2023. nov 03. “Egyben biztos voltam: Nem akarok Magyarországon szülni.” – Emma meséli el berlini szüléstörténetét

Ahogy Emmával készült beszélgetést leírtam, egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy hiába használja beszélgetésünk alatt következetesen azt a szót, hogy védőnő, Németországban ez valami egészen mást jelent, mint itthon. Hebamme. A szótárban szülésznőt, bábát találhatsz. Akkor most védőnő vagy szülésznő?!  Bár az interjúban Emma is mesél a német rendszerről, és benne a nagyon fontos szerepet betöltő Hebammékről az interjú előtt mégis fontosnak tartom, hogy tudd kik ezek a segítők, és milyen szerepet töltenek be a német egészségügyi ellátásban:

• A Hebammek praxisokban dolgoznak, és feladatuk, hogy a kismamát kísérjék valahogy úgy, ahogy itthon teszik a védőnők terhesgondozásként, azzal a különbséggel, hogy Németországban az ultrahangos vizsgálatok, és a hüvelyi vizsgálatokon kívül sok minden más vizsgálatot ők végezhetnek el.
• Ráadásul a várandósság hónapjai alatt kialakult szoros kapcsolat a baba megszületésével nem szűnik meg, hanem a Hebamme a gyermekágy ideje alatt is látogatja a babát és anyát, hogy tanácsot tudjon adni, ha szükség van rá, és végig tudja követni az anya és a baba jóllétét: követi a gátseb gyógyulását, a köldökcsonk állapotát, és tanácsaival segít a szoptatás területén is.
• De Hebamménak hívjuk a szülésznőket is, akik a kórházban vannak jelen a szülés előtti vizsgálatokkor, és ott vannak a vajúdásod alatt is, illetve a gyermekágyas részlegen is találkozhatsz velük, bár mi itthon ezeket a nővéreket leginkább csecsemős nővéreknek hívjuk.
• És van olyan Hebamme is, aki egyszerre mindhárom területen jelen van, tehát kíséri a várandósságodat, a szülésedet, és a gyermekágyi időszakban is melletted tud lenni.
• A Hebamme választása nem kötelező, de államilag finanszírozott, és első babájukat váró kismamáknak sokszor nagy segítség tud lenni a jelenléte.

8 éve éltek Berlinben. Van egy 4 és fél és picit több, mint egy éves gyermeketek. Most már van tapasztalatod a német ellátási rendszerről. Mesélj arról, hogy hogyan segíti az állami ellátás a gyermekvárás időszakát!

Németországban nagyon fontos szerepe van a védőnőknek, a Hebamméknak. Választhatsz, hogy miben, és milyen hosszan segítsenek számodra. A ő jelenlétük hosszú időt ölel fel: a várandósságod első percétől jelen lehetnek a szülésed utáni napokig, hetekig. Sőt még vissza lehet menni hozzá egy hozzátáplálási tanácsadásra is, utána már átveszi a gyerekorvos a gyerekek figyelését, ellátását.

Az ultrahangos és a hüvelyi vizsgálatokon kívül minden vizsgálatot a védőnő végez el. Többek között vért vesz, ő végzi el a terheléses cukor vizsgálatot is. Ráadásul nekünk ezt itthon végezte el. Ha a választott védőnőd kórházi háttérrel is rendelkezik, akkor ott tud lenni a szülésznőként a szülésednél is. Majd a baba születése után a teljes gyermekágyi időszakban is jelen van. A mi védőnőnk a gyermekeim két hónapos koráig aktívan jelen volt az életünkben.

Mit jelent ez az aktivitás?

Az első napokban minden nap jött. Amikor úgy éreztük, hogy nincs szükségünk a napi látogatásra, akkor csak 2-3 naponta látogatott meg minket. Az utolsó hetekben már csak egyszer-egyszer.

Ez egy szoros kapcsolat lehet. Hogyan tudtad kiválasztani a számodra legmegfelelőbb védőnőt?

Vannak területek szerinti listák. Mivel sűrűn jár házhoz, ezért érdemes egy hozzád közeli védőnőt választani. Egy távolabb dolgozó védőnő nem is vállal feltétlenül el a “körzetéből” kieső családot. Az állam két-három első ismerkedő találkozót finanszíroz. Ha tovább keresgélnél a védőnők között, akkor van még egy lehetőséged, de a harmadik vagy negyedik próbálkozást már neked kell kifizetned. De azért fontos megjegyezni, hogy noha a lehetőséged elméletben meglehet a választásra, a gyakorlat azt mutatja, hogy talán az alulfizetettség miatt nincs elég védőnő, így a válogatás nehezebben valósul meg.

Micsoda ellátó rendszer!

Igen, de azért érdemes időben védőnőt választani, mert ahhoz képest, hogy milyen fantasztikus szolgáltatás nyújtanak, nincsenek elegen. Ha megvan a választott védőnőd, akkor a vele való találkozásokat, vizsgálatokat a társadalombiztosítás kifizeti. A találkozások alkalmával  tudsz vele beszélgetni, fel teheted a kérdéseidet, át tudjátok beszélni a félelmeidet. Tapintással megvizsgálja a hasad, ha van más vizsgálat, akkor azt is elvégzi.

Említetted, hogy ha van kórházi háttere, akkor ott lehet a szülésednél is.

Igen. Vannak védőnői szerepet is betöltő szülésznők a “Beleghebamme védőnők”, akik a védőnői szolgálat mellett, még egy adott kórházban is dolgoznak szülésznőként. Ha ilyen védőnőt választasz, és azt a kórházat, ahol ő van, akkor támogatni tud a szülésed során is.

De neked nem ilyen volt.

Nem. Ismeretlen szülésznők támogatták a szülésemet, de fantasztikus volt így is.

Hogy történt a kórház és az orvosválasztás?

Szabad intézményválasztás van. Magyar állampolgár vagyok, de jogosultja vagyok a német társadalombiztosításnak. Ha olyan kórházat, orvost választasz, ahol van hely, akkor oda felvesznek betegként.

Az első nőgyógyászom választásánál a fő szempont az volt, hogy közel legyen. Nyilvános oldalakon néztem körül, ahol a betegek leadhatnak értékeléseket az adott orvosról. Nem volt rossz választás, de sokat kellett várnom nála. Később elköltöztünk, így a közelség sem kötött már hozzá. Orvost váltottam. A védőnőm ajánlott valakit, azóta is hozzá járok.

A védőnőd mindkét várandósságodnál ugyanaz maradt?

Igen. Nagyon megszerettem őt. Ráadásul nála várni sem kellett soha. Vagy ő jön házhoz, vagy időpontra lehet menni hozzá a praxisba. Az egész légkör nagyon barátságos. Az orvosom is kedves, körültekintő, de teljesen más a bánásmód, mint a védőnőnél.

Sokan kritizálják az itthon védőnői ellátást. Meg kell mondanom, hogy a mi első védőnőnk is csodálatos volt. A legtöbb kérdésemre tőle kaptam meg a mindig  személyemhez igazított szakmai választ, de ezek szerint a kinti védőnőkkel tartott kapcsolat az itthoninál sokkal szorosabb, ráadásul ez általános is. Így talán nem is volt nehéz elindulni az egészségügyi ellátás világába. 

Valóban. Az elején azért volt némi bizonytalanság bennem, hogy akkor hogyan is indul el a folyamat, de mindennek utánajártam, és egy barátnőm is tudott a tájékozódásban segíteni.

Egyben biztos voltam, hogy nem akarok Magyarországon szülni. Volt olyan svéd barátnőm, aki inkább visszautazott Svédországba, hogy otthon szüljön.

Lehet, hogy a svéd szülészeti rendszer a németnél is jobb?!

Lehet.

De ahogy mesélsz, a német rendszer sem rossz.

Itt Németországban kórházat választhatsz, de utána kezükben sorsod. Annál a szülésznél fogsz szülni, aki épp ott van, bár sokszor – szerencsés esetben – nem fogod őt látni. Viszont segít a kórház szülésznője, és vihetsz dúlát is a párodon kívül. Ha pedig olyan védőnőd van, aki szülésznő is az adott kórházban, akkor ő mindenképp jelen lehet. A kórházak, a szülőszobák jól felszereltek. Amire talán egy helybéli azt mondja, hogy „juj oda ne menj!”, szerintem az is teljesen jól felszerelt kórház, rendes szolgáltatással. Még azokon a helyeken is, amik nem rendelkeznek baba barát vagy szoptatás barát címkével, ott is veled hagyják a babát miután megszületett, és segítik a szoptatást.

Te milyen kórházat választottál?

Olyat, aminek nagyon jó híre volt. Ahol a kismama a lényeg, ráadásul szülésznők vezetik a kórházat, és a fontos számukra a természetes szülés. Csak akkor szólnak bele a természetes folyamatba, ha tényleg szükség van rá.

Kipárnázott környezet. Ezek után aggódtál bármi miatt?!

Nem igazán. Sokat ad a rendszer. Például dúla jelenléte szóba se jött, mert tudtam, hogy elég lesz a szülésznő segítsége, jelenléte a szülésnél.

Szóval a környezet adott volt. Hogy voltál benne Te?

Amikor gyereket szerettünk volna, akkor Liza nagyon könnyen összejött. Rágondoltunk, és megfogant. Minden rendben volt. Szinte nem is volt kérdésem a védőnőnél. Semmi gondom nem volt. Nem voltam rosszul. Talán csak annyit tudnék megemlíteni, hogy délután bármennyit tudtam volna aludni az első hetekben. A második trimeszterben viszont nagyon aktív voltam. Az utolsóban pedig persze már fáradtabban voltam jelen, de minden szuper volt. Szerettem terhesnek lenni.

Hogyan készültetek a szülésre?

Voltunk egy kétnapos szülésfelkészítőn. Sokat jelentett, mert a félelmeimre, kérdéseimre is választ kaptam. Megnyugodtam teljesen. A leghasznosabb része pedig a légzőgyakorlatok voltak, ezeket tudtam is használni a vajúdás és a kitolás alatt is. Az is fontos volt, hogy a férjem is ott volt a felkészítőn, így a szülésnél betöltendő szerepe a helyére került.

A felkészítőt is a kórház szervezte?

Nem, ezt a védőnői praxisban szervezték, mint ahogy a szülés utáni regeneráló torna tanfolyamot is. Nyilván mindkettő ingyenes volt.

Hogyan indult be a szülésed?

Hajnalban fájásokkal kezdődött. Reggelre elég erősnek éreztem őket, így bementünk a kórházba. Megvizsgáltak. 2 cm-re voltam kinyílva, de nem látták elég erősnek a kontrakciókat. Ezért arra kértek, hogy sétáljunk egyet, jöjjünk vissza egy óra múlva, addigra kiderül, hogy ez elindult, vagy még várat magára a folyamat.

Nem volt kellemes. A márciusi hideg esőben jöttünk-mentünk. Alig bírtam járni a fájások alatt, de nem történt semmi. Ezért a szülésznő javaslatára – kudarc élményekkel tele – haza indultunk. Pedig jó döntés volt! Otthon elmúltak a fájások, és egész nap aludtam. Nem volt bennem semmi megfelelési kényszer, ami talán a kórházban lett volna, és így teljesen el tudtam lazulni.

Mivel nem voltak fájásaim a férjem is elment egy már korábban betervezett szemvizsgálatra, ahol kicsivel később egy szemcsepptől alig látva olvasta el az üzenetemet, hogy most azonnal jöjjön haza. A fájások a semmiből rákapcsoltak. Hazarohant, itthon még elkezdett volna szendvicseket csinálni, de már nem volt idő rá. Elfolyt a magzatvíz is.

Kocsink nincs, így taxiba ültünk, az amúgy 30 perces út most egy óráig tartott. Azt hittem, megszülök a kocsiban. A férjem nyugtatott, hogy ezek a fájások még távol vannak egymástól, de ő is érezte, hogy igazából nagyon sűrűn jönnek. Ráadásul tolófájásaim is beindultak.

A taxis mit szólt?

Nem tudom. Abból én semmit nem észleltem. A férjem próbált vele kommunikálni. Négy lánya és tíz unokája volt, szimpatikus, tapasztalt ember benyomását keltette. Amikor a férjem kérte, hogy menjen a leálló sávba, akkor picit ellenállt, de Ákos mondta, hogy kifizetjük a lehetséges büntetést, csak menjen már. Akkor elindult, és kalandosabbra vette a fuvart. Jó fej volt.

Én csak olyat hallottam, hogy a taxisnak nem érdemes mondani, hogy szülni mész, mert esetleg nem visz el…, de ezek szerint van, aki könnyen veszi.

 Mi történt a kórházban?

Amikor meghallották a hangom a folyosón, rögtön mutatták merre van a szülőszoba. Megvizsgált a szülésznő, és közölte, hogy van egy jó és egy rossz híre: a jó hír, hogy teljesen ki vagyok nyílva, a rossz, hogy neki most nagyon sietnie kell, hogy mindent előkészítsen a szüléshez. Amikor előkészült, én már toltam is. Először ülőhelyzetben, ami nem volt kényelmes, és nem is volt hatékony. Végül felguggoltam az ágyra, és a háttámlájába kapaszkodtam. Pár fájás alatt megszületett a lányom. Iszonyat gyors volt. Az orvos talán két percet lehetett jelen. Rögtön rám került Liza, és ott voltunk együtt három órán keresztül. Közben elvágták a köldökzsinórt, megszületett a méhlepény, engem pedig összevarrtak, mert pici gátsérülésem lett.

Családi szobát kaptunk, ahol a férjem is ott lehetett velünk három napon keresztül.

Mennyire tudtad követni, hogy Lizával mik történtek a születése után?

Teljesen, hiszen végig velünk volt. Olyan nem volt, hogy én őt ne láttam volna. Ha valamilyen vizsgálatot végeztek is rajta, akkor is ott voltam. Megcsinálták az Apgart.Pár dolgot megvizsgálgattak rajta. Néztek sárgaságot. Később volt hallás vizsgálata.

És itt is volt edukáció.

Igen. Volt egy közös beszélgetés. Odahívtak minden pár napon belül szült nőt és párját az osztályról. A gyerekorvos mindent elmagyarázott. A D vitaminról, a K vitaminról, és minden olyan orvosi dologról, balesetek megelőzéséről, kezeléséről, amiről szülőként jó tudni.

Tulajdonképpen mini elsősegélynyújtó tanfolyam volt.

Igen, akkor meglepett nagyon, de tudtam, hogy egyszer hasznos lehet.

Hogy alakult a szoptatás?

Nehezen. A felkészülésben kevesebb szó esett a gyermekágyas időszakról és a szoptatásról. Felkészületlenül ért. Nehéz időszak volt mentálisan. A második napon még a kórházban Liza nagyon sírt. Éhes lehetett. Nem volt még tejem. Az éjszakás nővérrel megbeszéltük, hogy kap egy nagyon pici tápszert. A többi tanácsot már otthon a védőnőmtől kaptam, de a tanácsok ellenére mindvégig kevés maradt a tejem. Pedig mindent kipróbáltunk, de Liza súlya így sem nőtt megfelelően. Tápszert kapott. Fél éves koráig szoptattam.

Visszatérve még a szüléshez, volt olyan technika, vagy bármilyen segítség, ami támogatott abban, hogy ezt a rapid szülést végig csináld?

A taxiban a légzés segített. A gyertyafújó légzést végeztem, és később a hosszú elnyújtott kilégzések segítettek. Közben a felkészítőkön elhangzottakra koncentráltam: hogy ne feszítsem meg az izmaimat, a fogaimat, hanem engedjem el minden izmomat, és ne álljak a szülés útjába. Ez is sokat segített.

A vajúdás alatt külső segítséget nem igazán tudtam kapni, mert tényleg nagyon gyors volt, de azért a kórházban aktívan segítettek abban, hogy találjak egy olyan pózt, ami számomra kényelmes. Látták, hogy nem jó, ahogy éppen voltam. Javasoltak más testhelyzetet, és segítettek belehelyezkedni. Egyedül nem ment volna.

És képzeld, amikor eljöttünk a kórházból kaptunk egy kis pakkot, amiben voltak teszt termékek, illetve abban voltak a leleteim, de volt benne egy kézzel írott levél is, attól a szülésznőtől, aki kísérte a szülésem. A levélben gratulált, és részletesen leírta a szülésem történetét az ő szemszögéből nézve. Megdicsért benne, hogy milyen ügyesen és jól csináltam végig. Elképesztő, hogy ebben a rendszerben ilyen dologra is van hely és idő.

Milyen szép. Nem is nagy dolog, apróság,  és mégis milyen sokat jelent! 

Egy ilyen gyors és sima szülés után hamar megjön a szülők kedve a tesóhoz?

Igen. Viszonylag hamar, de Liza születése után volt két egymást követő korai vetélésem. Meggyászoltuk, és lezártuk ezt az időszakot. Sokat jelentett, hogy már volt egy egészséges és könnyen érkező boldog kislányunk. Sokat segített a tudat, hogy képesek vagyunk arra, hogy legyen gyerekünk. Ráadásul Liza mellett depresszióba sem lehetett süllyedni. Ment tovább az élet.

Hogyan derült ki, hogy elvetéltél?

Mindkét esetben voltunk már korábban ultrahangon. Volt szívhang is. De utána pár nappal, héttel elkezdtem vérezni. Az első vetélésnél elmentem a nőgyógyászhoz, a másik hétvégére esett, így kórházba mentem. Megvizsgáltak. Egyértelmű volt. Azt mondták, magától le fog zajlani a folyamat, de azért kaptam Cytotek tablettát, ami akitválhatja, gyorsíthatja az egészet. Bevettem otthon, és valóban megtörtént. Külső beavatkozásra nem volt szükség. A kontrollon minden rendben találtak.

Lelkileg, hogy viselted?

Az első azért volt nehéz, mert Lizával annyira könnyen ment minden, hogy nem volt opció, hogy elvetélek. Ráadásul a baráti társaságunkban sem volt vetélős példa, mivel én voltam első, aki szült közülünk. Persze a történtek után sok távolabbi ismerős mesélt a saját vetéléséről. A védőnő is küldött egy oldalt, amin más nőknek a vetéléssel kapcsolatos történései voltak leírva. Először segítettek ezek a történetek, utána teher lett számomra. Csak még jobban lehúzott. Elengedtem ezeknek az olvasását.

Jó volt ekkor a férjemmel együtt lenni. Egy nap szabadságot vettünk ki, elmentünk vacsorázni. Kiváltunk kicsit a hétköznapokból, emésztgettük az egészet, majd próbáltunk előre tekinteni.

A harmadik terhességnél kezdtem el utánajárni, hogy mit lehet tenni, hogy teherbe essek, mivel ott “csak” a 3-4 hónap után lettem terhes. Elmentem orvoshoz, mindent rendben talált, de pár csepp vér jelentkezett újra. Gondoltam, hogy baj lehet, pár nap múlva beigazolódott.

Minden országban mást javasolnak, hogy mikor lehet újra próbálkozni? Nektek mit mondtak?

A védőnő azt javasolta, hogy bármikor. Nem kell várni.

Az orvos is ezen az állásponton volt?

Ebben nem vagyok biztos, de ilyen témákban a védőnőmre jobban hallgattam, mint az orvosra.

Akár a vetélést, akár a szülést milyen volt számodra nem az anyanyelveden végig élni?

Mi nagyon jól beszélünk németül. Ez nem volt probléma. Német nyelvű gimiben jártam. Amikor nem tudtam magam kifejezni, mert nagyon szomorú voltam, akkor az magyarul sem ment volna. Nem a nyelv volt akadály. Viszont sok új szót tanultam a terhességgel kapcsolatban.

Teherbe estél negyedszerre.

Igen, és rögtön írtam a védőnőmnek, aki újra elvállalt. Bár tudtuk, hogy van esély, hogy nem lesz itthon a baba születésénél, de végül Kornél hamarabb érkezett, így az elején velünk tudott lenni ő is.

Ez a várandósságod rendben volt?

Igen. Sehol egy csepp vér sem.

Izgultál nagyon miatta?

Eléggé. Az első trimeszter végére megnyugodtam, és éreztem, hogy minden rendben lesz. Az egyetlen stresszfaktor az volt, hogy mit csinálunk Lizával, amíg én szülök.

Hogy oldottátok meg végül?

Beosztottuk a barátokat. Hosszú listát írtam, hogy melyik nap, milyen napszakban, mit kell vele csinálni. Leadtam a meghatalmazásokat az oviban, hogy ki hozhatja el őt. Sok szcenárió volt, és jó nagy stressz.

Amikor végül beindult (ismét hajnalban) a szülés, három órán keresztül nem értük el az épp ügyeletes barátot. Talán aludtak, vagy le volt némítva a telefonjuk. Hat körül végre megjöttek Lizához.

Időben voltatok még?

Most már volt elképzelésem arról, hogy milyen az, amikor nagyon fáj. Megvártuk ezt az érzetet, és utána Share Now-s autóval mentünk be. Ugyanúgy 2 cm-re voltam kinyílva, de most nem merült fel, hogy hazamenjek. Kilenc órára értünk be, és 11.30-kor megszületett Kornél.

Nem lehetett könnyű ilyen gyorsan tágulni.

Nem is volt az. Egy óra alatt tágultam ki 2 cm-ről 10-re. Ez nagyon fájt, és nem is találtam közben a jó pozíciót. Mindent próbáltam, de iszonyatosan fájt.

Volt egy pillanat, amikor nyögtem Ákosnak, hogy „Víz.” Ő már töltötte is a poharat, hogy itasson, de motyogtam, hogy: „Nem! Magzatvíz.” Ákos gyorsan szólt a szülésznőnek.

Korábban csináltak már egy kád vizet, hátha az segít. Beszálltam a kádba. Jobb szerettem volna guggolva kitolni bent a kádban, de így a CTG-t nem tudták a hasamhoz érinteni, és Kornél már nagyon lent is volt. Nem hallottuk a szívhangját, ami számomra nagyon ijesztő volt. De innentől végül is egy erősebb nyomással már kint volt a feje, és a következőre megszületett. Minden rendben volt. Megnyugodtam. Brutál gyors szülés volt. Gyorsabb, mint Lizával.

Két-három óra alatt összevarrtak, megvizsgáltak, lezuhanyoztam, és hazamentünk. Délután 4-kor már otthon voltunk. Normális keretek között véreztem, és alapvetően jól voltam.

Miért volt ilyen sietős a hazamenetel?

Nem siettünk, de nem is szerettem volna sokáig bent maradni. A kovid miatt csak Ákos látogathatott volna a kórházban. Nem szerettem volna napokig szinte egyedül lenni.

Mi a protokoll kint a hazaengedéssel kapcsolatban? Mennyire elfogadott, hogy valaki ambulánsan szüljön?

A szülő felelőssége, hogy mikor megy haza. Ha minden rendben van, és a védőnő rögtön megy hozzád, akkor nem szokott ez probléma lenni. Van olyan kórház, ami ezt kevésbé szereti, van, ahol ez nem gond. Én direkt előre jeleztem.

Mielőtt szülsz van egy regisztrációs folyamat a kórházban. Egy találkozó, amikor kitöltesz csomó papírt, másfelől elmondhatod, hogy hogy szeretnél szülni, hogy mit szeretnél, mire vágysz. Itt előre jeleztem, hogy ha minden rendben van, akkor én szeretnék rögtön hazamenni, és hangsúlyoztam, hogy nagyon gyors volt az első szülésem. Fontos volt, hogy legyenek erre felkészülve. Megértették.

Lizának milyen volt a nagy találkozás?

Mi Kornéllal egy picit előbb értünk haza, mint ő. Meg volt lepve, alig merte megfogni.

És már aznap jött is a védőnőtök.

Igen, és segített a szoptatásban. Minden rendben is lett volna, de Kornél nyolc naposan elkapott egy fertőzést, ami miatt kórházba kellett menni vele. Egyhetesen megváltozott a viselkedése, mintha nem is evett volna. Gyanús volt. A védőnőm épp ekkor volt a korábban tervezett szabadságán, de a helyettesének sem tetszett a helyzet. Írt egy levelet az orvosnak, hogy miért küldött be minket a kórházba. Gyakorlatilag enélkül a papír nélkül nem is vettek volna komolyan minket. Úgy látták bent, hogy csak éhes. Az is volt, csak hogy szerintem az éhség oka az erőtlensége volt. Ők nem úgy látták, ahogy a védőnő, de megértve és elfogadva a leírt szakvéleményét, mégis vért vettek tőle.

Nagyon magas lett az egyik gyulladás értéke. Antibiotikumot kapott. 4-5 nap után mehettünk csak haza. Talán Lizától kaphatott el egy hányós-hasmenéses vírusból valamit.

Nagyon rosszul éltem meg ezeket a napokat, de a védőnői támogatás itt is nagyon nagy segítség volt. Még a kórházban el tudtam kezdeni szoptatni. Először a „Szoptanít” eszközzel került mellre. Közben végig fejtem, és tápszert is kapott. Nagyon fáradt voltam ettől a tortúrától. A tápszer pedig mindvégig meg is maradt. Kornélt is fél éves koráig tudtam szoptatni.

Nehéz napok lehettek. 

Ha mindezek után össze kellene raknod egy csomagot egy hamarosan szülő nőnek, mit tennél bele? Legyen ez jó tanács, egy fontos tárgy, egy segítő mondat.

A mentális felkészülés a legfontosabb, hogy elfogadd, azt, ami történik, és hogy nyugodt legyél. Az agyadban dől el, hogy nyugodt leszel-e. A szülés egy természetes folyamat, amit a kórház meg tud támogatni. És akkor tud megtörténni ez a természetes folyamat, ha nyugodt maradsz.

És fontos az is, hogy ne csak a szülésre készülj mentálisan, hanem arra, is, hogy mi lesz akkor, ha megszületik a baba. Az első hat hét nehéz. Párkapcsolati szinten is. Normális, ha veszekedtek majd, mert fáradtak lesztek.

Tárgyi eszközöket nem tudok mondani, mert egy német kórházban szültem. Én vittem haza a pelenkát, és magamnak betétet a kórházból, nemhogy fordítva történt volna… Hűtő melltapaszt kaptam bent, amikor kisebesedett a mellem, pedig az tényleg drága… Nem is tudom, hogy mit kellene vinni, mert ott minden van, mindent adtak.

Annak pedig, aki itt szül kint Németországban, annak azt javasolnám, hogy azonnal szerezzen védőnőt, mert az hatalmas segítség lehet!