg a kismama és a baba egymást, mivel még nem találkoztak. De így is bízhat benne, hogy meg fogják segíteni egymást. Ez a bizalom a legfontosabb a szülés alatt.

 

Számomra nagy segítség volt, hogy a barátnőm volt a szülésznő. Biztos vagyok benne, hogy sikerült volna mással is Zorkát a világra hozni, de ilyen könnyen a kitolási szakasz nem ment volna senki mással. Itt is fontos volt a bizalom. Hogy tudtam, hogy jó kezekben vagyok. Fontos volt, hogy az orvost is megismertem korábban az utolsó CTG vizsgálaton. Összetegeződtünk, szimpatikusak voltunk egymásnak. Minden erre a bizalomra épült.



A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás