Barion Pixel
Adri, az igazi VBAC hős! - Kardos Zsuzsi - jógaoktató, dúla
Kardos Zsuzsi jógaoktató weboldala.
kardos zsuzsa, kardos zsuzsi, jóga, weboldal, fotós, hatha jóga, második került, kismama jóga, szülés felkészítés
1749
post-template-default,single,single-post,postid-1749,single-format-standard,theme-bridge,bridge-core-2.0.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1300,footer_responsive_adv,hide_top_bar_on_mobile_header,qode-content-sidebar-responsive,columns-3,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-19.0.1,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

Adri, az igazi VBAC hős!

Adi, az igazi VBAC hős!

Adri, az igazi VBAC hős!

ADRI AZ IGAZI VBAC HŐS! – avagy Rakéta Gréta érkezése Húsvét Hétfőn

Ha szeretnéd tudni, hogy milyen út vezet egy sikeres VBAC-hez (császár utáni hüvelyi szülés), akkor olvasd el Adri második gyermekének, Grétinek szüléstörténetét. Adri első gyermekének születéstörténete – kimondhatjuk – tipikus történet itthon. Ráadásul Lina fogyatékossággal született. Nem hall. Pár évvel később vártak egy jelet az univerzumtól. Megkapták. Itt olvashatod Adri második gyermekének sikeres VBAC élményét. Adri elmondhatja magáról: ő egy igazi VBAC hős!

Kitisztult a helyzet. Evidens volt, hogy érkezzen a tesó?

Nem. Nagyon nagy dilemma volt számunkra, hogy vállaljunk-e kistestvért. Ennek több oka is volt. Egyrészt Ádám nagyon féltette az egészségemet, nem szerette volna, ha megismétlődik a méhen kívüli terhesség, vagy hogy vissza kelljen nyitni az egyébként még mindig irritált császárheget. Azt se tudtuk, hogy hallássérült lenne-e a következő gyerekünk. Bár ez tartott minket vissza a legkevésbé… Nehezen tudtunk döntést hozni a testvér témában azért is, mert nekem nincs testvérem. Ez egy idegen terep számomra. Nem láttam, hogy hogy kell ezt csinálni, nem láttam, hogy anyukám több gyereket nevelt volna. Nehéz volt így erről filozofálgatni. Ádám pedig abszolút el tudott képzelni egy egygyerekes családot számunkra. Az egygyerekes család határozottan vonzó volt, de csak ott motoszkált, hogy Linának meg kellene ezt a lehetőséget adni. 50%, hogy jól kijönnének egymással nagykorukban is, akkor legalább azt az 50% esélyt adjuk meg. Legrosszabb esetben nem fognak kommunikálni egymással. Jó esetben azonban nyernek egy leírhatatlanul fontos kapcsolatot. Úgy voltunk vele, hogy nehéz kérdés ez a tesó ügy, döntse el inkább a sors. Júliusban betöltötte Lina a második életévét, ekkor ténylegesen kezet fogtunk Ádámmal arra, hogy megpróbáljuk,de csak július-augusztus hónapban fogjuk megadni az esélyét. Vártunk egy jelet az univerzumtól, és hogyha nem jött volna össze – mondtuk mi, akik az első gyermekre sokat vártunk – akkor ősztől elengedtük volna a témát.

És a jel megérkezett. 

Épp éves rákszűrésen voltam, és tudtam, hogy gyermek július hónapban nem fog megfoganni, mert abban a hónapban azon az oldalon van peteérésem, ahol nincs petevezetékem. Persze azt is tudtam, hogy orvosilag nem kizárt a teherbeesés, de elenyésző esélye volt.

 

A “kézfogástól” az esélytelen hónapban megfogant a pici. Felvillanyozott minket ez a gigászi jel az univerzumtól. Erre nem számítottunk. Nagyon boldogok voltunk.

 

Ádám úgy örült, hogy megkönnyezte, mikor bejelentettem. Én pedig először el sem hittem, egy hétig nem is csináltam tesztet. Ádám kérdezgette, hogy nem gyanús-e az elmaradt menstruáció, de gondoltam, ez úgyis az esélytelen hónap. Amikor pozitív lett a teszt, hangosan kacarásztam.

Innen már minden simán ment?

Igen, bekerültünk egy nyerő szériába. A múltkor negatív spirálban voltunk. Tőlünk független negatív események sújtottak minket. A tüdőgyulladás, Ádám balesete, a kovid járvány, a hallássérülés. Sok negatív hatás ért minket.

Most nyerő vonatra ültünk fel. Helyrebillent bennünk minden. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy sikerült egy átlagos forgatókönyvet írnia. A kapcsolatunk Ádámmal ebben a várandós időszakban csak tovább mélyült.

 

Tudtuk, hogy a VBAC (császár utáni hüvelyi szülés) kapcsán sok nőt hülyének néznek a magyar rendszerben. Próbáltunk alaposan informálódni. Rengeteg orvossal konzultáltunk a kilenc hónap során.

 

Ha valamilyen vizsgálaton voltam, akkor kikértem az adott orvos álláspontját, vagy esetleg a kórházi hátterének a protokollját. Így sikerült összesen hét orvossal és három szülésznővel, illetve három dúlával (beleértve téged is) konzultálnunk. Elképesztő, hogy milyen szórás mutatkozik a statisztikákban, és mennyire nem konvergálnak az egyes kórházi protokollok.

 

A legtöbb, amit egy VBAC-re készülő nő vagy egy először szülő nő tehet, hogy megpróbál a választott intézmény protokolljára rákérdezni.

 

Kikérni azt, mert úgy látom, ebben a jelenlegi rendszerben ki kell magunkért állni. Jelenleg ugyanis Európán belül Magyarországon a második legtöbb az elvégzett császármetszés a több, mint 40%-os aránnyal (a császármetszés országos rátája 2022-ben 40,74% volt).

Sereghajtók vagyunk Európában.

Minket csak a lengyelek köröznek le. Ha a 41%-ot nézzük, és azt, hogy a WHO ajánlása 15%, akkor az összes születést tekintve a szülések 26%-a nem így kellene, hogy végződjön; a császármetszéseknek tehát közel a kétharmada indokolatlan. Nem mindegy, hogy hogyan szülünk, és hogyan születünk, hány gyermeket hozunk világra… Rengeteg mindent befolyásol: későbbi gyermekvállalási szándékot, a lelkületünket, a korai kötődést. Napestig lehetne sorolni. Aki teheti, külföldi szakirodalomból is tájékozódjon. Az elmúlt majdnem három évben szinte mással sem foglalkoztam. Összeraktam egy jelentős gyűjtést. Rengeteg cikket lementettem. Felhívtam sorstársakat.

Valóban tájékozódni kell az intézményekről, mert nincs sajnos egységes protokoll ebben a témában sem. 

Több kórházban a VBAC-es nő szülését a terminus napján beindítják. A magánkórházban, ahol második gyermeket szültem, minimum várnak 7 napot, de ha rendben vannak a leletek, akkor akár többet is. A Szent Imre kórházban VBAC-es édesanyánál is várnak 14 napot, ha minden rendben van. Van, ahol nullát van, ahol 14-et?! Két hét alatt simán elindul egy szülés.

Mit tettetek még, hogy elkerüljetek egy újabb császárt?

Próbáltunk kórházi protokollokat is kikérni. Volt olyan intézmény, ahol ott helyben átadták és elolvashattam. Nem mindegy, hogy hova megy az ember, mert a bőre és a testi-lelki egészsége a tét. Nagyon szerettük volna, hogy most ne essünk a múltkori hibába, hogy ezúttal ne ámítsanak minket.

 

A VBAC-t nem csak megengedni kell, hanem támogatni is. Ez egy nagyon nagy különbség. Nagyon más, hogy ha támogatják is ebben a folyamatban a kismamát.

 

Hogyan zajlott a terhességed?

Probléma nélkül, de nem keveset szorongtam amiatt, hogy sikerülni fog-e a VBAC. Nagyon rossz volt hallani többektől, hogy “egyszer császár mindig császár”. Többen közölték ezt velem az utolsó pillanatig. Sokan elkönyveltek császáros maminak, és nem hittek a sikerben (van olyan barátnőm, aki ezt utólag vallotta be). Mi pedig mindeközben azon hezitáltunk, hogy milyen szakember gárdát állítsunk fel a nagy napra.

Nem szerettünk volna erre a szülésre milliós nagyságrendet áldozni. Abban a forgatókönyvben maradtunk, hogy felkérünk egy szuper, nagyon jó hírű szülésznőt a Szent Imre Kórházban. Szívesen bíztuk volna rá magunkat. A személyes találkozókor félszavakból megértettük egymást, és el is vállalt. Erre a döntésre is kezet fogtunk Ádámmal. De egy szombati napon hajnal 6-kor írt egy sms-t, hogy nagy probléma van. Megszervezett egy beszélgetést a kismamákkal, de addigra már mindenki olvasta a hírekben, hogy mi a helyzet: eltörölték a szülésznő választás lehetőségét is. Mivel VBAC-ről volt szó, nem akartuk az ügyeletet bevállalni. Inkább tovább keresgéltünk.

Ki kísérte eddig a várandósságod?

Egy olyan orvoshoz jártam, aki a szememben az egyik legjobb hazai szülész-nőgyógyász. Nagyon hálás vagyok, hogy ismerhetem. Nem is engedett volna császármetszésre küldeni. Csak természetes, hüvelyi szülésben gondolkodott. Lebeszélt volna, ha én nem így gondolom. Vette a fáradságot, és összeszámolta az elmúlt 10 éves tevékenysége VBAC statisztikáját, mely 78.1% volt. Megnyugtató adat. Ráadásul egy végtelenül empatikus, profi, képzett orvosról van szó. Hollandiában még otthonszülés gyakorlaton is részt vett.

Különös, hogy a szomszéd szobában dolgozó ultrahangos szerint a VBAC-ek csak 7%-a sikerül, és nem érti, hogy miért pörgök ezen ennyire. Veszélyesnek tartotta, és szíve szerint császárra küldött volna. Egy fal választotta el a két szakembert…

Egy idő után megtudtuk, hogy választott orvosunk eljön a Szent Imre Kórházból, de nem tudtuk még, hogy mikor és hova megy tovább. Egy magánkórházhoz igazolt. Vele tartottunk volna, ha nem utasított volna vissza kapacitáshiány miatt. Megértettük. Ajánlott maga helyett egy másik orvost, aki már az első találkozó alkalmával igazi empátiát mutatott felénk. Érdeklődő volt. Nem vizsgálgatott feleslegesen.

 

Azt érzékeltette velem, hogy ez egy egészséges és nem egy patológiás állapot. Végre egészséges kismamának érezhettem magam.

 

A döntés egyértelmű volt és szerződést kötöttünk a klinikával. Előtte persze elmentünk megnézni a helyet. Ott is kikértem a protokollt, el is olvashattam. Viszont tapasztalatom szerint nem voltak eléggé felszereltek a szülőszobák. Nem lehetett ott vízben vajúdni például. Emiatt az operatív menedzsmentnek fogalmaztam kérvényt, hogy szerezzék be a vízben szüléshez szükséges tokométereket.

Elég elszánt voltál.

Megszállottá váltam.

Érezhető az elmesélésedből. Olyan, mintha egy nagyon fontos munkáról mesélnél, egy kiemelt projektről.

Az volt. Munka, de meg is lett az eredménye. Közben megint változtak a dolgok és kiderült, hogy ezzel a magánkórházzal nem lehet együttműködni, nem volt megfelelő a kommunikáció. Végül szerződést bontottunk velük. Szerencsére a doktornőt és a szülésznőt külsős megbízottként fel tudtuk fogadni másik intézményben. Azóta több jó orvos is ezt az új helyszínt választotta, így várhatóan jelentősen javulni fog a statisztikája az intézménynek.

 

Szerintem ez lesz a legkedvezőbb szemléletű magánszülészet az országban. Otthonszüléseket is kísérő szülésznők segítségével kialakítottak egy alternatív szülőszobát, ami nagyon barátságos lett, de a többi szülőszoba is jól felszerelt.

 

Szóval haladt a várandósgondozás. Tudtam, hogy nem lesz egy nagy baba. Minden súlyparamétere megfelelő volt egy jó VBAC-hez. A vizsgálatokon az is látszódott, hogy dolgozik a szervezetem és 2 cm-re már ki vagyok nyílva. Nagyon örültem neki, mert Linával 0 centivel mentem szülni, egyetlen egy jóslófájásom sem volt. Most viszont már hetekkel korábban érzékeltem ezt. Mondjuk sok málnalevél teát is ittam…

A teán kívül még mivel készültél a mostani szülésedre?

Viseltem pocakcsengettyűt. Jártam hozzád jógára. Nagyon jólesett, ellazított. És ami még nagyon fontos volt a felkészülésben, az az anya-magzat kapcsolatanalízis.

 

Komoly munkát végeztünk a pszichológussal, hogy az előző császárélményt el tudjam engedni. Próbáltam kapcsolódni a magzathoz. Minden este, amikor lefeküdtem, a képzeletbeli, mentális kezemmel megsimogattam odabent. De sokszor beszéltem is hozzá magamban. Próbáltam vele megbeszélni, hogy hogyan alakuljon a születése.

 

Elmondtam neki, hogy az számára miért lesz úgy jó. Bíztattam, hogy nyugodtan gyarapodhat, nehogy emiatt szülessen kis súllyal. Egy szombati napon került sor az utolsó felkészülésre a pszichológussal, ahol elmeséltük a babának hangosan, hogy pontosan mit fog érezni a születése során. Majd otthon – házi feladatként – körbejártuk a lakást Ádámmal, és megmutattuk neki, hogy hol fog lakni, hogy milyen felszerelések várják, hol a kiságya. Megható pillanatok voltak számunkra. Másnap elindult a baba. Felkészítettük. Látta, hogy ez egy jó hely, nagyon várják, akkor jön is.

Mikor volt ez pontosan?

2023 Húsvétján. Épp itt volt Ádám családja Angliából és Svájcból. Még én is ott tudtam lenni előző nap a családdal együtt. Azt mondták, hogy most még biztosan nem fogok szülni. Elég picike volt a hasam, és még magasan is volt. Este 7-kor elváltunk tőlük, és még aznap beindult a szülés…

Hogyan indult el a folyamat?

Este még megnéztük az új Tom Hanks filmet. A főszereplőnő – aki nem mellesleg kismama –  érez egy baromi erős fájást a semmiből, és ezzel beindul a szülése. Ádámmal kifiguráztuk, hogy micsoda bugyuta amerikai film. Így csak a filmekben szülnek. A valóságban ilyen nincs.

Lefeküdtünk aludni. Negyed órával később épp ugyanúgy indult a szülésem, mint a filmben. Mintha egyenesen a filmbe csöppentem volna, jött egy hirtelen erős fájás, elég komikus volt. Ekkor tudtam, hogy ez már az. 23:47 volt. Felírtam.

 

Ádámnak mondtam, hogy még nyugodtan aludjon. Én pedig kimentem a kádba vajúdni. Csak hogy ezek a fájások egyből három percenként jöttek. Felhívtam a szülésznőt és a dúlát. Pár perccel később már alig tudtam kiszállni a kádból.

 

Felkeltettem Ádámot is, mivel már 2 perces fájásoknál tartottam. Riadóztattuk a nagyszülőket. Anyu jött át. A nagy sietségben az orvosi mappa persze otthon maradt. Kettő óra után indultunk el a klinikára. Sűrűn jöttek a fájások, a kocsinál is meg kellett állni az összehúzódás idejére. A kórház mélygarázsában is hosszasan vizsgáltam a kocsi alvázát. Már akkor is felettébb komikusnak találtam a jelenetet. Láttam magam előtt a másnapi újságcikkeket, hogy egy nő egy budapesti magánklinika mélygarázsában szült meg.

Tényleg megfordult a fejedben, hogy ott születik meg a babátok?

Igen. De végül két fájás között berohantam – Ádám szerint inkább bevonszoltam magam – a liftbe, de onnan meg nem tudtam kiszállni. Ádám tartotta egy pici időre a liftet. Rögtön a szülőszobára mentünk. Azaz alám tettek egy tolókocsit, és futottak velem a kórház folyosóján. A fájások közben szinte nevetnem kellett ezen a helyzeten. Olyan volt, mintha egy vígjátékba csöppentem volna. A kórház pangott az ürességtől, így bekerülhettem a legszebb szobába, épp oda, ahova vágytam. Megvizsgáltak.

Gondolom nem volt meglepetés a vizsgálat eredménye.

Kiderült, hogy 9 cm-nél jártam, és nagyon lent volt már a baba feje. Nagyon szépen alakult minden. A doktornő nem ért be, a helyettesére vártunk, míg a szülésznő támogatott engem. Nem voltak ott a papírjaim, ezért azt se tudták, ki vagyok. Ráadásul VBAC-ről volt szó.

A szülésznő tiszteletben tartotta, hogy maximális háborítatlanságot szeretnék. Alig volt CTG vizsgálat, ettől kicsit be is feszült az ügyeletvezető doki. A beérkező helyettesnél, viszont már jó kezekben voltam.

 

Korábban nem találkoztunk, csak telefonon beszéltünk. Tudtam, hogy vele nem mehetnek félre a dolgok. Teljes volt a nyugalmam. Meg sem kellett közelíteni a szülőágyat. Nem háborgattak.

 

Hagyták, hogy végig guggoló pozíciót vegyek fel. A szobában bebújtam egy sarokba, hozzám sem tudtak érni. Egy ponton kérték is, hogy picit jöjjek kijjebb, hogy el tudják kapni a babát. Én csak annyit mondtam: „Nekem jó itt.” De lassan rábeszéltek, hogy mégis jöjjek ki onnan (ezen utólag jókat nevetek). Ádám egy fitballon ült, és amikor jött a tolófájás, ő húzott fel. A támogatása nagyon jólesett.

Ekkor már ott volt a dúlád is. Hogyan tudott segíteni?

A dúla támogatása aranyat ért. Rozmaringos borogatást alkalmazott, ami életmentő volt. Masszírozta a derekamat. Hangulatos égősort helyezett ki. Ádám zenét rakott be. Minden szép és hangulatos volt. A dúla a legalkalmasabb pillanatban jelezte Ádámnak, hogy mikor kell energiazselét adnia nekem. Épp akkor kaptam, amikor elálmosodtam. Ettől kipattantak a szemeim. Éreztem az energiát. Azt gondolom, hogy egy egyszerű energiazselé is előre lendíthette volna az előző szülésemet, de ott kiéheztettek. Majdnem egy napon át nem ettem semmit…

És ekkor most itt Gréti születésénél csoda történt. Csoda a csodában.

Alám helyeztek egy tükröt. Megláttam a baba fejét.

 

Életem legérdekesebb, legmisztikusabb látványa volt. Azért is, mert a várandósság alatt megálmodtam, hogy guggolva fogok szülni. Álmomban megláttam a baba fejét a szülőcsatornában. Ekkor az álmom valóra vált, pedig nem direkt, hanem ösztönösen választottam ezt a testhelyzetet. Megtáltosított a látvány.

 

Két tolófájásra megszületett a gyermek. Már hiába locsolgattak gátvédő olajjal. Hiába mondták, hogy nem kell azonnal nyomni. Engem már semmi nem érdekelt. Csak legyen kint, az a biztos. A szülésznő kapta el a babát, és azonnal a kezembe adta. Gréti olyan békés és nyugodt volt a világrajövetel pillanatában, alig sírt fel, csak aranyosan nyöszörgött. (Ezzel szemben Lina nagyon hangosan sírt fel a műtőben, és az “apaórán” is nyugtalan volt Ádámon, csak akkor nyugodott meg, mikor előkerültem és végre rám helyezték. Erre körülbelül egy órát kellett várnia. Azt hiszem nem kérdés, hogy a baba szemszögéből melyik a boldogabb, harmonikusabb világra érkezés.) Grétivel a karomban szálltam fel az ágyra. Még össze voltunk kötve a köldökzsinórral.

4:14 perc volt ekkor. Korábban éreztem. Tudtam, hogy négy, maximum 5 óra lesz a vajúdásom hossza. Végül 4 óra 27 perc lett. Rendbe tették a spontán gátszakadásomat, de ez meg se kottyant. A fájdalom tekintetében ez egy nulla volt a császáros élményhez képest.

A felépülés is ilyen könnyű volt?

Igen. A lábamon hagytam el a szülőágyat. Le tudtam zuhanyozni. Le tudtam hajolni. Szuperül éreztem magam.

 

Talán, ha ez lett volna az első szülésélményem, akkor nyalogatom a sebeimet, vagy sajnálom, hogy nem sikerült a gátvédelem. De a császár után ez egy ajándék volt. Nő még nem örült így összevarrt gátnak, mint én.

 

Mi történt a babátok megszületése után?

Magunkra hagytak minket. Több mint két óra aranyóránk volt. Megvirradt. Megnéztük a napfelkeltét. Mivel Húsvét hétfő volt (épp az előre kiírt időpont), Ádám rögtön meglocsolta Grétit, ezen jót mulattunk. Gyerekorvos nem is jött hozzánk, annyira jól volt a baba. Békésen szuszogott rajtam.

Nem is nézték meg rögtön a hallását?

Nem aggódtunk, de azért figyelgettük. Megállapítani, hogy hall-e nem tudtuk az újszülöttről. Másnap – mivel a kórház dolgozói is izgultak miattunk – előrébb hozták a vizsgálatot estéről reggelre. Sikerült hallási eredményt mérni a kislánynál.

Meddig maradtatok a kórházban?

Ambuláns szülést terveztem, de olyan jól éreztük magunkat a kórházban, hogy még bent maradtunk. Szuper volt, hogy első nap bejött Lina – még csak félnapos volt Gréti, mikor először kézbe fogta. Senki nem korlátozta a látogatási időt. Szuper volt a szoba, isteni finom az étel, pazar a panoráma.

A szoptatás is ilyen gördülékenyen ment?

Két nap alatt megtanulta a helyes technikát a baba. Lina születésénél ez három hétbe telt. Az egymásra hangolódás is könnyebb volt, és a korai kötődés is kialakulhatott. Konkrétan szerelmet érzek a gyermekem iránt. Nyilván a nagyobb testvérrel sincs ez másként, csak nehezebb volt az elején egymásra találnunk. Akkor nehezen mozogtam, nehezen szoptattam éjjel a császáros fájdalmak miatt, most viszont örömmel pattantam ki az ágyból már az első pár nap során is.

Volt más különbség is a két szülésed utáni időszakban?

 

Könnyebben tudtam mozogni, le tudtam hajolni. Érdekes az is, hogy amikor két héttel a szülés után jött egy front, akkor nem a gátsebemet éreztem, hanem a császárhegemet. Három év után… Hihetetlen. A felépülést nem lehet egy lapon említeni. Az én szememben minden császáros anyuka egy hős.

 

Lelkiek tekintetében is nagy különbséget tapasztaltam. A mostani szülés után madarat lehetett volna velem fogatni, annyira fel voltam dobva. Boldog derű ült ki az arcomra. Az egyik családtag viccesen meg is jegyezte, hogy ettől a jó szüléstől még a ráncaim is kisimultak.

Akkor jöhet a harmadik baba?

Hát ez az! Jól “kiszúrt” velem az élet, mert most azt gondolom, hogy igen, pedig eddig ilyesmi szóba se került. Most meg azt érzem, milyen jó lenne újra átélni mindezt… Persze ehhez Ádámnak is van egy-két keresetlen szava.

És újra itt ezen a helyen?

Csak is itt, és ezzel a stábbal. Az otthonszülés élményét adták meg. Szerintem nem lehet egy otthonszülés sem szebb, vagy természetesebb. Nagyon hálás vagyok nekik.

Iszonyat sok energiát tettetek ebbe a szülésbe. Nem csoda, hogy így alakult. 

Nyilván szerencse is kellett hozzá, hogy ne lépjen fel egészségügyi komplikáció, de én azért ezt a felkészülésnek tudom be. Testileg, lelkileg és mentálisan maximálisan felkészülve, információval felvértezve mentünk neki ennek a VBAC-nek.

Igazad van. Összefoglalod a legfontosabb tanácsaidat azoknak a nőknek, akik szeretnék elkerülni a császárt, vagy épp VBAC előtt állnak?

Igen. Össze is írtam már neked.

 

Az első, hogy nincs ilyen, hogy egyszer császár mindig császár!

 

Sokan mondják, hogy fogadd el, hogy így van, és ne görcsölj rá. Én nem így látom. Igenis rágörcsöltem. Nagyon akartam. Az életemben két dologra görcsöltem igazán rá. Az egyik, hogy Lina megfoganjon, és erre a szülésre is rágörcsöltem. Sokat szorongtam miatta. De nem ezen múlik!

 

Ha azt mondják egy anyának, hogy ne görcsöljön rá, és mégis megteszi, akkor még lelkiismeret furdalása is lesz emiatt. Na az biztosan nem segít.

 

Ne a rosszra készülj, hanem a szépre és a jóra!

A második, hogy egy VBAC-nél különösen fontos a párod bevonása. A kilenc hónap minden napján a VBAC volt otthon a téma. Az őrületbe is kergethettem volna Ádámot. És Ő nem csak, hogy meghallgatott, de minden szakemberhez eljött velem. A cikkeket, amiket átküldtem neki, mind elolvasta, tájékozódott. Ennél jobban nem lehetett bevonódni, így a szülésnél is sokkal jobb csapatot tudtunk alkotni. Igaz, ez a stábnak is köszönhető, akik szuperül bevonták őt.

 

A harmadik, ha valaki választhat stábot és mégsem biztos a választásában, intő jelet tapasztal vagy van egy rossz megérzése, akkor merjen akár az utolsó pillanatban is váltani.

 

Amikor a korábbi klinikán a hüvelyi szülést úgy nevezték a szerződésben, hogy beavatkozás, akkor az volt a sugallatom, hogy én ezt nem fogom aláírni. Váltanom kellett volna, és ezt éreztem már akkor is. Ez az én felelősségem. Az én tévedésem. Tanultam belőle. Más meg tanuljon az enyémből.

 

A negyedik, hogy válassz vertikális testhelyzetet. Ez az esszenciája a szülésnek. A fekvő helyzetben bonyolított szülések sokszor elakadnak. Érdemes ezeket mellőzni.

 

Öt.

Vigyen az anya dúlát!

 

Ha nem engedi az intézmény, és tud máshova menni, akkor ne ott szüljön az anya! A dúla is esszenciális kulcstényező. Minden szülésre kellene egy dúla. Még a stáb dolgát is megkönnyíti. Más a feladatköre, de mégis megkönnyíti az egészségügyi személyzet dolgát. Kiegészíti a tudásukat és alternatív fájdalomcsillapítási technikákat alkalmaz, amit nagyon fontosnak tartok.

 

Kell a jó stáb. De ne a stábtól várd a megoldást! A babát neked kell megszülnöd!

 

És bízz a babádban, mert a babád is segíteni fog neked. Ő is aktív szereplő.

 

Ahogy Te is mondtad: A fájdalom nem nagyobb, mint amit elbír a tested. A fájdalom pont olyan erős, mint amilyen Te vagy. Te vagy a fájdalom. Te vagy ez az erő. Nem mutathat túl rajtunk, mert ez mi magunk vagyunk. Nagyon sokat adott ez a gondolatod. A legnehezebb pillanatokban is előjött. Ja! Ez csak egy erő! Zsuzsi azt mondta, hogy ez én vagyok. Ja, akkor jó! Ott voltál a fejemben.

 

 

Ez egy fontos gondolat, lehet, hogy hétfőn ezzel kezdem az órát… Nagyon jó tanácsokat adtál. És szuper, hogy Ti ennyire bele tudtatok merülni a témába. 

Igen, ráadásul nem csak lelkileg, de anyagilag is. Amit összehoztunk, azt nem engedheti meg magának mindenki. Mi is kaptunk családi segítséget hozzá. Nem keveset. Ha nem így lett volna, akkor banki hitelt veszünk fel. Az ember egészsége a legnagyobb kincs, érdemes áldozni rá.

 

Sőt, Ádám még azt is mondta, hogy az a magabiztosság, amit ez a szülés adott, az élet más területén megtérül majd. Ki tudja, hol hozza vissza ezt az összeget…

 

 

Tulajdonképpen ez egy befektetés volt.  

Igen, a gyermekkel való kapcsolatba is, sőt, a testvérek kapcsolatába is. Lina láthatta, hogy boldog vagyok, és nem vagyok leamortizálva, így biztosan könnyebben fogadta a kistesóját.

Tényleg, hogy vannak ők ketten?

Úgy látom, hogy könnyen összeszoktak. Az implant használatának előnye az is, hogy Lina nem ébred fel a kicsi sírására, így mindig kipihent lehet. Tényleg nagyon kedves vele. Tegnap azt mondta neki: „Szeretlek Téged.” Tisztán és érthetően. Ami azért is érdekes, mert elég elkent még a beszéde, de ezt olyan tisztán és érthetően mondta, hogy egészen meghatódtunk Anyukámmal.

Nagy utat tettetek meg idáig. 

Nagyot. Féltünk egy újabb méhen kívüli terhességtől, egy újabb császártól, attól, hogy siket lesz ez a baba is esetleg. El sem hiszem, hogy ezek közül semmi nem ismétlődött meg. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy belevágjunk. Nyilván akkor is teljes lenne a kép, ha ismét császár lett volna, mindenképp öröm lett volna, de így igazán teljes a történetünk.

Olyan szépen mesélsz minderről, és olyan egzaktul. Hogy lehet ez? Hogy csinálod? Sokszor elmondtad már, vagy leírtad már?

Nagyon sokat gondolkodtam a történetünkön. Próbáltam megtalálni az okokat. Összegezni azt, hogy miért sikerült ez ilyen klasszul most. Teszem ezt azért is, hogy mások is tanuljanak belőle. Ezért is igyekeztem strukturáltan összeszedni a felkészülés elemeit és előzményeit.

Az egész várandósság alatt check list-eket vezettem. Hogy segítsen Ádám? Mit kell vinni a kórházba? Mi a napi szokásos felkészülés, amit minden nap végig kell csinálni ahhoz, hogy felkészítsem a szervezetem: Datolyát ettem, kevés szénhidrátot fogyasztottam (na jó, ez az egy nem jött össze), csalánlevél teát ittam. Jártam hozzád jógázni, málnalevél teát ittam, körbe ringatóztam törökülésben, hogy a baba limbikus rendszerének jót tegyek, sőt, még a tőled tanult váltott orrlyukú légzést is gyakoroltam. Gátmasszázst végeztünk a 36. héttől. Megerősítő kártyákat írtam magunknak. Ezeket napi egyszer elolvastam hangosan a babának. Pocakcsengettyűt hordtam. De még a szülés során alkalmazható légzéstechnikát is gyakoroltam. Mindezt egy kétéves gyerek és egy kutya mellett.

Ha nem strukturáljuk a dolgokat, akkor szétfolynak. Mindent le kell írni, és kipipálni, ha elkészült. A szülés komoly és szerteágazó terület. Még az orvosok VBAC statisztikáit is összeírtam. És összeírtam a VBAC támogató orvosok nevét, nem azokét, akik megengedik, hanem azokét, akik támogatják is azt. Ez nagy különbség. Nincs egységes hazai protokoll, nagy különbség mutatkozik az egyes kórházak szülészeti gyakorlata között. Figyelni kell, hogy hol kötsz ki életed egyik, ha nem a legfontosabb napján.

Projektként kezelted. Sikeres, kiemelt projekt volt, ez biztos. Igazi hős vagy. VBAC hős. 

Címkék:


A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás