"Az egész élmény nagyon durva, tehát az a minimum, hogy biztonságérzeted legyen." - Klári története Arti születéséről - Kardos Zsuzsa
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
1429
post-template-default,single,single-post,postid-1429,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

“Az egész élmény nagyon durva, tehát az a minimum, hogy biztonságérzeted legyen.” – Klári története Arti születéséről

“Az egész élmény nagyon durva, tehát az a minimum, hogy biztonságérzeted legyen.” – Klári története Arti születéséről

Ha szülsz, akkor transzcendentális állapotban vagy. Ilyet nem sűrűn tapasztalunk. Fáj minden. Közel kerülsz a halálhoz. Kemény érzések. Sokkhatás a testnek. Nem tudsz kontrollálni. Elmegy az eszed.


Mit tudsz a saját születésed körülményeiről?

Nem sok mindent. Második gyerek vagyok. Hamar jöttem a tesóm után. Kisebb sokk volt a szüleimnek. Természetesen jöttem a világra. Képzeld ismerem a nőgyógyászt, akinél születtem! Egy házban lakunk. Volt, hogy együtt buliztunk a gyerekével. Egyszer megemlítettem neki egy buliban, hogy az apukájánál születtem. Mire Ő rögtön rávágta, hogy nem én vagyok az első, aki bejelenti ezt számára.

Különleges lehet a szülészorvosok gyerekeinek az élete. Én urológus lánya vagyok. Az sem könnyebb… 😊 Foglalkoztál a terhességed előtt a szülés témájával?

Gyerekként nem. Csak azt tudtam, hogy szeretnék családot. Egy vagy két gyereket, ahogy a társadalom megkívánja. Felnőttként egyszerűen csak azt gondoltam, hogy a szülés egy természetes dolog, az élet része. Nem kell túlgondolni. Majd, ha arra kerül a sor, akkor megszülöm a gyerekem.

Hogy éltétek meg Arti érkezését?

Tudod vannak az ősanyák, akik nagyon szeretnének gyereket. Én is szerettem volna, de nem volt bennem olyan mélyen ez az érzés. Egyszer a keresztanyámnak mondtam is, hogy majd akkor lesz gyerekünk, ha úgy érzem, ha egyik nap majd felkelek és akarom. Azt mondta, hogy ilyen nem lesz. És nem is volt.

Helyette?

Helyette 5-6 év együttélés után Rolival, a férjemmel leültünk és kettőnk közötti business tárgyalások közepette született meg a döntés. Azt gondoltuk, hogy sok idő lesz mire összejön, ehhez képest azonnal érkezett Arti.

 

Nem voltak nagy filmjelenetek, ahogy könnyes szemmel örülünk, mint az amerikai filmekben. Nem voltunk olyan vidámak. Ilyen is van, csak erről senki nem mesél. Nem tudtuk mit kezdjünk a helyzettel.

 

Mi jött utána?

Elkezdődött a teljesítménytúrám. Nagy stréber vagyok. Beleástam magam a témában. Rengeteget olvastam, tanultam róla. Fókuszáltan figyeltem a terhességre. Előtte azt gondoltam a terhességről, hogy ez egy áldott állapot, hogy egész nap csak simogathatjuk a hasamat, hogy milyen jó dolog lesz. Ehhez képest négy hónapig hányingerem volt. Alig bírtam valamit enni. Nem éltem meg egy fantasztikus dolognak a terhességet. Nem élveztem, csak azt, amikor mozgott a kicsi a hasamban. Amúgy az volt bennem, hogy csak legyen minden kurvára rendben. Odafigyeltem magamra. Nem mentem bikram jógára már, nem rohangáltam, próbáltam elcsendesedni. Gáborjáni Rékához jártam jógára. Akkor már lecsengett bennem a spirituális vonal. Ahogy ő tartotta az órákat pont jó volt számomra. Együtt jógáztunk és minden óra után volt közös beszélgetés arról, hogy ki hogy van, megosztottuk egymással, hogy ki hol tart.

Te hol tartottál?

Nekem meg kellett birkóznom azzal a ténnyel, hogy fiam fog születni. Lányt terveztem. Emlékszem Rékának is mondtam, hogy milyen jó azoknak, akiknek lánya lesz. Visszagondolva butaság volt. Éretlenebb voltam. Kellemetlen lehettem. Nem tudom, mit gondoltak rólam. Mindegy is már.

Szóval stréber vagy. Mivel készültél a nagy napra?

Zenével, Stadelmannal, Panarom olajokkal. Gátmasszázst csináltunk itthon Rolival, mint a jó iskolások, hogy elkerüljük a gátmetszést. Utáltam. Szerintem azt senki nem is szereti. Nagyon szerettem viszont a fitoterápiát. Málnalevél teát, csalán teát ittam. A palástfű teát a mai napig is iszom. Ezeket mixeltem, ahogy épp kellett. A szülésre pedig vittem magammal az illóolajokat. Apás szülésre készültünk.

Fejben is készültem a szülésre. Azt éreztem, hogy nem akarom beleengedni magamat ebbe az egész helyzetbe, hanem kézben akartam tartani mindent. Vigyázni magamra. De most is ilyenek vagyunk. Mindent a királyért, Artiért. Ő a “boss”, mi pedig a szolgái vagyunk. A terhességnél is így volt. Nagyon szerettük volna, hogy jó legyen számára.

Egyértelmű volt, hogy kórházban szeretnél szülni?

Nem. El kellett döntenem, hogy mi ad komfortérzetet.

 

Fontos, hogy tudd, hogy mitől érzed jól magad. Az egész élmény nagyon durva, tehát az a minimum, hogy biztonságérzeted legyen.

 

Épp ezért gondolkoztam el az otthon szülés lehetőségén, de végül egy felkészítő alkalomra sem mentünk el, mert azt éreztem, ha bármi gebasz van, akkor nem ad kellő biztonságot, hogy majd  kijön a mentő. Minden másodperc számíthat. Ezért döntöttem a kórház mellett. A Szent Imre választása fontos volt, mert ott a legkisebb a császár aránya, így nagyobb esélyem volt a természetes szülésre. Mindenki természetesen akar szülni és nekem is igazán fontos volt ez.

Ahány ember, annyi stílus. Más ugyanezt mondja a császárról.

Ma már azt gondolom, hogy mindegy. Jöjjön ki, legyen meg. Legyen egészséges. Én természetesen szültem, de másnap már programozott császárra esküdöztem.

Hogyan választottál orvost?

Az SzTK-ba jártam egy nagyon aranyos dokihoz, de ő sajnos nem vállalt szülést. Viszont ajánlották Dr. X.-t. A kerületből szinte mindenki nála szül. Nem volt aranyos, de azt gondoltam, mindegy nekem, csak profi legyen. Kibírom. Egyáltalán nem volt vicces ember, de azt hitte magáról, hogy az. Ez volt a stílusa.

Választottál szülésznőt is?

Igen, azt, akivel az orvosom párban volt. Nehezen, de sikerült vele a szülés előtt találkozni. Átbeszéltünk mindent. Hogy alternatív szülőszobába szeretnék szülni és természetes úton. Átbeszéltük, hogy ott lesz a szülésemnél és segít. Végül nem jött mondjuk időben, de erről majd később…

Hogyan indult be a szülés?

Egy kismamajóga-oktató barátnőmtől tanultam mudrákat. (Ezek kézjelek, a kézfejek szimbólikus erővel bíró tartásai.) Ezeket használtam. Én tényleg lejöttem már a spiritualitásról, de ezek a mudrák működtek. Használtam őket. A mudrák segítségével azt kértem Artitól, hogy időben szülessen. Nem szerettem volna még egy hétig nagy hassal jönni-menni. És az is fontos volt, hogy Arti akarjon megszületni. Hogy nehogy elakadjon a szülőcsatornában, hogy tényleg akarjon kijönni.

És akart jönni?

Igen. 17.-re vagy 19.-re voltam kiírva. Arti 18-án született. Valahogy aznap fáradtnak éreztem magam. Azt gondoltam, hogy a hétvégén biztosan szülni fogok már. Összeszedtem magam, készültem rá lélekben, lezuhanyoztam. Amikor jöttem ki a zuhanyból, akkor vettem észre, hogy szivárog belőlem valami, valami picit véres folyadék. A Stadelmann könyvben olvastam, hogy ha pirosas vagy zöldes valami jön, akkor azonnal menni kell a kórházba. Én nem akartam bemenni. Nem is gondoltam, hogy ez magzatvíz lett volna.

Talán a nyákdugó.

Lehet. Mi mindenesetre nem kapkodtunk. Annyira mondták korábban, hogy ne induljunk el a kórházba túl hamar.

Vonakodtam tőle, hogy felhívjuk a szülésznőt, nem akartam zavarni. Ma már tudom, hogy hülyeség. Ez egy szolgáltatás. Nyugodtan fel lehet hívni. Ezért van.

 

Végül felhívtuk. Megbeszéltük, hogy 20 perc múlva találkozunk a kórházban.

Mi várt a kórházban Rád?

A Szent Imrébe sajnos nem jöhet be a vajúdóba Apuka, így egyedül mentem be. Leültettek egy műanyag székre, rám rakták az NST-t. Ezen a ponton olyan erős fájásaim lettek, hogy beszélni sem tudtam. A szülésznőm pedig csak két óra múlva jelent meg, addigra én már mindent lemenedzseltem. Nagyon kemény volt.

Készültem müzliszelettel, szőlőcukorral, csokival. De azért ezek nem pont úgy történnek, ahogy elképzelted, hogy csakúgy elkezdesz csokizgatni… Mivel tudták, hogy én valamelyik szülésznőhöz tartozom ezért nem igazán foglalkoztak velem. Tudták, hogy én majd neki fizetek. Néha bejött egy-egy nővér, de amúgy teljesen egyedül voltam, tökre kivoltam.

Valamelyik szülésznő azt mondta, hogy ha én már most ennyire ordibálok, ha már most ennyire kivagyok, akkor mi lesz később?! Hogy akkor ez így egy nagyon durva szülés lesz. “Köszi szépen, kurva jó. Meghoztad hozzá a kedvem!”

De ez elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ebben az egészben én tényleg teljesen egyedül vagyok. Ezt a gyereket nekem kell megszülni, még ha valaki segít, akkor is. Összekaptam magam. Javasolta, hogy kezdjek el a légzésemre figyelni és a jógaórákról ismert aranyfonál légzést használjam. Hirtelen azt se tudtam, hogy az, hogy van. Mint egy kisiskolás kértem, hogy gyorsan vegyük át. Elmondta. Elkezdtem aranyfonalazni. Bár mindenki mondta, hogy az egy szuper technika, de a szülés előtt pont nem néztem át. Nem gondoltam erre a technikára. Azt se tudtam, mi ez gyakorlatban.

Viszont megmentette az életem. Csak erre figyeltem. Az, hogy ez a szülés nem lett egy nagy káosz, hogy a kezemben tudtam tartani a dolgokat az ezen a légzéstechnikán múlott..

Papírmunkát itt a vajúdóban végezted el?

Gyönyörű volt. Elém raktak egy tíz oldalas szerződést. Azt gondoltam, talán mégis jó lenne elolvasnom. Aztán rájöttem felesleges. Amikor hazaengedtek minket, láttam a papírt és rajta a remegéstől összezavarodott aláírásom…

Hány perces fájásaid lehettek ekkor?

Talán 3 percesek. Az épp aktuális szülésznő javasolta, hogy menjek picit a zuhany alá és ücsörögjek a labdán. Ekkor jött meg két órás csúszással a választott szülésznőm, aki nagyon megdicsért, hogy milyen jól csinálok mindent. Szívesen megkérdeztem volna, hogy hol volt, de nem akartam magamra haragítani azonnal.

Rögtön mondta, hogy igen tudja, hogy homeopátiát szeretnék. Mondtam, hogy nem. Hanem olajokat, ahogy megbeszéltük. – „Ja tényleg…” Csepegtetett a kezemre olajat. Azt szagolgattam, sokat segített.

Éjfél-egy körül együtt mentünk már az alternatív szülőszobára. Akkor már ott volt Roli is. Beöntést kaptam.

Hogy viselted ezt ebben a fázisban?

Nem érdekelt. Már eléggé kész voltam. A szülésznő pedig tök jófej volt. Nem is fájt. Utána egyszer elrohantam a wc-re. Ennyi.

Csináltak egy fürdőt. Mivel nagyon gyorsan ment minden a szülésznő szerette volna lassítani a folyamatot. Arti nagyon szeretett volna jönni már. Én ekkor leginkább transzállapotban voltam.

Mégis megmaradtak emlékezetes pillanatok.

Igen, például, amikor hívta a szülésznő a dokimat, hogy jöjjön, de ehelyett inkább ő visszaaludt. Megint hívta, hogy most már tényleg jó lenne, ha jönne. Nagy nehezen megérkezett, de nem örült, hogy ott van.

Amikor ordítoztam, azt mondta, hogy maradjak már csendbe, mert neki ezt nincs kedve hallgatni. Megértem. Nekem sem lenne, de nem is vagyok nőgyógyász, nem is markolom fel utána a pénzt. Ezeket a pillanatokat kellő humorral kell kezelni.

Akkor azt gondoltam, hogy ezt előre tudom, akkor biztosan a Maternitybe vagy valamilyen nagyon sznob helyre megyek, ahol simogatnak vagy ápolják a lelkemet.

Szóba jött ez a verzió is?

Igen, de azt gondoltam, hogy ha baj van, akkor nem tudnak olyan minőségben ellátni, mint ebben a kórházban.

Hogy viselted ezt a fajta a támogatást?

Én az ilyen helyzetekben gyorsan tudok reagálni. Nem vágtam pofákat. Nem szóltam oda. Amikor megérkezett a szülésznő, akkor már támogatott. Mindent intézett, amit kellett. Csepegtetett a kezemre helyzethez passzoló olajat. Tudta, hogy vízben szeretnék szülni, ezért beültetett a vízbe. Meg is tudtam volna szülni a kádban, csak az orvos belepofázott. A végén az első szülésre hivatkozva megkért, hogy szálljak ki a kádból.

Amúgy nem is volt bent, csak a kitolásnál. De nem is vártam tőle többet. Ő azért volt, hogy ha gáz van, akkor legyen. Nem szerettem őt. A szülésznőre támaszkodtam, és, amikor már ott volt (és túl volt Roli gyilkos tekintetén is), akkor már helytállt.

Tudtál mozogni a vajúdás közben?

Nem igazán. Egy ideig még át tudtam ülni ide-oda, de amikor már az alternatív szülőszobában voltam, akkor vagy a vízben feküdtem, vagy az ágyon. Gyorsan ment minden. Nem volt próbálkozásokra, különböző helyzetekre idő.

Hogyan viselted a fájdalmat?

Mivel a Rékánál azt tanultuk, hogy nincs szükség fájdalomcsillapítóra, hogy jobb mesterséges oxitocin nélkül szülni, ezért én így indultam neki. Nem is kértem fájdalomcsillapítót. Amikor már szerettem volna, akkor már nem kaphattam. Nem tudtam, hogy az adott fájdalomnál lehet-e még erősebb. Mire rájöttem, hogy ez még durvább és még durvább lesz, addigra nem adtak már.

Roli hogyan tudott segíteni neked?

Látta, hogy nagyon fáj. Rossz volt látnia, hogy én így vagyok. Azt érezte, hogy nem tud segíteni. Azt is gondolta, hogy nem is kellett volna gyereket vállalni, ha ez ilyen. Felvetette, hogy kérjek fájdalomcsillapítót, de én eltökélt voltam. Tudtam, hogy ezt egyedül akarom végigcsinálni.

Abban viszont tudott segíteni, hogy zenéket pakolt be. Az a tudat is fontos volt, hogy ott van.

Ha szülsz, akkor transzcendentális állapotban vagy. Ilyet nem sűrűn tapasztalunk. Fáj minden. Közel kerülsz a halálhoz. Kemény érzések. Sokkhatás a testnek. Nem tudsz kontrollálni. Elmegy az eszed.

 

Jó volt, hogy ő ott van és kontroll alatt tartja az eseményeket, hogy ne történjen olyan dolog, amit nem szeretnék. De ehhez végig kellett hallgatnia a kínlódásomat.

A közös élménytől pedig csak erősebb lett az Artival való kapcsolata.

Az aranyfonál légzésen túl volt más technika, ami segített a szülésedkor?

Amikor a kádban voltam, akkor a kezemet kezdtem el mozgatni. Egy mozdulatsort ismételtem. Nagyon sokat segített. A külső szemlélők nem értették mi bajom.

Pont ezt mesélte egy kismama pár hete. Épp ő is a kezét mozgatta, úgy ahogy mutattad most Te is.

Fura. Olyan állapotba kerültem, amiben nem lehetett mást csinálni csak ösztönösen viselkedni. Ritka pillanat. Csak kijön belőled a teljes tudatalattid.

Említetted, hogy kiabáltál. Az is egy fájdalomkezelő technika.

Igen. Lehet, hogy gáz, de nem tudtam mit csinálni. Valahogy ki kellett adni ezt a fájdalmat. Nem sírtam, hanem kiabáltam. Nem jajgatás volt ez, hanem hangos ordítás. Szar lehetett hallgatni.

 

Persze valaki tud csendben szülni. Van, akinek a vallása miatt muszáj. Én is szerettem volna csendben lenni, de nem tudtam. Amikor kiabáltam, akkor rám szólt a dokim, hogy maradjak csöndben.

“Baszdmeg, nem tudok! Nagyon rossz.”

 

Elképesztő nem?

Jaj. Szóval valahogy fel kell készülni a fájdalomra. Érdemes a korábbi fájdalom élményeket feleleveníteni és megfigyelni magad kívülről, hogy hogy viselkedtél akkor, mi segített abban a helyzetben.

Igen, Réka is mondta. Készültem is rá. Tudtam, hogy hasonló helyzetben előfordult, hogy visszatartottam a légzésemet. Ezért volt fontos technika az aranyfonál légzés.

A kezemet már törtem el. Akkor sírtam. Tudom milyen érzés volt. De szülni még nem szültem. Nem tudtam, hogy ez ilyen. Ezt dobta a gép.

Kanyarodjunk vissza a kádhoz és a kitoláshoz!

A szülésznő a kádban próbálta volna meg a kitolást is, ahogy én is szerettem volna, de a doki nem akarta. Talán kockázatosnak tartotta. Kérte, hogy szálljak ki a kádból, de úgy éreztem, hogy nem megy. Nem volt túl komfortos. Akkor már meztelen voltam, úgy szenvedtem át magam az ágyra. Ott ért a kitolás.

Könnyen ráéreztél, hogy mit kell tenned?

Nem emlékszem pontosan. Fáradt voltam. Mondták, hogy mit csináljak, de már nagyon nem akartam ezt az egészet. Fel akartam adni. Úgy éreztem, már nem tudok többet tenni azért, hogy Arti megszülessen. Ráadásul Arti feje picit nagyobb volt. Talán ezért nehezebben is ment. Kb. 6-7 nyomás lehetett. Arra számítottam, hogy könnyebb lesz, hogy csak ki fog csúszni, de nem. Nem annyi nyomás volt, mint amennyi jólesett volna.

Hajnal négyre lett meg Arti végül.

Mi történt a gátaddal?

Kicsit repedtem. Picit kellett varrni. Ez volt a kedvenc részem.

Nem is a szülés durva, hanem, amikor összevarrnak. Hiába adják a fájdalomcsillapítót. Közben pedig mindenhol reflektorok.

 

Emlékszem, a dokira, a szülésznőre, meg Rolira, ahogy fogja a gyereket és azt éreztem, hogy oké, de most már én is szeretném fogni.

Ja és a legviccesebb, hogy miközben varrtak bejött a korábbi szülésznő, hogy valaki hív telefonon, de csak a zene szólt még mindig rajta.

Az aranyóra jól sikerült?

A szülőszobán hármasban elaludtunk. Valami ilyesmi volt. Aztán Roli hazament. De minden nap bejött hozzánk esténként. Arti pedig szinte mindig velem volt a szobában. Egyszer rábeszéltek, hogy maradjon kint, hogy tudjak pihenni. Fizettem egy csecsemőst, aki külön csak rá vigyázott. Amikor behozta hozzám Artit, az volt az érzésem, hogy Arti néz engem, hogy én ki vagyok. Össze kellett ismerkednünk. Mondtam neki, hogy én vagyok az anyukád. Fura érzés volt. Azt mondta a csecsemős, hogy ez normális, mert ilyenkor minden baba azt hiszi, hogy ő az anyukájuk. Mondta ezt nekem… De ilyen nincs… Építgetni kellett a bizalmat Artival.

Ha mégegyszer csinálhatnám, biztos inkább bent lenne velem és ott nyöszörögne mellettem.

 

A szoptatásban volt segítséged?

Igen. Be is indult hamar a tej. Segítettek, sőt megtanítottak pelenkázni, fürdetni. Három napig voltam bent és mivel külön szobám volt, így be tudott jönni a család is.

Hogyan tudnád összehasonlítani a korábban elképzelt szülésedet a valósággal?

Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, hogy minden rendben volt. Hogy nem sárgult be a gyerekem. Semmi problémánk nem volt. Hamar fel tudtam kelni. Másnap már teljesen jól voltam. De ha a részleteket nézem, akkor lehet, hogy inkább egy programozott császárt választanék. Jó volt megélni a transzcendentális élményt, de hónapokig azt gondoltam, hogy soha többet ilyet.

Szerettem volna dúlát is, de csak szülésznőt lehetett választani. Ma pedig még rosszabb lett a helyzet. Vadidegen orvoshoz kell bemenned és az ő kedvétől függ minden. Amúgy is így működnek a nődokik… Vagy legalábbis velem nem volt túl jó fej az orvosom. Mégis vele maradtam. Mert tudtam, hogy egy jó szülész. Ha gáz van, akkor ő jó szakember lesz. Ettől a döntéstől kezdve mindent elfogadtam. Hogy fura stílusa van, hogy bunkózik, de a szakértelme előtt meghajoltam.

Most már szültünk együtt. Ma már nem mennék vissza hozzá. Szülésznőm viszont profi volt, őt újra választanám. Késett ugyan, de aztán hatalmas segítség volt.

 

A tapasztalataid tükrében mit tennél egy mostanában szülő nő túlélő készletébe?

Az aranyfonál légzést és a kézmozdulatokat. Hogy találja ki előre, hogy mitől érzi magát biztonságban. Az alapján kell helyet is választani. Fontos még átgondolni a korábbi fizikai fájdalmainkra adott válaszokat vagy azt, hogy egy váratlan helyzetben, hogy viselkedsz.

 

Nem szülés videókat kell nézni a YouTube-on, hanem magadban kell kitalálni, hogy hogyan lesz ez. Fontos, hogy a kismama egyszerre legyen felkészült, de hülye elvárásoktól mentes.

És ha császárra kerül a sor, akkor azt el kell fogadni.

 

Ja, és az illóolajok, a teák. Olvassátok el a Stadelmann könyvét!

 



X

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás