Dúlaként Archívum - Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.

Tükröződünk

Kardos Zsuzsi — Tue, 03 Mar 2026 10:32:04 +0000

Vannak képek, amiket örökre viszünk magunkkal. Amikor 15 éve rideg zöldes fények között belépett az anesztes, hogy epidurált adjon. Amikor 12 éve a második császár után Viki segít belebújni a pelenka bugyiba. Amikor ’22-ben megcsörren a telefonom a villamoson, és megkapom az első felkérésem szüléskísérésre. Amikor a kezembe adnak egy méhmeleg kisbabát, mert az anyát a műtőbe tolják. Vagy, amikor tartom a kis fekete tükröm Zsófinak, hogy meg tudja nézni a mellkasán lévő babáját a császár után.

Fekszenek az ágyon. Zsófi a hátán. Jázmin Zsófi mellkasán. Mindkettőjük szeme csukva. Nem csoda, hogy elfáradtak. Több, mint 9 óra intenzív vajúdás az éj leple alatt. Halkan, hangosan, ellenállva, megengedve. Oldalt, háton, labdán, zuhany alatt, fejjel lefelé, féltérden. Most egy ismeretlen koreografál az élet színpadán. És, ha valaki, akkor egy balerina tudja, hogy mit jelent végig táncolni egy szerepet, amikor már remegnek az izmok és mindenhol fáj. A színpadon nincs tegnap, nincs holnap, csak a következő ütem, a következő lélegzet, egyik láb a másik elé. Bármerre is vezetnek minket végig megyünk az úton. Zsófi és Jázmin útja a műtőbe vezet. Nincs vészhelyzet, de nagyon ereszkedik a szívhang, és bár Zsófi bármit eltáncolna, lefújják az előadást.

Fekszenek az ágyon. Zsófi a hátán. Jázmin Zsófi mellkasán. Mindkettőjük szeme csukva. Nem csoda, hogy elfáradtak. Leülök melléjük, letámasztom a könyökeimet az ágyra. Arcom mellett mozdulatlanul tartom tízen éves koromban kapott kis fekete tükröm. „–Zsófi szeretnéd megnézni? – Igen.” Kinyitja a szemét. Elmosolyodik. Angyali, éteri mosoly minden seb mögött. Csak pár centire vagyunk egymástól. Két karom között kukucskálva egészen közelről nézem őket. Zsófi újra becsukja a szemét és megpihen. Én pedig észreveszem saját magam a tükör hátoldalán. Tükröződünk.

A Tükröződünk bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Összehangolódás

Kardos Zsuzsi — Fri, 27 Feb 2026 23:25:47 +0000

Befogják indítani a szülését. Este ballon, másnap burokrepesztés és oxitocin. Nekem meg fáj a hasam. Mi lesz így, hogy fogok tudni mellette lenni?! Juli meg is kérdezi: „Nem mondod le az esti órád?” Nem, mert ugyan fáj, de valahogy nem értem ezt a fájdalmat. Késő este fejtegetem Marcinak: nem értem, néha semmit nem érzek, és aztán jön egy hullám, egy görcs. Elmosolyodik, talán a hullám vagy a görcs szó hallatán. „Holnap szülni mész, nem?!”

Hamarabb is leeshetett volna, hogy mi történik… Nem csoda, hogy közösen rezgünk Adrival, nem most először van ez ígyaz elmúlt pár hónapban. Ábellel én is februárra voltam kiírva, és nekem is decemberben épp ugyanazon a héten indultak el először túl korai kontrakciók, ahogy neki is. Mindketten kórházba kerültünk. És mindkettőnknél sikerült megakadályozni a koraszülést.

Mindenesetre reggelre nyoma sincs a fájdalmamnak. Kipihenten indulok el a stúdióba az őrült hóesésben. Odamegyek, de az óráimat lemondom, és onnan indulok a kórházba. Várom a villamost az óvodám, az általános iskolám és a stúdió háromszögében. Ide (a stúdió házába) hoztak haza engem a szüleim a kórházból, és most én indulok innen valaki elé.

Épp a repesztésre érkezem. Adri izgatottan mosolyog. Óriás hópelyhek kavarognak le az égből hosszú órákon keresztül. A legtöbbször behúzzuk a függönyt, most mind gyönyörködtünk a mágikus hóesésben. Az oxitocinos összehúzódások erejét a zenével mossuk át. Már előző esti indításkor is nyugalmat hoz a zene, most is segít. Így most először – és nem is csak egyszer – van szerencsém élőben autentikus környezetben végig hallgatni a legújabb zenei válogatásom, amit olyan nagy műgonddal kifejezetten vajúdáshoz állítottam össze. Engem is elvarázsol a zene. Elröppen az idő. Kinyílik a méhszáj. Bogi feje megjelenik, és a teste is kicsusszan.

Pár perccel később már közösen dúdoljuk: „Aum Namah Shivaya Gurave, Saccidananda Murtaye, Nisprapancaya Shantaya, Niralambaya Tejase”

Volt egy felvétel, amit végtelenszer néztem meg, azt érezve, hogy ennél nagyobb csoda nem történhet. Most mi is a részesei lehettünk hasonlónak. Ha a dal eredetiét keresnéd itt találod. Julival rongyosra hallgattuk, amikor a stúdiót nyitás előtt szépítgettük együtt. Azóta is minden JÓGA21-es szülinapon meghallgatjuk ezt a lemezt.

Fény, békesség, szeretet, biztonság, nyugalom. Legyen ilyen életed kicsi lány!

A Összehangolódás bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

24 óra – A hetedik

Kardos Zsuzsi — Fri, 12 Dec 2025 14:45:26 +0000

24 óra. Női körtől Janka születésén át a So-ham mantráig. A hetedik.

19.15
Megérkezem a stúdióban. Női körre készítem a teret.

00.00
A női kör hivatalosan 22.00 véget ér. Most mégis majdnem éjfélig maradunk a teremben.

00.30
Lámpát oltok. Aludnom kell, mert bármikor jöhet Julcsi hívása. Nem, nem az én Julcsimé, bár szoros a kapcsolata a telefonjával, de ő remélhetőleg csak átsétál a szomszéd szobából, ha valamit mondana éjjel. Egy kismama hívását várom, akinek holnap van a terminusa. Ilyenkor mindig időben lefekszem, de a ma esti beszélgetőkör után nehezen jön álom a szememre.

3.28
Megcsörren a telefon. Kisétálok a hálóból, és úgy szólok bele, mintha 00.30 óta várnám ébren a hívását. Valami talán folydogál, de nem biztos. Az viszont igen, hogy ha lágyan is, de jönnek sorra a hullámok.

3.44
Megvárom ébren a szülésznő véleményét, ő is úgy látja, még aludhatunk egyet.

6.24
Felébredek. Nem is kell a telefonért nyúlnom, ott van a kezem alatt. A korai reggeli üzenetváltásból kiderül, Julcsi egész sokat tudott aludni. De hajnal 6 óta már minden fájásra felébredt. Nyákdugó szerű valami távozik és már betét is kell.

7.45
Nyolc óra sem telt el, de én már újra a stúdióban vagyok. Első dúlai konzultációnk van azzal a kismamával, akinek a szülését februárban kísérhetem.

9.30
Újra körben ülünk 7 nővel. Ez is női kör, csak most jógázva kismamákkal készülünk a szülésre.

11.15
Az óra után szaladok haza, hogy levigyem Morát. Ilyenkor szinte mindig ráérős voltam, de most húz haza a szívem családunk új kutyatagjához.

12.54
Újabb hírek érkeznek: Julcsi hányt. A szülésznő még várna az indulásra, de Julcsi hangját hallva én biztosan indulnék, érzem, hogy nyugodtabb lenne már benn. Nem is bírnak otthon várni tovább, és jól is teszik, mert az autóban már 5 perces fájások érkeznek.

13.58
A sétából hazarohanok Morával, és kocsiba vágódom, milyen jó, hogy épp a ház előtt áll.

14.23
A gyönyörű őszi szélben autózom a pesti rakparton, amikor a suliból érkező telefonhívásra meg kellene mondanom, milyen nap van és hánykor kell a fiamnak elindulni az edzésre. Hebegek-habogok. Azt sem tudtam abban a pillanatban, hogy különbséget teszünk a hét napjai között, de igyekszem ráengedni a figyelmem.

14.33
Koválygok egyre mélyebben a Dunamedical mélygarázsába. Le és le és le. Aztán már a lifttel fel és fel és fel.

14.45
Megtalálom Julcsi szobáját, és már együtt megyünk szülőszobára, ahol nem is időzünk sokat, mert…

16.28
Megszületik Janka.

17.26
Írok Péternek, az egyik legrégebbi gyakorlónak, hogy nyisson ki, mert oda fogok érni csak késve.

19.07
Újra a stúdióban vagyok. Mintha egy meglepetés buliba csöppennék. Mindenki ül csendben a helyén, mintha én tettem volna le a szőnyegeket, eszközöket. Elolvadok.

19.15
Már a légzés mantráját gyakoroljuk. So-ham. Az órát pedig Leboyer idézettel zárjuk:

„Megszületni annyit tesz, mint belépni ebbe az egyetemes pulzálásba, ami az élet. És amit a légzés manifesztál bennünk. Élni annyi, mint megnyílni előtte, ráhagyatkozni, beszállni ebbe a törékeny lélekvesztőbe, ami ezután átvisz bennünket egyik partról a másikra. Ez a nagy teljességbe való bekapcsolódás. Minden élő lélegzik. Az egész teremtés, a nappalok, az éjszakák, a ciklusok, napfordulók, csupa légzés.

Ami pedig Önt illeti, egész életének minősége múlik azon, hogy szabad-e vagy gátolt a légzése. Nem fordult még elő, hogy így szólt magában: talán meg kellene tanulnom lélegezni?”

A 24 óra – A hetedik bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Syrius a szülőszobán

Kardos Zsuzsi — Wed, 28 May 2025 21:05:23 +0000

Amikor arról álmodoztam, hogy dúla leszek, arra vágytam, hogy ott legyek a szülő nő mellett, hogy támogassam gyermeke megszületésekor. Az élet kegyes volt hozzám. Életem sorsfordító élményei, két gyermekem születésének története nem köszönt vissza a kíséréseimkor. Minden anyuka gyermeke hüvelyi úton jött világra. Már épp kezdtem elhinni, hogy ez így is van rendjén, amikor most tavasszal a kismama jógára járó anyukák beszámolói jöttek sorra:

…tegnap 11:29-kor 51 centivel és 3080 grammal, császárral jött e világra…, … ballontól az epidurálig minden utat végig jártunk és végül császárral jött világra…, … igen hosszú délután és éjszaka után reggel végül császármetszéssel jött a világra…

Hát mi van itt, kérem?! Magabiztosan meséltem korábban, hogy a hozzám járó anyukáknak sokkal jobb a statisztikája, mint az országos átlag (a császáros szülések aránya több mint 40% Magyarországon, szemben a WHO ajánlásával, ami 15%). No nem azért jók a számaim, mert annyira zseniálisak az óráim, felkészítőim hanem azért, mert felvilágosult, a szülésükért tenni akaró nők járnak alapvetően hozzám.

Életem 7. kisérére lett volna a következő felkérés. A kismama hetekig járt az órákra, felkészítőkre, pedig nagy háttér tudással rendelkezett, hiszen védőnőként dolgozott. De a családjában korábban már többször is megjelenő terminus túllépést, túlhordást a mai világ nem engedte már meg. A ballon annyira nem hozott eredményt, hogy másnap el sem tudták távolítani, mint, ahogyan a vénába áramló oxitocin sem változtatott a helyzeten. Császár.

Amikor egy héttel később kiderült Zsókánál, hogy császára lesz, már szemem sem rebbent. 43 éves. Első baba. Lombik. 2 gerincsérv. Ráadásul az utolsó mérések szerint a baba súlya 4800 gramm körül lehet. Tiszta sor. A kórházi protokoll szerint előző este ballonos indítás, reggel oxitocin. Majd császár.

A reggeli órám előtt egyszerre csalódottan és megkönnyebbülve a 6 hetes készenlét után elmentem futni. Most meg lehet tolni, ma nem kell extra erőt tartalékolni már, ma csak a szokásos szerdai program jön. A futás után össze is jött a kis csapat a stúdióban 4 szoptatós anya, 4 pici baba. Okosórámat levettem, telefonomat ugyan még nem kapcsoltam ki, hátha jönnek hírek, de már lenémítottam. A beszélgetőkör előtt ránézve látom, Zsóka férja Matyi hív.

Azt kérik, mégiscsak induljak, mert van remény. Kialakul a terv a fejemben, maradok még egy picit a stúdióban, jógázunk legalább 30 percet, hogy mégse potyára jöjjenek a picikkel, de egyértelmű utasítást adnak ki a pár hónapja szült anyák: INDULJ MÁR! Én meg, mint Csipkerózsika a bálba a futástól kipirult arccal rohanok haza. Közben hívom Julit, hogy mondjam neki a kialakult helyzetet, és hogy pár perc múlva otthon még találkozunk. Látom fürkésző tekintetét, lesi, hogy miben vagyok, elcsípi a remény mámorát, majd elindul a tavaszi szünetes találkozójára. Én is felkapom a csomagom, miközben betolok septiben egy croissant-t a másikat magammal viszem, még jól jöhet. A kocsi a ház előtt áll. Egy órán belül a kórházban vagyok.

A szoba ismerős. Itt született Samu és Regő is. Összeérnek a szálak, hiszen Regő apukája nagyon jó barátja Zsókának. Ha itt születik meg Dani is, akkor „szobatestvérek” lesznek. De ekkor ez még csak távoli remény. Korántsem szeretném ebbe beleélni magam, bár látom, hogy mindenki eltökélt. Ugyan Zsóka, a személyzet kérdésére többször is elmondja, hogy ő nem, ő ugyan nem ragaszkodik a hüvelyi szüléshez, ő egy egészséges gyermekhez ragaszkodik, felemelt fejjel, céltudatosan indul el az úton, ami először a zuhany alá vezet, ahol a szülésznő kérésére fél órát töltenek el Matyival. Állok az ajtó előtt, hátha tudok valamiben segíteni. Percek óta duruzsolást hallok. Matyi valamit mond, azaz inkább mesél, narrál. De vajon mi lehet az?! Persze még nem tartunk ott, hogy nagy csendet kérnének az összehúzódások, na de ez egy folyamatos narrálás vajon mi lehet?!

Pontban mikor letelik az előírt idő, kijönnek. Újabb adag oxitocinnal kínálják Zsókát, és mellé izomlazítóként Nospát is kap. A szülésznő, most fekvésre kéri, hogy a Nospa tegye a dolgát, és lazuljon el minden, aminek most el kell. Zsóka az ágyból ránéz Matyira és így szól: Matyi mesélj, mesélj még! És Matyi rákezd a már megszokott közös relaxációs technikájukra: mesél. Mesél Syrisuról, Jackie Orszaczkyról, Zoránról. Miközben a háttérben térben, időben, stílusban is teljesen más zene támaszt. Az összehúzódások rendszeresen jönnek 3-4 percenként.

Valamennyivel később emelik az oxitocint, és a szülésznő újabb kérésére most álló testhelyzetben vagyunk mindannyian. Ringatózás, duruzsolás. Már a Hungária zenekarnál járunk. Halad a folyamat, amit a következő hüvelyi vizsgálat is megerősít: érezhető egy pici ödéma, így irány vissza az ágy, a vízszintes testhelyzet és a forgolódás. Zsóka elbizonytalanodik. Időnként arról számol be, hogy annyira erősek az összehúzódások, hogy úgy érzi már nem tud lazítani odalenn.

Átbeszéljük, hogy a duruzsolás neki az alap, és valójában a figyelmét odaadja az összehúzódásoknak, ott van velük. Mégis nehéz kitalálni mi lenne a jó, mert a tekintetén, a testhelyzetén a fájdalomnak nyoma sincs. Méltóságteljes, nyugodt légzés, csak ez van. A meleg borogatás a gömbölyödő hasa aljára, légzés lassítása, a bíztatás talán erőt adhat, és az a tudat, hogy elég ha az ajkait, az állkapcsát lazítja, a többi megtörténik odalenn magától.

Ez idő tájt halkul el a zenetörténeti mese is. A csendet két hüvelyi vizsgálat töri meg. Meglepődve néznek egymásra a szülésznő és az orvos. Ők sem gondolták volna Zsóka jelenlétéből, hogy már 8 cm-nél járunk. Felpezsdül a környezet. Újabb testhelyzet változtatás. Ismét állunk. Azaz dehogy állunk, rogyasztunk. Zsóka Matyiba kapaszkodva a szülésznő biztatására nyomni kezd. Úgy látom teljes erejével tol, miközben elmondása szerint még igazán nem határozottak a tolási ingerek. Halkan javaslom, hogy csak annyit toljon, amennyit kér az összehúzódás, épp mindig csak annyit.

Újra sokan leszünk a szobában, és ismét változik a dinamika. Vissza az ágyra. Oldalt fekve, forgolódva jönnek a szaporább összehúzódások, majd lassulva félig ülő testhelyzet, felhúzott lábakkal, nyitott térdekkel következik. A kismamát arra kérik, hogy vegyen egy nagy levegőt, és kezdjen el rekeszizomból lefelé tolni. Ügyesen tol, hatalmas munkát végez, ügyesen halad a baba is.

Egy ponton mégsem akar Dani feje átmozdulni, így megbeszélve Zsókával a szülésznő tartja a nyomás által elért helyzetet a karjával, sőt rá is segít. Rövid időn belül kibújik a fej, és kicsusszan a test. Az a hosszú test.

Amikor felocsúdunk a megszületés csodájából, szemrevételezik a kis embert, akarom mondani a nagyot, mert Dani tényleg nagy baba. Az oly sokszor félrevezető mérések most beigazolódni látszanak. Az aranyórába senki nem meri felvetni, hogy ugyan mérje már meg valaki, de epekedve várjuk mind a számokat. 4830.

Amikor a csecsemősök elviszik Danit a csecsemős osztályra, Zsóka kéri Matyit, jól figyelje meg gyermeküket, nehogy összecseréljék valakivel. A csecsemős nővér és a szülésznő együtt nevetnek fel, Danit biztosan nem fogják összekeverni mással, mert még egy ekkora baba nincs az osztályon. Elköszönök én is Regő szobatestvérétől, és megvárom míg Zsóka lezuhanyozik. Majd elindulok haza, hálát adva, hogy ma jól, ma nagyon jól álltak a csillagok.

A Syrius a szülőszobán bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Egy dúla / Két szülés

Kardos Zsuzsi — Wed, 06 Nov 2024 11:52:04 +0000

Dúlás weboldalamat saját magamnak készíteni, azzal a tudattal, hogy innen tuti nem jön megkeresés, nem jó érzés. / Amikor ketten is a weboldalon keresztül keresnek meg ajánló ismerős nélkül, az vállveregetős.

Nehéz, hogy az egyikőjüket csak az utolsó alkalmakon láttam igazán nevetni. / Viszont a másik egy mosolygós érett barack.

Kinn ülni a szülőszoba előtt, és nem bemenni, mert még csak a vajúdóban van, és onnan olvasni az üzeneteket, hogy nem fogja kibírni, embertelen. / Lemondani az est órám, hogy odaérjek mielőtt megszületik a gyermek, tempós.

Megtudni, hogy az az orvos, aki utolsónak belép hagyta bent pár éve a méhlepény egy darabját több, mint bosszantó. / Meglátni ezt az orvost pár héttel később félelmet keltő.

Kezemben tartani a magzatszurkos, magzatmázas bölcs babát megtiszteltetés. / Látni az anyukája mellére tapadva megkönnyebbülés.

Látni, hogy 70/x alatt van a vérnyomás aggasztó. / Látni, zabszeletet falni bizsergető.

Készülni, várni, hogy ott lehessek egy szülésnél, születésnél, el sem tudom mondani mennyire nagy és fontos érzés számomra. / Kikapcsolni a telefonom pár hónap szinte folyamatos készenlét után, időszerű.

A Egy dúla / Két szülés bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Tenger parti sziklán ülünk

Kardos Zsuzsi — Mon, 24 Jun 2024 12:12:47 +0000

Épp a Barber Shopból kilépve fodrászolás után újjászületett fiammal szállunk be a Mammut liftjébe, amikor megcsörren a telefon. Andris az. Itt az idő. Korábban volt több bizonytalanság, vaklárma is, de ez most más.

Aznap már másodjára mentek be a kórházba, de most maradtak is, mintha jönnének is hullámok. Óránként egyeztetünk, hogy hogy haladnak a dolgok. A dolgok pedig haladnak, és milyen jó, hogy épp most.

A szülést ezernyi apró vagy egészen nagyra duzzadó körülmény határozza meg. Juli lányom születését például az, hogy a választott, a megbízott szülésznő, akire dúlai segítőmként tekintettem egy hányós-hasmenős vírusra hivatkozva szombat hajnalban nem jött el a nagy napon. Így, amikor egy héttel ezelőtt életem nagy hányós-hasmenős vírusával küzdöttem, akkor csak arra tudtam gondolni, hogy ne most… még ne induljon el… várjon meg az a pici fiú, mert úgy szeretnék ott lenni, és várni őt, úgy szeretnék segíteni Fanninak. Nem hagyhatom magára, én nem tehetem ezt meg. A betegség napokig cibált. 2,5 kiló energia hagyott el 48 óra leforgása alatt. És, amikor azt hittem jól vagyok már, akkor is különös érzékelés nyomai maradtak a betegség után, és ágyban tartó gyengeség.

De Raul kivárta a legmegfelelőbb időt. Már amennyiben a hőségriadó legmelegebb napja a legjobb idő. Melegborogatásként a szülőszoba forró levegője került Fanni gyönyörű hasára. Ült az ágyon, és én úgy képzeltem, egy tengerparti sziklán ülünk, ahol a Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy abba már bele kell részegülni. És Fanni bele is részegült. Vette a mély levegőket, és lágyan engedte kiáramolni magából. A sütkérezés közben volt időnk átbeszélni a vágyakat, félelmeket, megoldási lehetőségeket.

A burokrepesztés lehetősége is felmerült. Fél óra várakozás után – várva hátha magától is elindul a zuhatag – nagy megkönnyebbülést jelentett számára a burokrepesztés. Mint Andris folyosóról írt üzenete is: Nagyon szeretlek, és örömmel bemennék. Ezek a szavak is a legjobbkor érkeztek. Mert az a mosoly, az az elérzékenyültség, ami Fanni arcvonásain tükröződött, nem hagyott kétséget afelől, hogy eljött az újabb csere ideje.

Kiültem a sötét folyosóra. Vártam. Azt gondoltam, hogy gyerekkoromban kötöttem utoljára, de most jól jönne két kötőtű és egy gombolyag. Közben nagypocakú kismamák jöttek-mentek az esti kórházi különös fényekben, az orvosok figyelme pedig egy sürgősségi császár felé irányult. Én pedig azokra a pillanatokra gondoltam a saját életemből, amikor kétszer is kimondták: Császár! Császár!

A sietségben nyitva maradt a szülőszobás részleg ajtaja, így hallhattam, ahogy az egyik szülésznő odakiált a másiknak: Szülünk!

Milyen jó is. Annak a kismamának már meglesz hamarosan a babája. Pár perccel később megérkeznek az újszülőtt hangjai is. Milyen jó, hogy ők már így. Vajon Fannival és Raullal mi lesz?! Nem bírok ki a folyosón 60 percet sem, írok Andrisnak, amikor épp látom, hogy ő is ír: Megszületett.

Nyilván ilyennel nem viccel senki, de nehéz elhinni az érkező hírt. Így a pár másodperccel később küldött fotót igyekszem jó alaposan szemrevételezni: tényleg ott van Raul! Biztos voltam benne, hogy Fanni egy amazon, de ez a tempó engem is meglepett. Újra cserélünk. Sőt pár perccel később Andris is bejön. Elkél a segítség. Ő Rault fogja, én Fanni kezét, amíg az utómunkálatok tartanak.

Átbeszéljük, hogy hogy történt a varázslat. Összecsomagolok és lassan elpárolgok, mint Fanni arcáról az ilyen-olyan cseppek.

A Tenger parti sziklán ülünk bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Alma, alma piros alma odafenn a fán.

Kardos Zsuzsi — Thu, 21 Sep 2023 10:13:09 +0000

Ahogy éjszaka 1.00-kor két óra alvás után elindultam Üröm felé énekelni kezdtem. A dúlaképzésen sok hasznos információt kaptunk, az egyik ilyen számomra az éneklés feszültségoldó hatásának fontossága volt. Most is a Gayatri indult el bennem automatikusan, de hamar érkezett egy másik dal: „Alma, alma odafenn a fán, ha elérném nem kímélném, leszakítanám, de elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél azt az almát, lehozza elém…” Többször elénekeltem, mire lágyan alakulni kezdett a mondanivaló: „Alma, alma odafenn a fán. Ha elérném, megkímélném megsimítanám, és elérnem van reményem. Látom, hogy a szél azt az egyet, piros almát lehozza elém.”

És éreztem az autó halk haladásával együtt a légies nyílást, az ereszkedést, ahogy jön le a kis piros alma. Pedig ekkor még nem tudhattam, hogy Gréti babája valóban intenzív ereszkedésnek indult.

Grétivel pár éve ismerkedtünk meg Bálint pránajáma oktatói képzésén. Egy páros gyakorlástól eltekintve nem volt szoros kapcsolatunk egymással. Most már van. Bár a közös gyakorlás alig tartott tovább, mint amennyi ideig jelen voltam a szülésénél.

Tudtuk, hogy készülődik a kisasszony. A vasárnapi szülésfelkészítőt megvárta, de már készülődött kifelé. Így a szerdai csak félig feltett kérdésemre a válasz már az volt, hogy a napközbeni intenzívebb összehúzódások között is marad egy tompa menstruációs fájdalom. Pár órával később Gréti még mindig nem volt biztos benne, hogy ez az. Távoli üzeneteiből az derült ki, hogy ha Jankával (az első szülöttel) még megy az esti rutin, akkor innen még lehet visszaút is.

A következő életjel este 11-kor érkezett: A vajúdás elindult, de feküdjek le nyugodtan, ők is ezt teszik. Mivel Gréti és Áron hangja nyugodtnak tűnt egyértelmű is lehetne a döntés, de ez volt az a pont, amikor szívem szerint elindultam volna. Meg is kérdezem, hogy mit szeretne jobban Gréti, de állítja most ők is aludni fognak. Lefekszem. Leellenőrzöm a telefonom háromszor, hogy biztos fel van-e hangosítva. Felkelek és bekapcsolom Marciét is a biztonság kedvéért. Minden eshetőségre felkészülve, felhúzom az órát 6.45-re, hátha mégis én megyek Julival reggel. Majd, mint egy fegyelmezett gyerek karácsony előtt elalszom.

1.00-kor cseng a telefon: „Gyere.” Felveszem a kék szivecskés fehér pólóm (abból még sose volt baj), és szedem a lábam az autóhoz. Folyékonyan haladok az üres városban. Észrevétlenül megyek el a Margit Kórház mellett. Azaz kórházból senki nem vesz észre engem, de én a kórházat nagyon is. Itt született Ábel. A második császárom helye. És itt született Janka is. Pedig otthonra tervezték. Akkor nem sikerült. Az a fránya viszketés, azok a fránya értékek, és az a doktor…

Ugyan az értékek elindultak most is felfelé, és viszketés is van, de van rá gyógymód is. Kinek mi. Grétinek a bábájától kapott oldás és a meditáció segít. A helyzet rendeződik. Janka testvére otthon fog megszületni. Ráadásul micsoda otthonba. Igazi fészek.

Benyitok a sötét lakásba. A hangok hatásától a nadrágomat fordítva veszem fel. Kézmosás, és irány a szentély. Gréti a földre letett matracon fehér köpenyében térdelve támaszkodik Áronra. Csendes fények, világító gyertyaszál. A bába tükörrel és elemlámpával követi a folyamatot. Ekkor válik egyértelművé, hogy az épp zajló párbeszéd, miszerint – „Jött lejjebb? Tényleg jött lejjebb? – Igen tényleg, szépen ereszkedik.” Az nem egy túloptimista megerősítés, hanem a tény, hogy a kis almának már látszik feje. És mintha Gréti nem is nyomna. Csak engedi, hogy a méhe vigye lejjebb és lejjebb gyermekét.

1.50 előtt megjelenik a fej, majd pici várakozás, és elengedi a test a testet. Az új szülött (a nevét ekkor még nem tudja senkisem) nem az anyukája hasára, hanem hátára kerül egy pillanatra, majd kis manőverezés után előre Anyához, Apához. Felsír. És nemcsak az újszülött, de az első szülött is. Áron megy be hozzá. „Anya gyere! Anya jöjjön ide!”

A szomszéd szobából a sírást hallva, én kezdek megtörni. Mi lenne, ha Janka is kijönne a neve sincs babához?! De Áron nem csak Janka, de a türelem atyja is. Kitart és bevetve a bevált praktikákat visszaaltja Jankát.

Közben halad az idő. A baba megtalálja a mellett. A köldökzsinórnak bőven van ideje kifehéredni. A megfelelő összehúzódásnál világra jön a lepény is. A gáton pici repedés van csak, varrni sem kell. A magzatmáz mindenkiről kezd eltünedezni. Gréti ügyesen eszik, iszik, felkel zuhanyozni és még pisilni is tud.

Amikor visszafekszik a matracra, már kevésbé remeg. A lágy fényektől is elfordítva az arcát becsukja a szemét. Megpihen. Engedi a pillanatot, hogy legyen. Én is elmerülök benne. Benne a fáradtságában, megkönnyebbülésében, áldottságában, ragyogásában.

A bába közben töltögeti a papírokat. A név még üresen marad. Júlia vagy Anna talán. Egyik pillanatban így, másikban úgy. Rákerül a papírra a TAJ szám, és vissza kell emlékezni az esküvő időpontjára is: május 22. Számomra sem ismeretlen dátum. Anyukám szülinapja. Nem mellesleg Júlia nap. A lányom névnapja, és most már lehet, hogy Gréti és Áron lányáé is ez lesz. De van még idő dönteni.

Fél öt körül elindulok haza. Most tényleg ennyi volt?! Ennyire egyszerű?! Ennyire gyors?! Nem értem pontosan. Új tapasztalás. Itthon minden ugyanaz. Mindenki alszik, szinte ugyanúgy, ahogy elmentem. Megerősítést kérek Grétitől, hogy biztos lehessek benne, hogy megtörtént a csoda. „Bizony, hogy megtörtént! Ölelünk.„

Én is benneteket.

A Alma, alma piros alma odafenn a fán. bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Luca. István. Samu.

Kardos Zsuzsi — Thu, 21 Sep 2023 10:09:38 +0000

Luca. István. Samu.

Nekem Samu a második. Azaz a negyedik. Merthogy van kettő saját. Samu a második, akit dúlaként láthattam világra jönni.

Épp így képzeltem. Hogy lesz egyszer egy olyan kismama, aki jógázni jön, készülni a nagy napra, akivel hétről-hétre együtt haladunk az úton, hogy még tovább, a gyermeke születése pillanatáig is elkísérjem.

Boldog voltam, hogy nem túl nagy tapasztalattal rendelkező dúlaként, rám esett a választása, hogy engem bízott meg élete egyik legféltettebb titkával, és azzal a feladattal, hogy támogassam a titok keletkezésénél.

Nem tudtam nem a Nagymamámra gondolni. Edit nagyira. Apukám és testvére minden vendégét örömmel látta, ellátta. Rántotthússal, palacsintával, figyelemmel, szeretettel és elengedni tudással is. Nekem ez a komfortos. Nem az, ha sok palacsintát kapok, hanem, ha adhatok. Ezért egy májusi reggelen újra felvettem a kék szivecskés fehér pólóm, és elindultunk a születés útján. Mindig fehérben repülök.

Fogtam Luca kezét, és álltam a bíztatást, a megerősítést kérő pillantásait. Együttéreztem. Bíztattam, és közben olyan gyönyörűnek láttam. Szépnek. Nagyon szépnek. Épp, mint Fannit. Fanni volt az első. Sose feledem.

De itt most nem kettesben voltunk, mint Fannival. István is velünk volt. Miközben igyekeztem Luca derekát támasztani még otthoni környezetben. István megállt az ágytól picit messzebb, és csak nézte Lucát. Én pedig őt. Először állt meg aznap az idő. Néztem Istvánt, és én már tudtam, amit ő még nem. Hogy nemsokára elindulunk ebből a térből, és amikor ő egyedül majd visszatér ide, olyan minőségi változáson fog keresztül menni, amire most még nem gondol, és ha gondol is biztosan nem érezheti. Most értettem, éreztem meg, hogy nem csak Lucát kísérem, de Istvánt is a szülővé válás útján.

Ha lett volna lehetőségem – ha nem is megállítani -, de lelassítani az időt, az lett volna a második alkalom, amikor leendő Anya és Apa szájuknál fogva kapaszkodtak össze, hogy a csók, és az utána jövő mosoly, nevetés ereje megrepeszthesse a burkot. Egy pillanatnak tűnt csupán. Talán meg sem történt. A folyamat tovább haladt.

Láttam, ahogy megjelenik a hajas fejbőr, ahogy nyomásról nyomásra egyre több jelenik meg belőle. És láttam Lucát még gyönyörűbbé válni. Az jutott eszembe ott akkor, hogy ilyen szép még biztos sose volt. Néztem az arcát, és közben Fanni arcát láttam. Ekkor állt meg másodszorra az idő, így volt módom megfigyelni a tapasztalatot, mégsem értettem mi történik. Tényleg ennyire hasonlítanának?! De a kép egyre inkább ugyanazzá lett, eltérések nélkülivé vált: Megállt az idő, és csak a nyers erő, az ösztönök, a hullámok hátán való hajózás maradt. Tulajdonképpen mindegy is, hogy ebben pillanatban kinek az arca ring a hajón, mert a helyzet minősége univerzális volt.

Az idő megállt, de a folyamat tovább haladt. Samu megszületett. És megszületett Anya és Apa is. Az a mosoly is, az a büszkeség is, az az erő, amit csak a szülés és a megszületés élménye adhat számunkra. Tökéletes, meztelenül egyszerű természetesség.

Napokkal Luca szülése után is azt éreztem, hogy én igazán nem csináltam semmit. Egy ideig nem értettem, mi ez. Ma már tudom az érzés okát: akkor és ott időn és téren kívül voltunk, ahol a születés varázsa állandóságot teremtett.

Persze tudom, hogy segítettem öltözni, a kocsihoz lemenni, vagy fel a kórházi osztályra. Hogy együtt lélegeztünk, hogy masszíroztam a lábát, hogy vízzel kínáltam, hogy egymásba kapaszkodtunk, hogy bíztattam. Álltam és tűrtem a elmúlásért, a megszületésért, a biztonságért vágyakozó tekintetét, és fogtam a kezét, de cserébe egy kis időre halhatatlanságot kaptam.

A halhatatlanság érzete a zötykölődő 17-esen elmúlt. Helyette hiányérzet jelent meg. Épp mint, amikor valakivel viszonyba keveredsz. Eltöltötök egy éjszakát együtt, és az elválás után úgy érzed, hogy a tested egy része egészen biztosan ott maradt. Várod, hogy jelentkezzen, hogy hírt adjon magáról. Keresed a jó időpontot és a jó szavakat a következő kapcsolódáshoz. Várod a pillanatot, hogy valaki megerősítse a megtörtént csoda valóságát.

Ez is egy szerelem. Nekem olyan. Nekem az.

A Luca. István. Samu. bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.

Nekem Fanni volt az első.

Kardos Zsuzsi — Thu, 21 Sep 2023 10:03:19 +0000

Pedig a 4 perces fájások alatt, mikor megkérdezte, hogy nekem jó-e így, akkor felhívtam a figyelmét rá, hogy ugyan az ágyukban vagyunk, de ez nem olyan, mint a szex: Ne velem foglalkozzon, itt tényleg elég, ha csak Neki jó. Utólag már tudom, hogy azért egy picit mégis olyan. Amikor egy ébren töltött éjszaka után másnap az utcán azt érzed, hogy most nyilván mindenki látja rajtad, hogy mi történt az éj leple alatt, mert az átragyog mindenen, épp olyan érzés mint, amit átéltem a János Kórházból haza indulva az 56-os villamoson a munkába igyekvő emberek között.

Nem így képzeltem el az elsőt. 4 éve tartok kismama jógát és szülésfelkészítőket is. Volt pár alkalom, amikor a több hetes közös gyakorlás után felmerült az igény, hogy ott legyek a szülésnél kísérőként. Ezért is végeztem el egy dúla képzést. Most szeptemberben pedig megállás nélkül ültem a gép előtt és gyártottam az Insta posztokat, hogy egyszer majd valaki lássa, hogy én ezt komolyan gondolom. Hogy, ha tapasztalat nincs is, de van tudás és van szándék.

Fannit két hete ismertem meg. Váratlan telefonhívás érkezett egy ismerős ajánlásával. Órákon keresztül töltött el a szikrázó bizsergés csupán csak a telefonos érdeklődés miatt, ÚristenÚristen, de jó… Estére ez az érzés alakult át az Úristen, úristen, mi lesz most?!-ba.

Nekem Fanni volt az első. Korábban nem értettem, hogy hogyan láthat bárki egy épp a fájdalomtól szenvedő nőt gyönyörűnek. Érteni most sem értem, de már megtapasztaltam. Az élniakarás, az éltetniakarás, az ösztönök, a vágy, az erő, a figyelem olyan csendet, olyan szentséget szül, ami széppé teszi a legutolsó… a legutolsó… nem is tudom mit… azt hiszem még mindig tart a varázs… nem találok egy igazán csúnya dolgot sem a világban… Jó, jó, Fanni amúgy is szép… nem volt nehéz dolga a misztériumnak.

Amikor az első találkozásnál megkérdezte Tőlem, hogy én mit várok a kiséréstől, azt válaszoltam, hogy egy ilyen alkalom, mindenki számára egy újjászületés. Mégis a hullámok sodrásában nem ez volt a fontos csak az, hogy a csendben összekapaszkodjunk és lépésről lépésre haladjunk az úton, hogy nyíljunk, hogy a megengedés elengedést szüljön, hogy a két test külön válása anyát és gyermeket teremtsen. Vártam, hogy megvilágosodom. Hogy ad valami olyat a megszületés pillanata, amit eddig még nem éltem át. És adott is. A legtisztább, legegyszerűbb természetességet tapasztaltam meg. Azt, hogy ez így van jól, hogy egyensúly van, mindent betöltő mozdulatlan állandóság, tökéletesség.

Az újszülötteket nem érdemes fürdetni, tiszták. Reggel 9-kor én is fürdés nélkül dőltem ágyba, hogy még egy picit rajtam maradhasson újszülött tisztaságom.

A Nekem Fanni volt az első. bejegyzés először Kardos Zsuzsi vagyok. Jógaoktató, dúla.-én jelent meg.