Barion Pixel
20 évesen szülni - Zsuzsó szüléstörténetei - Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
1721
post-template-default,single,single-post,postid-1721,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

20 évesen szülni – Zsuzsó szüléstörténetei

Hány éves volt Anyukád, amikor megszült Téged?! És Te hány évesen szültél? Zsuzsó 20 éves volt, amikor első gyermeke született és 25 évesen már három gyerek anyukája volt. Hogy milyen fiatalon szülni?! Nyilván mindenkinek más. Zsuzsónak ilyen volt…


 

Mit tudsz a saját születésedről?

Nem sokat, de azt igen, hogy a nővérem születésénél a kismamákat a kórházban nem a nevükön szólították. Nyolc-tíz ember volt egy kórteremben. Anyu a négyes ágyon feküdt, így ő volt a négyeske. Négyeske anyuka. De ő ettől függetlenül végig mókázta az egészet. Rá is szóltak, hogy ne bohóckodjon, mert ez egy kórház.

Négyeske a mókázáson túl, hogyan élte meg az ott történteket?

A nővéremmel nem volt jó szülése, ezért velem már más helyen, más orvosnál szült. Apu egy haverja lett az orvosa. Ebben a kórházban már érezték, hogy az élet létrejöttének örülni kell. Az én születésem már egy pozitív élmény volt, még úgyis, hogy Apu nem lehetett bent. Viszont a nagymamám igen. Ugyan nem abban a kórházban dolgozott nővérként, ahol Anyu szült, de felvette a köpenyét és belógott hozzá.

Volt olyan családi meghatározó szülésélmény, ami hatást gyakorolt Rád?

Igen. Lányunk Vera neve kötődik hozzá. A férjemnek lett volna egy harmadik testvére is. Ez a baba koraszülöttként jött világra. Nem tudták megmenteni az életét. Ugyan a terhességem alatt biztosak voltunk az Eszter név választásban, de amikor a kilencedik hónapban megismertük ennek a kislánynak, Verának a történetet, egymásra néztünk a férjemmel és megbeszélés nélkül tudtuk, hogy az Eszter név helyett a Verát választjuk. Mindenki nagyon örült.

Milyen környezetbe érkezett Vera?

 

Fiatalon házasodtunk össze. Én húsz éves voltam. Miki huszonhat. Gyereket szerettünk volna.

 

Tét nélkül próbálkoztunk és Vera elsőre össze is jött. Nem erőltettük, nem akartunk megfelelni semminek. Amikor elhatároztuk, hogy összekötjük az életünket, akkor már együtt laktunk, dolgoztunk, de a gyerekeket nem terveztük túl. Otthonról sem ezt láttuk. Ha tervezgettek volna minket, biztosan nem lennénk hárman. A gyerekek mellé szerettük volna építeni a karrierünket, és nem utána teljesen átalakítani az életünket.

Fiatalok voltatok. Ti voltatok az elsők a társaságotokból, akinek gyereke lett? Mit szóltak hozzá?

A családban ez természetes volt. A barátok közül viszont sokan nem értették. Abban is kételkedtek, hogy honnan tudjuk ilyen fiatalon, hogy Ő az igazi, de mi tudtuk, hogy életünk párjai vagyunk. Egy pillanatig nem volt kérdés számunkra. Ugyan nem értették a barátok, miért jön ilyen gyorsan a gyerek, de közben mégis támogatóak voltak. Sokat voltunk Vera születése után is együtt velük. Részt vettek a barátaink a hétköznapjainkban. Később sem volt olyan érzésem, hogy valamiből kimaradok. Sőt. Örültem, hogy mi már megtaláltuk egymást.

Milyen volt a terhességed?

Idilli. Nőtt a hasam, mint a gomba. Dolgoztam, buliztunk, jól éreztük magunkat. A terhességem semminek nem volt gátja.

 

Ugyan iszonyat sokat híztam. 25-30 kilót, de valahogy az is rendben volt. Azt gondoltuk, hogy ez az időszak erről szól.

 

Hogyan készültél a szülésre?

Jártam szülés felkészítőre. Ez akkor, 2003-ban ritkaságnak számított, de a Jánosban tartottak már akkor is ilyet. Úgy éreztem, hogy ott, amiket megosztottak tanácsokat, azokat én megfogadtam. Össze volt pakolva a bőröndkém, megvolt a babának minden alapfelszerelés, de nem csináltunk az egészből nagy faksznit. Javasolták azt is, hogy vigyünk zenét, gyertyát… Volt nekünk is válogatásunk a táskában, de végül nem került elő. Sokszor nem az jön, amire az ember készül…

Azt gondolom, hogy nem sokat tudtam akkor a szülésről. Se rossz, se idilli szüléstörténeteket nem hallottam, így minden elvárás nélkül indultam neki a szülésnek. Elsőként szültem a családban és a barátok között is. Emiatt ez nem volt téma sehol. Közben dolgoztam, sétáltunk, kerekedtem.

Sokszor mondtam Mikiknek, hogy fogja meg a hasamat, hogy ő is érezze, hogy mozog. Minden érzést megosztottam vele. Ez nagyon fontos volt, mint ahogy az is, hogy mind a három szülésnél ott tudott lenni.

Hogyan indult el Vera születése?

Tudtam, hogy lehetnek jósló fájásaim. Napokkal a szülés előtt már éreztem is őket. Amikor sűrűbben jöttek, akkor beszéltem a kórházzal. Mivel tudták, hogy közel lakom, nem siettetek. Javasoltak egy nyugodt fürdőt és az alvást, illetve azt is, hogy ha nem tudok elaludni a fájásoktól vagy a nyugtalanságtól, akkor menjünk be. Csak azt tartsam szem előtt, hogy ha bemegyünk, akkor már nem nagyon engednek haza. Elaludtam.

Túlhordtam Verát. Jártam vizsgálatokra és az egyik ilyen vizsgálatnál ott tartottak. Ekkor már a kórházba menet a fájások alatt már meg kellett állnom.

 

A vizsgálat után a kórház kertjében tovább sétálgattunk. Pár óra múlva visszamentünk az osztályra, de a mosolyomat látva az orvos visszaküldött minket a szabadba. Nagyon finom meleg nap volt. Az első abban az évben.

 

Estefelé már többször álltam meg a séta közben. Az orvos is látta, hogy ez a baba ma meg fog születni. Kérték, hogy ne egyek, inkább csak igyak sokat. Beöntést kaptam. Amikor már sűrűek lettek a fájások, akkor rásegítettek. Megrepesztették a burkot. Bevadult a dolog.

Egyszer elmozdult a CTG, emiatt nem volt szívhang. Miki nagyon megijedt. Én ekkor már nem voltam magamnál. De mégis ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy nincs visszaút. Meg kell szülni ezt a gyereket. Meglepődtem, hogy tényleg ott lent fog kijönni, hogy tényleg képes leszek rá. Este nyolc lehetett, amikor éjfélt ígért az orvos. 22.20-ra meg lett Vera. Szándékosan több időt mondott, hogy pozitív élmény maradjon.

Hogyan tudnád leírni azokat az érzéseket, amiket akkor éltél meg?

Csoda volt. A fájdalom bódultságot okozott. Az első meditatív állapot volt az életemben. Közben mégis végig tudatos tudtam maradni. Mindeközben többször hánytam. Történtek a dolgok a testemmel és közben egy külső szemlélődővé váltam.  Éreztem a fájásokat, de olyan volt, mintha másnak fájt volna. Végig bennem volt, hogy ez egy teremtő szenvedés, hogy ezzel a fájdalommal megszületik valaki és épp nem egy rossz dolog történik. Mély csend volt. Ma már jógaoktatóként tudom, hogy ez az csend áthatolhatatlan volt. A fájdalmat nem tudom mihez mérni, de másnap már azt gondoltam, hogy újra tudnám csinálni.

Hogyan segített ebben a környezeted? Mit tudott tenni Miki?

Miki végig masszírozta a hátamat. Derékfájós típus voltam, nagy szükség volt rá.

 

Sutyorgott, támogatott, drukkolt. Az ujjai nyoma ott maradtak a vállamon a szülés után még pár napig.

 

Pedig ez általában fordítva szokott lenni. A kismama markolja inkább a segítőt, de Ti ebben is nagyon együtt voltatok.  

Igen, ez teljesen természetes volt. Nem is fájt közben. Tényleg ez is adta az erőt. Csak utólag szembesültünk a nyomokkal. Sokat számít, hogy egy ilyen szorítást milyen attitűddel kapsz.

És fontos volt az orvosod jelenléte is.

Igen, az a doktor kísérte a szülésem, akinél én is születtem. Vera és én tettük őt „nagypapa orvossá”. Ráadásul attól, hogy Anyuék barátja volt.

 

Anyu is bejöhetett Vera születésére. Persze előtte megkérdezett, hogy nekem ez jó-e. Örültem neki. Távolról könnyezte végig az egészet.

 

Később elmesélte a szülésznő, hogy sokszor az anyai jelenlét nem segít a szülésnél, mert könnyen vissza lehet csúszni a gyerekszerepbe, elkezdeni hisztizni, pánikolni. Hirtelen felcserélődhetnek a szerepek, de én úgy éreztem, hogy ott van mindenki. A társam mellettem, az, akitől az életet kaptam, az ember, aki a világra segített.  Tudtam, hogy így nem lehet probléma. Szép élmény volt. Jó volt, hogy Anyuval is megoszthattam.

Volt bármilyen beavatkozás a szülés során?

Igen. Már korábban mondta is az orvosom, hogy gátmetszésre szükség lehet, mert biztonságosabbá teheti a születést. Azt gondoltam, hogy ő a szakember. Így én mindennel egyetértettem, mindent aláírtam. Mi mást is tehettem volna?! Nyilván ő az orvos, ő tudja, mit kell tenni.

Kaptam oxitocint is. Úgy éreztem, hogy végig igyekeznek gyorsítani a folyamatot, de közben nem éreztem, hogy ettől nekem hátrányom lett volna. Talán maradi vagyok, de nekem jó volt így. Jó volt, hogy kórházban vagyok, jó volt tudni, hogy ha bármi történik akkor segítenek rajtam.

Mi történt Vera megszületése után?

Rám rakták kulimászosan, gyűrött fejjel. Bennem semmi erő nem volt. A lábaim a lábtartóban remegtek. Azt hittem, hogy kész vagyunk. Nem tudtam, hogy még helyre kell tenniük. Jött a méhlepény, a takarítás, a vérzés figyelése. Nekem ez új volt. És sok volt. Nem szerettem volna, hogy piszkáljanak.

 

Közben lemérték Verát. Miki öltöztette fel. Mellettem ültek. Mikinek potyogtak a könnyei. „- Utoljára hetedikben a kémia kettes miatt sírtam…”- mondta. Megkönnyeztük. Varázslatos dolog volt. A második és a harmadik szülésnek nem volt ekkora varázsa. Elsőre volt különleges élmény.

 

Rögtön elkezdted szoptatni.  

Igen, rögtön mellre került, elkezdett szopizni, minden ösztöne működött. Nekem is. Azért elmondták, hogy mire kell figyelni a szoptatásnál, de minden rendben volt. Fiatal és tudatlan voltam, talán ez segített át problémákon. Később könnyebb elvárásokat támasztani magunkkal vagy másokkal szemben, de én akkor az édes tudatlanságban voltam.

Lehet, hogy, amikor fiatalabb korban szülnek a nők, akkor emiatt is könnyebb lehet a szülni, hogy még van egy természetes ösztönösség a nőkben, de 30 vagy 40 évesen már tudatosabban készülünk a szülésre?!

Biztosan. Ráadásul a testem is könnyen változott. Az a plusz 30 kiló magától lement rólam. A nyoma sem látszott rajtam. Ma már én is jobban figyelek a testemre, mert érzem, hogy már máshogy és mást jelez, mások az igényei.

Lelkileg hogyan élted meg a következő időszakot?

 

Én mindig pozitívan állok a dolgokhoz. Ehhez képest depressziós lettem. Megijesztett. Nem értettem. Rájöttem, hogy az anyaság nehéz is lehet. Attól tartottam, hogy soha többet nem fogok aludni. Anyun láttam, hogy mindent megtesz, de soha nem beszélt arról, hogy ez közben egy meló.

 

Számára a gyereknevelés a világ legtermészetesebb dolga. Soha nem csinált a gyerekek körüli teendőkből gondot. Miközben a mai napig a legelső dolog az életében mi vagyunk, a gyerekei és az unokái. Nagy kötődéssel van felénk, miközben nagy függetlenséget, szabadságot kaptunk tőle. Fürdőzött abban, hogy hogyan nevelkedünk, de soha nem kötötte meg a kezünket, a szellemünket. Legalábbis direkt nem.

Én ehhez képest leépültem az első időszakban. A hormonrendszerem felborult, kihullott a hajam. A gyereknevelés sem volt egyszerű. A régi könyvekről lehetett tudni, hogy nem jók, de hogyan csináljam máshogy akkor?!

Mennyi idő kellett, hogy kijöjjél ebből az állapotból?

Sok. Folyamatos dilemmák között éltem. Mindenki más mondott, a könyvek, az orvos, a védőnő. Nagy belső küzdelem volt.  A másik két gyerekünk is ezekbe a robotos évekbe született. Nem volt egy túl örömteli időszak. A szülés igen, de ami utána jött, arról azt gondoltam, hogy én ezt nem gondoltam előre alaposan át. Pedig volt egy szuper férjem, akivel mindent meg tudtam beszélni. Odaadó volt. De itt nem a környezettel volt a gond, hanem én magam nem voltam jól.

25 évesen már volt három gyerekem. 28 évesen mondtam azt, hogy nem szeretném 82 évesnek érezni magam és tennem kell valamit. A jóga lett az, ami az önismereti úton elindított. 30 évesen lettem oktató. Akkor nőttem fel, akkor ismertem meg magam. Nagy lépés volt.

Nagy lépés. De mi most ugorjunk vissza az időben! Mindezek a nehézségek mellett mégis kedvet éreztetek egy második gyerekhez.

Igen. Nálunk ez volt a minta. Mi is hárman voltunk tesók és Mikiék is. Nem is tudtuk volna elképzelni a gyerekünket, hogy egyedül nőjön fel. Kell egy játszótárs. És ha van egy lány, akkor kell egy fiú is. A terhességem vele más volt. A gyerekek között nincs két év. Ennek tulajdonképpen örülök is. Ha többet várunk, lehet, hogy jobban átgondolom…

Ekkor még nem voltál a régi formádban.

Nem, de a terhességek segítettek. Elterelték a figyelmem az önismereti ügyről. Volt feladat és tudtam, hogy meg tudok felelni. Ebbe érkezett Gergő. Könnyen teherbe estem. Könnyű volt a terhesség is. Azonkívül, hogy ismét falánk lettem. Talán sok volt a savam és emiatt ettem sokat. Meghíztam nagyon. 80 kilós mamóka lettem a terhesség végére, de egy ideig nem kíméltem magam. Emelgettem a picit, a babakocsit, amíg volt, aztán hamar eltettük épp azért, hogy ne kelljen még azt is emelgetni.

Ma már azt gondolom, hogy a testemnek jobb lett volna, ha várunk még, talán a hormonrendszerem nem borult volna ekkorát.

Gergő, hogy érkezett?

Március 15-re volt kiírva. Épp költözésben voltunk. Március 1-re behívott a dokim, hogy megismerkedjek a helyettes orvossal, mert ő pár napos utazást tervezett. Előző este hatalmas pizzát rendeltünk a pakolás, szerelés közben. Miki villanyt szerelt, csomószor nagy hanggal leütötte a biztosítékot, mindannyiszor megijedtem. Kértem, hogy hagyja abba, mert itt fogok megszülni. Abbahagyta.

A másnapi vizsgálaton mégis ott tartott.  Miki nem hitte el, hogy itt az idő. Talán nem is volt még itt. Talán az orvos befolyásolta a tempót, hogy ő lehessen mellettem.

 

Gyenge fájásaim mellett, pici tágulással burkot repesztett, oxitocint is kaptam. Erős fájásaim lettek, de nem nagyon ereszkedett lejjebb Gergő. Türelmetlenné váltam. Végül fél háromra meglett Gergő. Elsietett gyermek lett.

 

Anyukád nem volt Veled ekkor?

Nem, ő vigyázott Verára. Viszont Miki ott volt. A szülés után, amikor Anyu bejött Verával, hirtelen olyan nagy lány lett. Meg is kapta a bélyeget azonnal: a NAGY.

Vera milyen NAGY tesó lett?

Sokat segített. Mindig Gergő mellett ficergett és közben persze féltékeny is volt.

Hamar jött Bence is, aki a kötelező tánc része lett.

Jó kifejezés, mert legbelül ezt éreztem. Azt éreztem, hogy jöjjön nagyon gyorsan, mert, ha nem, akkor lehet, hogy meggondolom magam. Ráadásul magamban nagyon vágytam még egy fiúra. Azt tudtam, hogy milyen a lányok közötti viszony és úgy éreztem ez a fiúkkal könnyebb lenne.

Itt is minden simán ment? Jöttek a kilók?

Jöttek. 93 kiló lettem. Mindenben akadályozott. A biciklizni tanításban, a főzésben, takarításban. Egy idő után fel is adtuk. Lett egy takarítónő, aki havonta egyszer eljött segíteni.

Bence is a Jánosban született?  

Nem. Akkor volt egy nagy egészségügyi reform. Nagy leépítésekkel, átszervezésekkel. Az orvosom is átkerült a Honvédba, de az utolsó pillanatig sem tudtam, hogy pontosan melyik kórházban fogok szülni. Végül egy teljesen új osztályon szültem. A kórházban minden fantasztikus volt, de a csapaton belül voltak feszültségek. Örülhettem, hogy tudom a dolgom, mert ez így első élményre nem lett volna klassz.

Hogy indult el Bence születése?

Mikivel felmentünk egy szokásos reggeli vizsgálatra. Ott ragadtunk. Telefonálgattam mindenkinek, hogy ki mit csináljon a másik két gyerekkel. Ment a robotüzemmód. Nálunk és a kórházban is. Mindenki a saját fizetésével volt elfoglalva az átszervezés miatt… Pár nappal később a teljesen új osztályt be is zárták. Káosz volt. Hogy őszinte legyek nem emlékszem a részletekre. Csak a csilivili bordó ágyra. És, hogy fél 3 körül lett meg, hasonló időpontban, mint Gergő.

Mi jött utána?

Hamar hazaküldtek, de Bencén szívzörejt hallottak, ezért úgy engedtek haza, ha másnap már a Heim Pálba kezdünk. Lyukas szívvel született. A pitvarsövényen volt egy lyuk, ahol keveredett a vér, így nem volt gazdaságos a légzése.  Szerencsére magától rendeződött. Egyre kellett csak figyelnünk, hogy ha lázas lenne, akkor azonnal csillapítani kell, de nem volt vele gondunk.

Akkor 28 voltál. Sokat tapasztaltál már akkor is. Hát még azóta. Ha ezzel a tudással össze kellene készítened egy batyut, egy most szülő nőnek, mit tennél bele?

Bizodalmat abba, hogy ez egy természetes dolog. Hogy képes mindenki megcsinálni. Hogy kismama rá tudja bízni magát az egész folyamatra. Tegye le az elvárásokat, a megfelelni vágyást. Nem kell semmi más.

 

Sok barátnőm szült mostanság. Ilyenkor persze eljátszom a gondolattal, hogy mit csinálnék másképp –  így, hogy közben jógaoktató lettem és máshol tartok az önismeret útján – de azt gondolom, hogy talán pont attól lenne erőszakosabb a szülésem, ha nem hagynám, hogy ösztönösen történjenek a dolgok.


A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás