Leginkább szembelévő parkba szoktunk kimenni. Nagy programunk nem volt még. Azaz nekem volt egy kórházlátogatásom Olivér születése óta.

Mi történt?

A szülés utáni vérzésem már egészen jól elmúlt, amikor volt egy hosszabb ülésben töltött szoptatás, ami után tüsszentettem egyet, és egy nagyobb vérlöket távozott belőlem. Nagyon megijedtem, nem értettem, hogy honnan jön ez a sok vér. Az orvosom teljesen normálisnak találta a mennyiséget, de azért rám nézett ultrahanggal, és kiderült, hogy bentmaradt a méhlepény egy darabja. Így vissza kellett mennem a kórházba, hogy eltávolítsák azt.

Nem lehetett könnyű. Nem Te vagy az egyetlen, akivel hasonló dolog történik, de térjünk vissza az elejére, sőt még annál is korábbanra. Mit tudsz a saját születésedről?

Pesten születtem, annak ellenére, hogy dorogiak voltunk. Anyukám elment nőgyógyászhoz, ahol közölték vele, hogy cisztái vannak, amit meg kell operálni. Mivel anyukám komolyan vette ezt a dolgot, feljött Pestre, hogy nézzék itt is meg. A pesti kórházban közölték vele, hogy nem cisztái vannak, hanem terhes. Még jó, hogy nem műtötték meg Esztergomban. Úgy döntött, hogy szeretné, ha itt Pesten hozhatna világra engem, és mivel a tesóm nagyon gyorsan érkezett, ezért az orvos befektette a kórházba az utolsó hetekre. Én a 38. hétre születtem, és én is nagyon gyorsan jöttem a világra. Anyu nyugis hölgy, rég elfolyt a magzatvize, és fájásai is voltak, de nem akart szólni senkinek, sőt a szobatársa elől is titkolta, hogy nehogy szóljon az orvosnak. Nem akart gondot okozni, nem akarta, hogy vele foglalkozzanak. Megpróbálta a vajúdásának ezt a részét sunyiban megoldani a fürdőszobában, hogy már csak a végén kerüljön szülőszobára. Aztán olyan gyorsan történt minden, hogy Apukám fel sem ért Dorogról.

Akkor nem is volt senki családtag, vagy közeli segítő anyukád mellett.

Nem, de ő nagyon könnyen kezeli ezeket a dolgokat. Meglepő, de ő így megy az árral. Neki ez a normális. Azt gondolta, hogy most ez fáj, oké, ez így működik, így fogadja el. Az egész folyamat pedig azt jelentette számára, hogy mindjárt megszületek, és gyorsan túl is lesz rajta. Nagyon irigylem őt ilyen helyzetekben. Tudta, hogy mit kell csinálni, és csinálta.

Ahogy megismertelek valamit mintha te is örököltél volna ebből.

Lehetett volna többet is… :).

Olivér születése előtt volt olyan szülésélmény az életedben, ami meghatározó volt számodra?

Igen. Ott voltam keresztanyukám vajúdásánál. Én kísértem be a kórházba.

Hány éves voltál?

Kilenc. Nem olyannak képzeltem a szülést, amilyen az övé volt, és végül is nem is ilyen lett a sajátom. Ez az ágyban, párnák között, otthon történt egy ideig, majd bementünk a kórházba, és hirtelen ott lett egy gyerek. Császára lett. Egy ideig azt gondoltam, hogy a szülés ilyen, egy kicsit fekszünk az ágyban, akkor ott éppen kicsit rossz nekünk, majd meglesz a baba. Ebből táplálkoztam, és abból, hogy nálunk mindenki gyorsan szül.

Hogy alakult úgy, hogy kilenc évesen ott legyél egy vajúdó nő mellett?

Elmentünk nyaralni hármasban vele és a párjával a várandósságának nyolcadik hónapjában. Szerettünk volna még utoljára hármasban a Balatonhoz menni kikapcsolódni. Két napja voltunk ott, amikor ebéd után azt mondta, hogy lefeküdne, mert nem érzi jól magát. Biztos valami gond volt az étellel. Egy-két órát pihent, amikor eszkalálódott a szituáció: rájött, hogy beindult a szülése. A párja nem volt erre felkészülve, eltűnt telefonálgatni az orvosokkal. Én maradtam mellette.

Kilenc évesen Te fel voltál készülve rá.

Igen, igen, abszolút. Fogtam a kezét, és mondtam neki, hogy minden rendben lesz, és nincs semmi baj. Utólag azt mesélte, hogy ez nagyon sokat segített neki. Szóval tényleg hasznos tudtam lenni. Nagyon félt a természetes szüléstől, így császára lett, pedig szülhetett volna természetesen. Az esztergomi orvosa meggyőzte a siófoki orvost, hogy császározza meg, mert pszichésen nem lenne képes a természetes szülésre.

Meghatározó élmény lehetett számodra. Nem lehetett könnyű ilyen félelemben látni a keresztanyukádat. Láttad a kisbabát, miután megszületett?

Igen. Siófokon nem volt koraszülött osztály, így el kellett máshova szállítani őt, de amikor a mentősök elvitték a folyosón, akkor megmutatták nekem, mondták, hogy itt a kistestvérem, és szaladtak is vele tovább. Nagyon jó érzés volt, ilyen nagynak érezni magam.

Egészséges felnőtt lett belőle?

Az anyukája nem tudta szoptatni, de amúgy teljesen egészséges volt, akkor is és most is. Majdnem 190 cm, most volt a szalagavatója. A mai napig tényleg olyan, mintha az öcsém lenne. Sokat találkozunk.

Amikor Ti vágytatok babára könnyen érkezett közétek Olivér?

Pár éve már éreztem, hogy gyereket szeretnék, de Bence nem állt kész még rá. Tavaly vettünk egy lakást, és amikor aláírtuk a papírokat, akkor azt mondta, hogy most jöhet, itt az idő. Ahogy készen lettünk februárban a lakás körül tennivalókkal, úgy tényleg azt éreztük, jöhetne már. Pedig őszre még templomi nagycsaládos esküvőt szerveztünk volna, de azt gondoltuk, hogy ha most akarna jönni, akkor jöjjön. Ha nem, akkor várunk őszig.

Éreztem, hogy jönni fog. Bizonygattam Bencének, hogy így lesz.

Vettem egy terhességi tesztet, amit 8 nap után – túl korán – csináltam meg, negatív lett. Teljesen összetörtem. Még videónk is van róla, mert annyira biztos voltam a megérzésemben. Borzasztóan lelombozott a hír. Elengedtem. Megmondtam Bencének, hogy hagyjuk a fenébe, ez nem jött össze, rossz volt a megérzésem. Úgy éltük tovább a hónap maradék felét, hogy nem is gondoltunk arra, hogy terhes lehetek. Szerelmes időszakunk volt akkoriban, boldogok voltunk az életünkkel, egymással. De pár nap múlva arra a gondolatra ébredtem, hogy nem jött meg napok óta, pedig itt lenne az ideje. Még egy napot vártunk a teszttel. Egész nap azt éreztem, hogy úristen, most jött meg, most jött meg. Minden tünetem megvolt. A hasam is elkezdett fájni. Másnap reggel pozitív lett a tesztem.

Hogy telt a várandósság?

Nehezen. Az az érzés, hogy lesz egy gyerekünk nagyon jó volt, de, hogy a testem meg fog változni, arra nem voltam felkészülve, sőt a mentális változásokra sem, miközben tudtam, hogy Bence mindenben támogatni fog.

Kiskorom óta sportolok, pontosan tudom, hogy mit akarok látni, ha tükörbe nézek. Féltem attól, hogy mi lesz, ha hasam lesz. A 22-23. hétig napi szinten néztem, hogy milyen épp a hasam, látszik-e rajtam, és magamra vettem, ha valaki megjegyezte, hogy most már látszik rajtam, hogy terhes vagyok.

Viszont egyik napról, a másik napra megváltozott valami. Egyszer csak úgy keltem fel, hogy milyen jó, hogy van hasam, és milyen cuki, hogy ott van a gyerek. Innentől kezdve attól kezdtem el félni, hogy milyen rossz lesz, ha már nem lesz itt a hasam, és hogy hiányozni fog. Két végletet éltem meg, amikben nehéz volt kapcsolódni a babával. Nehéz volt elképzelni, hogy aki most bent van a hasamban ő lesz a gyerekem. Ez nem jött át. A szülőszobán is még az utolsó pillanatig abban a tudatban voltam, hogy most szülök, de ez nem az én gyerekem. Nem állt össze valahogy a kép.

Azóta már leesett?

Igen, de nehezen.

A szülés után láttam, hogy ott a gyerek a hasamon, de nehéz volt elképzelni, hogy ő tulajdonképpen kicsoda. Időbe tellett, de amikor megjött, akkor berúgta az ajtót, és azóta nagyon itt van.

Te így működsz, és ez rendben is van így. A kapcsolódás pedig létrejött. Hogyan készültél a szülésre?

Azt gondoltam, ha mozgok, ha fitt maradok az fog a legtöbbet segíteni. Jártam hozzád jógázni, itthon is edzettem. Ha fitt maradok, akkor kész lesz a szervezetem arra, hogy ezt a munkát végig csinálja, és igyekeztem praktikákat keresni, légzés technikákat tanultam tőled a Légzés és relaxáció workshopon, és figyeltem, hogy hogyan vagyok a fájdalommal.

A jógaórákon pedig megtapasztaltam, hogy képes vagyok ellazulni. Itthon ezt korábban nem sikerült átélni. Nagyon jó érzés volt, nyugalomban lenni, hogy nem volt körülöttem senki, nem ért semmi hatás, csak én voltam, és a nyugalom. Ezt az állapotot igyekeztem megismerni, elsajátítani. És közben elfogadtam azt is, hogy nem kell a dolgokat tökéletesen csinálni, de csinálni kell.

Fontos volt még a páros szülésfelkészítő is, hogy Bence is fel legyen készülve a kísérésre. Együtt tanultunk, hogy ő is teljesen képben legyen, és átgondoltuk, hogy miről mi a véleményünk és azt, hogy én hogyan szeretném. Ez a szülés alatt rengeteget segített, mert úgy éreztem teljesen biztonságban vagyok mellette, hogy ő pontosan  tudja, hogy mit és hogyan szeretnék.

Emiatt a kötődés miatt egy idő után nem is mentünk egymás nélkül messzire, nehogy nélküle kerüljek a szülőszobára. Mondtam is neki, hogy bármi lesz, én megvárom őt, és nélküle nem csinálom. Utólag is ezt gondolom, nélküle nem ment volna így.

Neked is olyan hamar is hirtelen indult el a szülésed, ahogy keresztanyukádnak?

Igen. A filmekben láttam, hogy valaki vásárol épp egy bevásárlóközpontban, elfolyik a magzatvize minden előzmény nélkül, de azt gondoltam, hogy ez nem lehet valós kép. Majd a szülőszobán folyik az el, és előtte lesznek más jelek.

Ennek ellenére szinte minden előzmény nélkül pontosan ez történt. Apukám 80. születésnapját ünnepeltük, tudtuk, hogy ez lesz az utolsó Dorogon töltött hétvége Olivér megszületése előtt, mert az utolsó hetekre már nem terveztünk utazást. Volt még egy hónapunk hátra, így nem is vittük magunkkal a kórházi táskát. Este félálomban beszélgettünk, amikor hirtelen valami elöntött. Annyira nem éreztem, hogy ez belőlem jön, hogy először azt hittem valamire ráfeküdtem, amiből kifolyt a víz. Rájöttem, hogy belőlem jön, megpróbáltam visszatartani, hátha vizelet, de nem sikerült, pedig Bence is azt hitte, hogy csak bepisiltem. Ekkor összeállt a kép, mintha valami nyákdugó félét észleltem volna a reggeli zuhanynál, csak nem foglalkoztunk vele. Vakon ignoráltuk mindketten a jeleket. Szétázott nadrággal ülve a wc-n már azért egyértelműbbek voltak.

Milyen volt számodra, hogy mindez a szüleidnél történt?

Nagyon örültem neki, hogy ez náluk történt, hogy ott voltunk együtt. Amúgy is azt szerettem volna, hogy a vajúdásom elején anyukám ott legyen velem. Sokat gondolkoztam rajta, hogy melyik lesz majd az a pont, amikor hívni kell őt, hogy induljon Pestre, de így én mentem hozzájuk. Végig biztatott, hogy minden teljesen rendben van. Így én is, és Bence is nyugodtak maradtunk. Lezuhanyoztam. Bence felhívta a kórházat, az mondták, hogy ha nincsenek egyáltalán fájásaim, akkor nyugodtan üljünk kocsiba és jöjjünk fel Pestre. Bebugyoláltunk egy törölközőkbe, hogy be tudjak ülni a kocsiba, és elindultunk. Anyukám is velünk tartott. A tesómékat pedig megkértük, hogy hozzák el a kórházi csomagot utánunk. Amikor megérkeztünk a kórházhoz, készítettünk anyukámmal pár képet a szülészet előtt. Közben figyeltem, hogy jönnek-e a fájások, de nem történt semmi, csak nagyon szerettem volna úgy érezni. Éjfél előtt folyt el a magzatvíz, hajnali fél 2 körül vettek fel a szülészetre. Megvizsgáltak, egy ujjnyira voltam kitágulva. Azt mondták, hogy nagyjából úgy számoljak, hogy délutánra lesz majd ebből gyerek.

Nagyon nem érintett meg, mivel nem éreztem semmit. Úgy voltam vele, hogy jó, hát délutánig elvagyok tulajdonképpen. 36. hét 2 napnál jártunk. Leállítani nem akarták, de gyorsítani sem. Hagyták, hogy minden történjen, ahogy természetes. Ez megnyugtatott, mert nem akartam, hogy bele avatkozzanak a szülésembe. Amikor kimondták, hogy nem sürgetnek, és csak várunk, az nagyon jól esett a lelkemnek.

Ennek hatására elkezdtek érkezni az összehúzódások?

Nem, öt óráig semmi nem történt. Gondoltuk megnézünk egy filmet, de már nem tudtam rá figyelni, aludni pedig az izgalomtól nem lehetett. Tudtam, hogy nagyon hasznos lenne, ha tudnék aludni, és ezt később nagyon megköszönném magamnak, de ennek ellenére nagyon fönntartott az agyalásom.

Négy óra körül jött be az egyik nővér, hogy mi újság velem. Kérdezte, hogy szeretnék-e beöntést, végül abban maradtunk, hogy egy hashajtó kúpot ad. Míg hatott a kúp mozgolódtam a vajúdó labdán. Azokat a mozdulatokat csináltam, amiket a neten mutattak. Bence le is videózott, ahogy nevetgélve pattogok a labdán. Egy pillanatra még el is hittem, hogy ez valami komoly dolognak a része. Amikor el tudtam menni mosdóba, lezuhanyoztam, és a zuhanyzásom végén kezdtem el azt érezni, hogy hoppá, itt most valami történik, mert egészen határozott fájdalmaim lettek. Kifejezetten rossz menstruációs napoknak feleltek meg. Nem értettem, hogy hogyan jött ez a semmiből, de jöttek és egyre erősebben. Bejött a nővér, hogy mi újság velem. Elmondtam, hogy csak az alhasamba érzek fájdalmat, mint amikor megvan. A derekamat egyáltalán nem éreztem, és a hasam tetejét sem, de egyre rosszabb lett, eljutottam arra pontra, amikor tudtam, hogy itt valami praktikát kell bevetni, ezeket a fájásokat már nem lehet ücsörögve kivárni. Az apás szülésfelkészítődön kapott doksiból néztünk ki egy pózt, ami sokat segített, elkezdtem benne ringatózni. Próbáltam az ágyra is dőlni, hogy Bence tudja masszírozni a derekamat, de az nem esett jól.

Kerestem, hogy mi segíthet, és eszembe jutott, amikor a légzős workshopon mondtad, hogy segíthet a hang adás. Én csendes szenvedő típus vagyok, de ott elértem arra a pontra, hogy kipróbáljam. Hosszabb kilégzésekkel adtam ki hangot. Nagyon jól esett.

Olyan volt mintha elvágták volna a fájdalmat. Azt gondoltam, hogy megtaláltam a jó módszert, és innen már kisujjból fogom kirázni az egészet, de a következő fájásnál rájöttem, hogy ez sem jó, már nem működik. Egyre hangosabb lettem. Bence csinált nekem egy melegvizes fürdőt, kapcsolt hozzá nyugis zenét, amit direkt erre a célra válogattam össze. Beszálltam a kádba, mondván a meleg víz segít. Tényleg ki tudtam kapcsolni. 2 percre. Abban a két percben tényleg tudtam pihenni, de megint erősebben jöttek a fájások. Egyszer csak kiugrottam a kádból, és szinte törülközés nélkül leültem az ágy szélére. Próbáltam valahogy kimozogni, de sehogy sem volt jó. Megkértem Bencét, hogy szóljon a szülésznőknek, hogy szeretnék fájdalomcsillapítást kérni. Elkezdtem aggódni.

Előre végig gondolva nagyon jól nézett ki minden, de én ezt biztosan nem fogom kibírni. Nagyon hirtelen lett nagyon intenzív minden. És még hol a vége?! Délutánig biztosan nem bírom ezt így ki.

Bencét visszaküldték azzal az üzenettel, hogy ezen a ponton nem adnak fájdalomcsillapítót, ez még nagyon korai lenne. Összetörtem lelkileg. Azt éreztem, hogy ugyan voltak praktikáim, de ehhez én gyenge vagyok, és én leszek az első, aki ezt nem fogja túlélni. Elértem a határaimat, ők pedig nem segítenek. Próbáltam föl-alá járkálni, de egy ponton lerogytam a földre. Ott feküdtem, és csak mondtam Bencének, hogy nekem ennyi volt, segítsen, mert nem bírom, nekem itt végem van. Visítottam, már nem törődtem azzal, hogy mennyi hangot akarok kiadni, jött belőlem minden, ami jól esett. Bejött a nővér, gondolom, ő is hallotta, hogy mi a helyzet.

Azt mondta, hogy ezen a ponton ezt még bírni kell, szedjem össze magam, mert még nem tartunk ott, hogy nekem ez ennyire fájjon. Megölt ezekkel a mondatokkal.

Ekkor eszembe jutott, amit a felkészítőn mondtál, hogy sokan eljutnak arra a pontra, ahol azt érzik, hogy meg fognak halni. És arra jutottam, ha én már az elején ezt érzem, akkor a végén tényleg meg fogok halni. Teljesen összeestem mentálisan. Nem tudtam a fájdalomkezelésére figyelni.

Később a nővér megszánt: Ha ennyire rossz, akkor megvizsgál, hogy kiderüljön mi újság, négy ujjnyira voltam kitágulva. Innentől komolyan vett. Kérte, hogy maradjak az ágyon, és feküdjek a bal oldalamra, egy kicsit kiment azzal, hogy mindjárt visszajön. Borzasztó volt a bal oldalamon feküdni. Visítottam folyamatosan.

Ez tényleg visítás volt?

Igen. Bence mondta is utána valamikor, hogy olykor hallja magában ezt a hangot. Nagyon nehéz volt számára, hogy nem tudott segíteni nekem. Visszajött a nővér, és megkérdeztem, hogy most már eljutottunk-e oda, hogy esetleg kapjak egy kis fájdalomcsillapítót. Azt mondta, hogy az a híre van, hogy már nem tud adni nekem semmit, mert azon a részen már túl jutottunk. Ebben a negyedórában fordult át, a még nem kaphatok a már nem kaphatok-ba.

Ez sokszor egy csel a szülésznők részéről, hogy elkerüljék a mesterséges fájdalomcsillapítást a vajúdás alatt, és ezzel a természetes szülés medrében tartsák a folyamatot.

Utólag én is örülök neki, hogy így alakult, csak ott nagyon rosszul esett.

Nagyon nehéz lehetett.

Viszont ettől a ponttól a szülésznő elkezdett komolyan venni, és a viselkedéséből az jött le, hogy itt most már történni fog lassan valami.

Újra össze tudtam szedni magam, visszanyertem a kompetenciám. Mellém állt, és elkezdett velem együtt lélegezni, megmutatta, hogy mire figyeljek, ekkor már nem visítottam, hanem össze tudtam valamennyire szedni magam, és végre hasznosnak éreztem magam. Így már elég hamar eljutottunk a kitoláshoz.

Furcsa érzésem lett. Nem tudom teljesen azt mondani, hogy egyértelműen kakilnom kellett, de ahhoz tudtam a legjobban hasonlítani. Ekkor elkezdtünk nyomni, Bence tartotta a fejemet. A szülésznő pedig mindig mondta, hogy mikor nyomjak, erre nehezen tudtam figyelni. Azt gondoltam, hogy akkor nyomok, amikor én akarok. A nyomásoktól megkönnyebbültem. Amikor nyomtam, azt éreztem, hogy nem is fáj. Azt gondoltam, hogy én itt most szét is szakadhatok, engem nem érdekel semmi, ezt a fájdalmat muszáj enyhítenem magamnak, mert tényleg nem bírom elviselni.

Közben végig mondogattam Bencének, hogy csak egy kis szünetet szeretnék. Utána folytatom, csak öt percre kapcsoljanak le, és legyen egy kis szünet. Szegény rendesen aggódott értem. Tényleg nagyon tolhattam, mert a szülésznőnek többször szólnia kellett, hogy hagyjam abba, mert teljesen lila lett a fejem, attól féltek, hogy elájulok a levegőhiány miatt.

Érdekes, hogy mindeközben mégis figyeltem arra, hogy próbáljak ellazulva is lenni a hüvelyem tájékán. A kezem be volt feszülve, de lent, ahol a gyerek jönni akart, ott nagyon azon voltam, hogy mindent engedjek el, amennyire csak lehetséges. Ez a fájdalmamon nem segített, de a folyamaton biztosan.

Egyetlen pont volt végül is, ahol a szülésznő azt mondta, egy fájást valahogy bírjak ki úgy, hogy ott nem nyomok, mert már nagyon jött a feje. Borzasztó rossz volt. Az volt az egyik legrosszabb része a szülésnek. Végig kapaszkodtam Bencébe, ami nagyon jó volt. Hangosan lélegzett mellettem, hangosan fújt a fülembe, így végig csak arra próbáltam koncentrálni, hogy ő, hogy veszi a levegőt, és hogy azt lekövessem.

Profi!

Csak arra koncentráltam, hogy oké, még egy levegőt veszek úgy, ahogy ő, aztán abbahagyom, és akkor jó még egyet, még egyet, és akkor így szép lassan egyszer csak túl voltunk egy fájáson. A szülésznő pedig azt javasolta, hogy két fájás között próbáljak meg aludni, pihenni, de valahogy nem éreztem, hogy egyáltalán lenne szünet két fájás között. Pedig Bence elmondása szerint kintről látszott, amint egy kicsit is kevésbé fáj. Mint, aki elájult lekapcsoltam, de ez nekem egyáltalán nem volt meg.

Amikor újra nyomhattam, akkor szólt a szülésznő, hogy a következőnél meg lesz a baba. Készüljek rá, hogy nagyot kell nyomni, és akkor túl leszünk az egészen. Ez volt a leghosszabb szünet, ami két fájás között eltelt. Attól féltem, hogy nem is jön a következő fájás.

Már Bence is nézett, hogy mikor jön már, így néztük egymást, és csak nem jött, az idő pedig telt. De egyszer csak megérkezett, és akkor tényleg 7.59-kor megszületett Olivér. Éjfél körül ment el a magzatvíz, öt órától indultak az erősebb fájásaim. Hát az végül is jó, nem?!

Nem tudnál olyat mondani, amire azt mondanám, hogy rossz.

Rám tették Olivért, vártunk, hogy elálljon a köldökzsinór pulzálása. Ekkor szólt a szülésznő, hogy elfelejtettük felvenni szülést, pedig a szülési tervben benne volt. Ez is csak azért jutott eszébe, mert szóltam, hogy a köldökzsinór elvágást vegyük fel. Arról lett így videó, de ott már nekem igazából minden mindegy volt. Örültem, hogy megvagyunk, hogy túl vagyunk rajta. Szerencsére tudtam, hogy előfordulhat a vajúdásnál, illetve az azt követő időszakban remegés. Hasznos volt ez az ismeret, mert amint megszületett Olivér nagyon durván elkezdtem remegni, ami legalább egy órán át tartott.Így, hogy tudtam erről, nem volt ijesztő, pedig legalább egy órán keresztül tartott.

Milyen érzés volt Olivért látni?

Nehéz volt kapcsolódni, nem jött rögtön az érzés, hogy akkor ő a kisfiam. Persze betakargattam, de nem éreztem a kötődést, önző üzemmódba kapcsoltam. Csak arra gondoltam, hogy túl vagyunk a szülésen, megvolt, és most végre tudok egy kicsit pihenni. Nem volt arra energiám, azzal foglalkozni, hogy hú, most itt a babám. Bence jobban ki tudta ezt a részét élvezni. Összevarrtak, és az aranyórában elaludtam.

Lett gátsérülésed ezek szerint?

Kész csoda, de nem. Egy-két helyen kellett varrni, mert belső horzsolásaim lettek, ahová egy öltést be kellett tenni. Azt mondták, hogy tegyem össze a kezem, hogy ilyen egyszerűen megúsztam. Nagyon örültem is. Annak már kevésbé, hogy sok vért vesztettem, ezért elég sokáig ott kellett maradnom a szülőszobán. Ekkor Olivért már elvitték. Felmerült, hogy vért is kellene kapnom, de szerencsére jól lettek a labor eredményeim. Mielőtt levittek a gyermekágyra, kérték, hogy pisiljek.

Bejött a szülésznő, hogy elkísérjen a wc-re. Négy lépést megtettem, de a wc-n elájultam. Szegény Bence nagyon megijedt.

A szülésznő megnyugtatta, hogy csak egy kicsit lekapcsoltam, de mindjárt visszajövök. Így lett. Ahogy indultunk vissza, ott is félúton újra elájultam. Bence nem számított rá, hogy még egyszer elájulok, úgyhogy kb. úgy kapkodtak utánam, hogy összeszedjenek valahogy. A földön feküdtem, néztek fölülem, hogy most akkor mi van velem.

Csak egy pillanatra ájultam el, viszont emlékszem, hogy álmodtam, miközben elájultam. Bence mondta, hogy miután magamhoz tértem, és odakísértek az ágyhoz, végig azt magyaráztam, hogy kalózokról álmodtam, és milyen érdekes volt. Ezután hál’ Istennek már összeszedtem magam. Már az erőm is jobban visszatért. Kaptam enni és inni is, és levittek a csecsemőosztályra.

Olivérrel kapcsolatban, lassan alakult a kötődés. Amikor elvitték az aranyóra után, akkor is csak az volt bennem, hogy persze, vigyék, csinálják csak a dolgokat. Én legalább pihenek egy jót. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy amúgy én azért vagyok a kórházban, mert szültem egy gyereket. Amikor kinyílt az ajtó, és betolták abba a kis kocsiba, hogy tessék itt van, és most már foglalkozzak vele, az enyém, akkor kapcsolt át bennem valami, hogy hoppá, ő a gyerekem, és amúgy mennyire cuki, és mennyire szeretem. Igyekszem ezen a lassabb tempón nem görcsölni, épp elég dolog történt velem, akkor inkább pihennem kellett. Amikor pedig jobban lettem, olyan jó érzés volt, amikor már ott volt a kezemben, ültünk az ágyon, minden a helyére került.

Hatalmaz fizikai teljesítmény volt, ráadásul az éjszaka közepén, sok vért is vesztettél, természetes, hogy pihenni szerettél volna. Mint ahogy teljesen normális az ilyen érkezés, egy ennyire megváltozott tudatállapot után, az, hogy az érzelmek hullámfröccsökben jönnek. A mai napig, ha ránézek a fiamra, akkor elgondolkozom azon, hogy hogy kerültem abba a helyzetbe, hogy a fiamnak nagyobb a keze, mint az enyém. Biztos, hogy van egy gyerekem, aki most ekkora. 11 éve vagyunk együtt. Szóval végül is meg is szokhattam volna a jelenlétét. Létezik ez a bolygó, alapértelmezett. Létezik a saját tested, de néha atomjaira tud törni a rendszer. A szülésnél pedig, ahol épp valaki megjelenik, tudomásul kell venni a jelenlétét, átformálni a hasból kintre, magzatból, gyermekké, ez a mi tudatunknak egy nagy feladata. Van, akinek ez csettintésre megy, „pont ilyennek képzeltelek”, és van, akinek az 5. hét alatt vagy a 11. év alatt esik le.

Most épp abban a szakaszban vagyok, hogy minden nap attól félek, hogy úristen, mindjárt milyen nagy lesz, és hogy már milyen kevés ideig ilyen kicsi, és minden nap gyászolom azt, ami elmúlt.

Meddig kellett bent maradnotok?

Olivér besárgult.

Vasárnaptól péntekig voltunk bent, de ezek a napok sokat adtak nekem. Pedig nagyon féltem az egyedülléttől. Bence csak látogatási időben jöhetett be, és csak a folyosóra. Mégis ezek a napok kettesben Olivérrel sokat adtak az anyai érzésemhez. Az ott csak a miénk volt. Csak mi ketten voltunk. Én etettem, minden tőlem függött. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy képes vagyok ezeket a feladatokat ellátni. Jó érzés volt, hogy ki tudtam elégíteni az igényeit.

Kialakult ott egy rutinunk. Magabiztosabb valómmal léptem be otthon a lakásba, tudtam, hogy itt is menni fog.

A sárgaság hozott szoptatási nehézséget? A sárga babák aluszékonyabbak is tudnak lenni.

Mondták, hogy figyeljük, de szerencsére nem volt probléma. Nagyon ügyesen evett végig, mint ahogy most is. Ráadásul szerencsére tejem is volt hamar. Már a kórházban megtörtént a belövellés. Mondták is a csecsemős nővérek, hogy örüljek nagyon. Azóta is nagyon ügyesen hízik. Egy kilót felszedett egy hónap alatt.

Visszakanyarodva a szülés utáni vérzéshez. A kórházba mentél vissza a vérzés miatt?

Először az orvosom magán rendelésére mentünk. Hajnalban – amikor történt a vérzés – fölhívtuk az ügyeletet. Telefonban azt mondták, hogy ez nem egy nagy dolog, de azért mutassam meg, ha akarom az orvosomnak. Minket megnyugtatott, hogy valaki megnéz. Délre mentem a dokihoz, és ő azt mondta, hogy ne is menjünk haza, hanem mielőbb essünk ezen túl, mielőtt valami problémát okozna. Átirányított a kórházba. Szerencsére nem ettem, nem ittam előtte, így egy órán belül megcsinálták a műtétet, még este hazamehettünk.

Addig Olivér, hogy étkezett, kivel volt?

A párom anyukája maradt vele, ő etette. Valamennyi anyatejem volt itthon elrakva, abból estig kihúzta

Elfogadta így is a tejet?

Igen. Valamennyi friss tej is volt a hűtőben, úgyhogy azzal estig elvoltak. Viszont mivel a műtéthez elaltattak, ezért másnap sem szoptathattam. Majdnem egy napig tápszert kapott. Nagyon jól aludt a tápszertől. Úgyhogy legalább tudtam én is pihenni kicsit.

Hogy viselted a beavatkozást?

Nehéz volt. Még sosem altattak előtte, eléggé megütött. Az is rossz érzés volt, hogy Olivért otthon kellet hagyni. Azelőtt soha nem hagytam ott sehol, nagyon megviselt. Ráadásul először azt hittem, hogy feleslegesen megyek el orvoshoz. Mondtam is Bencének, hogy milyen az élet, hogy én azon az egy órán voltam kiakadva, aztán meg majdnem egész napra eltűntem.

De az sokat jelentett, hogy Bence közben ott volt mellettem. Lehet, hogy Olivérnek jobb lett volna, ha az apukája van vele, de azt éreztem, hogy a kapcsolatunknak is ez most fontos. Nem az történt, hogy most már gyerekünk van, akkor én ott vagyok hagyva a bajommal, hanem ő ugyanúgy ott van mellettem, és várt kint a műtő előtt. Sokat adott ez nekem.

A záró kérdésem: Ha egy hamarosan szülő nőnek össze kellene állítanod egy jó tanácsokkal, ötletekkel, vagy akár tárgyakkal telerakott batyut, akkor mit tennél bele?

A kelengyelistákon mindenhol írták, hogy vigyek be betétet magammal a kórházba. Vittem egy lila dobozos betétet. Szerintem nem jó, kényelmetlen. A második nap már Bence hozott be nekem a kórházba inkontinencia pelenkákat. Azokat nagyon tudom javasolni. Azt csak felveszed, le lehet tépni a tetejét, és tök egyszerű, hogy nem kell bugyit használni, kényelmes cucc.

Aztán velem volt egy zokni, sokat adott. A mai napig, ha ránézek, az az érzésem, mintha végigcsinálta volna velem a szülést.

Jó, ha van egy tárgy, amit utána haza tudunk vinni, ami a szülés energiáját adja. De ha nem tárgyakra gondolok, akkor fontos, hogy bízzon magában a kismama, higgye el, hogy ezt meg tudja csinálni, és hogy amit érez, az tényleg úgy van, hogy ne bizonytalanítsa el a környezete. Nálam az volt a legrosszabb pontja a vajúdásnak, hogy hagytam magam, hogy elbizonytalanítson a környezetem. Tudtam, hogy lesz egy pont, amikor eljutok a legnehezebb részéhez, és mégis elbizonytalanítottak. Fontos, hogy az ember bízzon abban, amit ő érez, amit ő gondol.

A másik, hogy időt is kell tudni adni magadnak. Azért mert a nagykönyvben meg van írva, hogy a megszületése után imádni fogod a gyereked, azért adhatsz magadnak időt. Ha neked az esik jól, arra van szükséged, hogy aludj, pihenj egy kicsit, akkor tedd azt. Utána már könnyebben ki tudod élvezni a babád jelenlétét is. Ezeken nem múlik semmi szerintem. Ha az aranyóra nem úgy jön ki, ahogy elképzelted, hanem inkább végig alszod, attól nem fogod kevésbé szeretni a gyereked, és ő sem fog kevésbé ragaszkodni hozzád, csak azért, mert esetleg te ott aludtál.

A videóra pedig visszatérve, szerettem volna, hogy legyen felvétel a vajúdásomról, a szülésemről, de egyszerűen ahogy mentek a dolgok, az volt az utolsó, amire tudtam gondolni. Utólag nem érzem rosszul magam miatta, csak vicces, hogy ott tényleg nem gondolkodik az ember ilyeneken. Szóval, ha fontos nagyon másnak, akkor tudja, hogy ezért tenni kell.

A „Időt kell adni magadnak!” – Rebeka mesél Olivér születéséről bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Ez később is nehéz lesz. A gyerekeim 10 és 13 évesek. Időnként felmerül bennem az érzés, hogy ők tényleg ugyanazok, akik a hasamban voltak, akiket szoptattam, akik piciként szaladgáltak a kertben.

Furcsa dolog ez a változás. Ambivalens. Visszasírom a gyermekágy első 2-3 hetét, még úgy is, hogy nehéz volt. Siettetném az időt, miközben nosztalgiával gondolok vissza a pár héttel korábbi időkre is.

Akkor most tekerjük még előrébb az idő kerekét, és meséld el, hogy hogyan születtél Te!

Anya mindig azt meséli, hogy mennyire nagyon félt a vajúdása közben. 23 éves volt, amikor születtem. Akkor már nagyon szeretett volna babát. Egy éve próbálkoztak. Hat hónapos terhesen be kellett feküdnie valami mondva csinált dolog miatt a kórházba. Egy hónapig benttartották. Nem akarták kiengedni. Apa lefizette a dokit, így karácsonyra kiengedték, és utána nem ment vissza, csak szülni. Azt mesélte, hogy egyszer, amikor a szülésznő kiment a szobából, utánakiabált, hogy ne hagyja ott egyedül, mert nagyon fél.

A másik, amit mesélni szokott, hogy amikor a megszületésem után visszakapott már bepólyázva, akkor benyúlt a pólyába, hogy megszámolja az ujjaimat, hogy mind megvan-e.

Én is megnéztem a gyerekeimnél… Ősi reflex lehet. A saját születésed történetén kívül volt olyan, ami meghatározó volt a számodra?

Olvastam a hipnoszülésről szóló könyvet. Ma már azt gondolom, hogy a valóságtól elrugaszkodott történetek vannak benne. Vagy csak én nem vettem tudomást a vajúdás fizikai részéről, arról hogy attól még nagyon fog fájni, mert átszellemült valaki.

Az Instagramon is nézegettem az Orgasmicbirth oldalt. Olyan szép szüléseket láttam ott, ahol az anya szinte csak kilélegzi a babáját. Én ilyen szülésre készültem. Olyanra, ami lágy, halk és idillikus lesz. Végül nagyon nem ilyen lett. Persze az is lehet, hogy ha felvettük volna videóra, és aláfestő-zenét vágunk hozzá, akkor ezt a hatást keltette volna mások számára, de én nem ilyennek éltem meg belülről, hanem egy jó nagy viharnak.

Mennyire könnyen érkezett Vilmos hozzátok?

36 éves vagyok. Pár éve derült ki, hogy miómám van. Az orvosok azt mondták, hogy érdemes lenne megműteni, mert ha babát szeretnék, akkor ezek vetélést okozhatnak, de ekkor még nem tudtam, hogy szeretnék-e egyáltalán gyereket. De azt szerettem volna biztosítani, hogy ha igen felé hajlok, akkor minden rendben legyen. Így 2022. decemberében megvolt a hiszteroszkópos (hüvelyi úton történő) műtét. Az orvos azt javasolta, hogy ha gyereket szeretnénk, akkor hat hónapon belül jó lenne, ha érkezne is. Nehéz helyzet volt, mert én még akkor sem voltam biztos abban, hogy szeretnék-e gyereket, de közben egy „most vagy soha” helyzet elé állított az élet, ugyanakkor ez adta meg az utolsó löketet és döntöttem el, hogy igen szeretnék. A párom is bizonytalan volt a gyermekvállalásban, de azt mondta, hogy ha én szeretnék gyereket, akkor legyen. A negyedik próbálkozásra jött össze.

Miért voltál bizonytalan a gyermekvállalásban?

Nem tudtam, hogy akarom-e a gyerekes létet. Talán azért, mert az anyukák, akiket látok általában nagyon ziláltak és fáradtak, olyan mintha mindig szét lennének csúszva. Én szerettem azt, amilyen volt az életem, és nem szerettem volna, hogy felboruljon minden. Szeretem a kiszámíthatóságot, a rendszert, szerettem, ahogy vagyunk ketten: a napjainkat, a nyugodt estéket. A bizonytalanságot pedig nagyon nem szeretem, és egy babával sok bizonytalanság jár.

Sőt, később is. Csökkenő sűrűségben, de nagyobb mélységben. Egy nagyobb gyereknél már nem cserélődik úgy a ruhatár, mint talán most nálatok, de ha cserélődik, akkor az durva.

Na ezekre gondolok.

Nem voltam biztos abban, hogy én erre készen állok. És abban sem, hogy gyermekvállalás után is ilyen boldogok leszünk-e. Ezek a gondolatok mostanra már valószínűtlennek tűnnek. De akkor nem volt egyértelmű.

Közösen csináltátok a tesztet?

Ciklus tudatossági naptárt vezettem, mértem minden nap a hőmérsékletem. Azt gondoltam, hogy ha magas marad a hőmérsékletem pár napig, akkor csinálok csak tesztet. Az első teszt nagyon halvány volt. A pár nappal későbbi már egyértelmű volt, de nem volt nagy sírós örömködés, inkább meglepődtünk, hogy akkor ez most tényleg komoly?!

A naptármódszerről honnan értesültél?

Hormonmentes Jankának a ciklus követős naptárját használtam: Erre sokféle infót fel lehet írni. Az ovulációt és az együttléteket is vezettem, így tudom a napot, amikor megfogant.

Emlékszel az együttlétre?

Igen. Nagyon rágörcsöltem, hogy mikor kell együtt lennünk. Mutattam is Balázsnak, hogy milyen szép termékeny nyákom van. Mindent figyeltem magamon. Ez rányomta a bélyegét az együttléteinkre. Talán ma már nem így csinálnám, de nem tudom, hogy tudnám-e máshogy. Eredményorientált vagyok. Ha már akartam, hogy legyen, akkor csináljuk rendesen.

Ennél az együttlétnél nem így volt. Nem azért voltunk együtt, mert kellett, hanem mert jólesett. Érdekes. De a többinél is jobb lett volna végig meghagyni az intimitást, és nem időzített együttléteket erőltetni.

Más számára épp az az inspiratív, hogy ebből gyerek lehet. Engem spannolt ez a tudat. Az a tudat, hogy ez az igazi egyesülés. Az egyesülés pillanata. De egy vetélés után a második gyermekemnél már máshogy volt. Ott is volt némi matek.

Ráadásul, volt még egy plusz stressz faktor. Családi nehézségek adódtak. Így nehéz volt hangolódni.

Máshol volt a fókusz.

Igen, és így is nagy csalódás volt, amikor megjött a menstruációm, de azt is megtanultam kezelni. Pár órás gyászolás mindig volt, de utána igyekeztem feltölteni a készleteinket jó energiákkal.

Hogy voltál a várandóságodban?

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, rögtön elkezdtem stresszelni, hogy nehogy baj történjen a babával. Nem tudtam átadni magam az érzésnek, hogy itt van, mert attól tartottam, hogy ez meg is változhat.

Később nehezen viseltem a testem változásait. Soha nem volt gondom korábban a súlyommal, de amikor elkezdett nőni a hasam, és nem jöttek rám a nadrágok azt nehezen viseltem. És azt is, hogy a jógából vissza kellett vennem. Én is oktatok, és jógázóként nagyon szeretem a dinamikus gyakorlásokat, ahol erőt kell kifejteni, szerettem a plankelést, és azt, hogy nincs határ, hogy bármit csinálhatok a testemmel. Ebből nehéz volt visszavenni. Amikor elfogadtam, hogy erre van szükség most, akkor elkezdtem büszke lenni a testemre, hogy milyen szépen neveli ezt a kis embert.

Fizikailag nem volt semmi problémám. A várandósságom utolsó napjáig ügyeltem arra, hogy minden nap mozogjak. Az elején volt egy kis émelygésem, és mivel a várandósságom előtt is jártam kínai orvoslásra, akupunktúrára Horváth Ildikóhoz, így ekkor is elmentem, és két-három alkalom után elmúlt az émelygés. Van egy pont, aminek a stimulálása fiziológiailag kimutatható hatást eredményez. Nagyon jó volt.

Amikor Vilmos nem fordult be, két héten keresztül minden nap mentem hozzájuk, a mokszázással tudtak segíteni. Közben málnalevél teát ittam, és Spinning Babys gyakorlatokat csináltam. Közben persze minden nap jógáztam is.

Melyik fordító gyakorlatokat csináltad?

Amikor fel kell térdelni a kanapéra, és a vasalódeszkásat. Napi kétszer-háromszor is csináltam, akár fél órát is. Alacsony a vérnyomásom, így a végére mindig megszédültem, ezért óvatosan kellett leszállnom róla. Ráadásul közben nem mindig éreztem, hogy hogy helyezkedik el Vilmos a hasamban, és ezt a pózt pedig kifejezetten fordításra javasolják. Azt gondolom egyszer, amikor már irányba állhatott, akkor visszafordíthattam vele. Még az utolsó pillanatban is hatalmasokat fordult, és nem tudtuk mindig, hogy mi mije.

A 37. héten befordult. A Budai Perinatális Központban (BPK) is azt mondták, hogy a kisbabák bölcsek, ha eljött az ideje, akkor befordulnak, és ha nem teszik, akkor ez lesz az ő útjuk. Én ezen azért stresszeltem mert, a BPK-ban akartam szülni, és a farfekvés kizáró ok.

A kistarcsai kórházzal is felvettem már a kapcsolatot a külső fordítás miatt, de mire eljött volna az időpontunk, befordult. Nagyon örültek neki, és az ottaniak is kedvesek voltak, és írták, hogy ha mégis kellene segítség, akkor keressem őket. Szuper érzés volt, hogy ha faros is maradna, akkor legalább ott szülhetek hüvelyi úton. Nagyon szerettem volna megtapasztalni a hüvelyi szülést. A császárt pedig nagyon szerettem volna elkerülni.

Én farral jöttem a világra. Akkor még tudtak az orvosok faros babákat is fogadni. De milyen jó, hogy Vilmos befordult. Kistarcsa is biztos szuper lett volna, de a Ti vágyatok a BPK volt. Miért?  

Attól függetlenül, hogy nem voltam biztos abban, hogy gyereket szeretnék, már korábban elkezdtem kutakodni a szülés körüli témákban. Néztem szülés videókat, nézegettem az intézményeket is. Akkor láttam a BPK-t is, ami nagyon megtetszett. Balázs kicsit parázott ettől. Ezért is mentünk el a korábbi mióma műtétem helyszínére egy beszélgetésre, ahol megismerhettük azt, hogy ott hogyan zajlik egy szülés. Nagyon rossz élmény volt. A hölgy, aki bemutatta az osztályt, azt mondta, hogy a mióma műtétem után ez csak császár lehet. Említettem neki, hogy három különböző orvosnál voltam, de ezt senki nem mondta korábban, és ha előre tudtam volna, akkor nem vállalom be a műtétet. Sírva jöttem ki onnan, és tudtam, hogy biztosan nem szeretnék ott szülni.

Írtam egy dúla ismerősömnek. Ő ajánlotta Vass Gabit és Gutmann Orsit, hogy velük beszéljek erről. Ők megnyugtattak, hogy lehet hüvelyi úton szülnöm.

Balázsnak komfortos volt a BPK?

Egy idő után igen. Megismertük, hogy hogyan zajlik ott egy szülés. Látta, hogy mennyire szeretek odajárni. Végül abba maradtunk, hogy odamegyünk, ahol én biztonságban érzem magam, ekkor már ő is látta, hogy ez lesz a jó választás.

Hogy indult be a szülés?

Először azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha picit előbb jönne az én szülinapomon, aztán amikor elmúlt ez a nap, arra gondoltam, hogy ha az nem jött össze, akkor legyen február 29., de nem érkezett ekkor sem. Ezért kértem egy újabb időpontot a kínai orvoshoz.

A kínai orvoslás is ismer pontokat, amiket a szülés beindításának érdekében lehet stimulálni, de a mentor bábámmal egyeztetve, inkább vártam. Csak a gyengéd szülésindítással voltak tapasztalatai, nem tudta az akupunktúra milyen hatással lehet a szülésre.

Helyette málnalevél teát ittam és fahéjat vasfűvel főztem össze teának. Plusz szülésbeindító tornát, jógát gyakoroltam és sétáltam, lépcsőztem. Illetve beszélgettem Vilmossal, hogy jó lenne, ha most már elindulna. A BPK-ban a 41. hétig lehet szülni. Végülis március elején éjszaka indult be a szülés. Aznap nagyon esős idő volt, de mégis elindultam otthonról mert tudtam, hogy a Goosebumps coffee-ban vegán fánk van épp. A kávézó mosdójában egy nyákdugó rész jött ki belőlem. Az elején szép tiszta volt, később jött még barnás rózsaszínes nyákdugó darab is. Boldogan sétáltam haza, és vártam, figyeltem magam. Éjfél előtt jöttek a fájások, és hamar elég erősek is lettek. Egyértelmű volt, hogy ez már az. Balázzsal még meghallgattuk gyorsítva a szülésfelkészítő felvételét, mert ő épp aznap nem tudott részt venni rajta, de én ekkor már nem tudtam figyelni a felvételre. Balázs melegszendvicseket csinált, amit magunkkal tudunk vinni, mert úgy gondoltuk, hogy nemsokára indulunk.

Kettő körül felhívtuk Patrit, a mentorbábámat. Nagyon rossz érzés volt, hogy éjszaka kell hívnom őt. Nem akartam zavarni. Kérte, hogy zuhanyozzak le, vagy igyak egy pohár vörösbort (azt nem ittam, mert máskor sem iszom), kérte, hogy próbáljak meg pihenni, aludni.

Ekkor már 3-5 perces fájásaim voltak, és nagyon nehéz volt megéreznem, hogy mikor van összehúzódás és mikor nincs semmi. Azt éreztem, hogy folyamatosan fáj.

Lezuhanyoztam, ami nagyon jól esett. Utána aludtam is pár perceket. Öt körül hívtam Vass Gabit, aki az aznapi bába volt, de a hangomat hallva, azt mondta, hogy még nem tartunk ott, hogy bemenjünk, inkább pihenjek otthon. Vasárnap délelőttönként mindig főzőműsort nézünk a TV-ben, most is bekapcsoltuk, de most a hang idegesített, lehalkítottuk. Ekkor négykézláb voltam a kanapén, és időnként próbáltam enni egy kis energiaszeletet legalább. Hasmenésem nem volt, de azért WC-n voltam már.

Balázs hogy volt mindeközben?

Nagyon stresszes volt, hogy egyedül van velem, és hogy nem tudjuk, hogy hol tart ez a folyamat. Nagyon ment volna már, helyette ebédet főzött, és evett. Én is azt éreztem, hogy indulhatnánk, mert tudtam, hogy még az is idő lesz, mire az autóhoz érünk, és azután be is kell autózni. Ekkor már inkább csak a földön voltam, alkar támaszos térdelésben, miközben hangokat adtam ki. Írásban kommunikáltunk Patrival.

Ekkor már türelmetlenebb lettem. Írtam is neki, hogy csak a kitolásra lehet bemenni a házba?! Akkor érezte meg, hogy idő van, de utólag azt mondta erről, hogy amíg tudok üzenetet írni, addig az még nem az a rész, amikor indulni kell.

Egyszer csak felhívtam őket, hallották, hogy nagyon akarok menni, és addigra már a hangom is megváltozott. Mély ősasszonyos hangom lett az összehúzodások közben. Amikor beértünk már nem voltam tudatomnál. Csak epizódok vannak meg, mert a fájdalom nagyon behúzott. A külvilágra csak nyomokban eszméltem fel.

Amikor Gabi meglátott rögtön arra kért, hogy amikor elmúlik a fájdalom, akkor engedjem le a vállaim, és sóhajtsak egyet, pihenjek. Ezt sokszor el kellett mondania, mert ekkor sem éreztem, hogy elmúlik a fájás.

Kérdezte, hogy szeretném-e, hogy megvizsgáljon. Meg is vizsgált, mivel nagyon szerettem volna tudni, hogy ennyi idő alatt hova jutottam el, hogy mire volt mindez elég. Ekkor 8 cm-re voltam kitágulva.

Az rengeteg, ez már biztosan nagyon fájhatott, akár két összehúzódás között is.

Utólag meg is akartam kérdezni, hogy tényleg kellett volna még otthon várni.

Szerintem jókor mentetek be. Nincs szülésznő, aki egy 8 cm-es tágulásnak nem örül a kismama érkezéskor.

Ez megnyugtató, mert akkor ezek szerint nem volt korai az érkezésünk.

Mi történt a házban?

A Nap szobát választottuk. Megérkeztünk, meztelenre vetkőztem, élveztem, hogy besüt a nap. Ennyi kellett, másra nem volt szükségem. Megcsinálták nekem a vizet, ami nagyon jól esett. Leginkább térdelésben szerettem volna lenni, de Gabiék inkább a függőleges testhelyzetet javasolták, és a sétát, de az nagyon fájt. Néha elmentem a wc-re, akkor egész sokat elidőztem ott. A bábák közben néha kimentek, bíztatták Balázst, hogy pihenjen és egyen.

Nagyon jó volt, hogy Balázs ott volt. Hogy bele tudtam kapaszkodni. Fel tudott húzni a guggolások után. A bábák javasoltak helyzeteket, hogy talán jól esne az ágy mellett lenni, vagy valahogy máshogy.

Nagyon jól esett, hogy javaslatok és támogatások voltak a részükről. A hanyatt fekvést is felvetették, mert mindenkinek más esik jól. Azt is kipróbáltam felhúzott lábakkal, meg oldalt fekvésben is voltam, cserélgetve az oldalakat. Közben Spinning Babys gyakorlatokat csináltunk. Balázs fogta a lábam. Az nagyon fájt.

Talán ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy végülis valóra vált a célom, itt vajúdom a BPK-ban, tudom, hogy milyen ez a folyamat, de ha kórház, vagy császár lesz a vége, akkor azt is el tudom fogadni.

Gabi arra kért, hogy engedjem át magam a fájdalomnak. Ő is és én is éreztem, hogy egyszerre nyomok és egyszerre szorítok. Féltem, hogy szétszakadok ott lent.

Ekkor már toltál?

Szerintem én folyamatosan toltam. Minden fájásnál. Miközben féltem, hogy szétszakadok. Ezért kérték, hogy engedjem el magam, mert ha sikerülne, akkor akár fél óra és megszületik Vilmos, de ha nem akkor lehet két óra is. A WC-n könnyebb volt elengedni.

Nekem régi vágyásom, hogy legyen szülő WC. Tudom, hogy van szülőszék, ami hasonló, de az igazi megoldás a szülő wc lenne. De csak nem a WC-n született meg Vilmos…

A végén az ágy mellett guggoltam, az ágyon könyököltem, és amikor szóltak – mert szólni kellett – hogy nincs összehúzódás, akkor próbáltam pihenni.

Ekkor még mindig nem repedt el a burok, ezért javasolták, hogy fogjam meg, és csípjem el, de nem sikerült. Annyira kedves volt, hogy felajánlották.

Tulajdonképpen végig annyira kedvesek és nyugodtak voltak. Kérdeztem, hogy ha megreped a burok, akkor utána könnyebb lesz-e? Azt mondták, nézzük meg, próbáljuk ki, hogy mi történik, csípd el és mondd el utána milyen. Nem tudtam elcsípni, de éreztem a vízzel teli lufit, ami mindig kicsúszott az ujjaim közül. Végül Gabi csípte el. Kijött egy kicsi víz.

Mit éreztél a burokrepedés után?

Nem éreztem különbséget.

Érdekes, mert általában utána sokkal erősebbek szoktak lenni az összehúzódások. Milyen jó, hogy nem mondták, hogy erre számíts, mert nálad nem így volt. Milyen érzés volt tolni?

Kaki darabok jöttek belőlem, de természetes volt. Senkit nem zavart. Nem vagyunk Balázzsal egymás előtt szégyenlősek, de azért ilyen még nem volt.

Közben mondtam Évának, hogy fáj a derekam. Megkérdezte, hogy megengedem-e, hogy megmasszírozza olajjal, kérdezte, hogy szeretném-e, hogy bekenje a hasam egy másikkal. Olyan jó volt, hogy mindent megkérdeztek, hogy szeretném-e, akarom-e.

Az ágy mellett guggolva, Gabi elém feküdve egy tükörrel nézte, hogy mi újság. Éva és Balázs mellettem voltak. A fájásokban guggoltam, utána felhúzott Balázs, és álltam inkább. Tudtam, hogy most már hamarosan vége. Mondták is. Ekkor tudtam elengedni magam. Azt gondoltam, hogy ha kiszakad mindenem, akkor kiszakad, csak szülessen meg. Nem akartam, hogy tovább fájjon.

Végül volt két nagyon hosszú összehúzódás, amikor nyomtam, levegőt vettem, nyomtam… Éreztem, hogy matatnak lenn, hogy ott a feje. És utána meg már nagyon gyors volt minden. Feszítő érzés volt a feje a gátnál, de más fajta fájdalom volt, mint az összehúzódások fájdalma, tényleg tüzes volt. Megszületett Vilmos, engem pedig felsegített Balázs az ágyra.

A kisfiunkat a mellkasomra tették. Balázs képet és hangfelvételt is csinált. Ennek örülök, mert ott akkor egy pillanatra megszűnt minden. És csak azt éreztem, hogy milyen nagyon csúszós Vilmos, és hogy ki ne ejtsem a kezeim közül.

Milyen volt az aranyórátok?

Elég sok vért vesztettem, így kaptam oxitocint a lepény megszüléséhez. Gabi végig ott volt a lábamnál. Addig nem vágták el a köldökzsinórt, amíg nem jött ki a méhlepény, és megnézhettem ahogy pulzál. Nagyon érdekes volt, jó tapintása volt. De fájtak a méhlepényhez jövő összehúzódások. Belefáradtam a fájdalomba, és utána jött még a varrogatás. Hiába kaptam lidokaint, nem mindenhol érzéstelenített el. Nem voltak kellemesek a tűszúrások.

Átmasszírozták a hasam, hogy kijöjjön a vér. Balázs azt mondta, hogy öklömnyi darabok jöttek ki belőlem, és rengeteg vér volt alattam. Szóval mindeközben nem tudtam 100%-osan a babára figyelni.

Szép az aranyóra, de ott lent romeltakarítás van, ami fáj. Azt gondolná az ember, hogy az egy békés rész, de nem volt az teljesen.

Nagyon repedtél?

A gátamon is lett sérülés, és a szeméremtesten is. Erről nem tudtam, hogy ott is lehet sérülni. De azt mondták, hogy nem vészes.

Én azt gondolom, hogy úgy nézek ki lent, mint egy utcai macska a harc után, cakkos vagyok, mint a macskák füle. Amikor lezuhanyoztam, odanyúltam, éreztem, hogy legalább 6-8 öltésem van.

Utána kaptam anti-D-t injekcióban. Az már nem fájt.

Mesélsz arról, hogy mi az az anti-D?

Ha valakinek 0-ás a vércsoportja, akkor ilyenkor – a szülés után –  kaphat ellenanyagot, ami abban segít, hogy a következő várandóságnál, ne termeljen a test ellenanyagot a baba ellen. Ezt ilyenkor kell/lehet megkapni. Amúgy ezt a külső fordításnál is beadják, mert ha valami nem jól alakulna, és keveredne a baba és az anya vére, akkor ez tud segíteni.

Az első pisilés élménye milyen volt?

Mikor elláták a sebem, akkor elküldtek pisilni. Vilmos addig Balázson volt. Először nem tudtam felállni, mert nagyon szédültem. Négykézláb próbáltam tálba pisilni. Utána lefeküdtem a földre, ettem egy picit, hogy több energiám legyen, majd visszapihentem az ágyba.

Később azt mondták, hogy ha nem tudok pisilni, akkor katéter kell. Biztos voltam benne, hogy nem akarom. Oda már nem nyúl senki! Ráültem a wc-re közben borogattak hideg vízzel. Sikerült elengedni a feszítést, és sikerült pisilni.

Később a bábák a papírmunkát csinálták mellettünk, illetve előtte még a magzatvizet takarították, ami a kitolásnál nagyot placcsant.

Sikerült végül lábra állni, pisilni. Haza is tudtatok így már menni?

Kb. húsz óra volt a vajúdásom. Délután fél három körül mentünk be. ¾ 8-kor született meg Vilmos. 10-11 körül még szédelegtem, de azt mondták, hogy hazamehetünk. Megpróbáltuk. Felöltöztem, Vilmost is felöltöztették, de csak ülve tudtam lejönni a lépcsőn az emeletről. Szerettem volna a kocsiig eljutni, de elájultam a földszinten. Arra ébredtem, hogy paskolgatnak én megpróbálom belőni, hogy hol vagyok. Így nem mehettem haza. Lent a földszinten a nagyszobában egy kanapén megágyaztak nekünk.  Balázs hazament a végül otthonfelejtett melegszendvicsekért és még csomó dolgot hozott. Babot, sportitalt… Az első éjszakánk ott telt. A bábák fent feküdtek le aludni.

Csodás éjszaka volt. Nagyon szeretek a BPK-ba járni. Olyan szép ott minden, és jók az energiák. Vili egész éjjel Balázs kezét fogta. Végig csendben volt, aludt. Éjszaka többször kimentem a pelenkabugyimban szédelegve pisilni, és csak lapogattam a dolgokat ott lent.

Másnap reggel 6-7 körül beindult az élet. A hétfő laboros nap. Nagyon jó volt ismerős arcokkal találkozni. Jó volt látni Orsit a recepcióról. Korábban várandósan találkoztunk, és volt abban valami szép, hogy rajtunk és a bábákon kívül ő volt, aki először látta Vilmost a születése után ilyen rövid idővel.

Reggel, amikor hazamentünk, Balázs lehozott egy kis széket, így még többször útközben – a kocsi és a lakás között – megpihentem.

Nem aggódtál az állapotod miatt?

Nem. Megbíztam a bábákban. Tudtam, hogy nagy bajom nem lesz. Megmutatták a méhlepényt. Tudtam, hogy minden része kijött. Az első és a harmadik napon jöttek is látogatni. Magabiztosak voltak, ami engem megnyugtatott.

Hogy teltek az első napok?

Az első két hét fekvéssel telt. Erre is számítottam, az elején jó megadni az időt. De nehéz volt egy újszülöttel. A szüléstörténeteken túl gyermekágyi megéléseket is meg kellene osztani az első pár hétről, mert nem igazán tudtuk, hogy mi a normális. Jó lett volna tudni, hogy másoknál, hogy telnek ezek a napok, hogy hogyan viselkednek a babák. Esténként nálunk kétórás brutál ordítások voltak. Idegesek és feszültek voltunk tőle.

A védőnő nem tudott ezekben a dolgokban segíteni?

Azt mondta, hogy lehet, hogy hasfájós, csomó ételt felsorolt, amit nem ehetek. De szerintem nem a hasa fájt, hanem csak az idegrendszere fejlődött, az a bizonyos boszorkány óra lehetett. Vagy egyszerűen csak a születését dolgozta fel. Három hétig tartott ez az esti sírás. Akkor azt éreztem, hogy ezt nem fogom bírni.

Egész nap bent vagyok a lakásban, és amikor elkezdett sötétedni kint, akkor tudtam, hogy jön a sírás, az éjszaka, ami nehéz lesz. Minden nap ugyanolyan volt. Szörnyű. Nagyon rossz volt. Ha tudtam volna, hogy másnál milyen, akkor lehet, hogy könnyebb lett volna, jól jött volna egy viszonyítás alap.

Lehet, hogy egyszer csak szervezek online gyermekágyas beszélgetéseket, mert ez tényleg nagy segítség lehet.

Biztosan. Járunk most babamasszázsra és olyan jó, hogy mindenki elmondja, hogy telik egy napja, hogy a babával alszik-e vagy sem, hogy mikor, hogy szoptat.

A szoptatás neked könnyen ment, könnyen megy?

A BPK-ban oldalt fekvésben szoptattam, az jól ment. Elmondták, hogy nagy területet kapjon be a baba, ügyes is volt Vilmos, de azért az még semmi nem volt. Csak egyszer-kétszer rászívott. Talán azért is, mert le volt nőve a nyelve, amit ott bent a házban még aznap este felvágott a gyerekorvos.

Az elején nagyon fájt a szoptatás. Nem vérzett a mellem, de kirepedezett a mellbimbóm. Nem akartam szoptatni. Szoptatástól-szoptatásig éltem. Az elején meg is ritkítottam a számát. Vilmos pedig elkezdett fogyni. 3750 grammal született, és 3400-ra lement a súlya. Határon belül volt, de azt mondták, hogy legalább három óránként szoptassam meg, és ha aludna akkor is ébresszük fel. Minden egyes szoptatásnál görcsbe rándult a testem.

Hívtunk egy szoptatási tanácsadót, aki a mentorbábám is volt egyben. Azt javasolta, hogy ébredés után ne pelenkázzunk, hanem rögtön szoptassam meg, hogy ne legyen Vili türelmetlen, mert a pelenkázás után már ordított, és rángatta a fejét. Én meg örültem, hogy rákap valahogy a mellemre, de nem kapta be rendesen. Amikor viszont békésen kezdtem el szoptatni, ráadásul türelmesen megtalálva a jó mellre helyezést, akkor jobb lett a helyzet. Közben a mellem is hozzászokott. Most már nem jelent problémát, és elég tejem is van. Szépen hízik Vili.

Ha a tapasztalataid alapján össze kellene állítani egy csomagot, egy hamarosan szülő nőnek, mit tennél bele?

Tárgyak nem kellenek, de a szendvicset ne hagyja otthon.

***

Legyen tisztába azzal, hogy a szülésre nem lehet felkészülni, de minden információ jól jön!

***

Járjon kismama jógára. Nekem sokat segített. A teljes jógalégzés miatt is volt talán végig jó a szívhangja Vilmosnak. A mozgás pedig mentálisan is hozzáad a várandósság napjaihoz.

***

Olyan helyet válasszon, ahol megbízik az emberekben, akikről tudja, hogy segíteni fognak számára. Ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát, ahol el tudja engedni magát. Ahol oda tud kakilni. Ahol nem kell semmit kontrollálni.

Jó volt, hogy nem kellett küzdenem orvosokkal. Hogy biztonságban voltam, hogy nem csinálnak velem olyan dolgot, amit nem szeretnék, és csak lehetek, és tehetem azt, ami jön. Csodás helyen született meg a fiam, és volt ideje végig haladni az úton, helyet csinálnia magának.

***

Ne higgye el az idilli szüléstörténeteket. Jó tudni, hogy olyan is lehet, de nekem nagyon fájt, és nem esik jól, hogy azt mondják, hogy majd úgyis elfelejtem a fájdalmat. Nem biztos, hogy elfelejtem, és nem biztos, hogy egyáltalán el akarom felejteni. Lehet, hogy a fájdalomról beszéltek a várandósság alatt, de ezt nem lehet előre tudatosítani.

A relaxáció szövegében is az van, hogy hullámok az összehúzódások, de ez túl idilli kép. Én úgy fogalmaztam meg magamban, mintha egy sötét erdőben lennék, ahol épp csak világít a holdfény, miközben egy brutál nagy vihar marcangol, tép, lökdös, miközben én egy fába kapaszkodom. A bábák és Balázs pedig voltak a lámpások, hogy kb. tudjam, hogy merre kell mennem, hogy mit kell csinálnom.

Nekem esőverte, jégszurkálós érzés volt. Odabaszott a fához a rettenetesen nagy szél. Lehet, hogy nem adtam át magam a szülésnek, de nekem ez volt az élményem. A fizikai része nagyon kemény, de megoldható. A fájdalom mindenhova szétterjed. Ezért jó tudni, hogy ez sokszor nem feltétlenül egy egyszerű átlégzéssel megoldható tapasztalás.

Amikor rám tették Vilmost azt gondoltam: ez borzalmas volt. Utólag nem bánom, hogy úgy ment le a folyamat, ahogy a testem akarta. Az egyetlen dolog a légzés volt, ami segített, hogy hosszan és mélyen lélegezzek. Az sokat segített.

***

Készítsenek képeket, még akkor is, ha akkor úgy érzik, hogy ez nem fontos, vagy nincs rá kapacitásuk. Sajnálom, hogy elmaradt, hogy képet készítsünk. Amikor megérkeztünk, úgy éreztem másra nincs szükségem, de most pl. sajnálom, hogy nem készült fotó, bár lehet, hogy nem is merném visszanézni magam abban az állapotban.

Pedig biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan szépnek tűnnél a képeken, mint az általad megnézett felvételeken voltak a vajúdó nők, olyan lágynak, idillinek és erősnek.

***

Köszönjük a kép megosztásának lehetőségét a BPK-nak.

A „Nem biztos, hogy el akarom felejteni a fájdalmat. ” – Dorisz szüléstörténete bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Mit tudsz a saját születésedről?

Kísértetiesen hasonlóan zajlottak Anyu szülései, mint az én szüléseim. Nem tudom pontosan, hogy lelkileg hogyan élte meg, de a folyamat hasonló volt. Elfolyt a magzatvize, bementek a kórházba, de nem történt semmi. Lefeküdt aludni, és másnap reggel a nagymamám kérésére indították be a szülést. Oxitocint kapott, és pár órán belül megszülettem.

Nem Te vagy az első a generációnkból, akinek az anyukája nem a lelki megéléseiről számol be.

Tényleg nem erről az oldalról közelítette meg a szülést.

Lehet, hogy mire mi is majd a lányainknak mesélünk a szüléseinkről máshova tesszük majd a hangsúlyt?!

Nem hiszem. Akkoriban nem voltak szülésfelkészítők. Nem készültek ennyire tudatosan a szülésre, talán nem is érezték ennek jelentőségét.

A húgod születéséről is tudsz részleteket?

Igen. Nagyon enyhe kontrakciókkal indultak be a kórházba, de mire beértek már alig volt ideje az orvosnak átöltöznie, és már meg is született a tesóm. Nagyon gyorsan zajlott le.

Volt olyan szüléstörténet a környezetedben, ami nagy hatással volt rád a saját szülésed előtt?

Igen, bent voltam a testvérem szülésénél. Hat hónapos koráig nem is tudtuk, hogy terhes. Nagyon egyedül lehetett. Az utolsó trimeszterben már ott voltunk mellette, de nagyon nehéz lehetett számára ez az időszak. A szülésére visszagondolva pedig, rossz belegondolni, hogy én mennyire nem tudtam jó lelki támasz lenni a számára.

Ő is így élte meg?

Szerintem ezen nem gondolkozott ennyit. Minden komplikáció mentesen zajlott. Haladt a dolog a természetes útján. Tette a dolgát, és azt, amit a teste diktált.  

Hogy kerültél oda?

Fiatalon váratlanul teherbe esett. Veszélyeztetett terhes lett, emiatt nem otthon, Gyöngyösön tervezték a szülését, hanem itt fent szült Budapesten a Baross utcában. Amikor hajnalban beindult a szülése, akkor engem tudott csak elérni. Sem az akkori párja, sem a szüleink nem voltak a közelben.

Így is terveztétek, hogy Te leszel bent vele?

Nem. Teljesen váratlanul ért. Pedig gondolhattam volna, de fiatalok voltunk még. Én 22, ő 20 éves volt. Fogalmam sem volt, hogy mi történik egy szülésnél, és arról sem, hogy mindeközben mi zajlik le egy nőben. Ráadásul nem is volt igazán jó a kapcsolatunk.

Mindig nagyon szigorú voltam vele. A szülésénél is. Nem voltam egy dúla típus, nem tudtam egy meleg ölelő közeget teremteni számára, de ott álltam mellette, ürítettem az ágytálát, nyomtam vele együtt. Néma csendben szült, befelé dolgozott. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy min megy keresztül.

Milyen érzés volt mellette lenni?

Nem fogtam fel mi történik. Minden új volt számomra. Maguktól, ismeretlenül történtek a dolgok. Ha az orvos mondott neki valamit, akkor utána én csak azt szajkóztam számára. A kitolásnál minden nyomásnál mondtam, hogy csukja be a szemét, nehogy baja legyen a szemének. Biztattam a végén, hogy milyen ügyes és, hogy most már mindjárt meglesz a babája. Ezek jöttek ösztönösen.

Amikor a kitolási szakasz vége felé jártunk – amiről akkor még azt sem tudtam, hogy mi az – akkor az orvos megfogott, hogy „Jöjjön csak ide! Ilyet még úgysem látott!” – és akkor én premier planban végig néztem, ahogy megszületik az unokahúgom, de mégsem voltam meghatódva. Amikor viszont a kezembe foghattam, akkor nagyon is, de akkor az már másról szólt.

Nem tartott sokáig a húgom vajúdása. Hamar lezajlott. Komplikáció mentes volt minden. Viszont találtak a kicsi agyában egy cisztát. Inkubátorba került. Két hétig bent voltak a kórházban. A szemidegeit károsította a ciszta, azóta sem lát jól. Ez az időszak nagyon megviselt mindannyiunkat.

Szóval van előzmény pakkod.

Igen, de nem tudom, hogy ez mennyire dominált az én megéléseimben. Az biztos, hogy nagyon sokat sírtam a terhességem alatt amiatt, hogy mennyire nem voltam tisztában azzal, hogy mi történt a szülésében a testvéremmel, így támogatni sem tudtam

Azt az elképzelésedet, hogy a szülés egy természetes folyamat a történtek csak erősítették.

Igen, nálunk a családban az, hogy egy nő könnyen szül, természetes volt. Én pedig a szüléseimet csodának éltem meg. Ezért is szerettem volna elmesélni. Mert olyan szépen zajlott minden. Nem alakulhatott volna jobban. Tudom, hogy én vagyok a ritka eset, de legyek akkor én a pozitív megerősítés más számára.

Mitől alakulhattak így a szüléseid?

A rajtam kívül álló körülmények biztosan sokat számítottak. Könnyen teherbe estem, amikor gyereket szerettünk volna, pedig Lucánál 39, Fridánál 42 éves voltam. Tudtam, hogy Anyu is komplikáció mentesen szült. Ez nagy bizodalmat adott magamba és a testembe, a nőiességemben is. Soha, annyira nőnek nem éreztem magam, mint amikor elkezdett nőni a hasam. Máshogy kezdtem kapcsolódni a barátaimhoz, a nőkhöz. Miközben tudta, a testem pontosan, hogy én erre képes vagyok.

De közben tudatosan készültél is a szülésre.

Igen. Sokat olvastam. A „Nem harap a spenót” volt az első könyv volt, amit terhesen olvastam. Sok mindent itthon megvalósíthatatlannak gondolok belőle , de sok szimpatikus dolgot is megfogalmaz. Olvastam Szécsi Noéminek „A kismama naplója”-t.. Ráadásul épp párhuzamosan haladt a terhességem a könyvben leírtakkal, illetve olvastam még Jean Leidloff, Az elveszett boldogság nyomában című könyvét. Nem nagyon értettem, hogy ebben az utóbbi könyvben leírtak, hogy összeegyeztethetőek a mi világunkkal, de érdekes volt. A mély pszichológia irányba nem mélyedtem el,sokkal jobban esett szépirodalom jellegű könyvet olvasni, mint ismeretterjesztőt. 

Nem ajánlom kismamáknak, de számomra érdekes volt Sheila Heti Változások könyve is, amiben azt próbálja megfejteni a hősnő, hogy akar-e gyereket vagy nem. Sokáig én sem voltam benne biztos, hogy akarok. Sok olyan kérdést  fogalmaz meg, amit én is átrágtam, de alapvetően, inkább idegesített a vekengése, mint nem. 

És fontos volt a szülésznőm, Jolán személye és felkészítője is. Vele szültem a Szent Imrében. Sokat hallottam Jolit beszélni. Biztos pont lett a számomra. Mivel a kovid kellősközepén szültem, így egy három alkalmas online szülésfelkészítőn vettünk nála részt, illetve kértem tőle egy online magán beszélgetést is. Úgy éreztem, hogy mindent tudok a témáról, de azért ma már azt is tudom, hogy iszonyat nagy szerencsém volt.

Nem merült fel, hogy magánintézményben szülj?

Lucánál nem, Fridánál igen, de egyszerűen nem éreztem indokoltnak olyan sok pénzt kifizetni rá, miközben tényleg volt egy határozott érzésem, hogy én ezt meg tudom csinálni.

Menő vagy!

Tudom, hogy nem ez a jellemző, és emiatt nem is szívesen beszélek róla. Nem szeretnék ezzel vagánykodni. Szerencsém volt sok mindenben, de én is nagyban benne voltam a hozzáállásommal, abban, hogy mindez így alakult.

Sok nő gondolja azt, hogy a szülés a világ legtermészetesebb dolga, és ez így is van. De készülni kell rá. Ugyanis ez a természettel szembeni nagy bizalom a nők jelentős többségének itt Magyarországon nem jön be. A természetre nem érdemes hagyatkozni, mert a rendszer nem ezt szolgálja. Neked bejött. Sikerült. Volt egyáltalán benned bármi aggodalom?

Igen. Féltem a fájdalomtól. Az első szülésemnél segített, hogy nem tudtam, hogy mi vár rám. Még úgy sem tudhattam ezt elképzelni, hogy sokat készültünk rá. Joli felkészítőjén túl, voltunk egy dúla ismerősünknél is szülőpozíciós órán. Vicces volt, sokat nevettünk, de semmit nem alkalmaztunk belőle.

Csináltál szülési tervet is?

Mondták, hogy készíteni kellene, de nagyon erős ellenérzésem volt ezzel szemben. Nem értettem, hogy hogy lehet megtervezni, azt, amit nem lehet. Nem csináltam tervet. Tényleg bíztam abban, hogy úgy történik majd minden, ahogy történnie kell.

Nyugodt voltam. Azt éreztem jó helyen vagyok. Nem a kórházban, hanem abban, ami épp történt velem. Volt bennem egy ősbizalom, hogy én fogok tudni szülni, és minden rendben lesz.

Ilyenkor szokták megcsillagozni a szöveget, és nagybetűkkel kiemelni: „NE PRÓBÁLD KI OTTHON! Ő megcsinálta, neki sikerült, de ne próbálja ki!” Pedig milyen jó lenne, ha mindenkinek sikerülne, és fantasztikus, hogy Neked ilyen élményed van.

És hangsúlyozom még egyszer, hogy félreértés ne essék, nem azért nem sikerül ez sok esetben itthon, mert nem jó az anya hozzáállása a szüléséhez, vagy épp saját magához, hanem sok esetben a rendszer nem támogatja ezt a fajta hozzáállást. Te egy jó attitűddel, egy jó intézménybe, jó emberhez kerültél, ráadásul a párod is jelen volt és tudott segíteni is. Mindenki egészséges volt és hagyták, hogy megtörténjen a csoda. 

Hogy indult el az első szülésed?

Egyszer csak elfolyt a magzatvíz. Bementünk a kórházba éjfél körül. 18 órával később indult el igazán a szülésem. Addig vártak. Illetve 12 óra után kaptam antibiotikumot. Az orvosom délután 4-kor, amikor hazament, így szólt:

„Az orvosok 99%-a beindítaná ezt a szülést, de Ön jól van, a CTG-n látszik, hogy a baba is jól van. Várjunk reggelig!” Két órával később megjelentek az első kontrakciók. Este nyolc körül kezdtem el aktívan vajúdni. Hajnali háromnegyed egykor született meg Luca.

Milyen fantasztikus, hogy kivárták ezt az időt. Az első fájások megjelenésnél, hogy telt az idő?

Egyedüli kismama voltam a szülészeten, így enyém volt az alternatív vajúdó, végig a kádban vajúdtam. Már a közös vajúdóba is zuhany alá álltam, de, amikor saját szobám lett, akkor engedtünk egy kád vizet. Jött a hasamra folyton a víz.

Joli pár óra után érkezett meg iszonyatosan fáradtan, de a jelenléte így is hatalmas biztonságérzetet adott. És persze ott volt Pál, a férjem is. Joli a kádban rám tette a CTG-t. Csak egyszer szálltam ki onnan, amikor beöntést kértem.

A vajúdásod alatt milyen technikát tudtál használni, ami segítségedre volt a kontrakciók megélésében?

A légzéstechnikák segítettek leginkább. Az összehúzódások közben mély hasilégzéssel lélegeztem. Elengedtem a számat, és igyekeztem nem begörcsölni attól, hogy jön a fájdalom, hanem inkább ráülni és elengedni. Ez ment, működött. A kitolásnál pedig a tollpihe fújó légzést használtam, amikor el kellett lélegezni egy-egy összehúzódást. Pál készült zenével is, de amikor berakta kértem, hogy azonnal kapcsolja ki.

Azóta meghallgattad már?

Nem. Nem is tudom, hol tudnám elérni.

Szóval a légzés segített. És más is?

Igen, az aromaterápia is segített. Joli ajánlotta, így levendulavízzel készültem. Kis törülközőre csepegtetve tettem magamra. A fájdalom mérhetetlen, leírhatatlan, de most is úgy gondolok vissza a szülésre, hogy mennyire nagyon szép volt ez a hullámzás.

Egyre intenzívebben jöttek a fájások. Annyira erősen, hogy meg is ijedtem.

De a fülembe csengtek a sokszor ismételt mondatok: „A fájdalom a barátod.” és, hogy „Add át magad a hullámzásnak.” Könnyen eljöhet az a pont, amikor ezt vagy elkezded megélni, vagy a poklok poklát járod meg. Itt jöttem rá, hogy mindegy, hogy ki van körülöttem, lehet bármekkora is a támogatás, egyedül vagyok benne, és csak én tudom megcsinálni. Ezeknek a felismerése adott erőt ahhoz, hogy ezeket a sokszor hallott mondatokat magamévá tegyem, és valóban átadjam magam a szülésnek, és jelen legyek.

Átadtam magam, és onnantól tudtam együttműködni a fájásokkal. Ehhez képest viszont a kitolás kihívás volt. Azt nem kívánom senkinek.

Sok nő épp ezt a szakaszt éli meg könnyebben. Számodra mi volt benne ennyire nehéz?

Már megszoktam a korábbi érzeteket. Azt, hogy milyen érzés a kontrakció, mikor jön, meddig tart, hogy mikor múlik el. Fel tudtam rá készülni, de a kitolás egy nagyon durva és éles érzés volt. Azt éreztem, hogy szétszakad a gátam. Ekkor kértem Jolit, hogy adjon fájdalomcsillapítót, kéjgázt, vagy bármit, ami segíteni tud. De Joli úgy látta, már nagyon a végén vagyunk.

Pált is megviselte ez a rész. Én legalább tudtam, hogy miért ordítok, de ő nem. Azt mondta később, hogy nagyon nehéz volt látnia a szenvedésem, plusz a tehetetlenség, mert támogatni persze tudott, de enyhíteni a fájdalmamon nem. Joli lenyugtatott, és el tudtam jutni arra szintre, hogy ne kiabáljak, hanem az energiám befelé fordítsam.

Joli kétszer kérte, hogy emeljem meg a csípőm, úgy látta, hogy úgy jobb lesz a babának. A kitoláshoz kiszálltam a kádból, térdeltem egy ideig, utána valahogy a hátramra kerültem. Az orvos szinte nem is volt jelen, mindent a Joli vezényelt le. Tényleg innen már hamar meglett Luca, ráadásul beavatkozás nélkül. Egy óra lehetett a kitolási szakasz. Sikeres gátvédelemmel szültem.

Milyen érzések jártak át?

Sok mindenre nem emlékszem, de arra igen, amikor megszületett Luca. Úgy csusszant ki, mint egy kis fóka. És a fájdalmat egyszer csak elvágták. Az egyik pillanatban volt, a másik pillanatban semmi. Ez nagyon megmaradt. Pál is azt mesélte, hogy fantasztikus volt látni, ahogy megváltozik a tekintetem, ahogy görcsből szivárvány lesz.

Misztikum az egész. Tényleg elmész egy kapuig, ahol ott van élet és halál. Ha nem is teljesen tudatos szinten, de ez megtapasztalható. Nagyon szép érzés. Gyönyörű volt. És Luca is olyan ügyes volt benne. Nagyon sokat tud lelkileg adni a szülés. Nekem életem élménye. A gyermek születésével Te is megszületsz, mint anya és ezzel együtt egy elképesztő erő jár át:„Ide nekem az oroszlánt! Ha ezt megcsináltam bármire képes vagyok!” Aztán persze ez kopik, és jönnek a nehézségek, de a szülés élménye és ereje már az enyém marad.

Mi történt Luca megszületése után?

Négy órát töltöttünk együtt. Joli olyan fáradt volt, hogy csak négy órával később jött vissza párna nyomokkal az arcán. Ekkor már én is örültem, hogy elhagyhatom a szülőszobát, nagyon fáradt voltam. Pár órára beadtam Lucát a csecsemősökhöz, de utána mentem is érte.

Másnap a szülés minden pillanatát újra éltem. Euforikus hangulatban voltam: két napig (kb)megállás nélkül bőgtem. Iszonyat hormon kitöréseim voltak. Nem tudtam szabályozni az érzelmeimet.  

Közben valahogy nem vettem észre, hogy Luca nincs eleget mellen. Estére sokat sírt. Én is. A csecsemősök nem voltak segítőkészek. Elküldtek éjszaka. Ez az egyetlen rossz élményem.

Másnap egy csecsemős nővért fogadtunk plusz pénzért, aki külön csak ránk figyelt. Együtt fürdettük Lucát. Én nem láttam rajta, de a nővér sárgának találta. Az egy napos babám inkubátorba, infúzióra, kék lámpa alá került. Odajártam be hozzá szoptatni. Simogattam a picike lila kezecskéjét. Összeomlottam. Nagyon megviselt. Ezzel kezdődött el a kálváriánk az etetésével kapcsolatban.

Mi történt?

Ebben is hasonló vagyok az anyukámhoz. Nem tudott sokáig szoptatni minket. Az infúzió után is nagyon aluszékony maradt Luca. Elkezdődött egy ördögi kör. Szoptatás előtt-után mértem a súlyát, táblázatban statisztikát vezettem. Jött a szoptatási tanácsadó. A Szoptanít, és a tápszer. Három hónapos volt a Luca, amikor utoljára szoptattam, utána egy hónapig fejtem még, de alig jött valami. Elengedtem. Utána tápszert kapott csak, ami nagyon megütött. Ellentmondott ez az egész annak, hogy tudok szülni, hogy a dolgok természetesen is jól működnek. Szoptatni nem tudtam.

Hogy teltek így a hetek?

Az első pár hónapot nem sírom vissza. Szétstresszeltem magam. Járhatsz felkészítőkre, de arra nem tudsz felkészülni, hogy milyen az, amikor otthon van egy újszülött, és neked kell életben tartani. Alig mertem hónapokig kimenni a lakásból. Ezért kezdtem el szeptember végén Mamakörös csoportba járni. Így legalább volt heti egy fix alkalom, amikor ki kellett mozdulnom otthonról. Nehéz volt, és ez a második gyermekemnél sem ment sokkal könnyebben.

A második. Frida.

Ő szivárvány baba. Volt egy vetélésem. Sokáig gondolkoztunk azon, hogy legyen-e egyáltalán Lucának testvére, de végül így döntöttünk, és persze jól is, csak akkor még ezt nem tudtuk. Teherbe estem újra, és most is imádtam terhesnek lenni. A vége persze nehezebb volt a másodikkal.

A körülmények is változtak közben. Nem volt választott orvosom vagy választott szülésznőm. A Szent Imrében is átalakultak a dolgok. Nem tudtam, hol lenne jó szülni, végül maradtam a Szent Imrénél, ott szültem. Négy szülésznő fordult meg körülöttem, amíg ott voltunk.

Hogyan indult el Frida?

Megint a magzatvíz folyt el először. Bementünk a kórházba ismét éjfél körül, de nem történt semmi másnap este hatig. Három óránként jártam CTG-re. Arra számítottam, hogy szépen felépül majd a folyamat, mint a Lucánál is, de ez nem épp így történt. Az utolsó CTG-nél este hétkor nem láttak semmit. Megvizsgáltak: egy ujjnyi, vastag méhszájat találtak. Nem volt reménykeltő a helyzetem.

Egyszer csak éreztem, hogy valami történik. Menstruáció szerű görcseim jelentkeztek. Elkezdtem mantrázni magamnak: Tágul a méhszájam és vékonyodik. Olyan jól sikerült, hogy 9-kor becsengettem a szülőszobára, és 9.12-kor megszületett Frida.  

Az ilyen gyors folyamat sokszor nagyon fájdalmas tud lenni. Te hogy voltál?

Iszonyatosan fájt, mert nem hullámszerűen jöttek a fájások, hanem folyamatos görcsölés volt. Nem volt pihenő idő, csak a folyamatos feszülés. Volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy ha ennél még rosszabb jön, akkor inkább császározzanak meg, mert nem fogom tudni végigcsinálni, de ez a pont nem jött el. De azért nem értettem, hogy ha ez az eleje, akkor mi lesz később. Mivel tényleg azt gondoltam, hogy ez csak a kezdte, ezért nem is indultam el a szülőszobára előbb, azt gondoltam még van idő. De ha öt percet vártam volna még, akkor ott szülök meg a kórteremben egyedül. Még mindig megrémülök, ha ebbe belegondolok.

Nem is értem, hogy tudtál kimenni.

Váratlan helyzet volt mindenki számára. Az egyik orvos – aki amúgy a vetélésemnél is vizsgált – az utolsó CTG-nél, az mondta, hogy talán holnap reggelre megszülök. Vele futottam össze később az 50 méteres folyosón, amikor már járni sem tudtam igazán. Csak támaszkodtam a három megállóm egyikében, amikor elment mellettem és így szólt: „Na, még egy balett-táncos.” – és megkopogtatta a hátam. Szóval így jutottam el a szülésznőkhöz. Megvizsgáltak, láttam a rémületet a szemükben: itt nincs már méhszáj. Minden szülőszoba tele volt, a leghátsó pedig nem volt még előkészítve. Oda mentünk be.

Kértem, hogy adjanak fájdalomcsillapítót, de erre már nem volt idő. Elkezdtem tolni. Pál már arra jött be, hogy majdnem kint van Frida feje. Viszont, amikor bejött sokat tudott segíteni azzal, hogy figyelmeztetett, hogy összpontosítsam az erőmet, hogy koncentráljak, ez eljutott hozzám. Így hármat nyomtam, és kint volt Frida.

Viszont a tágulási szakban egyedül vajúdtál.

Igen, igazi transzcendens élmény volt. Korábban csak attól féltem, hogy ezt az egészet – választott szülőnő hiányában – ne egyedül kelljen végig csinálni, de nem volt más választásom. Pál pedig abba a kórterembe, ahol voltam nem jöhetett be. Kint várt az osztály előtt.

Cserébe különös élmény ért.

A várandósságom alatt voltam egy szülésrebocsátó ünnepségen, ahol két Palya Bea dal nagyon megszólított. Az egyik a „Folyton nő” volt. Az utolsó trimeszterben nagyon sokat hallgattam, erősen hatott rám. Sokat sírtam miközben hallgattam. A másik pedig a „Hívlak téged”, ami az összes felmenőt szólítja meg. Ezek jártak a fejembe, és tényleg megjelentek a felmenőim: az anyai nagyapám és apai nagymamám nővérei, akiket nagyon szerettem, de  már nagyon régen meghaltak.

Körülvettek a család női felmenői, és ahogy kint lassan teljesen besötétedett, én egyre mélyebbre merültem a fájásom tengerében. Sötét volt a szobában, és én egyedül voltam. Amikor már négykézláb kapaszkodtam az ágyban, akkor észleltem, hogy ennek fele sem tréfa, és el kell indulnom, hogy valakinek szóljak.

A vajúdás iszonyatosan intenzív lehetett, ez is hozhatta ezeket a megéléseket, viszont, ha jól értem, akkor nem volt annyira nehéz a kitolás, mint Lucánál.

Igen, valóban. Az tök jó volt, mert míg Lucánál csak a fájdalmat éreztem, Fridánál éreztem, ahogy fordul bennem, éreztem, ahogy megérkezik a feje a medencémhez. Éreztem, ahogy jön lefelé. És olyan nagy szerencsém volt, hogy nem volt semmi komplikáció, és nem volt velem semmi dolguk a kórházban. Gátsérülésem sem lett.

Micsoda asszony!

Mondjuk ezért sokat is tettem a gátmasszázzsal és a málnalevél teával. Plusz, amikor kért a szülésznő, hogy lassítsak, akkor megtettem. Azt is el kell mondani, hogy mindkét lányom nem túl nagy babaként jött a világra.

Hátra volt még a méhlepény.

Az valahogy nehezen jött ki. Kérdezték, hogy érzem-e az összehúzódást, de nem éreztem. Sok idő telt el mire megszültem a méhlepényt. Utána körbetamponálták a méhem, mert úgy látták, hogy erősebben vérzek, mint ahogy kellene. Az nagyon rossz érzés volt. Kértem, hogy hagyják abba, de nem volt más választásom.

Utána viszont jött az arany óra.  

Három órán keresztül voltunk magunk. A végére már szerettem volna összeszedni magam, de a szomszéd szobában az egyik szülésnél komplikáció adódott. Fáradt voltam, mert akkor már 48 órája nem aludtam rendesen.

De a következő éjszaka sem volt sokkal könnyebb. 

Az első közös éjszaka Frida sokat sírt, én ekkor a fáradtságtól már vibrálva láttam, tápszert kértem, és azt gondolom, hogy ez nagyon jó döntés volt.  

A szoptatás könnyebben ment, mint Lucánál?

Frida nagyon tapadt. Én pedig megtanultam a leckét, és folyamatosan mellre helyeztem, dolgoztunk az ügyön. Jól is ment. Rengeteg tejem volt. Sokat le is fagyasztottam. Hét hetes lehetett, amikor egyik pillanatról a másikra, mintha elvágták volna. Alig volt tejem. Elkezdtem szaporítani. Ipari mellszívó gépet béreltem. Nem bíztam a véletlenre, de két hetente mindig volt egy nagy váltás. A hat hetes kontroll helyett, én a tizedik héten voltam ultrahangon, és úgy látta a doki, hogy nagyon aktívak a petefészkeim, és a méhnyálkahártyám is vastagodott, elkezdtem menstruálni. Valószínűleg a hormon ingadozás betett a tejtermelésnek. Frida most három és fél hónapos, most kapott először tápszert. Elkezdett riogatni a háziorvos, hogy nem fejlődik jól. A súlygyarapodása épp az alsó határon van. Beadtam a derekam, mivel én magam is úgy éreztem, hogy keveset eszik, és ráadásul igazán nincs is több tejem. Pótolni kezdtünk.  

Hogy vannak a lányok most együtt?

Persze van testvérféltékenység, de teljesen megértem Lucát, hiszen ez nettó trónfosztás. Felcsavarták rajta koppig a hangerőt, és nem lehet sehogy lehalkítani. Hamar kiborul mindenen, ráadásul az ovit is most kezdte. Nagy csomag.    

Visszatérve a Te testvéredre, az jutott eszembe, hogy talán mégis lehetett az ő története hatással a Te szüléseidre. Az a bizalom, amivel voltál magad, és a természet felé, talán abból is fakadt, hogy volt egy olyan fiatalkori tapasztalásod, hogy ez megy, hogy ez működik.

Könnyen lehet. Hiszen láthattam akkor, hogy ez így történik. Összeszorítja a szemét, és megvan a baba. Lehet.

Mindezek függvényében milyen csomagot tennél össze egy hamarosan szülő nőnek?

Nem szeretném, hogy elcsépeltté váljon, de nekem a bizalom adta a legtöbbet. A tested tudja, hogy mit kell tennie. Bízz magadban, bízz a testedben! És legyen melletted valaki, akiben maximálisan megbízol!

De egy másik megközelítésből érkező tanácsom is van: Legyen egy szép hálóinged, amit felveszel a szülőszobán. Én azt gondoltam, hogy tök mindegy mibe leszek, és végül olyan rosszul éreztem magam az XXL-es hálóingben, amit Lucával vittem. Nem éreztem jól magam benne, ahogy tologattam a folyosón. Szóval legyen egy szép szett! Jó megerősítés!

Újra másik téma: Ha szükség van rá, és megteheted, bérelj ipari komoly mellszívó készüléket. Szerintem mással nem éri meg próbálkozni. Nagy csomag, de nagyon megéri.

Egy újabb megközelítés: Írd le a szüléstörténetedet, addig amíg emlékszel rá. Vagy vezess naplót az első történésekről egy szép füzetbe.

És egy utolsó: Nekem nem esett jól a várandósságom alatt szüléstörténeteket olvasni. Nem szerettem volna máséhoz hasonlítani a sajátomat. Szerintem nem tesz hozzá, de egy-egy nehéz történet sokat elvehet.

A legeslegutolsó:  ha van lehetőség rá, akkor szervezz komatálat. Nekem a barátaim és a családom három héten keresztül hordta a kaját. Elmondhatatlan könnyebbség, hogy nem kell azzal foglalkoznod, hogy mit egyen a család. Innen is köszönöm nekik!

Akkor álljon itt most a Te pozitív megerősítő történeted, ez biztosan erőt adhat mások számára is!

A „Ha ezt megcsináltam, bármire képes vagyok!” – Timi meséli el szüléstörténetés bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Bori hosszú heteken keresztül járt a kismama jóga óráimra, de már az első órán úgy éreztem, mintha régi ismerősök lennénk. Bori mindig mosolygós volt az órákon, különleges nyugodt jelenléttel volt jelen még az utolsó hétben is. Ezért is voltam nagyon kíváncsi arra, hogy hogyan hozta világra Ábelt.

Mit tudsz a saját születésed történetéről?

Anyukám második gyermeke vagyok. Tőle mindig azt hallottuk, hogy a bátyám nagyon küzdött, sokat dolgozott, hogy megszülessen. Én, Borika viszont piperézkedtem odabent, és úgy kellett noszogatni, hogy jöjjek már ki. Bár többször beszélgettünk az elmúlt hónapokban anyával a szüléseiről, de mégsem emlékszem igazán a részletekre.

Milyen érdekes, hogy benneteket helyezett aktív szerepbe és nem saját magát.

Igen, mintha a mi személyiségünkön múlt volna.

Részben így is van talán.

Valóban, mi is Ábelnél már a személyisége részeként nézzük azt, ahogy útnak indult.

Pedig nem feltétlenül van mindenkinél párhuzamban a személyiség és a születése körülményei vagy annak narratívája között. Én például pontos vagyok általában, és mégis, anya szerint noszogatni kellett.

Én is sok pro és kontra példát tudnék mondani… Volt olyan szüléstörténet a családotokban, ami meghatározó volt számodra?

Ha nem is szülés, de egy történet fontos volt. A nagynéném elvesztette a háromhetes gyermekét. Én ugyan nem tartottam ettől ebben az időszakban, de tudtam, hogy ilyen is előfordulhat.

Beteg volt a babája?

Igen. Szívbeteg volt, nem jutott elég oxigén a vérébe. Az ötvenes években történt. Nem is tudtak rá felkészülni, nem tudtak ellene semmit sem tenni.

Talán ma már máshogy alakul az ilyen betegséggel született gyerekek élete. De térjünk vissza rád, rátok. Mit tudtál a terhességed előtt a szülésről?

Hű, nem is tudom. Nagyon nehéz erre visszagondolni, felülírja a mostani tudásom az emlékeket. Az biztos, hogy hiába készültem rá sokat, úgy érzem, nem lehet rá teljesen felkészülni. Bár sok barátnőm elmesélte a szüléstörténetét, de mielőtt teherbe estem, nem igazán tudtam a részletek jelentőségét felfogni.

Kismamaként jöttem rá arra, hogy a folyamat részleteivel nem vagyok tisztában. Talán a filmjelenetek miatt a kitolási szakaszt képzeltem el hangsúlyosnak. Szülés közben mégis azt éreztem, hogy a tágulásra vagyok felkészülve, míg a kitolásnál mintha elvesztettem volna az eszközeimet. Pedig, amikor szülésvideókat néztem, akkor is mindig a kitoláshoz tekertem. Nem azt néztem, hogy szegény kismama, hogy nyögdécsel és szenved a kontrakciók alatt, hanem mindig a kitolást akartam megnézni… Most szülés után úgy érzem, hogy a tágulás valóban kívülről nem látható, de belülről talán jobban át tudtam élni, míg a kitolás a külvilág számára látványosabb, viszont számomra az volt valahogy megfoghatatlan.

Mesélj arról, hogy milyen életkörülmények közé érkezett Ábel!

Várakozó, szerető közegbe. Ő inszeminációk utáni lombik baba. Nagyon vártuk, és nem csak mi, hanem a környezetünk is.

Az egész nagy család várta. Már most rengeteg viszonya, viszonyulása van a sok rokon miatt. Ráadásul anyukámnak az első unokája, így Ábel kitüntetett szerepben van.

Ez sokszor nehéz lehet a gyerekek számára. Talán számotokra meg könnyebb. Mennyivel volt különböző lombikos terhességként megélni ezt az időszakot, mintha hagyományos úton fogant volna meg Ábel.

A hosszú próbálkozás miatt a terhesség alatt azt éreztem, mintha már két éve terhes lennék. Én már azóta készen álltam rá. Ugyan sokszor belefáradva, de mindig új lendületet kapva.

Hivatalosan veszélyeztett terhes voltam a lombik miatt, de ez a gyakorlatban nem sokat jelentett,  saját magamat én nem tekintettem annak. A huszadik héten derült ki, hogy elölfekvő méhlepényem van, azaz részben rálóg a méhszájamra, ami miatt óvatosnak kellett lennem – hogy mennyire, az nem volt teljesen világos. Ez a nyár közepén volt, éppen utazni készültünk. Az orvosom szabadságon volt, így egy másik orvos véleményét kértem ki az utazásról. Amikor meghallotta, hogy nemcsak a méhlepény nincs jó helyen, de ráadásul lombikos terhesség is, akkor nagyon megijedt, és rendkívüli nyugalomra intett, már-már a tüsszentésről is lebeszélt volna.

Itthon sok orvos nagyon óvatos a terhességekkel kapcsolatban, sok esetben azonnal kiírtak volna táppénzre, de én nem szerettem volna, hiszen nem gondoltam, hogy jót tesz nekem és a babának, ha hónapokra kivonom magam a forgalomból és betegként kezelem magam. Néha túlféltőek itthon a szülész-nőgyógyászok.

Kicsit a jógás ajánlás – miszerint a 14. héttől kezdj el gyakorolni kismama jógát – is túlféltés miatt van. A várandósság elején sok minden történhet, és nem szeretné senki sem, hogy egy váratlan esemény a jóga gyakorlással legyen összekötve. Pedig lehetne jógázni ésszel, különösen azoknak, akiknek eddig is a hétköznapok része volt a gyakorlás… Így végül nem utaztatok el.

Nem. Kocsival mentem volna Erdélybe egy társasággal, így inkább nem zötykölődtem, mivel ráadásul előtte picit barnáztam is.

Hogy viselted a terhességed? Hozzám leginkább a refluxod híre jutott el.   

A terhesség alatt a harmadik trimeszter volt a legkönnyebb. A második alatt az elölfekvő méhlepényem miatt kellett vigyázni. Az elején ezt nehezen éltem meg, korlátozottságnak éreztem. Ráadásul nyár volt, 40 fok. Úgy éreztem, nem csinálhatok semmit. A szabadságom ideje alatt sem tudtunk elutazni, csak feküdtem otthon. Aztán sikerült elfogadni a helyzetet, és mérsékelten, de azért aktív tudtam maradni. Talán ott kattant át bennem valami, és elfogadtam, hogy most már minden kicsit más lesz, ami valahol korlát, de másrészt ebben az új szabályrendszerben sok szép pillanatot is meg tudok élni. Aztán a harmincadik hétre a méhlepény “lemászott” a méhszájamról, jött az ősz és a harmadik trimeszter, én pedig végre felszabadultam.

Végre látszódott rajtam, hogy gyereket várok. Élveztem. Szívesen beszéltem róla, akár járókelőkkel az utcán. És fura, de most is így vagyok vele. Örülök, ha megnézik Ábelt. Különleges dolgokat hoznak ki belőlem a hormonok.

Igen, refluxom is volt, jókat csuklottam a jógaórákon is. Ez elég keserves volt, mert a terhesség félidejétől kezdve maró, égő érzés öntötte el a mellkasomat és a torkomat, ha egy kicsit is ízesebbet ettem.

Hogyan készültél mindeközben a szülésre?

Jártam sokat jógára. A testemet és a lelkemet is felkészítette a szülésre. Ráadásul a terhesség alatt könnyebb volt megőrizni a fittséget. És ebben a tranzícióban, amikor fiatal nőből anyává váltam, egy új közösséget, kapaszkodót adott.

Amúgy pedig a félidő környékén olvastam Ina May Gaskin Útmutató a szüléshez című könyvét. Utólag azt gondolom, hogy korán vettem kézbe. Az olvasás közben mindig féltem, hogy mi történik, ha nagyon beleélem magam a történetekbe, és esetleg beindul a szülés. Aztán a terhesség vége felé újra elővettem, és teljesen mást jelentett akkor már.

Amikor először kezdtem el olvasni, akkor nagyon hosszúnak éreztem a könyvben lévő szüléseket. Ma már tudom, hogy a szülés sokszor egy lassú folyamat. Egy lassú nyílás, amihez idő kell. De akkor még ezt nem értettem. A szüléstörténeteid között is elolvastam az Álom szülés történetét – akkor már közel voltam a kiírt időponthoz – azt gondoltam közben, hogy tényleg ilyen egy álomszülés?! Nem értettem, mert nem találtam sem könnyűnek, sem rövidnek, de most már értem annak is az „álom” minőségét.

A terhesség vége felé már nem néztem szülésvideókat. Nem akartam magam azzal paráztatni, hogy én is így fogok majd szenvedni. Amikor jöttek az első enyhe fájásaim, akkor is inkább csak utánaolvastam, hogy másoknál ez kb. hogy történik, hogy tudjam, mire számíthatok.

Felkészítőre is jártatok?

Igen. Voltunk Spinning babies tanfolyamon. Azt reméltük, hogy hasznos lesz, ha tudjuk, mit kell tennünk, ha elakadna a szülés. Ma már tudom, hogy ez egy első babánál nem volt reális terv, de szerencsére nem is volt elakadás. Ráadásul maga a felkészítő jó élmény volt. Jó volt együtt lenni a párommal ezen az alkalmon. Sok jógagyakorlathoz hasonló mozgást is gyakoroltunk. Ezzel is készítettem a testem a szülésre, és tudatosítani tudtam, hogy mely mozdulat miben segít.

Jártam Mamakörbe is. Sokat beszéltünk ott is a szülésről. Arról, hogy ki hogyan képzeli el a saját szülését.

Jó volt realizálni, hogy ez mindenképp egy nehéz és hosszú folyamat lesz, akkor is, ha minden úgy történik, ahogy épp vágysz rá.

Talán ez az elképzelt, de mégis reális kép is közrejátszott abban, hogy én pozitívan éltem meg a szülésemet.

Ezeken az alkalmakon még mit csináltatok?

5 alkalom volt, ahol több témával foglalkoztunk. Beszélgettünk a babák érkezéséről, a párkapcsolati viszonyokról, a szülésről. Pszichológus tartotta az alkalmakat azzal a céllal is, hogy a jelenlévő 5-6 kismama egymáshoz is kapcsolódjon. Ez meg is történt. Most is tartjuk egymással a kapcsolatot. Napi szinten kommunikálunk az altatásról, etetésről és arról, hogy épp ki, hogy van. Sokat adott és ad ez a közösség isz számomra. Jó, hogy van egy ilyen háló.

Hogyan indult be a szülésed?

Hosszan. A 40. hetet már meghaladtuk, amikor elkezdődött. Egy pénteki CTG előtt már éreztem enyhe menzeszszerű fájásokat. Megvizsgált a doki. Egy ujjnyira már ki voltam tágulva. Azt hittem, hogy akkor ez most már be is indult, nagyon izgatott lettem. Az orvos be is fektetett volna, mivel streptococcus fertőzésem volt. Időben szerette volna, hogy megkapjam az antibiotikumot, mielőtt elindítják a szülést., de szerencsére konzultált más orvosokkal, akik lebeszélték erről. Hazamentünk. Egész hétvégén csak figyeltem. Jöttek az enyhe érzések és azt gondoltam, reméltem, hogy épp tovább tágulok, arról fantáziáltam, hogy már kettő, vagy akár három ujjnyinál járok. A vasárnapi CTG után a hüvelyi vizsgálat ehhez képest újra csak egy ujjat mutatott.

Elsírtam magam. Csalódott voltam. Nemcsak én, de a környezetem is a méhszájamra volt ráfókuszálva. Ami egyfelől nagyon támogató volt, másfelől sürgető is. Pedig lett volna még időnk. Ez a vizsgálat olyan volt, mintha megbuktam volna a vizsgán.

Hétfő estére határozottabbak és sűrűbbek lettek a fájások. Időnként meg kellett állnom a fájások alatt. Újságmargóra jegyzeteltem az időpontokat. Amikor ötpercenként jöttek már vagy egy órája, akkor elindultunk a János Kórházba éjjel fél 1 körül. Mire felértünk, mintha elvágták volna az egészet, semmit nem éreztem. A szülésznőn is látszott, hogy nem gondolja, hogy egy beindult szülést lát. A doki is azt mondta, hogy ez sajnos még nem az, nem tud bent tartani.

Kedd estére, a 41. hét végére volt betervezve a ballonos indítás. Nagyon vágytam rá, hogy magától induljon be a szülés, azt gondoltam, a babának is jobb, ha nincs kiebrudalva, és tartottam attól, hogy a sok beavatkozás egy elhúzódó szülést és esetleg egy császármetszést eredményez. Ezeket a napokat nehezen éltem meg, rossz volt a bizonytalanság. Ráadásul már egy ideje nem tudtam enni, hasmenésem lett, nem igazán tudtam aludni a jóslófájásoktól, úgy éreztem, nagyon legyengülök és kiürülök. Közben igyekeztem a legtöbb praktikát bevetni, nagyokat sétáltam, sokat lépcsőztem és hasonlók, hátha az segít.

Szóval hétfőn este hazajöttünk a kórházból, de éjjel már nem tudtam pihenni a fájásoktól. Minden fájás között igyekeztem piciket aludni, de a fájásokra újra és újra felébredtem. Kimerült lettem.

Másnap is ez folytatódott. Sétáltunk, megálltunk, megvártam, míg elmúlik a fájás, és mentünk tovább. Közben arra gondoltam, hogy ezek a fájások is már a babát készítik elő a szülésre. Hogy ezek a fájások nem lehetnek feleslegesek. Szép fokozatosan készült a testem.

Kedd este bementünk. A méhszájam ekkor már két ujjnyi lett. Ettől nagyon boldog lettem. Örültem, hogy ezek szerint tényleg nem voltak feleslegesek az elmúlt napok fájásai. Persze arra is gondoltam, hogy ezek még valószínűleg nem a “hardcore” fájások, szóval milyenek lesznek majd azok?! Jó érzés volt, hogy a kórházban mindenki nagyon örült, hogy elindult a folyamat, hogy nem kell belenyúlni a természet dolgába. Ábel az utolsó pillanatban “összekapta” magát, és elindult kifelé.

Kaptam egy egyágyas szobát, és kérték, hogy jelentkezzek, ha erősebb, sűrűbb fájásaim lennének. A férjem, Tibor hazament. Letöltöttem egy appot, ami segített a fájások mérésében. Egy órával később kezdtek beindulni a rendszeres fájások. A kis szobámban kerestem a pozíciókat. Egy szék volt a megfelelő választás. Ekkor ugyan egyedül voltam, de ez nem volt gond számomra. Örültem, hogy Tibor addig kipiheni magát otthon. Az előző napokban ő is folyamatos készenlétben volt. Ráadásul akkor már elkezdtem befelé fordulni. Éjfél körül az app már sokadszorra szólt, hogy induljak a kórházba. Ekkor is még hezitáltam, nem akartam újra lyukra futni, de végül több megállóval felmentem a szülészetre. Három ujjnyira voltam kitágulva ekkor. Ők is látták, hogy jól haladok. Tibort lelkesen hívtam, hogy induljon, nagyon boldog volt, de éreztem, nem bánta volna, ha csak reggel indul be a szülés, mert akkor alhatott volna végre egy kicsit.

Amíg ő nem ért oda, rájöttem, hogy lent felejtettem a Tena betéteket. Leküldtek érte. Kicsit csodálkoztam, tudtam, hogy ez egy hosszú és nehéz út lesz. Lementem. Akkor jöttem rá, hogy mégis felvittem magammal.

De legalább a gravitáció segített.

Igen. Amikor felértem, burkot repesztettek, hogy intenzívebb legyen a folyamat. Mivel nagyon ki voltam merülve, ezért elfogadtam. Ha valami negatívumot kellene mondanom a szüléssel kapcsolatban, akkor azok talán az orvosi beavatkozások voltak – nem a nőgyógyász és a szülésznő miatt, ők profik és kedvesek voltak. Ami természetes fájdalom volt, azt intenzitása ellenére jobban lehetett bírni, mint a beavatkozások miatti korlátokat és fájdalmat. Például a burokrepesztést nem lehetett érezni, de az ágyhoz voltam kötve a CTG miatt egy rövid időre, és a fájásokat fekve kibírni szinte elviselhetetlen volt.

Tibor már Veled volt?

A repesztés után érkezett meg. Akkor már intenzív fájásaim voltak. El kellett bírni. Keresgéltem a helyem abban a nagy szobában. Sokat kellett mennem egyik helyről a másikra, ez nehéz volt. A kis szobában valahogy könnyebb volt egyik pozícióból a másikba váltani. Nagyon fáztam, ezért kipróbáltuk (volna) a zuhanyt. Tibor azt mondta, hogy amúgy nem volt hideg a szobában, nyilván pszichésen jött ez az érzés, és attól, hogy teljesen ki voltam merülve és ürülve. Nagy nehezen levetkőztem, de csak langyos víz volt. Innentől kezdve minden cselekedetemet megfontoltam. Alaposan átgondoltam, hogy a fájásszünetekben mit csinálok, jól kellett gazdálkodnom az erőmmel.

Közben az járt a fejembe, hogy úristen, mégis miért vállaltam be ezt az egészet. Ennyire nem akarhattam gyereket. Azokra a nőkre gondoltam, akik több gyereket szültek. Arra, hogy ezek a nők tuti nem normálisak. Az nem lehet. És még ekkor is attól tartottam, hogy ezek még biztosan nem az igazi fájások.

A szülésznő ajánlott egy kisebb fitballt, amelyre támla is volt erősítve. Végül azon kötöttem ki. Állni nem tudtam, feküdni nagyon rossz volt. A labdán elviselhető volt. Nem váltogattam már a testhelyzeteket, végig a labdán maradtam. Megtaláltam a ritmusom. Jól tudtam a légzésre figyelni. Mentálisan is tudtam összpontosítani. Mantráztam: minden egyes fájás közelebb visz a babámhoz. Közben számoltam a légzésem. Egy fájás három-négy légzés volt, egy kilégzés négy számolásig tartott. Ez nagyon sokat segített, hogy tudtam, hogy a kontrakciók nem végtelen ideig tartanak. Tudtam, hogy mennyit kell kibírnom. A rövid fájásszünetekben pedig ülve aludtam a labdán. Ezt a szülés előtt már bevéstem magamnak: a fájások között pihenni kell!

Pedig nagy dilemmáim voltak ezekben a pihenőkben: Kérjek-e egy papucsot Tibortól vagy inkább aludjak…?! Nagy kérdések maradtak kimondatlanul…

Amit mesélsz az tankönyvi. Talán meséltem neked valamelyik órán a 3R-ről. Rítus, ritmus, relaxáció. Ha ez a három megvan, akkor általában a szülés folyamata kizökkenthetetlenül tud haladni. Ebből te mind a hármat megtaláltad. Rítusod lett a mantrázás, megtaláltad a légzésfigyelésben a ritmusod, és a fájások között aludtál. A tökéletes megoldás erre a helyzetre (már ha van ilyen…). Volt más technikád is?

Igen, a lóprüszkölés, amit vettünk veled az órán is. Egyszer csak jött magától: elkezdtem rázni a fejem, és közben prüszkölő hangot adtam ki. Valamiért ez segített. És rémlett, hogy mondtad, hogy ez már közel lehet a végéhez, és ez erőt adott. Illetve a kádba kapaszkodtam olykor, és furán ráztam a kezem, és azt mondogattam: basszus, basszus, basszus. Ezek segítettek.

Korábban azt gondoltuk Tiborral, hogy ez számunkra milyen gyönyörű élmény lesz – az lett, de egy kicsit másképp. Ehhez képest olyan voltam, mint egy utasítgató Jabba. Tibi pedig kiszolgáló személyzet lett. Figyelte, hogy mi történik, és ráállt az utasításokra: papucs, fázom, hányás. Fontos szerep volt, hogy jól kiszolgáljon. Én pedig csak ültem betakargatva a labdán…

Egy ponton megnézték a méhszájat. Szinte teljesen kitágultam. Jobb oldalon maradt még egy pici, így oldalra fektettek, hogy a baba feje kitágítsa azt a részt is. Habár oldalt fekvésben nehezebb volt elviselni az összehúzódásokat, de mivel fáradt voltam, így könnyebben tudtam aludni a fájások között. Innen már végig az ágyon maradtam.

Kitágultam, jöttek a kakilási ingerek. A szülésznő segített megtalálni a kitoláshoz alkalmas légzést. Nehéz volt átállni egyik légzésből a másikba. Hogy szájon keresztül lélegezzek be a mellkasba az ismeretlen volt számomra. Nehéz volt, talán ettől vált akadozottabbá a kitolási rész. Néha akkor is nyomtam, amikor nem volt fájás. Nem tudtam kontrollálni a cselekedeteimet, amitől sokat veszítettem az erőmből. Nyomtam, de nem tudtam bent tartani a hangom, valahogy elkezdtem hörögni. Elbizonytalanodtam. Meg is kérdeztem, hogy vajon történik-e valami odalent. A szülésznő azt mondta, hogy nagyon is. Ettől a mondattól a mélypont után erőre kaptam.

Volt egy pont, amikor le is lassultak a fájások. A kitolási szakasz végtelennek tűnt, nem emlékszem pontosan, de másfél óra lehetett. Háton fekve nyomtam, talán erőm sem lett volna más pózhoz, miközben mégis azt éreztem, hogy valahogy ez így nem természetes, mintha nem lennék igazán potens ebben a pózban, mintha csak történne velem a dolog.

Amikor Ábel fejbúbja felbukkant a lábam között, a szülésznő javaslatára megérintettem, de egyből vissza is kaptam a kezem. Fura volt a nyálkás érzet. De utána, pár nappal később ez a pillanat fontos volt, mert amikor megfogtam a kis fejét, tudtam, hogy ő az, aki kibújt onnan.

Így, hogy már megszületett, minden felülíródott. Utólag kell mindent elképzelnem, mint amikor egy filmben megtudod a végén, hogy ki a gyilkos, és utólag minden összeáll. Most is utólag képzelem el, hogy oh, hát ő volt bent a hasamban. Ez a két időszak elválasztódik teljesen bennem. Nehéz összekapcsolni. De ez a pillanat segít.

Gátvédelemmel szültél?

Igen. Ezen a ponton volt egy kis törés.

Amikor a vajúdás alatt a szülésznő kérdésére válaszoltam, hogy igen, szeretnék gátvédelmet, akkor visszakérdezett, hogy mégis, mit tudok a gátvédelemről. Mintha vizsgáztatott volna. Beszélni alig tudtam épp. Kérdezte, hogy hoztam-e olajat. Akadozva válaszoltam, hogy azt olvastuk, hogy nem kell hozni. Erre csak hümmögött.

Fura volt, mert közben jól segített, de egy-egy ilyen mondat vagy gesztus nagyon vissza tudja vetni az embert. Közben azon voltam, hogy ne vegyem magamra, arra gondoljak, hogy egyébként milyen jól támogat.

Így nem is kellett gátmetszés?

De igen, mert Ábel arca mellett volt a keze. Ezen a ponton már mindegy volt nekem. Vágjanak, csak jöjjön ki.

Behívták az orvost. Tibor szemből nézte a folyamatot, hogy pontosan lássa, mi történik.Ehhez viszont az ágytól viszonylag távol küldték. Messze éreztem magamtól. Megéreztem, hogy minden pozícióban van egy kis veszteség.

Örültem, hogy látja teljesen a folyamatot, látja kibújni a kisfiunkat, de így nem volt mellettem. Egy kis ízelítő volt a szülői minőségből, amikor más pozícióból, kicsit egymástól távol tudunk a pillanatban már hárman együtt lenni.

Amikor kicsusszant a feje, az döbbenetes érzés volt. Utána egy pillanat alatt kint volt az egész teste, szinte nyomni se kellett. Fél 1-re mentem fel a szülészetre, és fél 5-re meglett Ábel.

Belémvésődött a kép, ahogy fekszik a lábam között. Rám rakták. Tibort jobban meghatotta a születés, mint engem. Kívülről meghatóbb volt talán, mint belülről.  Boldog voltam, de ki voltam merülve, ráadásul még egy órán keresztül foglalkoztak velem. Meg kellett szülni a méhlepényt, majd kényelmetlen kengyelbe került a lábam, és jött a végtelen hosszúnak tűnő varrás. Pedig azt hittem, hogy az pikk-pakk megvan, de nagyon hosszú volt. Ráadásul több vért vesztettem, mint ami átlagos, így infúziót is kaptam, és vért is vettek tőlem a laborhoz.

Másnap, amikor egyedül maradtam Ábellel, akkor hatódtam csak meg. Amikor benne voltam a folyamatban, akkor valahogy nem tudtam. Viszont büszke voltam magamra. Jó volt, hogy ahhoz képest, hogy csak reggel indították volna be a szülést, már fél 5-re meg is lett Ábel. Jó volt, hogy sötét decemberi éjszakán született.  Csak nálunk égett a lámpa. Különleges, szent miliő volt.

Jó érzés volt, hogy nem kellett fájdalomcsillapító. Hogy bírtam. Hogy végigcsináltam. A szülés után fél órával már arra gondoltam, hogy ha a második gyerekünket szülöm, akkor Ábel jön majd be Tibivel. Minden felülíródott. Már nem is tudom a fájdalmat felidézni.

Tényleg?

Hát, voltak a menstruációs érzések. Utána jött a hátfájás, illetve az egész törzsre kiható érzés, de nehéz visszaemlékezni a többire, pedig csak öt hete volt. Nem tudom leírni az érzést. Nem is tudom felidézni, de az biztosan segítség volt a folyamat elviselésében, hogy ritmikusan jött. Tudtam, hogy meddig kell kibírnom.

A cselekvéseimre emlékszem inkább, a kézmozdulataimra, hogy időnként meg kellett fognom valamit, hogy meg se tudtam közben szólalni. Pedig előtte azt gondoltam, hogy én közben nasizni fogok, de inni is alig tudtam.

Majd a következő gyereknél jobban figyelek és elmesélem jó?!

Kérlek, mindenképp jegyzetelj közben! De előtte még meséld el, hogy mi történt miután Ábel megszületett?

Szopizni próbált. Nehezen csatlakoztunk. Talán a bimbószerkezetem sem jó számára. Ezen most is dolgozunk még.

Felhívtuk a nagyszülőket videóhívással. Ők csak azt tudták, hogy az indítás miatt megyünk be este, de nem akartam már hiú ábrándokat kelteni, ezért nem jelentkeztem náluk. A saját kudarcomnak éltem meg, hogy korábban már azt hittem, beindult, és mégsem, emiatt  inkább nem szóltam, hogy már a szülőszobán vagyunk, csak mikor megszületett Ábel.

Utána pedig minden sietőssé vált. Sok idő eltelt a varrással, így a két óra hamar elrepült. Közben még fel sem tudtam fogni, hogy mi történt. Amikor lementünk az osztályra, akkor elvitték a csecsemősökhöz Ábelt. Épp akkor volt a vizit. Én aludtam picit és rögtön kértem magamhoz vissza. Tibor oda már nem jöhetett be velünk.

Amikor ezeknek a tapasztalatoknak a tükrében össze kellene tenned egy túlélő csomagot, akkor mit tennél bele egy most szülő kismama számára?

Először az jutott eszembe, hogy valami meleg dolgot. De még fontosabb, hogy legyen rituáléja, mantrája, imaginációja, ami a fájásokat átkeretezi. Legyen egy segítője, és ne azt várja ettől az alkalomtól, hogy ez feltétlenül egy szép párkapcsolati megélés lesz. És még egy: ismerje meg előre a kitoláshoz kapcsolódó légzőgyakorlatokat.

Sok jó tanács. Jó, hogy megosztottad mindezt. Köszönöm!

Én köszönöm, jó volt elmesélni. Ilyen részletesen még senkinek nem mondtam el. Ha az ember elkezdi mesélni másnak, akkor könnyen olyan érzése lesz, hogy túl sok ez a hallgatónak.

Lehet, hogy a hallgatónak sok, de mesélőnek sosem lehet elég. 

A Hosszú út – Bori szüléstörténete Ábel születéséről bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Hazaérkeztek a lányok?

Igen. Tegnap. Ma már volt nálunk a gyerekorvos és a védőnő is. Mindenki beköszönt. Nagyon cuki baba. Olyan gyönyörű. Nulla elfogultság nélkül mondom. Tényleg. Honnan kezdjük?

Legelőről. És a Te történeted nem Esztivel, hanem Mátéval, a 12 éves fiad születésével kezdődik.

Máté koraszülött volt. 31. hét végén született. Ott úgy érezte, hogy elég volt bent, és kirúgta a ház oldalát.

Elfolyt a magzatvíz. Három nappal később született meg a Jánosban császárral. Így maga a szülésélmény nekem nem volt meg. Mivel lemaradtam erről az eseményről, később valahogy pótolni akartam. Fotós vagyok. Mindent fotóztam már, ami ember. Portrét, esküvőt, temetést is. Szerettem volna szülést is fotózni. Volt egy pár, akik felkértek rá, hogy ott legyek fotósként az otthonszülésüknél. Mivel jó kapcsolatunk volt, igent mondtam.

Nagy élmény lehetett.

Az volt, de a hiányt nem tudta pótolni. Volt egy nagyon szép íve a fotósorozatomnak, de nem lett produktum. Hat órás vajúdás után be kellett menni a kórházba. Ott született meg a baba. A kismama nem tudta elengedni a babáját, az okát ne firtassuk… Abban az időben volt a válásom. Én is az elengedésen dolgoztam épp, ahogy a kismama a szülésében. Jó, hogy ott volt számomra pajzsként a gépem. Ott is voltam, de igyekeztem védeni magam. Így is három napig nem aludtam utána. Nagy hatással volt rám az a nap. Sok dolgot megmozgatott bennem.

Két fél-élmény után jött Eszti. Nem könnyű rajttal indultál.

Így, hogy nem bújhattam a gépem mögé, más volt a helyzet. Hiszen most én voltam ott, aki foghatta Gréta kezét. Kíváncsi is voltam. Nem szoktam rosszul lenni a vértől, bár egy picit tartottam az eseménytől.

Hogyan indult be a szülés?

Egy pénteki napon voltunk nálad a felkészítődön egy héttel a szülés előtt. Jó volt, hogy elindult a lelki rákészülés, az aklimatizáció, mert egy héttel később Grétának menstruációhoz hasonló fájásai lettek szombat hajnalban.

Akkor jött az első beszarás. Még össze se pakoltunk. Hajnali ötig Gréta is és én is felválta szaladgáltunk a wc-re. Közben gyorsan összepakoltunk.

De az időzítés mégis szuper volt.

Nagyon. Grétának megvolt a bemutatója (Gréta ruhákat tervez – a szerk.). Szombaton a nagyszülőkkel találkoztunk. Hetek óta toltuk az utolsó pocakos fotók elkészítését. A hétvégén azok is elkészültek. Eszti úgy érezte, ha minden kész, akkor jöhet is Ő. Az első hajnali derékfájásoknál volt időnk és lehetőségünk összepakolni. Persze azért volt bennünk aggodalom, hogy mi nincs vajon még a csomagban.

Nagyon pánikoltál?

Igen, de akkor hajnalban legalább lement a nagyja. Reggelre pedig rápihentünk. A fájások pedig elmúltak. Jó volt, hogy becsengetett Eszti. Olyan volt, mint az otthonunknál a bejárat. Két csengő van, külső kapu és a lépcsőház. Ez volt a külső kapus csengetés. Dr. Google pedig most is segített. Tudtuk, hogy ebből bármi lehet. El is múlhat, szülés is lehet belőle. Lenyugodtunk és figyeltünk. Én még elmentem gyorsan vásárolni Mátéval együtt, aki épp nálunk volt ezekben a napokban. Délután újra indultak a fájások. Kértük Gréta barátnőjét, hogy jöjjön segíteni nekünk. A közelbe lakó barátunk, Géza pedig a hiányzó apukás-készletet vette meg. Az valahogy csak kimaradt a vásárlós körünkből…

Közben átgondoltuk, hogy hol legyen Máté ebben a helyzetben. Végül is maradt nálunk. Tudtuk, hogy Géza is, és Gréta barátnője is ott lehet vele még este.

Máté hogy érezte magát, mit észlelt a történésekből?

Az éjjeli akciót nem érzékelte. Jó alvó. Délelőtt Gréta ki se mozdult a szobából. Aztán Máté jött velem délelőtt vásárolni. Utána visszahúzódott a szobájába. Átbeszéltük, hogy mi történik épp és hogy mi fog történni.

Gréta, hogy viselte ezeket a fájásokat?

Alapvetően feküdt. Kereste a kényelmes pózt. Fájdalmas fájások voltak ezek már. Ekkor már a nőgyógyász is rábólintott, hogy menjünk be a Jánosba, maximum hazaküldenek.

Ekkor jött meg Géza a szettel. Volt már tapasztalata ilyen téren. Vitt már vajúdó anyukát kórházba, de az akció kellős közepe őt is meglepte. Gréta már görnyedve állt a folyosón. Fotó is készült róla. Örök emlék marad. Elindultuk. Endre pedig picivel később visszament Mátéhoz. Pedig nem is kértem erre, nem volt hozzá agyam. Túlteljesítettek. Nagy segítség volt számomra, hogy figyeltek Mátéra.

Mi várt Titeket a Jánosban?

Ugyanaz a folyosó, mint 12 évvel ezelőtt. Grétát bekísérték, én kint maradtam. Húsz percet várakoztam. Volt időm felidézni az emlékeket. Írtam Gézának, hogy mi a helyzet, ők is küldtek képet a pizzázó Mátéról. Nyolc körül lehetett. Egyszer csak kijött a nagyon kedves doki-nénink (már korábban áradoztak róla ismerőseink) és mondta, hogy a folyamat elindult. Ment is mindenkinek a kör-sms. Kérdezték hoztem-e papás-készletet. Hoztam… Felöltöztem. Bementünk a szülőszobára.

Innentől volt ismeretlen számodra a terep.

Igen, de igyekeztek segíteni nekünk. Nagyon profi volt mindenki. Most is, és amikor Máté született akkor is. A PIC-en is nagyon cuki volt már akkor, 12 éve is mindenki. A felnőttek mellékágon vannak, de a gyerekekkel nagyon kedvesek.

Fél 10 körül elkezdtek erősödni a fájások. Durvult a story. Az első zuhany kudarcba fulladt. Valahogy csak hideg víz jött, de később segített a szülésznő meleget csinálni. Gréta utána alapvetően feküdt, bár valamennyit azért mozgott is. Volt egy labda, néha arra helyezkedett.

Mivel nálad kipróbáltuk, tudtuk, hogy mi működik: kapaszkodott belém és csak lógott, én pedig hátulról masszíroztam a hátát, és néha csak úgy jöttünk-mentünk.

Te, hogy láttad kívülről magatokat?

Izgultam. Nem tudtam, hogy Gréta, hogy fogja kezelni ezt az egészet. A szülésznő nagyon jó fej volt. Javasolt technikákat. Gréta az elején eléggé feszült volt fizikailag. Lehetett látni rajta, hogy kezd fáradni. Mondta is, hogy fárad és, hogy nem tudja, hogy meddig lesz ez így jó. Akkor merült fel benne az epidurális lehetősége. De a szülésznő is látta, hogy a végére érünk fájdalomcsillapítás nélkül is. Gréta is megnyugodott, amikor bebiztosította magát. Csak a tudat kellett számára, hogy akár kaphat is ilyen jellegű segítséget.

Már 2-3 órája voltunk a sűrűjében, amikor egyre csak erősödtek a fájások, de volt egy pillanat, amikor egyszer csak azt mondta: „Beleveszem a levegőt a fájásba.”

Persze előtte is ügyesen csinálta a légzést, de akkor még volt benne valami feszültség a fájások alatt. De ezen a ponton lecsendesedett, és elkezdte a légzését figyelni, és belelazulni. Itt már nem beszélt hozzám.

Ült félig törökülésbe tett lábbal és csak meditált. Lement zenbe. Közben azért irányítgatott, hogy mit kér.

Ahogy mesélted, pont úgy volt: Először még beszédesebb volt Gréta, de aztán minimalizálódott a kommunikáció.

A „légyszi drágámból” csak legyintések maradtak. Kézjelek az ivásra, a legyezésre, szőlőcukorra.

Én pedig csak csináltam, amit kellett. Vicces lett volna reklamálni a stílus miatt… Közben aggódtam is, mert egész nap nem evett. Csak kora délután evett spenótot, de ekkor már tizenegy körül jártunk. Attól féltem, hogy elfogy az ereje. Banánt nem kért, csak szőlőcukrot.

Egyszer csak befordult és teljesen átalakult fejben. Megszűnt a reakciója a fájásokra. Lehetett látni a CTG-n is, hogy jön a fájás, de nem volt kifelé látható reakciója. Mindent befelé intézett. Közben varázsolt a kezeivel. Boszorkány. És olyan is volt, hogy teljesen csend volt. Csak a légzését hallottam.

Közben megbeszélte Esztivel, hogy s mint lesz a dolog. Várták együtt, hogy repedjen a burok. Mindeközben a hátán feküdt. Az esett jól számára.

Közben azt is mondogatta, hogy „A fájdalom jó.”. És valóban nem látszódott kívülről, hogy fájna neki. Pedig biztosan fájt, csak valahogy átalakította magában.

A burkot mikor repesztették meg?

Tizenegy körül. De már előtte erős fájásai voltak. Kétszer a vállamba is boxolt. Éreztem, hogy kezd durvulni a helyzet. Nyilván nem vettem magamra.

Szóval várni kellett picit a doktornőre (épp műtött). Amikor megjött, átbeszéltük, hogy mi fog történni. Majd megnyomta picit a burkot és abban a pillanatban slutty. Kirobbant a magzatvíz. Mentünk tovább. Jött lejjebb a baba.

Két megjegyzésből derült ki számunkra, hogy ha eddig fájt, akkor most még jobban fog. Én akkor már nem izgultam. Úgy láttam, hogy Gréta elképesztően jól viseli az egészet. Teljesen kész voltam tőle. Én pedig csak kiszolgáló személyzet voltam. Két fájás között jött a víz, a szőlőcukor, víz.

Ahogy mesélte nekem Gréta azért egyszer el is kellett kapnod.

Igen. Meglepő volt. A burokrepesztés után ülő helyzetben volt. A méhszáj ekkor már nem látszódott, de a baba még nem volt eléggé lent, ezért az álló helyzetet javasolta a szülésznő. Ettől valóban lejjebb ereszkedett Eszti. Viszont ez volt a legfájdalmasabb pont Gréta számára. Az első után feladta. Fekve szerintem bármeddig bírta volna. Vissza is feküdt.

Előtte korábban volt már, hogy megkérdezte, hogy még mennyi idő lehet hátra. Egy óra hangzott el.

Azt gondolta Gréta, hogy biztosan nem bírja ki. Bíztattam, hogy már másfél órája ebben az állapotban van, tuti, hogy ki fogja bírni. Akkor erre nem válaszolt, csak belemerült.

Ezek azok a mondatok, amik egy szülés sorsát el tudják dönteni. Ha valaki kap egy ilyen jellegű támogatást, megerősítést, attól nagy erőt kaphat. Ez a nagy fájás már tolófájás volt?

Igen, ez már az volt. Az állás után háton próbálkoztak aktív nyomással. Részletesen elmondta a szülésznő, hogy mit kell csinálni. Nem működött. A harmadik negyedik ilyen nyomásnál nagyon elfáradt. A szülésznő profin látta, hogy ez így nem fog menni. Leült Gréta mellé a kis sámlira – pedig már azt hitte, innen gyorsan megleszünk –  és közölte, hogy ő innen már nem megy ki, amíg nem lesz meg Gréta. Profi volt.

Technikát váltottak. Azt kérte a szülésznő, hogy ha jön a fájás csak engedje el magát. Az első ilyen fájásnál volt egy önkéntelen nyomása. Rögtön mondta a segítség: EZ AZ! Ezt kell megtartani.

Amikor jött a fájás, akkor ezt csinálta folyamatosan. Bele se szólt a szülésznő utána, csak szemlélte az eseményeket. És Eszti jött. Fél egy körül lehetett, amikor megjelent a pihés feje. Én pedig fogtam Gréta fejét, kezét. Szorított. Ennyit tudtam tenni és azt, hogy ott vagyok vele.

Amikor kinn volt Eszti feje, akkor volt egy nagy szünet. Az előtte lévő periodikussághoz képest hosszú idő telt el. Mindenki csak várt. Ekkor került sor a gátmetszésre. Gréta rákészült a következő összehúzódásra, megvárta a csúcsát és tolt. Utána már csak két nyomás volt és egyszerűen kirobbant a baba. Fantasztikus volt látni. Felemelték. Mellre rakták, sírdogált. Elvágtam a köldökzsinórt.

Kis csoda.

Igen. A szülésznő és az orvos is azt mondta, hogy számukra is nagy élmény volt ez a születés.

Ahogy kint volt Eszti Gréta rögtön röhigcsélni kezdett, hogy van egy gyerekünk. A második mondata már tipikus Grétás volt újra.

Jó lehetett újra visszakapni őt.

Igen, bár amit én érzékeltem belőle az az, hogy a felépülő fáradtságból, fájdalomból összerakott egy képet magának. Hős volt. Nincs rá jobb szó. Ennél jobban nem sikerülhetett volna Eszti születése. Semmi komplikáció nem volt. Még csak szúrni sem kellett a burkot. Egy egyszerű nyomásra repedt meg. Gréta profi volt. És ez nem mázli. Menetközben pakolgatta össze a tőled kapott infókat a szülésznőtől kapottakkal. Ezt a kettőt összefésülte és beleállt. Ja és varázsolt is hozzá egy picit. Gréta levezényelt mindent, és kinyomta ezt a gyönyörű babát. Csak a csodálás maradt.

Úristen, de gyönyörű! Teljesen kész vagyok! Olyan gyönyörű szája van.

Az előzmények miatt hatalmas katarzis lehetett számodra.

Igen. Két lehetőségem is lett volna rá, hogy megéljem. Máté születésénél és a szakmai utazásnál is. De a szülés pillanata, amikor a baba világra jön, az nem volt meg, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, vágytam rá. És most a saját kislányom adta meg ezt nekem. Minden tökéletes volt.

Azután gondolom Te is szembesültél a hülyekovid-protokoll-lal.

Igen. Egy órát maradhattam bent a szülőszobán, utána még egyet kettesben voltunk Grétával. Majd engem kiraktak. Viszlát Apa! Álltam döbbenten a folyosón, hogy még csak egyszer hagy öleljem meg és bújjunk össze újra. Hajnali öt lehetett. Hazamentem. Tettem-vettem.

Betakartam Mátét, és lefeküdtem aludni.

Olvasd el Gréta és az kísérő orvos Dr. Tilli Fanni történetét is!

A Beteljesülés a Jánosban – Eszti szüléstörténete bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Elindítottam a felvételt, vigyázz!

Ok, akkor elmesélem, mi volt. De minden nagyon gyorsan történt ám. Nem is volt idő ráparázni. Nem jött el az az idő, amikor már minden nap kérdezgeted, hogy mi van már, mikor jön. Most már tudom, hogy ez így fantasztikus volt.

Előző héten pénteken még nálam voltatok szülésfelkészítőn.

Épp időben. A következő héten pedig megvolt az összes kötelező munkaköröm. Ruhát tervezek. Bemutató volt sajtó-eseményekkel. Mindenkinek mondtam, hogy ez a kilépő bulim, utána már pihi van.

Mondjuk nem sokat pihenhettél…

Valóban felgyorsultak a történések. Szombaton volt egy családi esemény, ahol Milán, a férjem – aki amúgy fotós – megcsinálta az utolsó pocakfotókat. Aznap éjjel arra ébredtem, hogy iszonyatosan erős menstruációs görcseim vannak. Hasmenésem volt és hányingerem – as you know, hiszen mondtad pénteken… Csak lent fájt, épp, mint egy menstruációs görcs, de azért erősebb volt annál.

Ránéztem Milánra és így szóltam:

„Ugyan nem tudom, mik ezek, de szerintem pakoljunk össze… „, mert, hogy akkor még nem volt összekészítve a kórházi csomagunk. Közben felváltva jártunk a klotyóra. Bestresszelt ő is, hogy szülünk.

Összepakoltunk éjjel. Nézegettük, hogy milyen sűrűn jönnek a fájások. Akkor még teljesen random érkeztek. Reggel fél nyolcig jöttek folyamatosan, majd elcsendesedtek. Pedig az éjszaka végét már törökülésben töltöttem, annyira fájt. Támasztottam a fejem és két fájás közben aludtam öt percet, tíz percet, attól függően, hogy hogyan jöttek az összehúzódások. Közben próbáltam a fájásokat elviselni. Utólag tudom, hogy ezek a fájások semmik nem voltak, ahhoz képest, amik később érkeztek.

Reggel felhívtam a nőgyógyászomat, hogy izgi éjszakánk volt. Kikérdezett. Mondtam, hogy más nem történt a fájásokon kívül, azaz a magzatvíz nem folyt el, elvben a nyákdugó is a helyén volt. Mivel épp gyengültek a fájások ezért azt tanácsolta, hogy maradjunk otthon, mert ez még két irányba mehet. Vagy lassan abba marad, vagy visszajön és erősödni fog. Ebben az esetben szülés lesz. Ha így fog történni, akkor pihennem kell, mert fárasztó nap jön. Így egész délelőtt pizsiben nyomultam otthon, pótoltam az éjszakai kimaradt alvást.

Mikor indult el újra a folyamat?

Vasárnap napközben kettő körül tértek vissza a fájások. Egyre jött feljebb, már az egész pocakom fájt, és persze a derekam és a hátam is. Öt óra felé újra felhívtam a nőgyógyászt, hogy ez már nem olyan, mint éjszaka. Mert komolyabbak és rendszeresebbek. 5-6 perces fájások voltak. Majd sűrűsödtek három percesre. Akkor már hétrét görnyedtem.

Amikor elmondtam az orvosomnak, hogy csak öt percre lakunk a kórháztól, azt javasolta, hogy csak akkor menjünk be a kórházba, ha már 2-3 perces fájások vannak, amik már legalább egy percig tartanak.

Újra átnéztük a csomagot és akkor szembesültünk vele, hogy nincsen papás-szettünk. Nem bíztam abban, hogy a kórházban biztosan van automata, ezért ezen a ponton két barátunkat is riasztani kellett.

A szomszédunkban lakó haverunkat megkértük, hogy vegyen a Mammutban a gyógyszertárban apás-szettet. Géza nem értette pontosan a helyzetet. Elment, megvette. Gondolta, hogy utána feljön dumálni, kávézni, megbeszélni a baby shower bulim részleteit. Amikor fél hét körül megjött akkor szembesült vele, hogy mi történik.

Én már fel voltam öltözve, indulásra készen a cuccokkal, napszemüveggel a fejemen vártam, hogy mehessünk. Ő meg jött volna be dumálni. Sokkot kapott, amikor rájött, hogy épp szülünk.

És ki volt a másik barát, aki felétek indult?

Az egyik barátnőmet Pusztazámorról riasztottuk, mivel Milán fia, Máté ezen a héten velünk volt. Bár ő mondta, hogy 12 évesen mindent megold. Nem akart elmenni a Nagymamájához. Azt mondta, hogy ő lefekszik egyedül aludni, Milán meg úgyis haza ér éjjel valamikor, de ha nem, akkor majd elmegy egyedül iskolába. Számunkra megnyugtatóbb volt, hogy volt vele valaki.

Ez az időszak már az aktív vajúdás időszaka. Hogy bírtál egyáltalán elmenni a kocsihoz?

Hét óra körül mentünk végül be. Minden egyes lépcsőfordulónál fájásom volt. Meg kellett állnom mindig. Meglepődtek a Jánosban. Nem értették, hogy mit keresek ott. Május 30-ra voltam csak kiírva. Mondtam, hogy egyeztettem a nőgyógyászommal és az ő javaslatára indultam el. Kérdezték, hogy ki ő. Bevallottam, hogy nem ottani doktor. A Jánosba nem jutottam be. Ezért kénytelen voltam a sajátommal egyeztetni. Nagylelkűen megvizsgáltak azért és közben kérdezgettek:

–  Első baba?

– Igen.

– Hány percesek a fájások?

– Nem akartam korán bejönni, ezért megvártam a 2-3 perceseket.

Nagyon jó fej szülésznőm lett. Ő volt a kulcs, és a te szülésfelkészítőd. Az orvos is nagyon jófej volt. Nagy szerencsém volt velük.

Kik ők?

Mártfay Böbe és dr. Tilli Fanni. Nagyon cukik voltak. És volt még egy asszisztens, akit szintén Fanninak hívtak. Hárman voltak bent, és nagyon jók voltak így együtt is.

Amikor megvizsgáltak csodálkozva tapasztalták, hogy már kétujjnyira ki vagyok tágulva. Mégis felmerült bennük, hogy ha nem lakom messze, akkor akár haza is mehetek. Én már igazán nem szerettem volna autókázni, annyira nem voltam már jól. „Akkor borotválunk, CTG…”

Lassan az állami kórházakban minden kismama hozzászokik, hogy nincsen választott orvosa. Sikerült hamar egyeztetni az álláspontokat életed új szereplőivel?

Rögtön megkérdezték, hogy van-e szülési tervem. A fejemben volt, de mivel csak későbbre vártuk Esztit, így leírva nem volt semmi gondolat. Így szóban mondtam el a tervem. Azt, hogy szeretnék természetes úton szülni, és csak akkor szeretnék bármilyen beavatkozást, ha az orvosilag indokolt. ebben az esetben nyilván nem írom felül az orvos döntését, ekkor beszéljük majd meg, hogy mi fog történni. Elmondtam, hogy nem szeretnék oxitocint egyáltalán. Az epidurális érzéstelenítést nem zártam ki. Azt gondoltam, hogy ha annyira fáj, hogy nem bírom, és még kaphatok, akkor lehet, hogy kérni fogok. Mindent bekészítettek „just in case”.

A gátvédelem is szóba került?

Igen. Felajánlotta a szülésznő, hogy hoz olajat és segít benne. Megpróbál mindent elkövetni, hogy ne legyen gátmetszés, de ha úgy látják, hogy repedne, akkor vágnak. Végül vágtak is egy picit. De tényleg rögtön elkezdett masszírozni és végig nagyon odafigyelt rám.

Milán mindeközben Veled volt?

Nem. A jó magyar rendszer szerint, épp, amikor kellett volna nem volt ott. Azért is örültem, hogy velem jön, mert ő minden kérdésre tudja a választ. Csakhogy itthon kiültetik az apukát a folyosóra, hogy várjon kint egy félórát. Fogalma sem volt, hogy mi történik velem. (Persze közben minden ismerős nála érdeklődött, hogy mi van. Ő pedig semmit sem tudott mondani.)  Ültem a 2-3 perces fájásaimmal CTG-vel a hasamon és az összes papírmunkát nekem kellett megcsinálni. Mondták is:

„Nyugi Anyuka! Fájás közben nem kell beszélni.”

Akkor már két fájás között sem tudtam sokat beszélni, nem hogy közben. Aprólékosan kikérdeztek: Mi lesz a neve? Első terhesség-e? Ki hol lakik? Nyolcvan féle papírt kellett kitöltenem és aláírnom. Vicc volt. Mivel este volt és nyugi is, igyekeztem én is nyugodtan felfogni azt, ami történik épp: hogy két héttel hamarabb ülök a szülészeten. Közben igazán nem voltam ideges a papírok miatt, de utólag vicces, ahogy próbáltam a fájások között okosan válaszolni a kérdésekre.

Kaptunk egy szülőszobát. Kádas, zuhanyzós, tök jó szoba volt. Mikor elfoglaltuk volt bennünk némi bizonytalanság, hogy most akkor mit is kellene csinálnunk. Milán javasolta, hogy ugyanazt, amit otthon csinálnánk.

„Ok, akkor én most eszem.”

Régen versenytáncoltam. Akkor ismertem meg a saját működésemet. A versenyek előtt nem bírtam enni, de a verseny közben már tudtam, hogy ennem kell csokit, banánt, mindenfélét, hogy legyen energiám. Eddig a pontig – így a szülés közben is –  alig tudtam enni valamit. De most azt gondoltam, hogy jöhet minden két fájás között. Milán adogatta a falatokat. Mindig szóltam, amikor jött a fájás, hogy most ne, most igen, most jöhet…

Bejött a szülésznő. Rátett a CTG-re. Rám nézett, és azt mondta:

Gréta, ez így nem lesz jó. Kapkodod a levegőt. Ahhoz, hogy szépen menjen ez a story, ahhoz egy átlélegzett test kell, ami tele van oxigénnel. Erre van a babádnak is szüksége. Amit Te magadhoz veszel, ő annyit kap. Nyugodt babára és nyugodt anyukára van szükségünk.

Segített a megfelelő légzés kialakításában?

Igen. Mondta, hogy hogyan lélegezzek. Mélyen be, le a tüdő aljáig, bent tartod egy picit és nagyon lassan kiengeded. Megértettem. Jóváhagytam. De nem ment. Elkezdtem, de sehogy sem sikerült. Amikor később bejött és látta, hogy ez így nem pont az, amire gondolt, akkor felajánlotta, hogy menjek el zuhanyozni, mert a meleg víz jót fog tenni. Beültem a víz alá, és tényleg nagyon jó volt. Épp akkor kellett beülnöm oda. Melegítette a hátamat a víz. Ellazultam. Persze az idő haladt előre, a fájások is erősödtek.

Ekkor jöttem rá, hogy ez az egész csak akkor fog menni, ha elkezdek a légzésemre koncentrálni. Előtte azt gondoltam, hogy varázslás lesz majd a megoldás. Nyilván transzba esek. Mondogattam, amit Te is mondtál, hogy a fájás jó, a fájás a barátom, minden jó. Ezeket mantráztam, és közben próbáltam lassan lélegezni. De egyszer csak azt éreztem, hogy ez így túl sok energiát visz el.

Leültem és ráéreztem, hogy ezt egyféleképpen tudom végigcsinálni, ha csak a légzésemre koncentrálok. Valahogy kizártam a külvilágot.

Persze mindent érzékeltem. Láttam Milánt, ahogy nyomkodja a telefonját, küldi a képeket, mindenkivel kommunikál, de egyáltalán nem érdekelt. A szülésznő és az orvos is bejött időről időre. Mindig mondták, hogy mit kell csinálnom. Oda se néztem, de csináltam.

Próbáltam nem kiesni ebből a ritmusból, hogy beleveszem a levegőt a fájásba. Amikor jött a fájás iszonyatosan teleszívtam levegővel a tüdőmet. Lazított. Benntartottam és nagyon lassan kiengedtem. Ezt csináltam, amíg fájt. Csak erre koncentráltam.

A burokrepesztésig, ami legalább két óra volt semmi mást nem csináltam, csak ezt. Ültem a szülőágyon és lélegeztem. Mindenki tök kussban közlekedett körülöttem. Látták, hogy mit csinálok. A szülésznő, amikor bejött odajött és odasúgta:

Nagyon jól csinálod, csak így tovább. És kiment…

Milán tudott segíteni?

Igen. Kézjelekkel kommunikáltunk. Meg volt a kézjel a vízre és a legyezésre. Amikor épp nem kellett, akkor csak egy királynői legyintéssel jeleztem, elég. Hozzám se szólt. Tökre vette az adást, hogy most erre van szükségem. Némán odaadta a vizet, elvette, odaadta a szőlőcukrot, elvette. Legyezett, abbahagyta.

Mikor történt a burokrepesztés?

Tizenegy körül lehetett, amikor javasolták a repesztést. Picit vártunk azért. De lehetett látni, hogy minden jól alakul, hogy behelyezkedett a baba és el is kezdett forgolódni. Konkrétan látszott a hasamon, ahogy csavarodott bent. Mondták is, hogy nézzem meg magam is, hogy most épp, hogyan mozdul. Nagyon cuki volt. A kiscsaj bent úgy csinálta a dolgát, mint a kisangyal.

Milyen érzés volt a burokrepesztés? Mi történt azután?

Hozták a kacsát. Elmondták, hogy egy kis tűvel megszúrják a burkot és ki fog folyni a magzatvíz. Nem épp így történt.

Milán csak ennyit mondott: WOW!

A doki csak meg akarta nézni, hogy mi a szitu. Épp, hogy hozzáért, és akkor kirobbant belőlem a cucc. Mindenki nyakig magzatvizes lett. Még én is láttam, pedig én vízszintesen voltam akkor már.

Csak azt az egyet felejtették el mondani, hogy utána sokkal durvábbak a fájások. Az a kispárna tompít, amíg ott van. De egyszer csak nekicsúszott a gyerek a mindenemnek. Onnantól kezdett el hard core lenni a dolog.

Oh, és én sem beszéltem erről Nektek?! Ok, tudom, nem elég mindenre 120 perc… Hogyan tudtad kezelni ezt a változást?

Innentől kezdve még jobban oda kellett figyelnem arra, hogy csak a légzésemre koncentráljak. Tudtam, hogy, ha ezt elengedem, akkor nem tudom végigcsinálni. Ha szétesek, akkor még egyszer nem tudom összetenni magam. Tudtam, hogy nem szabad elfáradnom, vagy bepánikolnom.

Amikor nálad voltunk, akkor volt egy lufis gyakorlat. Sokkolt, hogy nem tudtam végigcsinálni. Felmértem általa, hogy a szülés nem az a story, amiben, ha elfáradsz, egyszerűen csak kilépsz és másnap folytatod. Nincs ilyen opció. Arra is felhívta a figyelmem, hogy lehet, hogy végesek a képességeim, és ha nem figyelek igazán oda, akkor nem tudom végigcsinálni.

Komolyan mondom, életem legfókuszáltabb projektje volt a szülés.

És végig ott motoszkált bennem, hogy ha nem tudok fókuszálni, akkor nem fog sikerülni. Ezt tolni kell, ezt csak így lehet.

Működött tovább ezeknél a fájásoknál is a technikád?

Nem igazán. Kb. Őrülten fájt. Igyekeztek új testhelyzetet javasolni, hátha könnyebb úgy. Felálltam, hogy beleguggoljak a fájásba. Az állásban várt első ilyen összehúzódásnál felordítottam és beleomlottam Milán karjaiba. Biztos voltam benne, hogy ez így nem lesz jó. Inkább visszafeküdtem az ágyra. Mindenki látta, hogy az állás, guggolás nem verzió.

Akkor azt gondoltam, hogy ez egy olyan fájdalom, amit már nem tudok elviselni.

Lehet, hogy nem mondtam Nektek, de a jegyzetben biztosan benne van, hogy általában, amikor egy kismama ezt érzi, akkor már közeledik a szülés vége.

És tényleg. Mert jöttek a tolófájások. Attól féltem a legjobban.

Böbe mondta, hogy ha jön a fájás, akkor fel kell húznom a lábam, nagy levegőt kell vennem, le kell szegni az állam (Milán tartotta a fejem). Szem, száj becsuk és hasprés. Tolsz lefelé, mintha kakilnál.

Ez volt az egyetlen dolog, amire képtelen voltam. Ráadásul korábban voltak enyhe aranyeres problémáim. Voltam proktológusnál is miatta. Akkor hívták fel a figyelmem rá, hogy nem jókor használom a záróizmaimat. Nem tudok jól elengedni. Ugyanez a probléma jelentkezett most is, amitől eléggé befeszültem.

De a gyöngy szülésznődnek erre is volt technikája.

Igen. Pár tolást próbálkoztunk így. Látta, hogy nem fog menni. Ha továbbra is erőltette volna, akkor biztos, hogy nem tudtam volna kitolni, vagy csak nagy gyötrelmek árán.

Nem is erőltette, három nyomás után azt mondta, hogy a következő fájásnál ne csináljak semmit, csak hagyjam, hogy jöjjön. Hagytam. Attól, hogy nem izmoztam bele magam, mint egy aerobik órán, megéreztem, hogy hogyan épül fel a fájás.

Hogy jön, elindul, megjelenik a kakiló inger és amikor nagyon erős lesz, akkor nem tudsz semmit sem csinálni, csak jó helyre tolni. Ja és persze figyeltem közben a légzésem.

Korábban csak a nyomásra figyeltem, de nem éreztem, hogy hol van az a pont, amikor természetesen érkezik magától az erő. Amikor megéreztem, hogy hova kell tolni, nagyon jó érzés volt. Megdicsértek, hogy ez így jó lesz.

Megjelent a haja. Szóltak Milánnak, hogy nézze meg. Sőt az én kezemet is odavezették, hogy megérintsem. Nem éreztem semmit, csak, hogy nagyon fáj és, hogy nyomni akarok.

Kb. az ötödik tolásnál tartottunk, amikor így szólt a szülésznő:

     „Jól van. Ez a mi gyerekünk. Ez már meglesz. Már itt van.”

Az egyik lábamat felrakták a szülésznő derekára, a másikat az asszisztens derekára. Elkezdtek széthúzni, hogy legyen elég hely. Mindenki fogta valamimet. Szóltak, hogy ez lesz az utolsó nyomás. Amikor kisuttyant belőlem a kiscsaj, az nagyon durva volt. Milán is csak ennyit mondott: nagyon durva. Ha jól emlékszem a hatodikra lett meg Eszti.

Mit éreztél utána?

Nem tudom elmondani, hogy milyen mértékben könnyebbültem meg.

Nagyon örültem, hogy kijött és, hogy jól van. Annak is örültem, hogy vége, hogy túl vagyunk rajta. Elkezdtem nevetni és mondogattam, hogy „Van! Hogy úristen de jó! Van egy gyerekünk!” Ez ment…

De még jött egy kis ez-az.

Igen kiderült, hogy vannak még fincsiségek. Mert a méhlepényt is ki kellett tolni. Előtte kaptam pici oxitocint, de az már nem volt vészes. Kijött szépen egyben a lepény. Nem zavart az oxitocin sem. A varrás már durvább volt. Ugyan kaptam érzéstelenítőt, de mindent éreztem. Mély öltések voltak. Bíztattak, hogy az utolsókat már nem fogom érezni, de mindegyiket éreztem. Mind a négy utolsót… NÉGY utolsó volt. Mindegy… Legalább támogattak benne, mondták, hogy nagyon szép lesz. Nevettünk, hogy ez lesz az új future-öm. Majd mindenkinek mondom, hogy nézd ilyen szépek a ruháim. És amúgy a gátam is gyönyörű… Vicces volt.

Rád rakták hamar Esztit?

Igen. Nagyon cuki volt. Milán vágta el a köldökzsinórt, amikor már nem pulzált. Fotó is készült róla. Mákos kompakt szülésem volt. Nagyon szépen épült fel. Tök jól szóltak hozzám, jó dolgokat mondtak.

Volt egy pont, amikor valaki beszólt a szülésznőmnek, hogy valami van a másik szülőszobában. Csak ennyit mondtam neki:

„Ne hagyj itt! Ne menj el!” Mire a szülésznő: „Innen én már ki nem megyek, addig amíg ez a gyerek meg nem születik.” És tényleg nem ment ki!

Biztonságban éreztem magam. Jó volt, hogy van ott valaki, aki magabiztos és ügyesen irányít. Igaz ők is láthatták rajtam, hogy kooperatív vagyok. Nem pánikoltam, hanem összeszedtem magam és azt csináltam, amit kértek. Ettől tudtuk szépen felépíteni az egészet. A szülész-orvos, amikor a szülés után bejött hozzám, ő is azt mondta, hogy milyen szuper szülésélmény volt számára. Hogy ez volt a legjobb szülése eddig a Jánosban. Mondtam, hogy nekem is. És nevettünk.

Minden jól alakult. Nem volt időm rápánikolni. Egyszer csak megtörtént. Nem kellett népjavallattokat használni, hogy mivel indítsuk be a szülést, mert jött magától. Eszti nem volt nagy, és a szülés közben ügyesen csinálta a dolgát. Milán pedig nagyon büszke volt rám, hogy ezt így végigtoltam.

Nem is tudod, milyen jó érzés végighallgatni a történeteteket. Annyira örülök. Kivételes szülésélmény.

Én csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Három napja vagyunk benn és még a csecsemősökkel is teljesen klappol minden. Pedig őszintén megvallva nem erre számítottam.

Az ilyen helyzetekre mondta férjem Anyukája, hogy ehhez azért két ember kell. Ehhez Te is kellesz, a Te hozzáállásod is…  

Ja, és még azt is el szeretném mondani, hogy nagyon jó, hogy elmentünk hozzád, mert több olyan információt kaptam attól az alkalomtól, ami nagyon kellett a szüléskor. Megismerhettem a saját korlátaimat. Ez kellett, ahhoz, hogy ne fogyjak el a szülés végére.

Így most már csak egy pici sárgasággal kell megküzdenünk és mehetünk haza. Most is épp kékfény alatt van Eszti. De jó, mert van előtejem. Ugyan picit kapott tápszert, mert a rendes tej még nem indult be. Látszott rajta, hogy nyügi, nem aludt jól. Ezért kapott 10 ml tápszert cici után. De sokat van mellen. Húsz perc itt, húsz perc ott. Nagyon ügyes amúgy. Nagyon szépen szopizik, és szuper szívó ereje van. Most már 20 grammot szopizott.

Az rengeteg pár naposan. Szuperek vagytok.

Minden összeállt. Annyira édes. Hosszúak a körmei. Milán halálosan szerelmes. De az egész nagyon kerek: hogy előbb jött, hogy a barátokkal indultunk el, hogy Milánnal mi jó pár vagyunk, hogy nem paráztam rá… ezekért mind nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert azért nyilván volt bennem félelem.

Amúgy mi a helyzet most a kovid fronton?

Az elég nagy szívás még mindig. Milán bent lehetett ugye a szülésnél. Utána megkaptuk Esztit egy időre, de amikor én négy körül a szobámba kerültem, Milán hazament, látogatni pedig nem lehet. Ki kell bírni ezt a pár napot, de remélem, holnap megyünk már haza, és akkor otthon mindent Milán fog csinálni.

…

És a non plus ultra miközben én szültem Géza és a párja Anna annyira bestresszeltek, mert szülök, hogy visszamentek a lakásba Mátéhoz és kényszeresen rendet raktak, mostak, takarítottak. Este tizenegyig ott voltak a gyerekkel. Milán azt hitte, amikor hazaért, hogy egy hotelben van. Tisztaság, rend, mosott ruha…

Olvasd el Milán és az kísérő orvos Dr. Tilli Fanni történetét is!

A Álomszülés a Jánosban – Gréta szüléstörténete bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Amikor láttad a felhívásomat, hogy szüléstörténeteket gyűjtök, akkor miért gondoltad, hogy jelentkezel rá?

Korábban szerettem volna én is dúla lenni. A dúla akihez károbban fordultam ez ügyben nem engedte addig a képzést, amíg nincs saját szülés élményem. Pedig fontos lett volna ez számomra. Ráadásul nevem is determinált: Ember. Örmény eredetű szó. Jelentése tavasz, bába.

Gondolom, amikor várandós lettél, akkor választottál is saját dúlát a szülésed kísérésre.

Igen, volt egy dúla jelölt. Sose felejtem el, amikor rátette a kezét a hasamra, akkor megéreztem azt az ősi asszonyi erőt, ami a fonóban jöhetett létre a régi időkben. Egy-két ösztönös mozdulatától meg tudtam pihenni, pedig nem ismertük korábban egymást. Csak összekapcsolt minket a szülés élménye. Férjem Péter nem szeretett volna dúlát. Túl sok ember lett volna már a szülőszobán az ő számára. Így a dúla jelölt végül nem kísért a szülésnél, de útravalóul bennem élt egy pár mondata és a fentebb említett érintés

Megtaláltad végül a nagy napra a női erőt segítségül?

Igen. Dr. X. volt az orvosom. Bíztam benne. Ő ajánlott egy szülésznőt. Jó érzéssel töltött el, mert fontos volt, hogy ők jól dolgozzanak együtt. Így könnyebben tudtam belesimulni a helyzetbe.

Fontos volt számomra, hogy a babám ölbe érkezzen, többszörös támogatásban.

Kata dúla is volt, igazi megtartó erő. Nagyrészt hozzá kapcsolódtam a szülés közben.

Ne rohanjunk ennyire előre. Mesélj a fogantatás körülményeiről!

Luca egy tervezett kisbaba volt. Péter, a férjem nyári gyermeket szeretett volna. Passzolt is, mivel

én mindig júniustól augusztusig virágzom. Akkor meleg van, és én nyílok, tágulok.

Péter októberben adta a magját.

Ritkán fogalmaznak így.

Ennek nálunk jelentősége volt. Péter volt életem második komoly kapcsolata. Szép szeretkezéseink voltak. Lelkileg is kapcsolódtunk, de ritkán hatolt belém, és akkor is óvszerrel. A magjára vigyázott. De egyszer csak megnyílt. Akkor éreztem először, hogy ő is szeretne gyereket.

Te már korábban is készen álltál volna rá?

Hónapokkal korábban már éreztem egy energia oszlopot az ágyam mellett. Tudtam, hogy egy erős lélek  jelenléte ez, aki csak arra vár, hogy testet ölthessen. Most már könnyebben beszélek erről, de 16-17 éve, ha ezt elmeséltem volna valakinek, a teljes értetlenségbe és falakba ütközöm. Így csak a naplómba írtam le, de korábban senkinek nem beszéltem róla.

Aki ennyire érzi az őt körülvevő energiát, annak biztos voltak más tapasztalásai is egy ilyen mély témával kapcsolatban. Neked volt más fontos élményed?

Amikor már megvolt az esélye annak, hogy fizikálisan megtermékenyüljek, az egyik reggel volt egy fontos álmom. Nagyon plasztikus volt. Sosem tapasztaltam ilyet, mintha nem is álom lett volna. Megjelent egy idősebb férfi nagy őszes szakállal, bordó ruhában, amilyet Jézus idejében a palesztínoknál viseltek a férfiak. Bot volt a kezében fényes, kacskaringós véggel. Olyan volt, mint Szent Péter. Így szólt: “megfogantál, lányod lesz”. Mire mondtam volna, hogy “De én fiút akartam…”, addigra eltűnt.

Azt gondoltam fiunk lesz. A férjemet képzeltem el piciben. Azt szerettem volna, hogy legyen sok kicsi Peti.

Sok ideig erről az álomról sem tudtam beszélni. Olyan volt, mint egy jelenés.

És nem sokkal később tényleg megfogantál.

Egyik éjjel Péter ölbe vett, és bevitt a hálószobába. Nagyon szép élmény volt.  A fogantatás utáni reggelen éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Hamar igényelte a hasam a kezemet. A környezetem is megváltozott. A férfiak, akiktől nem számítottam rá, vonzódást kezdtek érezni felém. Valami megváltozott. Más lett a kisugárzásom.

Hogyan készültetek a szülésre?

Nagyon foglalkoztatott a szülés. Alaposan felkészültem és  Kata is segített. Én lebegtem a várandósság rózsaszín felhőjében és persze a félelemben is. Kata pedig segített földön maradni. Behozta az életembe az olajokat.

Illetve elmentem Raffai Jenőhöz Baba-mama kapcsolat analízisre. Egészen pontosan láttam előre Lucát, hogy hogy néz majd ki, hogy milyen mozdulatai lesznek. Mindent láttam előre. Az első találkozásunkat is fel tudom idézni:

Úgy képzeltem el a méhlepényt, mint egy érett, zaftos, ízes tápláló barackot, ami egyszer csak kinyílt, és láttam, hogy háttal ül valaki, egy cuki kis babapopsival.

Azelőtt is érzékeny voltam, de akkor még inkább az lettem.

Mindeközben fizikailag is készültem rá. Húsevő lettem az első három hónapban. Pedig előtte havonta kétszer ettem húst. Majd megállt ez a folyamat, és semmi húst nem kívántam többet.

Hastáncoltam. Jártam intimtornára. Masszázs olajat használtunk. Voltunk szülés felkészítőn is, de talán Péternek jól jött volna több vagy másfajta segítség is.

Hogyan viszonyult Ő a várandóssághoz, a szüléshez?

Egyfajta természetességgel készült. Úgy gondolta, hogy, ha teret adunk neki, akkor jön. Nem gondolta, hogy bármi gond lehet. A szülést is így élte meg. Gondtalanul. Lehet, hogy keveset panaszkodtam…

Mégis azt gondolom, hogy nagyon kell figyelni az apukára. Az anyuka benne van a flow-ban, de az apa nem biztos. Lehetnek nála is tudatalatt feldolgozatlan élmények, akár az ő születése, vagy rendezetlen kapcsolata az édesanyjával. Azt is meg kell tanulnia egy apukának, hogy mit kezd egy érett nővel, egy gömbölyödő feleséggel, egy babás asszonnyal. Nem (csak) szexuális téren, hanem lelkileg is. A dúlának nem csak azt a szerepet kellene vállalnia, hogy az anyával foglalkozzon, hanem, hogy felmérje az apát. Az anyának a gyerekre kell figyelni. Az ő megtartó ereje a baba felé irányul, de az apa sokszor egyedül lehet.

Nem is rossz ötlet. Felvetem, hogy szerveződjön egy képzés apatársi segítő témában…

Amikor elindult a szülés nem vette komolyan. Még aludt volna. Már délután hánytam egyszer. Nyílt a száj, nyílt a méhszáj.

Sokszor kezdődik a vajúdás, enyhe hasmenéssel, hányingerrel, hányással. Ez volt az első jele a vajúdásodnak?

Olyan érzéseim voltak, mint amikor 12 és fél évesen fél éven keresztül még nem jött meg a menstruációm, de jöttek a furcsa  tünetek. Fura érzés volt. Fura hányinger. Ez a nap visszahozta a régi emlékeket. Ebéd után 3-4 körül hánytam is, ekkor már biztos voltam benne, hogy elindult a szülés.

A rosszulléted után jöttek is a kontrakciók?

Össze-vissza jött minden. Péter irogatta. Közgazdász. Én utálom a matekot. Nem érdekel. Tudtam, hogy nem lesznek rendszeres fájásaim. És tényleg össze-vissza is jöttek. Nem is fájások voltak ezek, nem görcsök, hanem  mindent elsöprő hullámok.

Hogyan tudtál otthon megbirkózni ezekkel a hullámokkal?

Volt otthon egy nagy zöld labdám. Azon ugráltam ülve, miközben magyar népdalokat énekeltem.

Majd felálltam, és elkezdtem néptáncolni. Erősen toltam bele a talpamat a földbe, énekeltem a ritmusokat. Belőlem ezt hozta ki. Nagyon tetszett az ütem. Ütem, zárok, ütem, zárok. Be tudtam tagozódni egy ritmusba.

De volt, hogy hastáncolni kezdtem. Csináltam a teve mozdulatokat, de attól nagyon felerősödtek a hullámok, így maradt a ritmus. Az megtartott. Eközben rengeteg vizet ittam.

Majd hívtam Katát, de nem vett komolyan. Nem hitték el, hogy elindult Luca. Csak később, amikor meghallották, hogy nem tudok beszállni a kád meleg vízbe, akkor mondták, hogy most…

Pedig én pontosan tudom, hogy mi történik. Nagyon erős testtudatom van. Sejt szinten tudom, érzem, hogy mi, hogy zajlik bennem. Ez a képességem csak van, ez egy ajándék. Az orvosok tök jók voltak, de spirituálisan mégsem volt meg a rezgés közöttünk. Miért lenne az élet mindig olyan, ahogy levan írva.

Utálom a statisztikákat. Az élet nem statisztika. Én Ember Éva most így érzem: Szülök. Onnan tudom, hogy hánytam.

Ha mellettem akkor lett volna valaki, az segítség lett volna. Azt éreztem, hogy nem vagyok biztonságban lelkileg. Pedig közben tudtam, hogy ez a gyerek meg fog születni, és hogy egészséges lesz.

Közben mégis egy légy zümmögése is olyan hatással volt rám, mint máskor egy Bach koncert. Úgy éreztem magam, mint egy újszülött.

Minden rezdülés, illat, forma, szándék felerősödött. Arra vágytam, hogy legyen egy selyem, ami körbeölel, hogy tudjak befelé magam lenni. Kénytelen voltam fegyelmezettnek lenni. Hajnali fél kettőkor elindultam a kocsihoz, Péter még akkor is bizonytalan volt, azt gondolta, hogy ez még nem az. Nem tudott a segítségem lenni. És itt vesztettem energiát, holott támogatásban akartam ringatózni. Nem haragszom rá, nem tartott ott, hogy értette volna, mindkettőnknek első gyermeke érkezett, de jobb lett volna, ha van aki teljes mértékben akkor ott megért és hisz nekem. Bementünk a kórházba. A magzatvíz még nem folyt el. Megvizsgáltak. A méhszáj 3-4 ujjnyira volt nyitva. Akkora már komolyan vettek.

Egyedül Anyukám érezte a hangomon korábban is, hogy elkezdődött a szülés.

Mi segített a kórházban?

Az Elsősegély cseppek voltak számomra a legfontosabbak és a víz. Használtam homeopátis szereket is.

Mik ezek a cseppek?

A Bach-virág terápia alkotása. Olyan virágok esszenciája, energiája, ami abban segít, hogy megmaradj a tudatodnál, hogy ne ess pánikba. Sokat segített.

Nem lett volna jobb épp elveszíteni a tudatodat, persze pánik nélkül?

Nekem, nem.

Két állapot között voltam. A tudatos énem és a testem kapcsolatban voltak, de én magam folyamatosan ég és föld között jöttem mentem. Lajtorja voltam.

Hogy segített Kata?

Nyugodt volt. Masszírozta a hátam. Én pedig közben azt éreztem, hogy az óceánnál állok és csak jön a hullám, és nem jó belefeszülni. Még bele sem nyugodtam az egyikbe, jött a következő, hatalmas lendület. Nem tudom behatárolni, hogy mim fájt, csak azt, hogy életem legnagyobb beavatásán vagyok.

Számítottál erre az erőre?

Az ötödik hónaptól egy barátnőm elkezdte mondogatni, hogy ez nagyon fog fájni. Haragudtam rá ezért. Ő pedig csak mondta, mondta, mert szerette volna, hogy felkészüljek rá. Ugyanis ezt így senki nem mondja el: ***-ra fáj. Nagyon fájt ez a mondat. Hogy lehet ezt mondani a szülésről?! Neki vagyok a leghálásabb, mert igaza volt, védeni akart és a realitásban tartani, tényleg iszonyatosan fájt. Elementáris erő volt.

Tudtam, hogy a legegyszerűbb, ha beleúszom. Árasszon el, mosson át, tekerjen be! Hagyom magam. Ez a döntés segített a szülésben.

Csak húztam le Péter nadrágszíját, kapaszkodtam. Álltam, és nemvárt balett mozdulatok jöttek. Az orvosom súgta is Katának: “Nézd csak, milyen érdekesen szül az Éva.” A lábam pliében volt lábujjhegyen. Közben ittam, pisiltem, ittam pisiltem. Kata hagyta, hogy ott történjen mindez, ahol vagyok. Örültem, hogy így lehetett. Nem véreztem. 10 évesen láttam egy filmet, ahol egy anyuka a szülés közben elvérzett, azóta féltem tőle. Talán egy Jókai regény volt. Erre a félelmemre is készültem megfelelő homeopátiás szerrel.

Volt egy pont, amikor Péter fotózni szeretett volna. Nem esett volna jól. Szerettem volna inkább nélküle lenni akkor. Nem volt erőm ezt elmondani. Balázs kedvesen nyugalomra intette, ez jó volt.

Pedig ez teljesen normális. Sok vajúdó anyában megfogalmazódik ez az érzés. Más fajta energiák kellenek akkor.

Jó team voltunk, de Péter kívülálló volt. Nehezen tudott mit kezdeni a fájdalmammal, a szenvedéssel. Talán sokkot kapott. Pedig szép és könnyű szülés volt. De neki sok(k) volt. Ezért folyamatosan dicsérték is. Nem engem, hanem őt. Ez vicces is így utólag. Érezték, hogy én tettem a dolgomat, de neki nagy szüksége volt rá.

Szóval tudtam, hogy állni akarok. Álltam és mozogtam.

Állva is történt a kitolás?

Egy idő után picit lejebb ereszkedtem. Négykézláb ringattam magam, egyre közelebb a megtartó talajhoz. Kata ritkán szólt, mély nyugodt hangján. Eljutott hozzám. Berezonált. Ő javasolta, hogy térdeljek le. És azt is, hogy,

ha szeretném, akkor érintsem meg a babám. Oda vezette a kezemet a fejéhez. Luca még bent volt, a kelyhem nyílásához értem és éreztem a meleg buksiját. Az első érintés,- Vele- mai napig őrzöm az ujjaimban. Éreztem a lüktetést. Nagy erőt adott a küzdelem közepén.

A vége felé valaki elkezdett uffogni. Azaz csak olyan volt, mintha más adta volna ki ezt a hangot, lassan észleltem, hogy ez én vagyok. Kint is voltam, bent is voltam a testemben. Úgy szültem, mint az indián nők. Egy idő után leguggoltam. Egy pici sámli került észrevétlenül alám, Péter pedig mögém. Hálát éreztem, követve vagyok, biztonságban vagyok, én irányítok a babámmal közösen, mi vagyunk fontosak.

Nehéz volt a kitolás, de én emelhettem fel Lucát.

Később kiderült, hogy azért is volt ilyen nehéz, mert a karja a buksiján volt, mint aki gondolkodik.. Ez megmagyarázta a fájdalamamat, mert úgy éreztem, hogy a leginkább a csontom fájt. Fél kettőre értem be. 4.18-kor bújt ki Luca. Hosszú volt a kitolási szak. Fájdalmas volt. Vágni nem kellett, picit repedtem. A méhlepényhez alig maradt erőm. Megnéztem. Gyönyörű volt. Luca addig Péternél volt addig.

Luca rögtön felsírt?

Csak nézelődött. A gyöngéd születéseknél így van. Persze az Apgárját ezért lepontozták.

Milyen kórházi napok jöttek?

Nehezek. Beraktak egy szobába egyedül. Nem jött oda senki. Nem mutatta meg senki a szoptatást. Volt, hogy nem tudtam, hol van Luca. Besárgult. A gyerekorvos mindenbe belekötött. Mély depresszióba kerültem ettől. A nagy örömtől le a pokol bugyraiba. Szakadékot éreztem a Szent Imrében a szülészet és a csecsemős részleg között. Sok sebet szereztem akkor, épp a legérzékenyebb időszakomban. Nem a szülés volt nehéz, hanem ez az időszak. Ha sok pénzem lesz, szülőotthont fogok alapítani.

Otthon jobban érezted magad?

Mozartot akartam hallgatni.

Fel kellett nőni anyává. Meg kell szokni a gyereked, magadat. Ehhez idő kell. De minden érzés, minden félelem normális. Nem kell tökéletesnek lenni. Mindent tudunk, csak segíteni kell elérni ezt a tudást.

Nekem ebben Raffai terápiája segített. Sok nőtől ezt elveszik ennek a megismerésnek a lehetőségét.

Terveztetek testvért Luca mellé?

Volt két vetélésem Luca után. A másodiknál műteni is kellett. Luca rosszul viselte. Úgy láttam, Péter nem volt olyan lelkes. Ráadásul akkor már láttam, nem lesz egy életen át a párom. Péter zárkózott ember volt. Én pedig Lucás várandósságommal egyre csak nyíltam. Ő pedig egyre jobban bezárt. Azt hiszem érezte a lelkem, nincs most másik gyermekre erő, mert más feladat jött.

Elmeséled Luca történetét?

Luca hét évesen meghalt. Három és fél évesen diagnosztizáltak nála Wilms tumort. Először azt hittük, lágyéksérv. Nem az volt. Luca átlépte a kaput. Meghalt.

Amikor először meséltél erről nekem, a lányom épp ennyi idős volt… Elképzelni sem tudom, hogy min mentetek keresztül. Különleges radarjaiddal tapasztaltad ekkor, hogy a szülés, megszületés és a halál, a távozás egy minőség is lehet?

Ugyanazok a mechanizmusok indulnak be egy távozó léleknél is, mint a szülésnél. Ugyanazt a szülést éltem meg csak visszafelé. Szép és meghitt folyamat volt. Ide születünk és vissza is születünk. Érzékeltem az energiákat, a fényt. Nagy beavatás. Méltóan tudtam visszakísérni. Ez a folyamat is egyfajta dúlaság volt. Kísérni kell. Azért, mert halál, azért még nem szörnyű. Ezt én mondom, aki átéltem. Olyan szeretet tapasztaltam, amit a szülésnél sem.

Amikor meghalt nem hordtam feketét. Nem gyászoltam. Léteztem. Mertem létezni.

Olyan temetése volt, mintha egy esküvő lett volna. Furcsán néztek rám, hogy miért nem pusztulok bele. Hibásnak tartottak ezért a hozzáállásért. Pedig Nobel-díj járt volna mindenkinek, aki ebben a folyamatban részt vett.

Lucának, az orvosoknak, akiktől jót kaptunk, a nővéreknek, az apukájának és nekem is. Mert ez a legnehezebb, ez a rend ellen van. A gyermekedet szenvedni látni és eltemetni. Tartottam magam. Lucáért tettem, hiszen, ha maradtam, akkor oka van. Nyilván belehaltam, de tartanom kellett a családomat, anyut, aput, öcséméket.

Akkorra Péterrel már külön váltunk és magam voltam a legnehezebb részeknél Lucával.. Nagyon nehéz volt egymagam vinni a teljes felelősséget. Luca halála után azt éreztem, én adok mindenkinek erőt, ha én felállok, követnek,… ez végtelenül nehéz volt és sokáig csak a testemet hordoztam, hosszú évekig,.. de valahol azt éreztem a Lányom a Tanítóm, ha utánamegyek, értelmetlen a menetele.

Péterről keveset meséltél, csak annyit, hogy elváltatok. Nyilván Luca betegsége közrejátszott ebben.

Igen. Nem tudta kezelni ezt a helyzetet és folyamatosan tágult a szakadék kettőnk között. Tehetetlen voltam, a gyermekem és a kórház minden energiámat elvitte. Azóta rendeztük a kapcsolatunkat. Ez jó,.. és nagyon kell a megbocsátás, megértés, elfogadás. Van egy lánya. Hasonlít Lucára.

Közelről, túl közelről is ismerted meg a halált. Mi volt a legnagyobb tapasztalásod ezekben a nehéz élményekben?

Ha nem integráljuk a halált az életünk részeként, nem tudunk élni. Meg kell tanulni elfogadni.

Mindenki meg fog halni. Aki itt él a földön, mindenki kilép innen. . Egy csónakban evezünk. Mind egyek vagyunk. A szeretetre és az elfogadásra kell nevelni egymást, mert nem tudjuk kinek mit tartogat az élet. Az élet csodálatos és nagy lehetőség. Érdemes jól élni, de megtanulni jól  szeretni, az egy nagy feladat.

Különleges életed lett. Nagyot változtál Luca elvesztésével?

Alapjaiban nem változott az értékrendem. Előtte is tudtam és éltem, hogy a pillanat, az ember, a szeretet a fontos. A világ és benne az emberek viselkedése volt borzalmas sokszor,.. nem maga a betegség volt a legnehezebb, hanem az az üresség, meg nem értés és hidegség amit egyes emberek adnak. A kirekesztettség, mert félnek találkozni egy olyan édesanyával, akinek angyal a gyermeke. Ez nagyon nehéz. Nekem nem az a másság adatott, hogy  lenne homoszexuális a családomban vagy  autista. Az én másságom az, hogy a gyermekem meghalt. De nem vagyok más. Ugyanolyan vagyok. Szeretek élni, dalolni, szeretkezni, és én is vagyok dühös. Egy ember. Én már így vagyok kerek. Duzzadok az energiától. Bennem van minden szín. Álltam az Odaát kapujában és visszajöttem. A Gyermekemet akit a világon legjobban szerettem ott el kellett, hogy engedjem, az ő útjára, ezt a döntését tiszteletben tartva…Végtelenül nehéz ez. Hosszú út volt… Itt vagyok túl éltem. Élet vagyok, a nevem, Éva.

Igyekszem a saját életem dúlája lenni.

Luca

A „Olyan szeretetet tapasztaltam, amit a szülésnél sem.”- Éva története Lucáról bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.