2022. okt 21. Egy elszakadt óvszer, egy kudarcos vetélés után lett két császáros gyermek elégedett anyukája Réka – Szülsétörténet
“A vetélésre és az abortuszra is úgy tekintek, hogy ezek mind arra felé vittek, hogy most itt legyek a Gergővel a Szonjával és az apukájukkal. Ha mindez nem így történt volna, akkor most nem ez lenne. Persze, ha nem lennék elégedett az életemmel, akkor valószínűleg másképp látnám ezt.” – Egy elszakadt óvszer, egy kudarcos vetélés után lett két császáros gyermek elégedett anyukája Réka
Mit tudsz a saját születésedről?
Csak annyit, hogy nem volt egyszerű. Nem is a szülés folyamatáról van infóm, hanem a körülményekről: IX. kerület, kórház, kopott csempe a falon. Valahogy így képzeltem.
Sokszor mély nyomot hagy az emberben a családi legendárium, a történetek a családon belül történt szülésekről. Nektek is van ilyen történetetek?
Igen. ’75-ből a legidősebb unokatestvérem története ilyen. Ahogy beindult a szülés, mindenki otthon várta a híreket. Amikor a leendő nagyszülők betelefonáltak a kórházba, hogy megkérdezzék, mi történik, az a válasz jött, hogy megszületett, de nagyon nagy a gyerek feje. A család azt gondolta, hogy vízfejű, beteg gyermek született. Később kiderült, hogy nem volt igaz, csak egyszerűen nagy volt a feje.
Ehhez képest milyen benyomások értek a saját szülésélményekig?
Mire én szültem, addigra a nővéremnek lett két gyereke. Láttam, hogy ő, hogy készül a szülésre. Mindenképpen természetes úton, otthon szeretett volna szülni. Végül kórházban születtek a gyerekei. Az első gyermeke születése után pár órával találkoztunk, bent a szülőszobán, a második lányánál már csak otthon. A Bába válaszol című könyvre támaszkodott. Nekem is ez lett az alap. Egyértelmű volt, hogy az anyaságomban sok mindent úgy szeretnék csinálni, mint ő. Azt gondoltam, hogy a szülés nekem meg se fog kottyanni. Máshogy alakult az élet. A gyerekeim császárral születettek. Pedig az volt bennem, hogy én akár otthon a kanapén egyedül is képes vagyok megszülni a gyerekem.
Ne szaladjunk ennyire előre! Mik voltak az előzmények?
Rögtön az elején van egy nehéz rész… Nekem nehéz… Ráadásul az elmúlt hetek történései miatt jobban benne is vagyok… 21 évesen volt egy abortuszom. Zsombor, a férjem volt az apuka.
Banális dolog volt. Elszakadt az óvszer, szereztünk gyógyszert, de mire megkaptam, addigra annyira szarul voltam, hogy mindent kihánytam. A gyógyszert is. Ennyi. Ennyi, hogy valaki teherbe essen.
Most az elmúlt hetek eseményei felszínre hozták számomra is ezt a témát. Most látszik igazán, hogy ez nem egy kellően megdolgozott trauma. A gyerekeim történetéhez ez is hozzátartozik. Akkor nem is gondoltam rá, hogy ezek a történetek összeérnek egyszer. 21 évesen máshogy láttam, mint most. Két hónapja voltunk együtt. Nem volt kérdés, hogy hogy döntünk. persze, rémálmaim voltak utána. Volt magamban egy fajta feldolgozása, de nem lett kidolgozva magamból. Most látom, hogy ezzel többet kellene foglalkozni.
Ez volt az előzmény.
7 évvel később elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk. Gergő, az első gyermekünk egy nagyon tudatos családtervezésbe érkezett. Azonnal teherbe estem, majd a nyolcadik héten elvetéltem. Pedig már hallottuk a szívhangot, a szűk család már tudott is róla.
Mi történt pontosan?
Elkezdtem picit vérezni. A kórházban megvizsgáltak. Már nem volt szívhang. Hazamentünk és vártuk, hogy magától haladjon a folyamat. Így is történt.
Hogy élted meg mindezt lelkileg?
Ez volt az első kudarc az életemben. Úgy éreztem, hogy addig minden stimmelt az életemben. De ő elment.
Bár régóta igyekszem tudatosan élni az életem, de a vetélés más volt. Azt hiszem, azért nem viselt meg annyira, mert nem voltam hajlandó elfogadni, hogy elvetéltem, hogy elveszítettem egy kisbabát.
Három hónapig úgy éltem, mint, aki még és már terhes. Tényleg azt éreztem, hogy már terhes vagyok. És amikor megcsináltuk a tesztet nem is csodálkoztam. Ez nem egy jó taktika. Talán ebbe a veszteségbe is bele kellene jobban ásnom magam. Sokk volt, de akkor nem éreztem ezt egy nehéz veszteségnek.
Ezek szerint vannak könnyű veszteségek?
A saját döntéseimből nehezen megyek bele a változásokba, még akkor is, ha tudom, hogy jól alakulnak a dolgok. De ha az élet hozza, akkor könnyen elfogadom az új körülményeket. Könnyen alkalmazkodom.
A vetélésre és az abortuszra is úgy tekintek, hogy ezek mind arra felé vittek, hogy most itt legyek a Gergővel a Szonjával és az apukájukkal. Ha mindez nem így történt volna, akkor most nem ez lenne. Persze, ha nem lennék elégedett az életemmel, akkor valószínűleg másképp látnám ezt.
Ugyanaz az orvos kísért, mint 21 évesen?
Igen. És ugyanaz a nővér. Ők mindenhol ott voltak. Három hónapot kellett várnunk. Ahogy letelt az idő rögtön megfogant Gergő. Nekünk ehhez nem kell sok idő.
Aggódtál az első hetekben?
Igen. Mint minden nő egy vetélés után. Minden pisilésnél néztem, hogy véres-e a bugyim. A vetélés rányomta a bélyegét a terhességre.
Amúgy probléma nélküli volt a terhességed?
Igen. Ugyan a 20. hétig minden reggel hánytam. De ez a rutin része volt. Reggel hánytam egyet, utána viszont egész nap jól voltam. Amúgy is könnyen tud hányingerem lenni. De, ami még érdekesebb, hogy Gergő is hányós gyerek lett. Ha feszült volt, vagy csak egy falattal többet evett, mint kellett volna, mindent kihányt. Azóta kinőtte.
Szóval volt egy gondtalan terhességem.
Mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezted.
Nem igazán. Az első fordulat az volt, amikor a hatodik hónapban egy ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy nem is kislány van a hasamban. Zsombor vette észre.
A második fordulat az volt, hogy nem volt fordulat.
A 32. hét körül lehettünk, amikor Gergő még nem fordult meg. Sőt harántfekvéses volt. Az orvosom rögtön mondta, hogy ez a világ összes országában császár.
Nem merült fel a befordítás lehetősége? A neten is látni ilyen videót, ahol olyan szépen be tudják fordítani a kisbabát. XXXXvideóXXXX
De igen. Meg is próbálták. Kétszer helyre fordították és kétszer visszafordult ugyanoda. Lehet látni ezen a videón is, hogy elképesztő erőfeszítéssel dolgoznak mégis nagyon finoman. Helyre rakták, de visszament. Miután ez kétszer megtörtént, úgy érezték, hogy akkor nem piszkálják tovább.
Persze én azért mindent megpróbáltam utána is: Fejenállást, lámpázást, mikrofonozást. Mindent, de nem sikerült.
Ezt megelőzően jártatok felkészítőre? Vagy csak a Stadelmann könyv volt a biblia és kész?
A kórházban volt egy szülésfelkészítő, amire elmentünk. És részt vettem egy gyermek újraélesztő tanfolyamon. Miután megtudtuk, hogy Gergő harántfekvéses, elkezdtem járni terápiára a Láthatatlan köldökzsinór módszerrel haladva, hátha így sikerül rábírni Gergőt, hogy megforduljon.
Nagy csalódás volt. Nem jött be.
Miért?
Amikor a megkérdezte a foglalkozás vezetője, hogy hányadik terhességem, és én azt feleltem rá, hogy a harmadik, akkor fennakadt a szeme. Vádlón nézett és így szólt, ne csodálkozzon, hogy nem fordult be. A maga méhéből élve még nem távozott gyermek.
Annyira megdöbbentem, hogy az ajtót sem tudtam rávágni. Nagyon rossz élmény volt. Értem én, hogy ez volt a szakmai meglátása, hogy lehet bennem és a gyermekben is egy olyan félelem, hogy nem sikerült még élve világra hoznom egy gyermeket, de ezt így nem lehet megfogalmazni.
Ez nagyon nehéz lehetett. Mégis vele készültél a programozott császárra.
Igen, ekkor már tudtuk, hogy mi vár ránk. Az orvosom beszélt rá, hogy így legyen. Egy szerdai napra volt kiírva Gergő, de inkább a hétfő reggel 8.00-t javasolta az orvosom, hogy friss orvosi team vegyen körül. Ma már nem így csinálnám, inkább megvárnám, amíg magától beindul a folyamat.
Tudtál rá készülni?
Igen. Össze voltam pakolva, még fodrászhoz is elmentem előtte. Igyekeztem kihozni a helyzetből a maximumot, ha már így alakult.
És a lelki részére? Ma már létezik elérhető segítség, hogy a császárra is fel legyen készülve egy kismama. (Császárvonal.hu)
A Raffay féle felkészítőn volt egy szöveg, ami segített abban, hogy Gergőt felkészítsem arra, ami vele fog történni. Persze mindenre azért nem sikerült felkészíteni. Például a mai napig nem bírja, ha fém fémmel érintkezik.
De arra sem készültem fel, hogy a műtőben, konkrétan a rádió fog szólni, mégsem jutott eszembe, hogy megkérjek valakit, hogy kapcsolják ki, vagy tegyünk be valami mást a reklám blokk helyett. De, ha nem a rádió, akkor az orvosok beszélgetése hívta fel magára a figyelmem. Az sem volt jobb. A császár nem úgy van kezelve, mintha egy szülés lenne.
Mikor megszületett Gergő egy picit az arcomhoz kaptam. Amíg összevarrtak addig Zsombornak adták. Életre szóló élmény volt számára, amikor rátették. Összhangban és nyugalomban voltak.
Mi történt a műtét után?
Lett egy kifli méretű hematóma a seb mellett. Majdnem újra meg kellett műteni. Mivel a császár után ettem egy fürt szőlőt, ezért nem tudtak újra megműteni. Este fel kellett szúrni. Két hétig nem volt lezárva a seb. Minden nap vissza kellett járni a Jánosba, hogy átmossák.
Nekem nem a császárt volt nehéz elfogadni, elviselni, hanem ezt a sebet, ami miatt nem tudtam egyedül felülni, felkelni. Minden seb fáj, de ez egy nyílt seb volt. Ott volt az újszülött kisbabám és nem tudtam önállóan ellátni. Mindig kellett valaki, aki segít. Ráadásul az epiduráltól iszonyatos fejfájásom lett.
A szoptatás, hogyan alakult?
Hamar beindult, csak valakinek oda kellett hoznia Gergőt hozzám.
Látsz Gergőn más jeleket, ami a születése körülményeire utalhat?
Ő egy nyüzsgő pici gyerek volt. Aki állandóan hozzád ér. Vagy rálép véletlenül a lábadra vagy odabújik. A beceneve szélvész királyfi volt. Mind emellett másfél évesen mondatokban beszélt. Amikor az óvónő felhívta a figyelmünket, hogy hat évesen nem tud kört rajzolni, elmentünk egy fejlesztő pedagógushoz, Csíki Mariannhoz, aki már akkor is gyerekjógás volt.
A felméréséből kiderült, hogy Gergőnél több dolog is a császárra vezethető vissza, arra, hogy nem kapta meg azt az inger áradatot, amit egy természetes szülésnél megkapott volna. Ezért ő magának állítja elő az ingereket. Ezért volt egy nagyon hangos és intenzív kis gyerek. A gyógymód: csepphinta, trambulin. Hétről hétre egyre nyugodtabb lett Gergő.
Szerencsére időben kiderült, persze kört továbbra sem tud rajzolni, de egy 10 perces szöveget, ha elmondasz neki, szinte szó szerint visszamondja. 15 éves, de a mai napig meg lehet ölelni (oké, persze csak itthon a négy fal között…)
A kettőtök kapcsolatában is láttál lenyomatokat?
Nem. Sok bizonytalanság volt bennem, hiszen első gyermek Gergő, de a császár sose állt közénk. Tökéletesen kapcsolódtunk. A kettőnk kapcsolatára nem hatott ki. És közben kecsegtetett a második szülés reménye. De spoiler következik: az is császár lett. Viszont Szonjával nem voltak fejleszteni való ügyek. Vele vajúdtam majdnem 12 órát. Sok mindent kapott, amit Gergő nem.
Hogy történt? Hogy kezdődött?
Gergő születése után az orvos az kérte, hogy legalább két év teljen el a két gyerek születése között. Rábólintottunk. Így lett 2 év és 9 nap. Kiszámoltuk, és Szonja az első hónapban meg is fogant. A terhesség hasonló volt. Csak a vetéléstől való félelmem nem jött elő, illetve a 16. héten elkezdtem vérezni. Feküdtem két hétig, de utána már tényleg minden rendben volt, és félelem sem maradt bennem.
Szonja befordult, pontosan éreztem a pillanatot. Elővettem újra a könyvet. Igazi forgatókönyvem volt arra, hogy hogyan fogom megszülni ezt a gyereket akkor is, ha épp a Gergővel csak ketten lennénk itthon. Biztos voltam benne, hogy ez menni fog.
Hogy indult be a szülés?
Egy csütörtöki napon voltunk a szokásos kontrollon. A doki azt mondta, hogy akkor kedden találkozunk legközelebb. De másnap elindult a szülés. Persze Gergővel voltunk ketten otthon, plusz az asztalos. Épp konyhabútorra kötöttünk szerződést két fájás kötött. Szóltam a férjemnek, hogy lassan jöjjön haza. Miközben újabb szerelők érkeztek megsürgettem Zsombort, aki távolról még mindig nem érezte, hogy nem tűr halasztást az érkezése. Ekkor már inkább fekve voltam, 9 perces fájásaim voltak, amikor hazaért. Közben megjött a nagyi is Gergőért.
Meglepetésünkre a kórházban az ügyeletes nővér Zsombor régi barátja volt. Úgy tűnt minden rendben van, de elkezdett belassulni a folyamat. Nem tágultam. 3 perces fájásaim voltak, de nem volt eredménye. Közben Szonja szívhangja sem volt igazán jó. Felajánlotta a doki, hogy várhatunk még, de nem reménykedtünk már a változásban.
A vajúdás alatt kaptál támogató segítséget?
Nem. Egyik szülésemnél sem. Csak oxitocint. Valahogy akkor a szülésznő sem volt ott, vagy legalábbis nem rémlik, hogy segített volna. Sőt volt, hogy egyedül voltam. Zsombor nem tudott segíteni. Tehetetlen volt és ez nagyon feszítette őt. Kényelmetlenségében inkább kifelé figyelt. Beszélgettek a régi ismerőssel. Azt éreztem, hogy akkor ezt inkább megoldom egyedül. Ezért egy ponton kiküldtem.
Milyen érzés volt egyedül maradni?
Nem volt jó. Ma már bánom, hogy nem tudtuk ezt együtt megélni. Azért voltunk együtt is. Volt, hogy sétáltam a folyosón és Zsombor fogta a hátam. De ez nem lett közös emlékünk, mert Zsombor erre nem emlékszik…
Az biztos, hogy kellett volna valaki, aki lendület ad, aki mutatja az irányt. Ma már azt gondolom, hogy nem voltam felkészülve rá, hogy tényleg megszüljem Szonját. Császár lett. És ezzel elvesztettem az utolsó esélyem, hogy valaha természetesen úton szüljek gyermeket. De én ezzel meg vagyok békülve. Ők így lettek szépek és egészségesek.
Milyen élmény volt a második császár?
Magam ültem fel a műtőasztalra az epidurálhoz. Az utolsó fájás volt a legrosszabb, mert az már hiábavaló volt. Viszont utána jól voltam. Persze azt a pillanatot, amikor fel kell állnod, azt nem kívánom senkinek.
Szonját is Zsomborra tették, és nem sokkal később haza küldték Zsombor, mert éjszaka volt.
Szonját is el szerették volna vinni a többi újszülötthöz. Nem engedtem. Megmozdulni ugyan nem mozdulhattam meg a császár miatt, de rám rakták. 5 órán keresztül feküdt rajtam mozdulatlanul. Kicsit aludt, kicsit nyöszörgött. Nagyon intim pillanatok voltak.
A tejügy itt is könnyen ment?
Igen. A fejem nem emelhettem meg, de mellre már ekkor is tudtam rakni. És gyorsan beindult ettől. Olyan sok tejem volt, hogy Szonjának tejtestvére is lett.
Kaptál fájdalomcsillapítót a következő napokra, hogy voltál?
Az oxitocintól erősebb összehúzódásokat éreztem, ezért kaptam. De nem a kórházból, mert már hó vége volt és elfogyott az osztályon a fájdalomcsillapító. Anyu vette meg.
Ma már tudod, hogy mi okozhatta Szonja születésénél a lassulást a segítség hiányán túlmenően?
Utólag már tudom, igen. Volt egy olyan félelmen, ami behúzhatta a kéziféket. Valahol olvastam, hogy a császár utáni természetesen szülésnél ellenőrizni kell belülről a császár sebet. A szüléstől, a szülési fájdalomtól nem féltem, de ez borzasztóan hangzott, rápörögtem. Tudom, hogy nem volt racionális, de ez motoszkált bennem. Talán ezért.
Mindezeknek a tapasztalatoknak a birtokában, ha kellene egy túlélőcsomagot készítened a mostanában szülő kismamáknak, akkor mit tennél bele?
Azt a tippet, hogy legyen olyan zenéje, vagy olyan csendje, amit ő szeretne. Utána rögtön a csokis keksz jut eszembe, vagy a kifőzött ruhák. Más nem is jut eszembe…
Az, hogy ennél fontosabb dolgok nem jutnak eszedbe, talán jelentheti azt, hogy tényleg elfogadással szemléled ezeket az eseményeket, anélkül, hogy különösebben változtatni akarnál rajtuk. No persze nem mintha erre lenne lehetőséged…
A korábbi döntésemben biztos voltam mindig, de attól még a terhét hozom magammal. Van, ami nekem sem könnyű. De ezek a megváltoztathatatlan dolgok. Ezen túl vagyunk. Ezeken túl kell lépni és nem beleragadni, ami nem mindig könnyű.